Amira Stone: Lázadók (A mágia rabjai 3.)

"Az égiekre, mit tettem!" 

*

…néha ​félre kell tenni a bosszút ahhoz, hogy meglássuk, miért érdemes élni. 

A háború elkerülhetetlen. A szövetségek felbomlanak, és egyre többen szomjaznak a volur és a meeshai vérére. 

Kein az újonnan szerzett erejét felhasználva ki akarja venni a részét a világ átformálásából, de egyszerre támogatni Garthot és megvédeni tőle Enét nem is olyan egyszerű, mint azt hitte. Ene az érzéketlensége ellenére is megérti, hogy a palotában nincs biztonságban, és amikor már minden veszni látszik, az nyit számára menekülési utat, akitől a legkevésbé várná. És végül ki fogja viselni a koronát? Vajon mindannyian elég bátrak bejárni az utat, amire ráléptek? Képesek lennének feláldozni a számukra legfontosabbat, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat? Szabad földiek, felkelők és a volt király leszármazottjai immáron ugyanazért küzdenek: a birodalom új uralkodójáért, csakhogy mindannyian mást ültetnének a trónra. 

Szenvedély, titkok és kaland A mágia rabjai-trilógia befejező részében. Hagyd, hogy elvarázsoljon!

"Most érzem igazán, hogy élek, és nem csak túléltem."

Egy igazán nagyszerű trilógiát fejeztem be, amit az #olvassunkhazait keretein belül volt szerencsém kézbe venni. Az utóbbi években több csodás és tehetséges magyar szerzőtől is volt szerencsém olvasni, és Amira Stone az egyikük. Még amikor jó néhány éve elolvastam a sorozat első részét, a Kitaszítottakat, már akkor tudtam, hogy nagyon érdemes lesz odafigyelni rá. Kíváncsian várom, hogy A mágia rabjai után mibe vágja bele a fejszéjét, mert az a helyzet, hogy nagyon jól mozog az írónő a fantasy világában, és alig várom, hogy újra olvashassak tőle.

Már az első részt is nagyon szerettem, na meg aztán a másodikat is, de itt, a Lázadóknál érzem azt, hogy kiforrt a sorozat, a világ is valami eszméletlen, és még mindig annyira imádom a karaktereket. A mágia rabjai egy olyan sorozat lett számomra, amihez tudok nyúlni ha szomorú vagyok, vagy ha azt szeretném érezni, hogy miért is a fantasy az egyik kedvenc műfajom, és miért is érdemes a magyar szerzőknek esélyt adni. A Lázadók egyszerre a kedvencem a trilógia részei közül, illetve a legerősebb eleme is. Már csak emiatt érdemes volt elolvasni az előző részeket, mert részletgazdag, fantasztikusan felépített, az írói stílus valami nagyszerű és teljesen levesz a lábadról a titkokkal, rejtélyekkel és ármánnyal teli világa. A cseppnyi romantikáról és érzelmekről nem is beszélve. Minden olyan elemet tartalmaz a kötet, ami egy jó fantasy történethez kell. Mindenből annyit ad, mint amennyire szükségünk van. Se nem akar túl sok lenni, sem pedig kevés. Az írónő megtalálta azt a középutat, aminek segítségével varázslatot és izgalmakat adott a kötetnek. Ha a második rész az események fontos láncolata, akkor ez a harmadik a tetőpont, ahol minden szál összeforr és megmutatja, hogy az eddig elvetett magok bizony képesek csírázni, és utat törni maguknak.

Egyszerre van fontos szerepe a mágiának és a háborúnak. Egyszerre kalandos és mutat rá a barátság fontosságára. Megmutatja, hogy milyen is az, ha a bajban ott vannak melletted a barátaid és nem engedik el a kezed. A váltott szemszög pont emiatt teljesedik ki, és emiatt szereted meg a szemszögeken való ugrálást. A kötetnek ez kifejezetten jól állt, sőt ez az egyik olyan eleme, ami miatt képtelen vagy letenni.

High fantasy, tele fantáziával és megannyi apró részlettel. A Lázadók egy olyan remek lezárás, ami méltó az első részhez és méltó ahhoz a szálhoz is, amit az írónő megkezdett. Igaz, hogy a második részben, az Elszakítva kötetben csak a végén pörögnek be az események, viszont emiatt a Lázadók 100%-osan kárpótol. Nagyon szerettem benne, hogy habár nem mutatja, mégis az a legfontosabb, hogy próbáljon újat mutatni, és ez sikerült is.

Maga a történet ott folytatódik, ahol az Elszakítva félbemaradt. Már ennél a résznél is kaptunk új karaktereket, akik kicsit megbolygatták a vizet, mégis a Lázadóknál teljesednek ki, hiszen szinte mindenkit egytől egyig megkedvelünk, és nem tudunk betelni velük. De ahogy haladunk a kötet vége felé, úgy tör ránk a kétely, hogy vajon mindenkinek happy end lesz e a vége, vagy az írónő galád módon eltesz lábalól egy-két közkedvelt karaktert?

Az biztos, hogy végig izgultam és drukkoltam a karaktereknek, nem akartam, hogy pont a kedvenceimnek legyen baljós a Lázadók vége. Együtt nevettem velük, ha kellett sírtam, vagy éppen elérzékenyültem, és azt biztos, hogy megannyi érzelmet váltott ki belőlem. Voltam feldobott és voltam a padlón is. Amira Stone csak úgy játszadozott velem, és nem is imádhatnám őt emiatt jobban.

Kellett nekem nagyon ez a remek fantasy, hiszen nem elég, hogy high fantasy (ami egyébként az egyik kedvenc fantasy alműfajom), hanem még emellett izgalmas és felettébb veszélyes is. Sosem tudhattam hol leselkesik ránk veszély, és kiből lesz ellenség vagy éppen szövetséges a következő fejezetben. Rendesen meg is dolgoztatott a kötet, de nem is vártam mást tőle.

Ami a történet egészét illeti úgy érzem, hogy habár nem kapunk meg minden egyes kis részletet, ami ahhoz kell, hogy össze tudjuk rakni az események láncolatát, mégis egy kerek egész és jól felépített cselekményt ad. Megvan az eleje, a közepe, van benne tetőpont, izgalmas pillanatok, és a vége is szépen meg van írva. A szálak között isteni a dinamika, szépen vannak csavarva, és nem utolsó sorban még arra is figyelt az írónő, hogy teljes összhang uralkodjon a kötet mondanivalója, a hangulata és a karakterek sokszínűsége mellett. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni ez a sorozat, pedig csak nem olyan rég fejeztem be, de ez van, ha az ember olyan könyvet olvas, ami elvarázsol és alig várod, hogy újra átélhesd azt az élményt és érzéseket, amiket ad. Összességében nagyon szerettem, egy igazán remek trilógia, ami megérdemli, hogy még több embert érjen el és még többen ismerhessék meg, Mena és a többiek történetét. Kicsit úgy érzem, hogy Amira Stone nem kapja meg a kellő elismerést és figyelmet, és sokkal több olvasója, hogy kellene legyen ennek a nagyszerű trilógiának. Ha úgy érzed, hogy egy jó magyar szerzős fantasyre vágysz, akkor semmiképp se hagyd ki A mágia rabjai trilógiát!!

"Különben sem vágyik a koronára, csak a győzelem, a bosszú éltette. Nem neki való a palotai élet."

"Hónapokig terveztük a bosszút, mind alig vártuk, hogy kardunkat Garthba mélyeszthessük, és lám, még az ő halála is szíveket tör össze. De nem az enyémet."

"Nem tudok sírni, nincs gyász a szívemben, sem elégedettség. A kintről beszüremlő csata zaja még élénk, még nincs vége."

" - Nem egy királyba szerettem bele, és nem a rangtól leszel méltó a kezemre. Már nem vagyok hercegnő, erre pont te emlékeztettél."

"A fedélzeten állva a naplementében fürdök, és csak egyre tudok gondolni: a célom egyre közelebb."

"Van, aki szeresse, és már a valós korona sincs messze tőle. Én akartam a fejére tenni. Én a kéz akarok lenni, ami a paklit forgatja, nem pedig egy ostoba kardos lap."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)