Alix E. Harrow: A Starling-ház

" - A Starling-ház egy alultáplált állatra vagy törött babára emlékeztet, melyet pont az nem szeret, aki megígérte, hogy mindennél jobban szeretni fogja."

*

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam… Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett. 

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki. 

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom. 

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek. Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni. Álmomban otthon vagyok. És most harcolnia kell. Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

"Nem hiszek a szellemekben, démonokban, megszállásokban, földönkívüliekben, a horoszkópban, a boszorkányságban vagy a vámpírokban, de tudom, hogy mindig azt kaszabolják le elsőként, aki egy kísértetházba belépve azt állítja, hogy nem hisz a szellemekben."

A Tízezer ajtót nem olvastam az írónőtől, viszont ha az is annyira különleges és zseniális, mint A Starling-ház, akkor tuti sort fogok keríteni rá. Imádom azokat a regényeket, amik kicsit gótikusabbak, kicsit sötétebbek, mint az átlag és A Starling-ház ilyen. Olyan mintha a Rém Rom, a Stranger Things és a Gallant lenne ötvözve egy lebilincselő kötetben. Ha ezek közül szereted valamelyiket, nem érdemes kihagyni A Starling-házat sem, mert valami fenomenális!!

A gótikus dark fantasyk a szívem csücskei. Olyan különleges hangulatot tudnak varázsolni, mint amilyen A Starling-ház. Tele van veszedelemmel, szörnyekkel, a sötétben megbújó vadakkal, amik alig várják, hogy beléd mélyesszék a körmüket, és még mélyebbre húzzanak a sötétségben. A kötet elején úgy jó 50 oldal kellett, hogy megfogjon magának a történet, de ahogy ez megtörtént nem volt menekvés és minden szabad percemet rá fordítottam. Beette magát a bőröm alá, éreztem, hogy ott figyel a sarokban és alig várja, hogy újra a könyvhöz nyúljak és elmerüljek Opal, Arthur és a Starling-ház történetében. Egy sötét mesét kaptam a mélyben lakozó szörnyekről, emberekről, sorsokról, szerelemről, balszerencséről és a képzelet birodalmáról. Egyes helyeken hol borzongató, hol sejtelmes, de az biztos, hogy végig libabőrözik tőle a karod, és érzed az éteri vonzást, ahogy egyre jobban elmerülsz benne. A sötét hangulat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy könnyen magaménak érezzem Opalt és Arthurt. Nem egy szokványos regény, mert tele van iszonyattal, bűnnel, felelősséggel és önfeláldozással, de pont az a szép benne, hogy nem is akar egy vidám olvasmány lenni. Komor, sötét, szarkasztikus, ugyanakkor ad egy cseppnyi kisvárosi hangulatot is jó sok balsejtelemmel és horror elemekkel, amiket meglehetősen kedveltem annak ellenére is, hogy alapvetően nem szoktam/szeretek horrort olvasni, inkább nézem őket, de A Starling-háznak baromi jól állt az, hogy ha kellett ott rejtőzött a sötétség és a zavaró gondolatok a kötet lapjai között.

A főszereplő, Opal egy igencsak sanyarú sorsú lány, aki egy olyan kis településen él, mint Eden, ahol mindenki ismer mindenkit és mindenki tudja, hogy jobb távol maradni a Starling-háztól, és jobb messziről elkerülni azt. De mi történik akkor, ha Opalt vonzza ez a ház és egy nap arra lesz figyelmes, hogy már ott van előtte, és legszívesebben bekopogtatna? A Starling-ház ezután a gondolat után kezdődik el és mutatja meg, hogy mi is rejlik benne.

A hangulata nagyon sejtelmes, az írásmód egyedi és kicsit elvont. Ha nem a jó időben talál meg a kötet, akkor csekély rá az esély, hogy élvezni fogod, viszont ha jókor talál meg, akkor hatalmas élmény lesz az olvasása, és a borús gondolatok, illetve a Starling-ház története sem fog álmatlan éjszakákat okozni. Ez a kötet nem a gyengédlelkűeknek íródott, hanem azoknak, akik nem félnek lemenni a sötét és titokzatos, árnyakkal teli pincébe akkor sem, ha nincs világítás.

A kötet hangulata emellett nagyon hasonló a Creel házhoz (Stranger Things fanok előnyben) és a Rém Romhoz amiatt, hogy szinte olyan, mintha a ház maga is élne. Kicsit hátborzongató, kicsit öncélú, viszont tele van titkokkal és ajtókkal, amik egyik emeletről vezethetnek egy másik szobába vagy egy másik oldalára a háznak. Nekem személy szerint ez az egész 'él a ház és szinte veled együtt lélegzik' dolog nagyon bejövős, és imádtam azokat a részeket, amikor Opál felfedezte a Starling-házat, és szépen lassan megismerte a titkait.

Maga a cselekmény lassan bontakozik ki, nem vág egyből bele a közepébe, viszont cserébe minden fontos pillanatnál ott lehetsz, és a dolgok mélyére leásva adja át az élményt, és azt a vizuális effektet, amit te is átélhetsz, ha kezedbe veszed a kötetet. Tele van emellett a történet csavarokkal, fordulatokkal, és a múlt rejtélyeivel. Egy mesével, ami lehet, hogy nem is mese, hanem maga a valóság, vagy legalábbis a valóság egy szeglete.

Ami még igazán különlegessé teszi a regényt a hangulata és a lebilincselő írásmódja mellett azok a lábjegyzetek, illetve a többféle elmesélése a Starling-háznak. Ahány ember meséli annyiképp változik a története, és imádtam újabb és újabb szemszögeket felfedezni, újabb és újabb jelentést adni a már így is szerteágazó Starling-háznak. Viszont a ház valós története a végén nagyot üt, és mikor már azt éreztem, hogy több meglepetést nem tud okozni Alix E. Harrow megmutatta, hogy a játék még csak most kezdődik.

Összességében nekem nagyon tetszett A Starling-ház a komor, néhol bús hangulatával, és a karakterek közötti dinamikával. Habár nem a romantikán van a hangsúly és nem is érdeme, hogy Opal és Arthur történetét mesélje el, mégis kapunk egy apró szerelmi szálat, és ha nem is mindig éreztem érzelmileg stabilnak ezt a szálat, az kétségtelen, hogy a dinamika közöttük baromi jó. Az eleje kicsit döcög, de aztán szépen lassan ahogy egyre többet látunk úgy lesz egyre jobb. Opal is megnyílik, na meg Arthur is. A Starling-ház története mellett pluszban őket is megkapjuk, amiért őszintén repes a szívem, hiszem nincs is jobb egy horror elemekkel tűzdelt, gótikus dark fantasyben érzelmekre és a szerelemre bukkanni. Engem nagyon meggyőzött, és ha nem is mindig fogtam fel ép ésszel, hogy mi történik, mert voltak olyan fejezetek, amik a homályba vesztek, mégis azt tudom mondani, egyszerűen kellett nekem A Starling-ház, és kellett az is, hogy megismerjem Opal Starlingot. Opal nem az a tipikus hősnő, aki a szépségével beragyogja mások napját, nem ő az élet keményebbik felét ismeri. Azt, amikor éjt-nappallá téve gürizel, azt amiben a lojalitás és a makacsság kéz a kézben jár, és amiben a sötétség találkozik a gótikus horrorral. Amiben árnyak és szörnyek szabadulnak el, amiben seregélyek tanyáznak a fákon, és amiben egy különös, hórihorgas fiú megdobogtatja a szíved. Míg Opal a lojalitás mintaképe, addig Arthur az önfeláldozásé. Mind a kettejüket nemes cél vezérel, és pont ezért egészítik ki oly jól egymást. Miattuk egyedi és különleges A Starling-ház. Miattuk lebilincselő és sötétségben gazdag. Miattuk él és lélegzik a történet, és ők azok, akik életben tartják a házat, Eden lakóit és őrzik a világot a szörnyek ellen.

" - Munkaidő van. Hogyhogy nem Sweeney Toddnál takarítasz?"

"Arthur sok minden számomra - rejtély, vámpír, lovag, árva, igazi faszfej -, de most pont olyannak látom, amilyen: egy férfinak, akinek hozzám hasonlóan szintén van egy listája, és azon a listán csupán egyetlen tétel szerepel."

" - Azt hiszem, hogy ha valaki kicsit is különbözik a többiektől, akkor mindenféle hülyeséget kitalálnak róla."

"Ideje a saját álmaidat álmodni."

" - Emlékszel, Arthur? Azért jöttél le ide, hogy megments, mert egy átkozott bolond vagy, én pedig követtelek, mert még nagyobb bolond vagyok."

"Tudom, hogy ő az a valami, amit kergettem és kerestem, amire vágytam és vártam, és amiben egész életemben reménykedtem: az otthon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)