"Ahogy iskolába tartott a hóvattába süppedt macskakövön, Karounak nem volt semmiféle baljós előérzete a nappal kapcsolatban."
*
„Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége.”
Így kezdődik a 17 éves Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet.
Karou egy ilyen küldetésen méri össze először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban – mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének.
Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? Kicsoda valójában Karou, akinek a neve azt jelenti: „Remény”?
Laini Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.
Laini Taylor, a sikeres fantasy szerző új vizekre evez legújabb trilógiájával, és ha hinni lehet a neves amerikai újságok recenzorainak, ez lehet az írónő eddigi legnagyobb sikere. Úgy tűnik, beigazolódnak e feltevések, hiszen a könyvet a New York Times beválasztotta 2011 legfontosabb könyvei közé a gyerek/ifjúsági kategóriában (összesen 5 könyv szerepelt a listán), a megfilmesítési jogokat, pedig a Universal Stúdió vásárolta meg. A folytatás már készül!
"A fájdalom olyan, mint a lencse, amelytől élesebb lesz minden, az érzékek, az ösztönök."
2017-ben már egyszer olvastam a regényt, akkor nagyon szerettem is, és emlékszem, hogy alig vártam, hogy olvashassam a folytatásokat, majd a második kötet után a kiadó úgy döntött, hogy nem hozza el a befejező részt, viszont most elérkezett a pillanat és újra megjelent ennek a szuper és lebilincselő trilógiának az első része. Nagyon élveztem újra elveszni ebben a világban, és még mindig úgy gondolom, hogy az egyik legkülönlegesebb fantasy, amit valaha olvastam. Igaz érződik rajta, hogy nem mostanában íródott, viszont nagyon kellett a lelkemnek, és baromi jó érzés volt feleleveníteni a Füst és csont leányában történteket.
Ennyi év után is azt tudom mondani, hogy a Füst és csont leánya egy igazi gyöngyszem, amit olvasni kell, ha szereted a különlegesebb regényeket. A szívem egyik csücske Laini Taylor munkássága, hiszen nagyon egyedi a hangja, kell hozzá egyfajta nyitottság, mert aki annyira különlegesen ír, mint Laini az nem lesz mindenkinél kedvenc. A regényei csak úgy ontják magukból a mágiát, a nem megszokott hangulatot, és ez a Füst és csont leányára is nagyon igaz. Ez a kötete az első, amit olvastam tőle és nem novella volt. A novelláiban egytől-egyig érezhető, hogy kevés a szószám és még órákig, ha nem napokig ellennél a világában. Nemcsak az egyedi stílus teszi letehetetlenné a kötetet, hanem maga a cselekmény folyama és sokszínűsége is, ami miatt képtelen voltam bármi másra gondolni, és egyszerűen csak olvasni akartam, hogy újra átélhessem a varázst és barangolhassak Prága utcáin. Igaz, hogy a fülszöveg nem mond sokat, mégis képes felcsigázni az embert, hogy tudni akard a teljes történetet, és ne elégedj meg azzal a sejtelmességgel, amit első körben ad. Nagyon sok mindent ki lehetne emelni, amik egyediek, különlegesek a regényben, mégis nekem leginkább a japán nevek, a helyszín és a sokszínűség azok, amik megragadták a figyelmemet, és ezek végig elkísértek olvasás közben. Maga a főszereplő, Karou is különleges, hiszen "természetes" kék színű haja van, nemcsak egy egyszerű diák, hanem a diák léttől teljesen eltérő élete is van, amit tüzetesebben is megismerhetünk a Füst és csont leányában.
Volt egy pár olyan jelenet, amikor csak kapkodtam a fejem, hiszen "itt egy csavar, ott egy csavar" elven mindig történik valami érdekes, megdöbbentő vagy éppen meghökkentő. Nagyon tetszett, hogy nemcsak Karou szemszögén keresztül láthattuk az eseményeket, hanem mások is megkapták a szereplési lehetőséget, a belső monológot, és gondolatok áramlását. Magát a történetet tekintve nagyon színes a felhozatal, hiszen az általános fantasy kliséket elhagyva történtek okszerűen és következetesen az események és a szálak találkozása.
Már maga a kezdet is annyira ütős, hogy ha valaki elkezdi, akkor nem tudja abbahagyni, mert az ár beszippant, magával sodor és addig nem ereszt, amíg az utolsó oldal utolsó mondatának a végére nem értél. A szereplők egytől-egyig igazi egyéniségek, színesek, akik nemcsak, hogy különlegesek, hanem megismételhetetlenek és varázslatosak is egyben.
A világ felépítése valami eszméletlenül bámulatos, őszintén csodálom érte az írónőt, hogy nem félt papírra vetni a gondolatait, és ha bizonyos részek vagy információk elsőre furcsának is tűnnek, később rájön az ember, hogy pont amiatt a nem szokványos információhalmaz miatt is olyan letehetetlen, olyan egyedi és szeretnivaló a Füst és csont leánya, ami akár a férfi olvasók szívét is képes elnyerni. Nemcsak egy újabb fantasy, hanem egy izgalmas, pörgős, eredeti és káprázatba ejtő történet is!
Amit már eddig is tudtam az még egyszer beigazolódott, miszerint Laini Taylor egy zseni, és amihez hozzányúl az arannyá változik a kezei között. Olvasás közben egy percre sem éreztem azt, hogy lelassulnának az események, sőt... végig adagolja a világ sajátosságait, izgalom követ izgalmat, ha kell egyik fordulat követi a másikat, és az biztos, hogy nincs még egy olyan regény, mint a Füst és csont leánya. Laini Taylor egy igazi mesemondó, akinek aranyból vannak a szavai, és aki sokkal több figyelmet érdemelne a magyar olvasóktól, mint eddig kapott.
Úgy érzem, hogy kicsiny hazánkban nem becsüljük meg eléggé az írónő munkásságát, pedig az egyik, ha nem a legkülöncebb, legkülönlegesebb világa neki van, és legalább akkora hype-ot érdemelne, mint az Üvegtrón sorozat, ha nem nagyobbat. A Füst és csont leánya a nagybetűs fantasy, amit tanítani kellene az iskolákban. Nemcsak együtt éled át a történetet Karouval, hanem vele együtt vagy dühös az elején, és együtt ismeritek meg a teljes képet, ami kiadja a történetet.
Ez még csak az első rész, viszont már itt elkezd izgalmas és utánozhatatlan lenni a történet. Varázslatos a megálmodott világ, a karakterek is baromi egyediek, és tipikusan egy olyan regény, amit egy szusszanásra befalsz, mert olyan jó. Számomra rendesen függőséget okozott, és alig vártam, hogy megkaphassam belőle az újabb adagomat. Az írónő stílusa teljesen levett a lábamról, és olyan intenzív élményt adott, amire nagyon sok könyv nem képes. Mentes a kliséktől, és érződik rajta az az igazi fantasy vonal, ami eltávolodik a megszokottól, és mégis valami újat ad.
Akik úgy érzik, hogy az urban fantasy világában már nem lehet újat alkotni, mert minden meg lett már írva, azok még nem olvasták a Füst és csont leánya trilógiát. Nagyon sok kedvenc fantasy szerzőm van, viszont Laini Taylor toronymagasan az egyik legkülönlegesebb csillaga. A történet maga roppant eredeti és szinte eldobod tőle az agyad annyira jó, a lezárása meg valami észveszejtő. Az angyalok és a kimérák háborúját állítja be a középpontba, és innen futnak ki, illetve ide érkeznek a szálak. Viszont ezúttal az angyalok nem a jófiúk, hanem a leigázók, azok, akik a történet negatív szereplői, akik szolgasorba taszították a kimérák népét. Külön öröm számomra, hogy fordított az írónő a szokásos meneten, és egy teljesen más nézőpontban mutatja be az angyalok és az ördögök (kimérák) kapcsolatát. Ha nem olvastam már volna a második részt, és nem emlékeznék halványan az eseményekre, akkor tuti, hogy megőrülnék a második rész megjelenéséig, viszont így sem kell sokat várni, mert jön nyáron a folytatás!! Ha téged is érdekel, hogy mi lesz Karouval, Akivával, a kimérákkal és a szeráfokkal, akik ugye az Angyalok megfelelői, akkor vésd be a naptárba július 1-jét, ami a Vér és csillagfény napjai tervezett megjelenése. Ha pedig olvasnál egy brutál egyedi, függőséget okozó fantasyt, ne hagyd ki Laini Taylor Füst és csont leánya c. lenyűgözően egyedi történetét.
" - Nem, nem mint a baktériumok. Az egyes emberek pillangói reagálnak más emberek pillangóira, mint a feromonok, így a megfelelő ember jön a közeledbe, a te pillangóid táncolni kezdenek. Nem tehetsz róla - ez kémia."
" - Hé! Lehet, hogy a testem kicsi, de a lelkem nagy. Ezért hordok magas talpú cipőt. Hogy felérjek a lelkem csúcsáig."
"Az ő kimérája. Azon kapta magát, hogy így gondol rá, és ez nem is tűnik furcsának."
"Ha Madrigal rózsasziromajka és meztelen háta nem lett volna eléggé csábító Thiagónak, gondolta Madrigal, ez biztosan az. Árulkodó csillogása mintha csak felszólítás lett volna: NYALJ MEG!"
" - Nem vagy ostoba, Madrigal - mondta Kénkő. - Ha akarsz valamit, törekedj rá. A reménynek ereje van. Ne vesztegesd butaságokra."
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése