T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

 " Találtam egy halott lányt a nénikém pékségében."

*

A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra. 

Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…

"Én csak a tésztához meg a süteményekhez értek."

Nagyon szeretek sütni, emiatt baromi kíváncsi voltam erre a könyvre. Egy cuki ifjúsági regényre számítottam, de emellett kaptam egy jó nagy adag sötétséget, harcot és egy erős 14 éves lányt, aki nemcsak a kemence mellett állja meg a helyét, hanem akkor is, ha harcolni kell. Egy nagyon talpraesett, ügyes kislány, aki már az első oldalon olyan kalamajkába keveredik, ami aztán végig elkíséri a történet alatt.

Eléggé erős a regény kezdése, hiszen nem mással kezdődik, mint egy halott lánnyal, akit Mona talál meg, az ifjú péktanonc. Innen indul el a lavina, és itt pecsételődik meg a lány sorsa. Ifjúsági fantasyhez képest egy kávéskanállal több benne a veszély, mint amire számítottam, ugyanakkor 10 dkg-mal több a bátorság és a város megvédésére irányuló erőfeszítés. Mindenképp egy olyan kötetnek mondanám a Varázslókalauz önvédelmi sütéshezt, amihez kell egy jó nagy adag szerencse, barátok, és az olyan hasznos képességek, amik jóval túlmutatnak a sütésen és azon, hogy Mona egész nap a kemence mellett legyen. Ebben a fantasy kötetben nagyon kevés embernek van képessége, de akiknek van azoknak sem ugyanolyan. Van, aki halott lovakat tud feléleszteni, és van aki mágiával tudja felruházni a süteményeit, illetve célt adni nekik azon kívül, hogy finomak, ropogósak és ehetőek legyenek. Mona, habár csak egy kislány, mégis jóval több rejlik benne, mint azt hinnénk. S hiába veszélyes egyes helyeken a kötet, megmarad annak az aranyos történeteknek, mint amit elsőre várnál tőle. Persze van benne vakmerőség, árulás és szeretet is. Na meg egy kovász, ami képes mindent is bekebelezni, és attól sem riad vissza, hogy egész hadseregekkel szálljon szembe. A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez egy igazán szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó, könnyen olvasható és szerethető kötet. Nemcsak fiatalabb olvasóknak ajánlom, hanem azoknak is, akik szeretik a könnyedebb cozy fantasyket és nem riadnak meg a fiatalabb főhősöktől sem.

A cselekmény fokozatosan épül fel. Mindig csak annyi újdonságot csepegtet, amit még könnyű megemészteni, és ami később szépen összeáll és megmutatja, hogy miben is rejlik a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez varázsa, mert abban biztos lehetsz, hogy ez a kötet tele van varázslattal, uralkodással, egy harccal, ami eldönti Mona és a többiek sorsát, illetve életre kelt mézeskalács figurával, aki az egyik kedvenc karakterem lett.

S ha már szóba kerültek a karakterek. Mind (főleg a jó karakterek) tele vannak szeretettel, törődéssel, ugyanakkor a sebezhető oldalukat is megmutatják, és nem restek az érzelmeiket is kifejezni. Mona, Orsó és maga a hercegnő is erős pillérei a kötetnek. Mona a mesélőnk, aki által átélhetjük a Varázslókalauz önvédelmi sütéshezt, míg Orsó Mona kalandjának az egyik járulékos adalékanyaga, s a hercegnő is fontos összetevője az egésznek.

Olyan olvasni a történetet, mintha egy habos tortát ennél. Míg az első falatok édesek, addig a vége már tele van küzdelemmel és harcolni akarással. Finom, és a maga nemében édes is, de ha kell előkerül a keserű csoki igazi íze, és megmutatja, hogy nem minden falat habos, sőt vannak egész kemény részek, amikre még ráfért volna a sütés. Úgy érzem, hogy az eleje nagyon ifjúsági, majd utána fokozatosan nő fel lélekben Mona a történet világához és ahhoz a képhez, amit az írónő lefest.

Olvasás közben nagyon sokféle kalandot élhetünk át. Van benne menekülés a gonosz elől, bujkálás, egy kis rettegés, kételkedés, aztán jönnek a humorosabb, ötletekkel teli részek, és a kötet vége tele van megannyi abszurditással, mozgó óriás kenyéremberekkel, komisz mézeskalács figurákkal és egy tettel, ami nemcsak a halott lovak seregét hozza el, hanem egy őrült megnyugvását is.

Hiába van tele olyan részletekkel a regény, amik teljesen elrugaszkodnak a valóságtól, nekem mégis ezek voltak a kedvenceim. Az életre kelt mézeskalács figurák miatt egyből Mézi jutott eszembe a Shrekből, amiben van egy hasonló jelenet, mint amit T. Kingfisher lefestett, így biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten az a jelenet inspirálta a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez egyes részeit, ami nem baj, mert ezek lettek a kedvenceim.

Az írónő stílusa csak úgy tör előre a sorok között. Miatta nagyon szépen és gyorsan lehet haladni az olvasással, és látszik, hogy mekkora szeretet is lapul ebben a történetben. Igen, egyes helyeken sötét, viszont a való élet sem mindig csak mosolygás és színes cukorfelhők találkozása. Varázslatos, humoros, igazán egyedi történet, ami tele van erős karakterekkel, viszont azt muszáj leszögezni, hogy nem véletlenül ifjúsági a címkéje. Aki nagy dolgokat vár a kötettől, az valószínűleg csalódni fog, viszont aki úgy olvassa, hogy csak jól akar szórakozni, néha elképedni az abszurd jeleneteken, azoknak nagyon fog tetszeni. Míg a kötet eleje és vége megjósolható, addig a köztes rész az, amiben vannak csavarok, izgalmas pillanatok, harc, üldözés, egy kis sebnyalogatás, jó sok adrenalin, egy csipet szeretet és varázslat. Emellett a hangulat komoly, érződik a történet súlya, az hogy egy város sorsa forog kockán. Minden Monán áll vagy bukik, mellette Orsó csak mellékes és az igazi hangsúly a varázslaton és a sütésen van. Persze van mondanivalója is, és nem egyszer gondolkodtat el olvasás közben. Megmutatja a jó és a rossz örökös harcát, a hőssé válás útját. Azt, hogy azok az igazi hősök, akik nem akartak azok lenni, mégis oda vezetett az útjuk, hogy a végére azokká váltak. A kisembertől kezdve a tanácsoson át az uralkodóig mutatja be az emberek igazi valóját, azt, hogy lehetsz bárki, ha a helyén van a szíved a végén megkapod a jutalmat, akkor is, ha csak a családodat, barátaidat vagy éppen a hőn szeretett pékségedet akartad megmenteni. Összességében egy nagyon szerethető cozy fantasyt kaptam, ami ennél varázslatosabb és sötétebb nem is lehetne.

"Néha a közönséges mézeskalács emberek is csintalankodnak kicsit…"

"Bedobtam a bucit Bob vödrébe. Boldogan rátortyolt. Gondolom, ezt nevezhetjük kannibalizmusnak."

"Az ember nem lesz hős csak azért, mert mindenki más elmulasztotta elvégezni a feladatát."

"Nem tudom, hogy felnőttként lehet-e valaha igazad egy vitában, de ha gyerekként egy felnőttel vitázol, automatikusan nincs igazad. Soha. Ez valami természeti törvény."

"A mézeskalács emberemen úrrá lett a féltékenység. Egyszer lementem, és láttam, hogy parancsokat osztogat az alsóbbrendű mézesbáboknak. Egymás után másztak fel egy polcra, és ugrottak fejest Bob vödrébe."

"Amikor más vagy, akár csak egy kicsit, akár csak abban, ahogyan mások látnak téged, szeretnéd tudni, hogy a hatalommal rendelkezők nem ítélnek el téged miatta."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)