Monica Murphy: Promises We Meant to Keep - Az ígéretek, amiket meg akartunk tartani (Lancaster középiskola 3.)

" - Anyu! - kiáltom rekedten. A torkom kiszáradt és fáj."

*

Spencer Donato előtt. 

A fivérem legjobb barátja előtt. 

A piszkos kis titkom előtt. 

A Lancaster középiskolában szerettünk egymásba. Bujkáltunk. Nem akartuk, hogy bárki megtudja. Ő volt az első szerelmem, a védelmezőm, a fényes páncélú lovagom. Az isten is egymásnak teremtett minket. Őszintén hittem, hogy örökre az enyém lesz. 

De aztán megtettem az elképzelhetetlent, és a lehető legszörnyűbb árulást követtem el ellene. Azt hittem, örökre elvesztettem… 

Amíg meg nem láttam a bátyám esküvőjén. Idősebb lett. Kegyetlenebb. Elviselhetetlenül gyönyörű. Még mindig vonzódunk egymáshoz, de vajon Spencer mellettem áll-e, amikor a legnagyobb szükségem lesz rá? Vagy ismét tönkretettem a kapcsolatunkat?

" - Az a baj az ígéreteiddel, hogy soha, de soha nem tudod betartani őket."

Sylvie egy olyan karaktere a sorozatnak, aki nagyon megosztó, akit baromi nehéz megérteni, illetve szeretni, ugyanakkor pont emiatt vártam annyira, hogy megismerhessem a legelcseszettebb Lancaster történetét is. Igazi brother's best friend és friends to lovers szerelem az övék tele toxikus pillanatokkal, félelemmel, a múlt sebeivel és tömény erotikával. Hasonlóan az eddigi Lancaster középiskola köteteihez, Sylvie-ében is van erő, gonoszság és fájdalmak, amiket ki kell bogozni, és elengedni ahhoz, hogy a jelen kecsegtető lehessen.

Ahogy olvastam a sorozat előző részeit hol kedveltem, hol utáltam, hol pedig egyáltalán nem értettem Sylvie karakterét. Volt benne egyfajta furcsaság, amit nem tudtam hova tenni, de hálisten Monica Murphy nem hagyott cserben és kitöltötte azokat a hézagokat, amik ahhoz kellenek, hogy jobban megismerjük Sylvie Lancastert. Egy törékeny, betegeskedő lánynak tűnik, de az igazi Sylvie Lancaster egy igazi túlélő, akit nem lehet csak úgy félreállítani, és kivonni a forgalomból. Ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni, hogy Sylvie és Spencer kapcsolata eleinte kicsit toxikus, tele van sérelemmel és valamilyen szinten kegyetlen is Sylvie részéről, persze nem Whit Lancaster szintjén, de azért van benne bőven. Az ígéretek, amiket meg akartunk tartani egy valamivel érettebb és komolyabb Sylvie-t és Spencert mutat be. Mindketten felnőttek, ugyanakkor az első szerelem ritkán hagy nyugodni, és az ő esetünkben is ez történik. Egy régi szikra lobban lángra és mutatja meg, mire is képes. A kötet eleje valamivel nyomasztóbb, mint a többi része. Van benne bőven szívfájdalom, elzárkózás a világ elől, a múlt, és persze vágyódás egy olyan dolog iránt, ami nem lehet a miénk. Valahol keserédes Syl és Spence szerelme. Feláldozással és megannyi kompromisszummal terhelt. De emellett megmutatja, hogy bárki képes lehet a fejlődésre, főleg akkor, ha mer lépni és nem hagyja, hogy mások átgázoljanak rajta. Spenceren látni leginkább, hogy már nem az a szerelmes kisfiú, aki volt, már nem lohol (pedig néha de) annyit Sylvie után, mégis évekkel később is vonzzák egymást, és nem bírnak nemet mondani a másiknak.

Ami talán a legjobban érdekelt az a Sylvie körül lappangó titok, hogy miért is volt olyan törékeny és beteges a sorozat első két része alatt, hogy mégis miért olyan elcseszett, és miért nem képes kiállni önmagáért. Ezekre megkaptam a választ, de az igazság sokkal szomorúbb, mint szerettem volna, hogy az legyen. Whitnél már sejtette az írónő, hogy mi lesz a vége, ugyanakkor leírva látni még rosszabb.

Sylvie sorsa sosem volt egyszerű, hiába született kőgazdag családba, hiába nyújtják át neki tálcán a jólétet, hiába engedhet meg anyagilag mindent. Van egyetlen egy dolog, ami nem vehető meg, amit ki kell érdemelni, és ez a szeretet. Sylvie Lancaster megmutatja, hogy a pénz nem boldogít, ha nincs senki, akivel meg tudnád osztani, vagy akit szívesen látnál az életedben.

Sokáig nem kedveltem Sylvie-t, még a kötet elején sem. Persze tele volt lemondásokkal az élete, és nem is igazán élhette úgy, ahogy azt akarta. A manipulálás, illetve a mommy issues erősen rányomja a bélyegét a történetre, és alapjaiban határozza meg egy ideig a hangulatot. Szomorú, valamilyen szinte lemondó, majd úgy nagyjából a kötet felétől reményteljes.

Nem mondom azt, hogy Slyvie és Spencer tökéletesek együtt, mert ez nem is állhatna messzebb az igazságtól, ugyanakkor az kétségtelen, hogy együtt nem olyan nyomorultak, nem olyan szerencsétlenek, és hiba lenne tagadni, hogy igenis működik közöttük a kémia, a nyers vonzás és az érzelmek tomboló vihara. A friends to lovers típusú szerelmekben mindig van egyfajta keserűség, egyfajta fájdalom, angst, ami miatt nagyon szeretem ezt a trope-t, persze csak ha jól van megírva, és az írónőnek sikerült a sarkalatos pontokat is jól megragadnia.

Ami a kötet szexuális részét illeti, teljes mértékben hű az eddigi színvonalhoz, talán annyi, hogy egy kicsit kevesebbet kaptunk belőle, de ahhoz, amit már az első két részben is nyújt tökéletesen passzol. Nyers erő lakozik ezekben a jelenetekben. Teljesen lecsupaszította előttünk a karaktereket ,képletesen és szemléletesen is, továbbá még mindig tudja Monica Murphy, hogyan is kell izgalmasan megírni és vágyakkal tüzelni az erotikus részeket. Nem csalódtam benne, hiszen kaptunk dominanciát, pikáns részleteket, miközben megnyitotta előttünk Syl és Spence szívét.

Ha alapul veszem Whit és Crew történetét, akkor Sylvie-é sokkal inkább a manipuláció, a szeretet és a szülői vasmarokból való kikerülésre helyezi a hangsúlyt. A múltbeli visszaemlékezéseknek hála megmutatja, hogy honnan is indult Sylvie és hova érkezik. Úgy gondolom, hogy hatalmas utat tett meg, és mindenképp sokat fejlődött a kötet eleje és vége között. Egy igazi Lancaster lett belőle, aki megmutatta, hogy nem lehet rajta átgyalogolni, és neki is lehetnek épkézláb gondolatai. Spencer kihozta a saját kis zárt világából, és pontot tett az évek óta tartó sóvárgás végére. Szerettem, hogy habár gyorsan haladnak az események, mégis ha kell képes lelassulni a cselekmény, és olyan fontos dolgokra helyezni a hangsúlyt, mint a mentális egészség vagy egy toxikus kapcsolat megszakítása. Ezúttal sem csalódtam az írónőben, és még magam is nehezen hiszem el, de sokkal jobban szerettem Az ígéretek, amiket meg akartunk tartani c. kötetet, mint amire számítottam tőle. Tökéletes hozzá a Lancaster középiskola hangulatát, azt ami miatt egyszer már bizalmat szavaztunk a sorozatnak, és ahhoz kétség sem fér, hogy Spencer egy igazi főnyeremény, aki tudja, hogy mit akar és meg is szerzi azt. Nélküle nem lenne igazi ez a regény, és örülök, hogy az írónő Sylvie-nek is megadta a boldog befejezés lehetőségét!! Ha szeretted a sorozat első két részét, akkor ezt se hagyd ki, mert Sylvie Lancaster tud meglepetéseket okozni!!

"Ő a szerelmem. A jövőm. Az egész világom."

"Spencer az álmom. A fiú, akiért rajongtam. A fiú, akivel az életemet elképzeltem, akit ugrottam, piszkáltam és kínoztam. A férfi, akit mindig is, kételyek nélkül, tiszta szívből szerettem."

"Ha én nem kaphatom meg, nem akarom, hogy másé legyen."

"Túl sok minden történt köztünk. Fájdalmas és nyers, de mélyen gyökerezik. Olyan mélyen, mintha az ereimben lüktetne. A véremben. 

A lelkem legmélyén."

"Elegem van, hogy megint kihasznált egy Lancaster. 

Többé ez nem fordulhat elő."

" - Te vagy az egész világon az egyetlen, aki mellett biztonságban érzem magam, Spence. Csakis te."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)