Budai Lotti: A márkinő titka (A borostyánszemű 3.)

"Fontainebleau kastélya 1681 márciusának első tavaszi vasárnapján nyomasztó csöndbe burkolódzott."

*

Fény ​derül az igazságra… 

Louise végre valódi elhivatottságra talál a királyi udvarban, ahol szívvel-lélekkel a fiatal és boldogtalan trónörökösné, Mária Viktória szolgálatának szenteli magát, akinek egyre ingatagabb a helyzete az udvarnál. Ezzel együtt a lányra a szerelem is rátalál a jóképű, kifürkészhetetlen és szemtelen William Harvey személyében. 

La Reynie, a királyi rendőrség főfelügyelője közben tovább folytatja a mérgezési botránnyal kapcsolatos nyomozását, melynek ügyeit a Chambre d’Ardent, a baljós elnevezésű Izzasztó tárgyalja, melynek gyanúsítottjai immár az uralkodó közvetlen környezetéből kerülnek ki. 

Mindemellett Louise új barátokra és támogatókra is talál az udvarban, csakhogy sem Lady Hamilton, sem Sauvage nem tétlenkedik, és a lány hamarosan maga is az Izzasztó előtt találja magát. Kénytelen újra megtanulni a keserű leckét, hogy gyakran éppen az ártatlan az, akire a gyanú legsötétebb árnyéka vetül, és olykor éppen azok a bűnösök, akikben az ember a legjobban megbízott. 

Budai Lotti A borostyánszemű-sorozat zárókötetében nemcsak a régi királyi házasságok boldogtalanságába nyújt bepillantást, de megoldást kínál a mérgezési botrány megoldatlan rejtélyeire is. Hisz ki tudja? Talán éppen így történt…

"Ostoba dolog a női szív. Ha úgy akarja, a leghalványabb reménybe is olyan erővel tud kapaszkodni, mint a vadszőlő a fa törzsébe."

El sem hiszem, hogy már a befejező kötetet foghatom a kezembe. Annyira jó lett ez a trilógia, hogy nehéz szívvel búcsúzom tőle. Budai Lotti nekem ír, és imádom érte. Nagyon jók a történelmi regényei, s habár A borostyánszeműben kevesebb a szerelem, és több az intrika, cselszövés és politika, mégis szerethetőek ezek a könyvek, és teljes mértékben ki tudnak kapcsolni. Azért szeretem Budai Lotti írásait, mert a történelem egy szegletét adja át olyan formában, ami bárki számára befogadható, és nemcsak a száraz tényekre szorítkozik, hanem arra is, hogy közben azért szórakoztasson.

Amilyen nagyon vártam ezt a harmadik részt, olyan gyorsan be is faltam. Ahogy elkezdtem szinte a kezemhez nőtt, és alig vártam, hogy legyen egy kis időm olvasni. Megvan benne minden, ami egy jó történelmi regényhez kell, és jó volt látni benne, ahogy a szálak összeérnek, ahogy az elején megkezdett gondolatok végre learatják a babérokat, és megmutatják, hogy A borostyánszemű trilógiában mindennek fontos szerepe van, nemcsak a látszat kedvéért vannak. Az udvari intrika, valamilyen szinten a politika és bizony a cselszövések kötete is A márkinő titka c. regény. Tele van érdekesebbnél érdekesebb gondolatokkal, árulással, csalódással, a múlt sötét árnyaival, bosszúval, mérgezéssel, barátságokkal, féltékenységgel, a szebb jövő képével, a kilátástalan jelennel és egy olyan titokkal, amire senki sem volt felkészülve. Szinte a kötet végéig kihúzza az írónő az izgalom faktorát, és megmutatja, hogy képes az utolsó utáni pillanatban is bedobni egy csavart, ami aztán mindent fenekestül felforgat, és a már ismert tényeket egy teljesen új megközelítésben tálalja. Nem egyszer esett le az állam, és jött el a déjá vu pillanata, amikor megvilágosodtam, és minden értelmet nyert. Valahol számítottam rá, hogy ez a harmadik rész is tele lesz métellyel és meglepő fordulatokkal, de még annál is jobb, mint amit vártam tőle. Úgy érzem, hogy a három kötet közül ez a legerősebb, és ebben a legnagyobb is a tét. Már nemcsak a másik megítélése a fontos, hanem az igazság napvilágra kerülése.

De kezdjük is szépen az elején. Maga a kötet pontosan ott folytatódik, ahol a második véget ért. Szépen felveszi a fonalat és olyan, mintha abba se hagytuk volna a sorozatot, és szépen egymás után olvastuk volna a köteteket. Az írónő mesterien szőtte most is a szálakat, és nem győzök ámuldozni azon, hogy mennyire is profin van összerakva A borostyánszemű, már ami a történelmi részét illeti.

A valóságos események, helyszínek, illetve történelmi személyek tökéletesen kiegészítik Louise napjait, azt a sorsot, amit az írónő szánt neki, és mindenféle kérdés nélkül el tudom képzelni, hogy a történelem egy pontján volt egy Louise, aki társalkodónő, majd bizalmas lett a francia udvarban. Olyan hitelesen és megkérdőjelezhetetlenül adja át Lotti az információkat, hogy azt iskolában kellene tanítani.

Emellett hol könnyedebb, hol eseménydúsabb, hol pedig a végsőkig izgalmas A márkinő titka. Tele van apró információkkal, amik majd a hajrában fontosak lesznek, vagy olyan karakterekkel, akiknek az árulása elindít egy lavinát, ami képes lenne maga alá gyűrni és betemetni. Hol az udvarbeli élet, hol pedig Louise sorsa alakulásának lehetünk a szemtanúi. Pletykák, rosszindulatú megjegyzések, a jól ismert zöldszemű szörny és összeesküvés tarkítja a sorokat.

A hangulat még mindig egészen elképesztő. Alapvetően történelmi tényeket nem szeretek szórakoztató irodalomban olvasni, viszont Budai Lotti egy teljesen más tészta. Könnyed stílusával már egészen hamar levett a lábamról, emiatt mindig annyira várom, hogy mikor olvashatok újra tőle. A márkinő titka is egy remek, alaposan átgondolt, szépen felépített történelmi regény, amiben épp annyi érzelem, romantika és testiség került, amit még elbírt a történet.

A karakterek baromi sokszínűek, a hűségük megkérdőjelezhető, és pont emiatt nem bizhatunk senkiben, és nem tudhatjuk, hogy ki fog a következő oldalon hátba szúrni, illetve, hogy mikor fog újra kopogtatni az ajtón Louise múltja, illetve azok a múltbeli események, amik elvezettek A márkinő titka cselekményéhez. S habár nem annyira durva ez a rész, mint pl. az első, A királyné ékszerei, azért ez is tud meglepetéseket okozni, ha éppen úgy tartja kedve.

Mindemellett, ha nem is a leghangsúlyosabb, azért a szerelem is fontos központi szereplő. Megmutatja az írónő, hogy semmit sem adnak ingyen, és minden egyes boldog pillanatért meg kell küzdeni, illetve meg kell élni, mert sosem lehet tudni, hogy a következő nap mi lesz az a sarkalatos esemény, ami romba dönti az addigi terveket és számításokat. Nemcsak kalandban, de veszélyben is jócskán részese lehet annak, aki a kezébe veszi a trilógia befejező részét. Míg a kötet eleje az udvart hivatott még közelebbről bemutatni, addig a vége már Louise sorsát állítja pellengérre, és bizonytalanít el minket, hogy vajon megéri e a sok szenvedés, vagy még több szenvedésben lesz része Louise-nak (Ágyas és úrnő olvasók előnyben). Összességében A márkinő titka egy nagyon kalandos, ugyanakkor veszélyes és szenvedélyes történet egy erős hősnőről, aki sosem adja fel, és még akkor is csak az igazat mondja, ha nincs senki, aki meghallgassa, és a végsőkig őszinte önmagához. Emellett tele van meglepő fordulatokkal, csavarokkal és egy életúttal, ami már a születés előtt eldöntetett. Ha egy olyan regényre vágysz, ami elkalauzol a 17. századi francia udvarba, és érdekel, hogy mi lesz Louise sorsa, akkor ne hagyd ki A márkinő titka c. kötetet sem!

" - Hát… anyám mindig azt mondja, inkább lássa az ellenségünk közelről a fél szemünk, mint messziről a hátunk."

" - William! Tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el nekem. Valami, ami miatt folyton témát váltasz, ha az elmúlt néhány évedről kérdezlek..."

"A bejárati ajtót nyitva találta, és egyenesen az emeletre vezető, szűk lépcsősor felé vette az irányt, mielőtt még a kíváncsi tulajdonosnő megtalálta volna..."

" - Ez azt jelenti, hogy jelenlétemre állandó jelleggel számíthat az Udvarnál. Beláthatja tehát, kedves, hogy mindhármunknak jobb lenne, ha békét kötnénk. Magának, nekem és a kis Henrynak is... Megígérem, hogy fiamként fogom szeretni."

" - Madame de Lavardin... - kezdte végül fáradt, de meglepően kedves hangon. - Jobb, ha tudja, hogy az ön ellen szóló bizonyítékok, melyeket az ügyész úr ma elénk tárt, igencsak meggyőzőek voltak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)