Jennifer Lynn Barnes: A Hawthorne testvérek (Örökösök viadala)

"Grayson és Jameson Hawthorne tudta, mi a szabály."

*

Négy ​testvér. Két rejtély. Egy lebilincselő regény. 

Jennifer Lynn Barnes visszatér bestsellere, az Örökösök viadala-trilógia világába, és emeli a tétet. 

Grayson Hawthorne-t milliárdos nagyapja születése óta az utódának nevelte. Aztán kitagadta az örökségből az egész családját, és meghalt, de a hatása és a tanításai ott élnek a fiúban. Így amikor a két húga bajba kerül, Grayson kézbe veszi az ügyet, és azt teszi, amihez a legjobban ért: hatékonyan és kíméletlenül megoldja a helyzetet. Anélkül, hogy belegabalyodna az érzelmi szálakba. Legalábbis ez a terv. 

Jameson Hawthorne született játékos, az izgalmat és a kockázatot kergeti. Amikor felbukkan titokzatos apja, és szívességet kér tőle, naná hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. Be kell jutnia London legexkluzívabb titkos szerencsejáték-klubjába, hogy megnyerjen egy elképzelhetetlen tétért folyó, lehetetlenül nehéz játékot. Még szerencse, hogy Jamesonnak a lehetetlen a specialitása. 

A világ két végén bonyolult játszmákba keveredő Grayson és Jameson testvéreik és Avery segítségével egyre mélyebbre kénytelenek ásni, hogy eldöntsék, kik akarnak lenni, és mi mindent hajlandóak feláldozni a győzelemért. A New York Times bestsellerlistájának élén!

" - Hawthorne vagyok, Örökösnő. Nekem soha semmi nem elég."

A Hawthorne testvérek, avagy Jameson és Grayson újabb rejtvénybe bonyolódik. Kicsit sajnálom, hogy még mindig nem kap elég teret sem Xander, sem pedig Nash, pedig a címet látva reménykedtem, hogy a trilógiától eltérően ők is nagyobb falathoz jutnak, viszont így sem vagyok elégedetlen, mert imádom Jamesont és Graysont is. Avery ebben a részben nincs annyira előtérben, amit nem bánok, mert megkapta a maga trilógiáját, amiben remekelt. A Hawthorne testvérek egy újabb csavaros, rejtélyekkel és rejtvényekkel teli kalandos történet, amit a sorozat rajongói imádni fognak.

Mint már említettem ebben a részben újból Jameson és Grayson kerül a középpontba, miattuk két helyszínen játszódik a történet, két szemszögből, felváltva. Az egyik oldalról megkapjuk, Jamesont Averyvel, akik egy családi rejtvénybe, illetve próbatétel szerűségbe botlanak, tele bukkanókkal, ismeretlen tényezőkkel és egy olyan téttel, ami hatalmas nyomást helyez Jameson vállára. Nem titok, de odáig vagyok a karakteréért, és imádtam elmerülni a fejezeteiben, viszont mindig akkor hagyta abba az írónő, amikor már kezdett jól bepörögni a cselekmény, és alig vártam, hogy még többet tudjak meg. Nagyon felcsigázott, és imádtam elveszni a csavaros, titkokkal és tétekkel teli részletekben. Az írónő teljes mértékben Jamesonra helyezi a fókuszt, így Avery csak asszisztál mellette, és hagyja, hogy Jameson remekeljen, hogy megmutassa hiába ő a harmadik a sorban, igenis ér valamit, viszont azt szörnyű volt látni, hogy még mindig mekkora hatása van rá az öreg szava, és ez alapjaiban határozta meg azt, ahogy Jameson egyes helyzetekben cselekedett. Mellette a másik szálat Grayson viszi, itt is egy családi dráma a főszereplő, megismerhetünk új karaktereket és Grayson biológiai apjának a szála is tovább szövődik. Ezek a fejezetek is furfangosak, valamivel érzelmesebbek, mint ami Graysonra jellemző, viszont olyan jó volt látni a húgai, leginkább Gigi társaságában, mert ha nagyon is kevésszer, de képes volt felengedni és egy teljesen új arcát megmutatni az öltönyös, határozott és mindent elérő Graysontól.

A helyszín Anglia (javarészt London) és Phoenix között váltakozik, persze mindig a legizgibb helyeken marad félbe, de így legalább képes vagy rekordidő alatt kiolvasni. Úgy, ahogy az Örökösök viadala előző részeit, úgy A Hawthorne testvéreket is szinte befaltam. Imádom ezeket a csavarokban és titkokban gazdag, könnyen emészthető, gyors lefolyású regényeket, amiben Jennifer Lynn Barnes megmutatja a zsenialitását.

A történet végig izgalmas, egy pillanatra sem ülepszik le, és végig fenn is tartja a figyelmet. Képes arra, hogy megmutassa és rávegyen, hogy ne akarj mást csinálni, mint részese lenni A Hawthorne testvérek újabb rejtélyének, ami hű folytatása az eredeti trilógiának. Pontosan ilyen negyedik részre számítottam, ami tele van izgalommal, fordulatokkal és remekel. Remekel, mert megdolgoztatja az agytekervényeket és megmutatja, hogy még semmi sincs elrendeltetve, bármikor előbukkanhat egy újabb rejtély, amit meg kell oldani.

A Hawthorne testvérek és Avery története korántsem ért véget, és ami engem illet bármeddig el tudnám olvasni ezeket a könyveket. Amikor azt mondom, hogy szeretem a rejtélyeket, akkor pontosan olyan könyvekre gondolok, mint Ms. Barnes írásai. Egyszerűen zseniálisak, és a rövid fejezeteknek hála nagyon könnyen lehet haladni velük. Nincs meg benned az, hogy hosszú lenne, mert mire feltűnik hol is tartasz benne, már szinte be is fejezted.

Persze a rejtélyes és titkoktól hemzsegő részek mellett akad benne egy cseppnyi romantika, újból láthatjuk az oly jól működő dinamikát Jameson és Avery között, illetve Grayson szilárdnak tűnő, ám mégsem olyan acélerős elképzeléseit. A humor és a viccesebb részek nagyon szépen kontrasztban állnak a komolyabb részekkel, és a már megismert trilógia következményeivel. Következetesen építette az írónő a cselekményt, és én nem fedeztem fel benne semmilyen logikátlanságot.

Minden klappolt mindennel, és nagyon remélem, hogy még jó sok kötet fog születni, ami a Hawthorne testvérek, nemcsak Jameson és Grayson, hanem Xander és Nash szemszögét, illetve rejtélyt fog tartalmazni. A verseny mint fő pont nagyon jól állt a regénynek, kicsit megmozgatta az gondolatainkat, és Jamesont arra késztette, hogy még furfangosabb, még eszesebb legyen, és ne csak arra hagyatkozzon, amit a szem lát.

A kötet hangulata hozza azt a megszokott hangulatot, amit már ismerünk, de valahogy most ez a hangulat sokkal jobban összeállt nekem az adott bonyodalmakkal és családi drámákkal. Tetszett, hogy beengedte az új karaktereket, és valamilyen szinten válaszokat adott Jameson és Grayson számára, már ami a biológiai apjukat, és a család azon ágát illeti. Nem mondom, hogy ezek a részek a kötet fénypontjai, mert pont, hogy ezek miatt alakul ki a kettős helyszín, a két nézőpont, de valahogy mégis olyan keserédes útóízt hagynak maguk után. Ami miatt kicsit másabb ez a kötet, mint a többi az az, hogy a már említett két fiú közelebb megmutatja magát. Látjuk az érzéseiket, azt hogy egyes szituációkban hogy reagálnak és mit éreznek közben. A személyiségüket is jobban kiteríti nekünk az asztalra az írónő, mint eddig, és emiatt sokkal jobban is átlátjuk azt, mit miért tesz Jameson és Grayson. Összességében egy nagyon izgalmas, ugyanakkor tökéletes folytatást kaptam, amire nem is tudtam mennyire szükségem van, amíg el nem kezdtem. Ha szeretted Avery történetét a fiúkkal, akkor ne hagyd ki A Hawthorne testvéreket sem, és talán egyszer, remélhetőleg a közeljövőben olyan részt is kapunk, amiben Xander és Nash lesz a főszereplő. Annyira sajnálom, hogy ebben a kötetben is mellékszereplők voltak, és nem kaptak elég teret arra, hogy megcsillogtathassák a tudásukat. Nagyon alulértékeltek, viszont a remény hal meg utoljára. Ha szereted a rejtélyeket és rejtvényeket, akkor az Örökösök viadala sorozat nem fog csalódást okozni!

"A Hawthorne-házban nincsenek véletlenek."

" - A magunkfajta férfi csak egyszer lesz szerelmes. Akkor viszont testestül-lelkestül. A nagyanyátok halála óta sok év telt el, de… Azóta sem volt senkim. Nem lehetett, és nem is lesz. Mert ah úgy szeretsz valakit, ahogyan mi szeretünk, akkor nincs visszaút."

" - Ha elég idősek lesztek majd, jusson eszetekbe, amit most mondok: egy Hawthorne szerelmében semmi komolytalanság nincsen."

" - Kíváncsi vagyok, ha egyszer meglátod a lehetőségek teljes hálózatát anélkül, hogy a félelem, a fájdalom vagy a kudarc elködösítené a tekinteted, és anélkül, hogy a gondolataid megszabnák, mit lehet és mit nem, mit kellene és mit nem kellene tenni… Vajon mit teszel, amikor mindent tisztán látsz?"

" - Néhányan túl hangosan éljük az életünket azok szerint, akik jobban örülnének, ha nem is élnénk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)