Ali Hazelwood: A szerelem képlete

"Legyünk őszinték, Olive kicsit vacillált az egész doktoris dologgal kapcsolatban."

*

Harmadéves ​doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát. 

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával. 

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

Januárban már olvastam a könyvet angolul, viszont annyira imádtam, hogy tudtam, ha megjelenik magyarul, akkor úgy is el fogom olvasni. Tiszta megszállottja vagyok ennek a történetnek, és nemcsak azért, mert közelebb hozta hozzám a contemporary romance műfaját, hanem azért is, mert olyan jókat mosolyogtam, nevetgéltem A szerelem képlete alatt. Adott egy hangulatot, ami végig uralta a cselekményt, és minden egyes pillanata megérte a hype-ot. Szerintem már mindenki találkozott legalább egyszer ezzel a regénnyel, ha nem instán, akkor tiktokon. Minden egyes percet megér, és még azokat is leveszi a lábáról, akik nem a műfaj rajongói, ebben biztos vagyok.

Eredetileg, ha jól tudom, akkor egy Star Wars fanfictionnek indult a kötet, de azt nem mondom meg, hogy kik lennének Adam és Olive az SW világában, mert nagyon nem vagyok képben. Viszont kettő Star Wars karakter volt az alapja a főszereplőinknek. A tudományos világban játszódik, amiről szintén nem sokat tudok, ugyanakkor senkit se riasszon el a tudományosabb szövegkörnyezet, vagy az esetleges fogalmak, mert nem ez a lényeg. Ugyanakkor, ha képben vagy a STEM világával adhat egy óriási pluszt. Én nem amiatt olvastam el A szerelem képletét, mert akkora volt a hype körülötte, korántsem. Egyszerűen csak megtetszett a fülszöveg, cuki a borító és szimpatikus volt az írónő instás tevékenysége, ezért mindenképp adni szerettem volna egy esélyt a The Love Hypothesisnek, és milyen jól tettem. Még így, hogy nem első olvasásom a történet is imádtam, és olyan jó volt újra visszatérni ide. Egy nagyon aranyos, kicsit esetlen, fake dating, slow burn, a pasi esik először szerelembe történet ez, ahol a főhősnő szeleburdi, ugyanakkor imádnivaló, nem unalmas vele az élet, és kész teljesen felforgatni a világodat. Ezzel a regényével nekem már bizonyított Ali Hazelwood, és hűséges olvasója leszek, amíg csak ír. A Love on the Brain már a polcomon is csücsül, és várja a sorát.

Nem vagyok az az újraolvasós típus, de A szerelem képlete egy olyan történet, amiből nem elég ha csak egyszer olvasod. Idén már másodjára vettem a kezembe, de biztos vagyok benne, hogy még sokat fogom forgatni a kötetet. Ha azt mondom, hogy megszállott lettem, akkor az nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire is szükségem volt Ali Hazelwood zseniális debütáló regényére. Ittam minden egyes szavát, nem győztem falni a sorokat, és nagyon sokszor vagy nevettem, vagy pedig elmosolyodtam olvasás közben.

Az nem kérdés, hogy addiktív e, mert nagyon az. Maga a nyelvezet és a fordítás is könnyed, a szakszavak ellenére is jól értelmezhető, és nem zár ki a cselekményből csak azért, mert nem ismersz minden egyes jelentést. Tudományos, akadémiai a közeg, mégis kézzelfogható közelségbe hozza a cselekmény szálát, továbbá fontos témákat is boncolgat. Ugyanúgy helyet kap a nők szerepe a tudományban kérdéskör, mint a POC emberek helye vagy éppen a szóbeli, verbális zaklatás kérdésköre is. Nemcsak a fényes oldalát mutatja meg, hanem a magányt, a kirekesztettség és a 'nem vagyok elég jó' érzést is.

Ali Hazelwood nemcsak játszik az érzelmekkel, de át is adja őket. Árad a kötetből a humor, a balszerencsétlenség, de a szerethetőség és az egymásra találás érzése is. Különösen erős szálak fűznek az olyan regényekhez, ahol a női karakter a tudatlan, ahol hosszan elnyúlik a szerelem kibontakozása, ahol a finom érintések és lopott csókok jelentéssel bírnak, és ahol minden egyes ki nem mondott szónak súlya van. A szerelem képlete is ilyen, ezért nem is csoda, hogy ennyire imádom. A karakterek zseniálisak, szerethetőek, együtt drukkolsz nekik, és várod, hogy mikor robban az a bizonyos szikra, és mikor lobbantja lángra az az apró szikra az érzelmeket, és mikor tarol le mindent.

A 16-os karika sem véletlenül van ott a könyv elején, mivel van benne egy bizonyos fejezet, ami elég forróra sikeredett, és amit én nagyon vártam, hogy eljussak odáig, de addig végig kell néznünk Olive és Adam lassan égő tusáját. Az érzelmek a saját medrükben lépnek színre - értsd nagyon lassan -, már szinte a falat kaparod, hogy mikor lesz végre valami akció, de talán pont emiatt olyan édes, mert várnod kell, és nem ad meg mindent rögtön. Nagyon igaz a mondás, miszerint a jó dolgokra érdemes várni, és ez Ali Hazelwood regényében sincs másképp.

A kötet egy igazi boldogsághormon, ami tele van édes és vicces pillanatokkal, nem veti meg a cukiságot sem, és bármikor kapható egy szirupos pumpkin spice lattéra. Olive eszméletlenül esetlen, és amilyen kis nyomi, annyira szerethető. Adam meg hát Adam. Ha az elején nem is szimpatikus a hideg és zord természetével, megéri kivárni, hogy megnyíljon, mert a végén igazi kedvenc könyves álompasi lesz. Adam csak Adam. Nem akar más lenni, mint aki, és pont nem érdekli, hogy mások milyennek látják, vagy éppen mit gondolnak róla. Megvan a maga kis saját világában, amiből nehéz kicsalogatni. Adam és Olive párosa igaz grumpy x sunshine páros, ahol Olive a nap, és Adam a napot eltakaró esőfelhő.

Látszólag különbözőek nem is lehetnének egymástól, de az az igazság, hogy ebben az esetben is igaz a mondás, miszerint az ellentétek vonzzák egymást. Olyan jól kiegészítik egymást, mint a borsó meg a héja. Maga a cselekmény szórakoztató, bravúros, nem egy helyen titokzatos, de ugyanakkor felettébb kedvelhető, és nagyon aranyos a maga nemében. Egy igazán sziporkázó regény tele tartalommal és olyan párbeszédekkel, amik mosolyt csalnak az arcodra. Visszahozza a romantikus kötetekbe vetett hitet, és megmutatja, hogy lehet sablonok nélkül is egyedi és kedvelhető regényt írni. Első kötetnek több mint zseniális!

Érdekel a tudomány, de a romantikus történeteket is szereted? Ne görgess tovább, mert megtaláltad a neked való regényt. A szerelem képlete odaszegez az oldalakhoz, és nem ereszt. Függőséget okoz, és megmutatja, hogy mit lehet alkotni olyan zsánerekből, mint age gap, grumpy x sunshine, slow burn, fake dating, professor x student és guy falls first. Külön-külön is szeretem ezeket a zsánereket, de egyben valami isteni. Mint egy vastag krémmel töltött tortaszelet, amiből nem tudsz eleget enni, mert még többet és többet akarsz belőle. Humoros, néhol bohókás történet, amit egyenesen imádni fogsz, és aminek a polcodon a helye! Első és második olvasásra is szerelem, nem titok, hogy engem teljesen megvett magának az írónő és csak ajánlani tudom. Összességében elmondhatom, hogy A szerelem képlete maga a boldogság fogalom könyves megfelelője. Szomorú vagy? Olvasd el A szerelem képletét! Kétségeid vannak a szerelmet illetően? Olvasd el A szerelem képletét! Unatkozol? Olvasd el A szerelem képletét! Nem tudod, hogy mihez lenne kedved? Olvasd el A szerelem képletét! Valami újdonságot olvasnál? Szerintem már tudod, mit mondanék, de azért még egyszer: olvasd el A szerelem képletét! Minden bajra gyógyír, amit vény nélkül felírnék minden könyvszerető embernek. De ha te magad vagy Darth Vader, akkor is megéri elolvasni. 

" - De... miért? Ol, gyönyörű vagy, okos, vicces, és kiváló az ízlésed a térdzoknik terén, miért randiznál Adam Carlsennel?"

" - Igen, ezt-azt. Mit csinálsz, amikor szórakozol? - Biztosan valami szörnyűségért van oda, mint a tehéndöntögetés vagy a japán cserebogár-viadal. Talán porcelánbabákat gyűjt. Talán lelkes geocachingelő. Talán e-cigis találkozókra jár. Úristen!"

" Hallucinált? Adam az előbb eltolt egyedül egy nagy furgont? Űrlény a Krypton bolygóról, aki titokban szuperhős?"

" - Te csak a sötét világodban akarsz élni, ami feketekávéból, sima bagelből és sima krémsajtból áll. És néha sós-ecetes chipsből."

" - Fogalmad sincs, igaz? - A hangja szomorú volt. - Nagyszerű vagy. Gyönyörű és kedves. Független vagy, zseniális kutató, önzetlen és lojális... A fenébe, Ol, nézd, milyen nevetséges káoszt teremtettél, csak hogy a barátnőd anélkül randizhasson a sráccal, akit kedvel, hogy bűntudata lenne. Kizárt, hogy ezt Carlsen nem vette észre."

" - Tudom, hogy ijesztő sebezhetőnek lenni, de megengedheted magadnak, hogy fontos legyen valaki. Akarhatsz emberektől többet, mint csak barátság vagy laza ismertség."

"Adam szélesen mosolygott, és megjelentek. Igen. A gödröcskéi, amiktől megállt Olive szíve."

" - Olive, ha bármikor szükséged van bármire a világon. Bármire. Bármikor. Hozzám jöhetsz. - Az álla mozgott, mintha még mondani akarna valamit, amit mélyen bent tartott. - Azt akarom, hogy hozzám gyere."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)