V. E. Schwab: Gallant

"A ház ura a kertben lévő fal mellett áll."

*

Az ​árnyak nem valóságosak, 

az álmok nem árthatnak neked, 

és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.

Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. 

A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie. Olivia mégis útra kel. 

Mi mást tehetne? Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia. 

Azonban senki nem tud a levélről. És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán. Vajon az árnyak hívták haza a lányt? És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?

Olvastam már pár regényét az írónőnek, na de ilyet még nem. Zseniális, igazi wow faktor, ami után tátva marad a szád. Egy igazi remekmű, amit kár lenne kihagyni. Én már az Addie LaRue láthatatlan életében is szerettem a sötétség megjelenését, na de a Gallant alatt mutatja meg igazán Schwab, hogy milyen sötét és hátborzongató gótikus történetét tud írni. Ezennel ez az új kedvenc V. E. Schwab regényem, és addig nem nyugszom, amíg legalább egy különleges kiadást be nem zsebelek belőle.

Úgy kezdtem bele, hogy nem voltak elvárásaim, hagytam hogy levegyen a lábamról és egy percig nem sajnálom, hogy ilyen gyorsan befaltam, mert az a helyzet, hogyha elkezded odatapad a kezedhez, és nem tudod letenni, de őszintén nem is akarod. Nem akarod, mert lenyűgöz a világ és érdekel a ház titka. A történet erős lábakon áll, már az elején megalapozza a hangulatot és ad egy hamisítatlan légkört neki. A Gallant nemcsak Olivia otthona lesz, hanem a tiéd is. Te is ugyanúgy szomjazod, hogy megtudd mi a ház és a Prior család története. Tökéletes őszi olvasmány tele rémálmokkal, szellemekkel és a világunk egy fordított verziójával. Úgy hiszem ez az eddigi legerősebb és legkomorabb regénye is az írónőnek. A hangulata néhol búskomor, nehéz megtalálni a fényt, mert elnyel a sötétség, de aztán ráeszmélsz, hogy a sötétnél is lehet sötétebb és elhagyatott a kötet. Amikor először olvastam a Gallantról, akkor azt hittem, hogy csak egy ház, ami tele van ghúlokkal, de ezek a ghúlok sem hétköznapi teremtések. Minden egyes karakternek, mondatnak és képnek jelentése van. Nem lehet csak úgy átsiklani az információkon, le kell ásni a mélybe és befogadni azt, amit a Gallant ad akar.

Egy borongós, ködös, őszi reggel kezdtem el, egész nap esett az eső és ez a hangulat kell ahhoz, hogy tökéletes élmény legyen a kötet olvasása. Bevallom, eleinte kicsit fura, vagy éppen 'érdekes' volt maga a történet, de a jó értelemben, mert látszik benne az írónő zsenialitása és az, hogy mennyire is jól áll neki ez a gótikus vonal. Még csak hasonlót sem olvastam. V. E. Schwabnak sikerült valami egészen egyedit letennie az asztalra, de ez nem is csoda tőle, hiszen minden egyes regénye új szintre emeli az olvasás művészetét.

A történet eleinte Oliviáról szól, egy árváról, aki nem elég, hogy egyedül van, de néma is. Emiatt a társai bántják, kegyetlenek vele, de nem is igazán fontos ez a része a kötetnek, mivel onnantól indulnak be igazán az események, hogy Olivia kikerül a Merilance-ből, és felfedezi, hogy van családja. Igen ám, de ez a család titkokkal és kötelességekkel terhes. Megvan a keresztje, és nem könnyű szabadulni belőle, ha egyáltalán sikerül. A sötétség mindenkit előbb utóbb, de elér. 

A hangulat végig borzongató, borús és van egy nyomasztó felütése is, ami az érzékenyebb lelkűeknek nem biztos, hogy bejön, de nekem nagyon tetszett, mert különleges, misztikus és félelmetes. Igazi gótikus kis csoda egy csipetnyi horrorral megszórva. Emellett paranormális jelenségek is tarkítják a cselekményt, és az illusztrációknak hála lenyűgöző élményben lehet részünk. Ezek az illusztrációk szinte megszólalnak, beszélnek hozzád, és képes vagy percekig elveszni a részletekben. 

Maga a cselekmény nagyon olvasmányos, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. A fejezetek csak úgy odatapasztanak, hogy mire felócsudsz már a felét be is faltad. Nálam ez hatalmas szó, de a kötet háromnegyedét egyszerre faltam be. Elkezdtem és egyszerűen nem tudtam letenni. Rekordidő alatt értem a végére, és már az első pár fejezet után éreztem, hogy imádni fogom, és nem is tévedtem. Habár kevés szereplőt kapunk, nem érezzük azt, hogy hiányozna valami vagy éppen valaki. 

Olivia, Matthew és a sötétség hármasa képes elvinni a hátán a történetet mindenféle probléma nélkül. Az árnyékok a sötétben megbúvó ghúlok ugyanúgy a részei, mint a ház, ami él, és ami sötét titkokat rejteget miután lemegy a nap. Garantáltan rémálmokhoz vezet, és talán a saját árnyékodtól is megijedsz, ha nem vagy felkészülve arra, hogy egy kötet úgy vegyen le a lábadról, hogy közben a frászt hozza rád. A kuckózós esték kötelező eleme a Gallant egy bögre tea és egy doromboló cica társaságában. 

A Gallant nemcsak egy misztikus hely, hanem egy teljesen más világ. Itt kelnek életre a legrosszabb rémálmaid, és itt szembesülsz azzal, hogy semmi sem fekete-fehér. Ahogy Olivia, úgy a történet sem egy síkon fut. Olivia a némasága miatt egy másik síkon képes átadni a gondolatait, amikor a már jól megszokott kellékei cserben hagyják, Matthew pedig a kezdeti unszimpátia után képes megmutatni, hogy több mint egy család utolsó sarja. Egyszerre szomorú és valahol reményvesztett is a ház sorsa, ugyanakkor az éjszaka és a nappal ellentéte adja meg az igazi összetartozást, és a titkok végső válaszát. A kötet vége felé nagyon felgyorsulnak az események, egyik fontos pillanat követi a másikat és nincs idő lélegzethez jutni, mert ahogy jött, úgy tarol le, és mire kettőt pislantasz már vége is, elolvastad az utolsó sorokat és pont kerül a Gallant végére. De vajon valóban ez lenne a vége? A Gallant egy olyan történet, aminek nem lehet befejezése, s csak rajtad múlik mikor és hogyan tudod elengedni. Imádtam? Igen! Elolvasnám újra? Mi az hogy! V. E. Schwab a szavaival egy teljesen új világot alkotott, ahol a sötétség az úr, az összetartás gátolja meg a katasztrófa kirobbanását és ahol Olivia, a két világ szülötte valami olyat tesz, amire eddig még nem volt példa. Összességében, mint azt szerintem már tudjátok, hogy imádtam a Gallantot. A kellő helyeken volt a sötétnél is sötétebb, és a borzongatónál is borzongatóbb. Olvassátok és szeressétek ti is V. E. Schwab gótikus szellemes történetét!

"Egész életében semmi másra nem vágyott, csak egy házra, egy kertre és egy saját szobára. De ebben az álomképbwn valami más is ott szunnyadt: egy család. Szülők, akik elhalmozzák szeretettel. Testvérek, akik szeretetből ugratják. Nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, unokahúgok és unokaöcsök - Olivia fejében a család egy terebélyes dologként élt, egy gyümölcsöskert volt tele gyökerekkel és ágakkal."

"Gallant maga egy labirintus, terem termet, szoba szobát követ, akadnak köztük elegánsak és kicsik is, de a legtöbb használaton kívül van, és bútorhegyek raboskodnak a ropogós, fehér lepedő alatt."

" - Idejöttünk, most meg már nem mehetünk el. Ide vagyunk kötve. A ház, a fal, és ami azon túl van, magához láncol minket, és ennek soha nem lesz vége, amíg élnek Priorok."

"Apa szerint ez egy börtön, és mi vagyunk a börtönőröl, de ez nem igaz. Mi is rabok vagyunk. Ehhez a földhöz, ehhez a házhoz, ehhez a kerthez vagyunk láncolva."

"Azt hitte, ahogy átlép a küszöbön, tudni fogja a választ, és lehull a lepel a titokról. De az ajtó csak egy ajtó, a mögötte lévő folyosó pedig csak egy folyosó, és amikor Olivia körbenéz, az általa ismert Gallant kietlenebb, színtelen változata tárul elé, de máskülönben semmit és senkit nem lát."

"Soha nem hitt a felsőbb erőkben, mert ha léteztek volna ilyenek, azt jelentette volna, hogy ők vették el tőle az anyját, az apját, a hangját, és ők hagyták a Merilance-ben egyetlen könyvvel. Alsóbb, furcsább erők viszont vannak, és ott a sötétben, az ajtó mögött a lány hozzájuk imádkozik."

"A falon túli valami képes megfosztani ezt a világot az élettől, ő viszont képes visszaadni az életet a falon túl. Ez erősség vagy gyenge pont? Még nem tudja."

" - Tudom, mit mondtak neked. Hogy ez börtön, és én vagyok a rab. De tévednek. Nem vagyok szörnyeteg. Nem kell ketrecbe zárni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)