Charles Dickens: Két város regénye

 "Azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők."

*

Charles Dickenst (1812-1870) a viktoriánus kor legnagyobb írójának, az angol nyelv legkiválóbb művelőjének tartják, s ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy anyanyelvén mind a mai napig az összes műve kapható. 

A Két város regénye Párizsban és Londonban játszódik az 1789-es forradalom előtt és alatt. 

Két város, két férfi, egy fiatal nő. A klasszikus szerelmi háromszöget izgalmassá teszik a felvett és elcserélt nevek, a hasonmások és álöltözetek, miközben lassan, de biztosan újabb és újabb személyes titkok kerülnek napvilágra. 

Az egyéni sorsok hátterében sejlenek fel a társadalom visszásságai. Dickens mesterien szőtt története remekbe szabott ábrázolása a kiszolgáltatottságnak, a gátlástalanságnak, a naivitásnak is. A szerző nem hazudtolja meg önmagát: ezúttal is az elnyomottak mellé áll.

Én is beállok azok közé a sorba, akik a Pokoli szerkezetek trilógia miatt olvasták el a Két város regényét, Tessa és Will miatt. Ez volt a legfőbb vágyam, hogy a szeretett Árnyvadász trilógiám végett én is megtudjam, hogy miről is szól ez a regény, továbbá nem titkolt célom, hogy még több klasszikust ismerhessek meg, és Charles Dickens előkelő helyet foglal el ezen a listán. Elsősorban a a Karácsonyi éneket terveztem tőle, de nem bánom, hogy egy régóta vágyott kötete került a kezeim közé.

Azt hiszem ezzel a regénnyel új kedvenc kiadói sorozatot is avattam, mivel valami eszméletlenül szép a kötet. A kivitelezése valami gyönyörű, és öröm belelapozni, emiatt sokkal jobban is megy az olvasás és nem titok, hogy a polcokon is jól mutat. Maga a regény az Érzelmes klasszikusok sorozatban jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásában. Filmadaptáció is létezik belőle, de én mindenképp a könyvet szerettem volna először kézbe venni, és cseppet sem bánom ezt a döntésemet, mert nagyon is megérte. Persze merőben eltér azoktól a műfajoktól, amikben otthonosan mozgok, de úgy gondolom, hogy néha szükség van az ilyen vaskos, nehezebb olvasmányokra is, ami meglepő módon nem volt annyira kemény olvasmány, mint amire készültem, hiszen kalandos, kicsit szélsőséges, ugyanakkor szerteágazó is. 

A két város regénye egy igazi klasszikus, ami a francia forradalom és a viktoriánus Londont veszi alapul. Két város, mégis összeköti őket valami. Néha bizony nyomasztó élmény volt ez a szerelmi háromszöges romantikus regény, de úgy gondolom, hogy megérte. A szerelmi háromszögek nem a kedvenceim, itt mégis meg tudtam szeretni, és érdekelt, tudnom kellett, hogy mi lesz a vége. Habár ez az első Dickens regényem, már most tudom, hogy nem az utolsó. A viktoriánus kor a szívem csücske, így nagyon közel került hozzám, és azt hiszem a szerző további művei is hasonló hatással lesznek majd rám.

A kötet cselekménye két város között ossza meg a figyelmét. Nemcsak társadalmi, de politikai nézetekbe is betekintést nyújt. Jó néhány karakterrel megismertet, akikben mind van valami különleges, vagy a társadalmi helyzetük vagy pedig a politikai nézeteik azok. Viszont az közös bennük, hogy a legtöbbjük titkokat rejtegett, és emiatt válnak oly karakteressé. Van, akit jobban kedvelünk, van akit kevésbé, de ez így van rendjén. 

Nemcsak a forradalom oldalát, de a terrort is megragadja a maga vonatkoztatásában Dickens, és egy befogadhatóbb, úgymond egyszerűbb változatát eleveníti meg a lapok alatt. Nem arra megy, hogy elmélyítse az eseményeket, hanem arra, hogy a közember is könnyedén magáénak érezhesse azt. Ezáltal többek között bonyolítja is a cselekményt, és a már így is szerteágazó történet szálait. Természetesen a társadalmi konfliktusokra is épp annyi hangsúlyt helyez, ami ehhez a regényhez kell. Nem ad túl sokat, de túl keveset sem.

Egyes helyeken, amikor leülepszik a cselekmény vontatottnak érződik, de még így sem mondanám unalmasnak, sőt... Mindig ad valamit, amin elrágódhatunk és elgondolkodhatunk. A karakterek, ha nem is mindenki, de a legtöbbjük ad valami pluszt, és hát Sidney Carton sorsa szerintem mindenkit megráz egy kicsit. Az nem is kérdés, hogy darabokra törte e a szívem, mert teljes mértékben, viszont egy percig nem bánom, mert drukkoltam neki, meg akartam menteni, de hát eléggé egyértelmű, hogy merre is megy a regény, és mi lesz a sorsa. De ez persze nem von le a mű értékéből. Talán egy fokkal jobban is szerettem, mert megtépázta a lelkem, és egy percig nem akart átverni. Az biztos, hogy nem szépít az eseményeken.

Összességében tudtam azonosulni a történettel, s habár nem tudtam, hogy mire is számítsak Dickensről, azt elmondhatom, hogy pozitívan csalódtam, mert így felnőtt fejjel szerettem a Két város regényét. Ha középiskolában olvastam volna, akkor nem biztos, hogy ez egy pozitív hangvételű értékelés lenne. Kell ehhez a regényhez az, hogy felnőj és elfogadd azt, amit a lelki szemeid előtt látsz. Számomra a Két város regénye egy élő, eleven folyam, ami minden egyes oldallal egyre érdekesebb és érdekesebb lesz. A forradalom és az azutáni események részletesek, ezekért különösebben nem voltam odáig, mégis sokat adnak a cselekményhez, és kellenek bele ezek az események, hogy még sokkolóbb legyen az élmény. Ha nyitottak vagytok a klasszikus irodalomra, akkor szívből tudom ajánlani Charles Dickens Két város regénye c. művét. 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)