Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

"Nekem tökéletesen megfelel a sötétség."

 *

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával. 

A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke. Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. 

A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne? 

AZ AMAZON 2022 EDDIGI LEGJOBB KÖNYVEI LISTÁJÁNAK ELSŐ HELYÉRŐL

A boldogságnak nyolc karja van szól egy polipról, egy idős hölgyről és egy 30-as srácról, akinek épp itt az ideje, hogy felnőjjön. Szól az elmúlásról, az életről és az új esélyekről, a felnőtté válásról, az elengedésről. Szívbemarkolóan gyönyörű írás egy kisvárosról, és egy polip életéről. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szívhez szóló történetet kapok, de az az igazság, hogy igazán különleges élményt ad, és egy cseppet sem bánja az ember, hogy esélyt adott Marcellusnak ahhoz, hogy élete utolsó időszakában még egyszer maradandót alkosson.

Nem tipikusan olyan regény, amit olvasnék, viszont imádom a tengeri élőlényeket, és ha találok egy olyan könyvet, aminek a fülszövege is érdekesen hangzik, és van is benne tengeri állat, akkor azt biztos, hogy elolvasom. Nemcsak azért, mert ezáltal valamilyen szinten kilépek a komfortzónámból, hanem azért, mert időnként jólesik szívet melengető, mégis gyönyörű történeteket olvasni, és A boldogságnak nyolc karja van is ilyen. Egy csupaszív történet, ami nem vidám témákat dolgoz fel, mégsem nyomasztó, mégsem érzed azt, hogy lehoz az életről, mivel maga az egész kötet kedves, megszólít és nem hagyja, hogy elemésszen a komor téma. Tova, Cameron és Marcellus végig fogja a kezünket, vagy éppen a csápjaival belénk kapaszkodik, és nem hagyja, hogy lehúzzon a mély. Tova egy szimpatikus idős asszony, akinek kemény évek vannak a háta mögött, aki a mai napig reménykedik, ugyanakkor rájön arra, hogy hosszú évek után itt az ideje a változtatásnak, itt az ideje, hogy kilépjen a múlt árnyainak a fogságából, és újra megtalálja az élet értelmét. Könnyen együtt tudtam érezni vele, nagyon megkedveltem, igazi nagymama karakter, akit nem lehet nem szeretni.

Mellette ott van Cameron, aki úgy érzi, hogy nem elég jó, hogy semmi sem jön össze neki és alapjában véve mindenki ellene van. Ezzel szemben Marcellus, egy polip, akinek meg vannak számlálva a napjai, hiszen a polipok csak 4 évig élnek, és az utolsó időszakot öleli fel az életéből a kötet. Bevallom eleinte fura volt, hogy egy polip gondolatait és meglátásait olvasom, aztán meg alig vártam, hogy még többet kapjak belőle. A szökései igazi üde foltja a kötetnek, és keserédes a jelenléte, hisz tudjuk, hogy nem marad örökre velünk.

Maga a történet nagyon sokszínű és sokrétű, mindenki találhat benne olyan momentumok, vagy éppen érzéseket, amik miatt többet adhat, mint amit eleve szándékozott a kötet. Számomra magáról az életről, annak a körforgásáról, a családról és a baráti kapcsolatokról szól. Arról, hogy milyen kicsi a világ, arról hogy elég jókor jó helyen lenni, hogy teljesen a feje tetejére álljon, és változtassa meg az alapfelállást. A kötet pedig bemutatja, hogy a boldogság bizony a legváratlanabb pillanatokban kopogtathat. Akkor, amikor a legkevésbé sem számítanánk rá.

A boldogságnak nyolc karja van egy őszinte regény, nem titkol semmit, hagyja a maga medrében kiforrni a cselekményt, és az adott helyeken és szituációkban csöpögteti el a szükséges információkat. Nem akar más lenni, mint ami. Azt hiszem minden korosztály találhat benne magának olyan dolgot, ami miatt megszereti Marcellus, Tova és Cameron történetét. Tudunk velük azonosulni. Ha nem azért, mert abban a korban vagyunk mint ők, akkor a döntéseik végett.

Korban távol áll tőlem, mégis Tova került a legközelebb. Egy igazán kedves idős hölgy, akit szívesen megismernék, és akivel leülnék egy bögre akármivel beszélgetni, és meghallgatni a mondanivalóját és a történetét. Nem mellesleg emlékeztet a nagymamámra, emiatt pedig még kedvesebb a szívemnek. Cameron egy óriási gyerek, aki mellett elsuhan az élet, hagyja hogy kifollyon a kezei közül, mégis benő a végére a feje lágya, és megmutatja, hogy sohasem késő változtatni.

Mély gondolatokat ébreszt, ugyanakkor olyan bájosan teszi ezt, hogy mire feleszmél az ember már be is falta a könyvet. Mire kettőt pislog az ember már az utolsó sorokat olvassa, és szomorú, hogy vége. Szomorú, mert olyan élményeket és meglátásokat, bölcs tanácsokat ad, amire szükséged van. Olvasmányos, kedves, bájos és nagyon is szerethető regény. Még több ilyet kérek az írónőtől, mert A boldogságnak nyolc karja van balzsam a léleknek.

Megoldás minden bajra. Szeretet a sötét órákban. Remény a legsötétebb éjszakán. Fény az alagút végén. De senkit se tévesszen meg a könnyed írói stílus, hiszen a felszín alatt kemény témákat boncolgat a maga könnyed módján. Emiatt lesz úgy igazán szerethető, és emiatt ajánlja az ember szeretettel, mert maga a kötet is hiszem, hogy így született. Szeretettel és velős gondolatokkal megáldva. Összességében egy nagyon különleges történetet kaptam, amiben nemcsak a polipokról tudtam meg fontos és hasznos dolgokat, hanem az életről is. A kezdet kezdetén még nem voltam biztos benne, hogy szeretni fogom, de imádtam és hiszem, hogy kortól függetlenül szól mindenkinek, aki elég bátor ahhoz, hogy esélyt adjon Shelby Van Pelt regényének. A polipos, tengeri állatos szál mellett az írónő az örökségét is beleszövi a cselekménybe, amitől csak még szimpatikusabb a történet. Marcellus, Tova és Marcell nem is lehetnének különbözőek, mégis összekovácsolja őket a magány érzése. Három szív (ha pontos akarok lenni, akkor 5, mert a polipoknak 3 is van), akik egymásra találtak egy olyan helyen, amire nem is számítottak volna. Kísérd figyelemmel te is Sowell Bay lakosainak életét, és merülj el a polipok különleges világában. Ha egy érzelmekben dúskáló, ugyanakkor rejtélyes, titkokkal teli történetre vágysz, hagyd, hogy Marcellus, Tova és Cameron megismertessen a sajátjával.

"Tompa agyak, a legalapvetőbb idegrendszereke. Csak a túlélésre összpontosítanak, és lehet, hogy ezt a funkciót szakavatott módon látják el, de egyetlen más lény sincs itt, amelyik olyan intelligenciával rendelkezne, mint én."

"Talán ő a világon az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a csikóhalbébik érdekesebbnek, mint az emberi csecsemők."

"Azt kérdezitek, kiféle kincsekből áll a gyűjteményem? Hol is kezdjem? Van három üveggolyó, két műanyag szuperhősfigura, egy smaragdköves gyűrű. Négy hitelkártya és egy jogosítvány. Egy strasszkövekkel díszített hajcsat. Egy ember fog. Miért fintorogtok így? Nem én húztam ki. A korábbi tulajdonosa egy iskolai kiránduláson járt itt, akkor esett ki a foga, aztán elvesztette."

"Egyszer annyi dinoszauruszos témájú könyvet vett ki a könyvtárból, hogy átmenetileg le is tiltották a kölcsönzőjegyét."

" - Összebarátkozni? - Cameron megtorpan. - Eze eléggé lehetetlen ötletnek tűnik. Szkülla, a tengeri szörny nem igazán volt odabújós és barátságos velem a korábbi kis találkozásunknál."

" - Nem igazság, hogy egy tartályban kellett töltened az életedet. És megígérem, Marcellus, hogy mindent el fogok követni, hogy az utódod a legelkényeztetebb, intellektuális ingerekkel teli életet élő polip legyen..."

"Emberek... Többnyire ostobák vagytok, tompaagyúak, és sokat hibáztok. De néha-néha meglepően értelmes teremtmények tudtok lenni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)