Amanda Joy: Vörös viadal (Vörös viadal 1.)

"Asim még sosem hallott olyan Felfedő bűbájról, ami ilyen sokáig tartott volna."

*

Két nővér vív halálos küzdelmet a trónért ebben a lebilincselő és akciódús könyvben, melynek mágikus világát az észak-afrikai ősi mítoszok ihlették. 

A tizenhat éves Eva igazi hercegnő, aki a vér és a velő mágiájával született – egy sötét és borzalmas hatalommal, amely sok generáció óta nem bukkant fel Myre színpompás, de már darabjaira hullott országában. 

Utolsó használója Raina királynő volt, aki nyolc generációval korábban megdöntötte az őslakosok uralmát, és aki több ezer életet oltott ki, köztük saját nővéréét is. 

Raina sötét árnyékában élve Evára halálig tartó összecsapás vár nővére, Isa ellen, ha meg akarja kaparintani az Elefántcsont Trónt – mivel Myre királynők uralta birodalmában csakis a legerősebb és legkönyörtelenebb uralkodók maradhatnak életben.

Keresem az olyan fantasyket, amik valami miatt különlegesek. A Vörös viadal pont ilyen. Egy olyan high fantasyről van szó, ami észak-afrikai mítoszok gyökereivel rendelkezik. Emellett tele van mindenféle lényekkel, akik egyfelől érdekesek, másfelől pedig feszültséggel teljes perceket okozhatnak. Az eleje a kötetnek annyira nem ragadott el, nekem lassan indult be, de aztán nem volt megállás és pillanatok alatt befejeztem.

A történet fő mozgatórúgója egy ősi szokás, miszerint az aktuális Királynő lányainak meg kell küzdenie a trónért, azért, hogy az egyikük követhesse az örökösödési sorrendben, továbbá hogy bebizonyítsa, mennyire talpra esett és tettre kész. Igen ám, de ebben az Amanda Joy által megálmodott világban a mágia is döntő szereppel bír, és teljesen kiszámíthatatlan, ki milyen képességekkel fog rendelkezni, és ezek mennyire segítik, illetve gátolják az előre jutását, vagy azt, hogy beteljesítse a sorsát. A történet Evalina, Eva Hercegnő szemszögéből íródott, az ő gondolatai, megpróbáltatásai és lelki világa elevenedik meg előttünk. Az írónő őt tünteti fel a gyengébbik testvérnek, annak akinek esélye sincs a trónra, ugyanakkor Isadora az, aki az erősebb, akit már mindenki elkönyvelt a leendő uralkodónak. Eva bebizonyítja, hogy még semmi sincs veszve, és versenyt futva az idővel és a gyilkossági kísérletekkel, megmutatja milyen fából is faragták. Az elejétől kezdve igazán szimpatikus karakter, akinek a mágiája nemcsak egyedi, de rettegett is. Hozzá társul egy olyan személyiség, amit könnyen meg lehet téveszteni, ugyanakkor nem szabad a történet elején temetni őt, mert képes meglepetéseket okozni.

Maga a világ megálmodása és felépítése egyik általam olvasott fantasy kötethez sem hasonlít. Nagyon jól fel van építve, látszik, hogy alapos kutatómunka, illetve fantázia terméke a Vörös viadal világa. Különösen tetszik az észak-afrikai mondakör behozatala, emiatt különlegesebb hangulata van a regénynek. Továbbá nem áll be a hétköznapi fantasyk sorába, hanem kiemelkedik közülük. A mágia vonala megpezsdíti, és ahol kell felforrosítja a lapokat, vagy éppen vérrel áztatja azokat. Plusz pont a szerteágazósága miatt. 

Alapvetően Eva a kulcsszereplő, de mellette mások is esélyt kapnak, hogy megmutathassák a tehetségüket. Eva egy igazán kedvelhető egyéniség, aki olykor a rossz útra tér, makacs, de nagyon csalódott lettem volna, ha nem ő a narratívánk, hanem Isa, aki ellenségeskedő, gonosz és egyáltalán nem szimpatikus. Egy igazi idegesítő testvér, aki ha kell, ha nem bosszantja és keresztbe tesz a másiknak. A Királynő egy percig nem volt a szívem csücske. Érthetetlenül állok az előtt, hogy miért törődött bele egy elavult hagyományba. Ha a Királynő sem, akkor ki tudna változást elérni? Egy lány, akiről mindenki lemondott? Akit senki sem gondol elég erősnek az uralkodáshoz? 

Baccha-t nem meglepő módon egyből a szívembe zártam, és nemcsak a megjelenése miatt, bár az sem utolsó, hanem azért mert titkokkal teli élete és az egész lénye jelzőtűzként ég a néhol komor, gyásztól terhes, szomorú sorok között. Cseppet sem vidám kötet, mégis levesz a lábadról, és arra ösztönöz, hogy olvass és olvass. Tele van vérrel, lemondással, ármánnyal és udvari intrikákkal. Érzelmileg erőteljes. A gyász, a béklyók, a szabadság érzete és az elfogadás adják a fókuszt, de a testvérek közötti harc, illetve romantikusabb érzések is helyet kapnak a Vörös viadalban. 

A romantasy (romantika + fantasy) a szívem egyik csücske. Ez a kötet több olyan zsánert is bevonz, amit nagyon szeretek. Ilyen például az előbb említett romantasy vagy éppen a testőrből szerető. Az írónő minden jóval ellát minket, hogy aztán darabokra törjön, és ne tudjunk felépülni belőle. A leírásoknak és a hangulatnak köszönhetően végig azt érezzük, hogy jó helyen vagyunk, még többet akarunk megtudni és tudjuk, hogy egy olyan függőség felé vezet az utunk, amiből nem lehet könnyen szabadulni. 

Nemcsak Eva fut versenyt az idővel, de mi is. Nehéz helytállni ebben a sötét és kimerítő világban, Eva mégis helytáll és megmutatja, hogy soha nem késő harcolni. Mutat egy olyan utat, ami által az is lehetségessé válik, ami eddig elképzelhetetlen volt. Eva, Baccha, Falun és Aketo is nagyban hozzájárul a kötet sikeréhez és ahhoz, hogy megszeressük ezt a rivalizálással és halállal teli történetet. Közvetetten, de a világban zajló előítéletek is megjeleníti az írónő, és mint eszközt addig formálja, amíg meg nem találja neki a tökéletes helyet. Összességében nagyon tetszett, és alig várom, hogy megtudjam mi lesz még ezután, főleg ami a lezárást illeti, mert azt érzem, hogy ez még csak a kezdet, amolyan bemelegítő kör volt, és a java csak ezután következik. Érdekel, hogy mi lesz Evával, Bacchával, Falunnal, Aketóval, Isával és az Amanda Joy által megalkotott világgal. Mi lesz Myre népével, a vérivókkal, az emberekkel, a tündérekkel és khimaer harcosokkal, illetve azokkal akik rezervátumokban élnek? Kellően felcsigázott ahhoz a kötet, hogy álmatlan éjszakaim legyenek, és addig ne legyen nyugtom, amíg a kezemben nincs a második rész. Ha egy izgalmas, kicsit sötét, ugyanakkor egyedi elemekkel megálmodott történetre vágysz, ne hagyd ki a Vörös viadalt. 

"Ez volt a születési előjogunk: hogy gyilkoljunk és Királynő váljon belőlünk, vagy meghaljunk."

"Nem számít, hogy milyen vad vagy hatalmas a mágiád, nem lenne szabad amiatt szégyenkezned, hogy arra használtad, hogy megvédd magadat."

"Egy csepp méz legördült a csészéje oldalán. Letörölte a hüvelykujjával, majd megízlelte.

Ó, hogy verjék meg az istenek! Mégis mi járt a fejemben, mikor behívtam ide?"

"Itt és most nem volt szabad azon merengenem, hogy mégis mit érzek a Herceg iránt. Amúgy pedig a szabályom a Foltra továbbra is élt: a romantika egy olyan luxus, amit csak azok engedhetnek meg maguknak, akiknek még éveik, nem pedig heteik vannak hátra."

"Felmerült bennem, hogy ilyen sok időt tölteni Bacchával olyan, mintha az ember egy oroszlánt sétáltatna pórázon, és közben elfelejtené, hogy az oroszlánnak bizony van foga, és néha szeret egészben lenyelni embereket."

" - Szörnyű lenne, ha most megcsókolnálak?"

"Nem válhatott belőlem egy törékeny, butácska virágszál. Most Evalina Hercegnőnek kellett lennem. Evalina Hercegnőnek, akiből apa és Baccha meggyőződése szerint Királynő válhat. Vagy Evalina Hercegnőnek, akiből sosem válhat több, mint ami most?"

"Egész este kezek fogdosták a csupasz derekamat; nem lett volna szabad, hogy az érintése részegítőbb legyen, mint a bor."

"Olyan íze volt, mint a kedvenc mentateámnak, amit éppen csak túlfőztek, majd két kanál mézzel édesítettek. Keserű volt, ugyanakkor fájdalmasan édes - tökéletes."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)