Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

"Az egyszarvú egy orgonaerdőben élt, tökéletes magányban."

*

„Peter S. Beagle-nek bérelt helye van a legnagyszerűbb fantasyírók asztalanál.” CHRISTOPHER MOORE 

Egy elvarázsolt erdőben él egy egyszarvú – az utolsó a világon. Amikor útnak indul, hogy megtalálja a többieket, nem mindennapi társakra bukkan: Smendrikre, a varázsolni képtelen varázslóra és Zsémbes Marcsára, aki lány korában unikornisokról álmodott. Együtt lépnek Zordon király birodalmába, és az egyszarvú soha többé nem lesz már ugyanaz, aki egykor volt. 

Az utolsó egyszarvú örökérvényű mese csodákról, a veszteség fájdalmáról és a szerelem erejéről. Peter S. Beagle klasszikusnak számító regénye 1968 óta töretlenül szerepel a legjobb fantasy könyvek listáin, az évek során több nemzedék kedvence lett, 1982-ben pedig ugyancsak sokat hivatkozott animációs film készült belőle.

Gyerekekként sokszor megnéztem az animációs filmet, volt hogy egymás után kétszer is. Egyszerűen imádtam az egyszarvúakat, és nem tudtam betelni vele. Misztikus kis csoda, ami a kellő helyeken sötét. Pont nekem való, aki imádja a tündérmesés dolgokat egy darkosabb vonallal keverni. Viszont el kellett telni több mint 15 évnek, hogy megtudjam, hogy bizony könyv az alapja. Nem is volt kérdés, hogy ezekután elolvasom e.

A kötet nincs 300 oldal, emiatt nagyon gyorsan lehet vele haladni, és egy újabb rekordot döntöttem, mivel kevesebb, mint egy nap alatt kiolvastam. Elkezdtem reggel, és mire vége volt a napnak, már be is fejeztem. Ad egy különleges hangulatot, néhol nagyon figyelni kell a szövegre, mert könnyen belezavarodhat az ember, de megéri adni neki egy esélyt. Engem egyből beszippantott, és a szereplőkkel együtt én is átéltem a magány, a fájdalom, a kutatás és a csodák érzését. A kötet maga is egy csoda. 

Nemcsak a karakterei különlegesek, hanem a történet is. Látszólag csak az utolsó egyszarvúról szól, pedig nem, hiszen ennél jóval összetettebb, és nem hiába hívják ezt a fantasy történetet klasszikusnak. A világ felépítése maga a fény és a sötétség, attól függ, hogy éppen hol vagyunk, és merre haladunk a cselekményben. A kötet vége felé egyre zordabb, és lehetetlenebb a helyzet, de Peter S. Beagle megmutatja, hogy a fény mindig ott van, csak meg kell találjuk. Zsepit készítsetek, mert szem nem marad szárazon. Nem néztem meg előtte az animációs filmet szerintem azóta, hogy gyerekként rongyosra néztem, nem is láttam, de még így is rémlenek belőle jelenetek, és igen valamennyire eltér a kettő egymástól, mégis a közös hang megvan bennük. A szeretet és a család. A fájdalom. Az elkeseredettség. Az az érzés, hogy egyedül maradtál, hogy te vagy az utolsó a fajodból. Szívszaggató, ugyanakkor rámutat a szeretet képességére, és arra, hogy mi is az igazi érték a világban. Nem egy tucat fantasy történetről van szó, sokkal inkább egy olyan meséről, ami a legkomplexebb, és a legösszetettebb, amihez eddig szerencsém volt. Amiben vannak tipikus elemek, mégsem klisés, és ami már az elejétől kezdve tudja, hogy merre tart. Amiben van cél, és mindent megtesz azért, hogy azt el is érje. Hogy ne csak vágyálom maradjon, hanem a valóság. Egy igazi kalandos, szerethető regény ez. A versek adnak neki egy sajátos felütést és még csodálatosabb lesz tőle Az utolsó egyszarvú története.

Remélem nemcsak én érzek így, de napok múlva is kavarognak bennem az érzések, és még most is emésztem az olvasottakat. Peter S. Beagle története ha nem is egy életen át, de elég sokáig veled marad, hogy nyomot hagyjon maga után. Őszintén megmondom nem tudtam, mire is számítsak, de örülök, hogy pozitív élmény lett számomra a kötet olvasása. Már csak azért is, mert nagyon csalódott lennék, ha nem tetszett volna.

A Gabo Kiadónak köszönhetően egy új köntösben jelenthetett meg a kötet, ami a főbb fontos motívumokat már a borítón megmutatja. Nemcsak az egyszarvú kap teret, de a vörös bika is, aki majdnem annyira fontos eleme a történetnek, mint az egyszarvú. Utazásra invitál, egy képzeletbeli kalandra, ahol te is részese lehetsz a keresésnek, és te is átélheted a kötet által kibocsátott érzéseket és mindazt ami azzá teszi Az utolsó egyszarvút, mint ami. Viszont fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy míg ez egy mese, igenis képes tanítani és arra ösztönözni, hogy másképp lásd a világot.

A kötet szereplői, akárcsak az idők kezdete itt is két részre oszlanak. Vannak a jók, és vannak a rosszak, de ennél sokkal de sokkal árnyaltabb. Nem marad meg ezen a klisés síkon, és árnyalatokat, színeket és meghatározó gondolatokat ültet el. Nem tipikusan az a gyerekmese, hiszen van benne szomorúság, bánat, ugyanakkor mégis az, mert egyszarvú, hősiesnek tűnő (gyáva hős) is megtalálható a sorok között. Összességében én nagyon szerettem és örülök, hogy olvashattam. Ha ti is szeretitek a kicsit sötétebb fantasy elemekkel megtoldott történteket, és az sem riaszt vissza, hogy Az utolsó egyszarvú egy olyan mítosz, ami inkább mese, mint felnőtteknek szóló mű, akkor szívből ajánlom.

" - Soha nem varázsoltak még el - vallotta be az egyszarvú. Hosszan remegett. - Soha nem volt még olyan világ, ahol n nem ismertek."

"Egy mítosz, egy emlék, egy bolygótűz. Lidércfény. Ha emlékeztél, ha éheztél valaha a..." 

"Nem is tudtam, hogy ilyen üres vagyok, csak most, hogy már megteltem."

"Nem tud tejszínből vajat csinálni, de egy oroszlánnak a mantikór külsejét adhatja – olyan szemek számára, amelyek egy mantikórt szeretnének látni. Olyan szemek számára, amelyekben egy igazi mantikór oroszlán volna, egy sárkány gyík és a Midgard kígyó földrengés. Egy egyszarvú pedig egy fehér ló."

" - Én vagyok az utolsó egyszarvú. Ezek voltak az első szavak, amelyek több mint száz év óta, akár csak magában is, kiejtett a száján. Ez nem lehet igaz, gondolta. Soha nem bánta, hogy egyedül van és nem lát más egyszarvúakat. Mindig tudta, hogy vannak mások is, olyanok mint ő, a világon - és egy egyszarvúnak ennél több társaságra nincs is szüksége."

"A sötétség visszanézett rájuk és megérintette őket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)