Thomas Hardy: Egy tiszta nő

"Május vége táján, estefelé, egy középkorú férfi igyekezett haza Shastonból Marlott faluba, a szomszédos Blakemore- vagy Blackmoor-völgybe."

*

Az ​angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. 

Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. 

A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. 

Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.

Folytatom az ismerkedést az Érzelmes klasszikusokkal és azt kell, hogy mondjam, nagyon magamra találtam ezzel a kiadói sorozattal. Nem gondoltam volna, hogy ez a kötet is ennyire telitalálat lesz, pedig az lett. Igaz, hogy keményebb és nehezebb olvasmány, mint a Két város regénye, viszont azt hittem, hogy megterhelőbb lesz olvasni az Egy tiszta nőt.

Természetesen összetörte a lelkem, és jól meg is taposott, de pont ez a szépsége Thomas Hardy művének. Végig a markában tartott, és irányította a szívemet olvasás közben. Nem tudtam elszakadni, de nem is akartam, ha őszinte akarok lenni. Ahogy belekezdtem az első fejezetekbe tudtam, vagyis inkább éreztem, hogy felejthetetlen lesz a történet. A kötet eleje nem annyira komor, sőt inkább úgy jellemezném, hogy pont annyira alapozza meg a hangulatot, hogy azt később könnyű szerrel tudja manipulálni és sötétebb, baljósabb vizekre evezni vele. Főszereplőnk, Tess egy igencsak bájos lány, de szegény nagyon naiv, még nekem is. Pont olyan korba ért, amikor a kor normái szerint már házasodnia illene, és ez a momentum indítja be igazán a cselekményt. Beleláthatunk Tess életébe, abba hogy habár gazdag család sarja, mégis bizonyítania kell. Akik olvastak már 19. századi Angliában játszódó regényt azok tudják, hogy bizony az arisztokraták élete sem mindig olyan csillogó. Egyfelől idilli, másfelől pedig nagyon nehéz. Nemcsak a a látszat fenntartása, hanem a 'jól házasodni és nem szégyent hozni a családra' része is. Eleinte olyan, mintha egy Jane Austen regényt olvasnál, aztán ahogy szembeötlik a valóság és a való élet, úgy lesz egyre komorabb, és úgy változik meg a kötet hangulata is.

Nem egy gyors ütemben haladó regényről van szó, bár bevallom én erre számítottam. Ez az első Hardym, és ha a többi műve is legalább ennyire szerethető, akkor biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle a jövőben. Maga a cselekmény tele van izgalommal, és a csavart sem veti meg az író. Egy-két helyen leesett az állam és szerettem benne, hogy meg tudott lepni, még akkor is, amikor azt hittem, hogy engem már ez a regény nem tud.

A kötet megjelenése stílusos, valami eszméletlenül gyönyörű és emiatt is élmény az olvasása. Annyira igényes lett, hogy arra nincsenek szavak. Nagyon tetszik a kék borító és rajta az ezüst - arany cím, továbbá a motívumok is mutatósak. Garantáltan megakad rajta az ember szeme. Nem lehet csak úgy elsétálni mellette anélkül, hogy ne babonázna meg teljesen.

Visszatérve a történetre, mert hát egy kicsit elkalandoztam. A kötet egyik talán legnagyobb erénye az az összetettsége és az az aprólékosság, amivel Hardy lapokra vetette sorait. Azt nem mondom, hogy eddigi életem legnehezebb olvasmánya, de kétség kívül nehéz és emészteni kell. Ezt az értékelést is úgy írom, hogy már eltelt pár nap a kötet olvasása után, de még mindig kavarognak bennem az érzések.

Egyfelől szerettem, másfelől meg tragikus is az Egy tiszta nő. Tragikus mert nem éppen arra számítottam, mint amit ténylegesen kaptam, és annyira közel került hozzám Tess, hogy nekem nem lett volna szívem ennyit nyomorgatni. Szegényt kihasználták, és hiába volt végig kedves, és egy igazi tünemény, Hardy megmutatta az élet komor oldalát. A földbe tiporta és nem engedte, hogy felálljon onnan. Teljesen tönkretette, és vele együtt engem is.

Egyszerre voltam dühös és szomorú is. Dühös, mert nem hittem a szememnek, és szomorú mert nem olyan lezárást kap a regény, mint amit én szerettem volna. Ugyanakkor pont emiatt fog nagyon sokáig velem maradni, mert maradandót alkotott és megmutatta, hogy így is lehet. Míg a kötet eleje maga a fény, addig a többi része a komor sötétség, ami bármelyik pillanatban elnyelhet. 

Elnyel, aztán egészben kiköp. Kétség kívül hatást gyakorol az emberre. Megvisel. Meglepetést okoz. Lerombol. Mindezeket adja az Egy tiszta nő. Ha szeretted az Üvöltő szeleket, akkor bátran tudom ajánlani Thomas Hardy művét is. Viszont ha már az Üvöltő szelek sem neked íródott, és már azt sem tudtad elfogadni, akkor menekülj az Egy tiszta nő elől, és vissza se nézz. Összességében nekem egy bizonyos pontig tetszett, utána meg azt éreztem, hogy be kell fejezzem, és meg kell tudjam a végét. Vajon tragédia lesz? Vagy várhatjuk, hogy minden jóra forduljon, és végül happy enddel záródjon? Zsebkendőt mindenképp készítsetek be! 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)