Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly

 "Juli vagyok, könyvmoly."

*

Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. 

A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. 

Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember? 

Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.

Egy könyv a könyvmolyságról. Juli egy vérbeli könyvmoly, aki már szinte az egész életét a könyvek lapjain éli. Ha tehetné minden egyes könyves szerelménél bepróbálkozna, és bebizonyítaná, hogy a könyves pasik igenis jobbak, mint a valódi hús-vér emberek. De mi történik akkor, ha valóban képes erre és sorra látogatja a fictional boyfriend-jeit? Mi van ha esélye van arra, hogy találkozzon és szerelemre lobbanjon Rómeóval, Mr. Darcyval, Luciferrel, Drakula gróffal, Tarzannal vagy éppen Sherlock Holmesszal? A Juli vagyok, könyvmoly pontosan erre adja meg a választ.

Ki ne szeretne néha belecsöppenni a kedvenc regényei cselekményébe? Ki ne szeretne találkozni a kedvenc szereplőivel? Ki ne szeretne más életét élni, mint amit él? De mi van akkor, ha időközben ráébredünk, hogy nem is olyan biztos, hogy más történetében nekünk helyünk van? Mi van akkor, ha ott kell lennünk ahol, és nem véletlenül nem vagyunk könyves karakterek? Juli is erre jön rá, többek között azért, mert ahogy ugrálunk egyik történetről a másikra, és egyik pasitól a másikra időközben rájövünk, hogy nem is olyan zöld a szomszéd füve. Mindenkinél van nehézség, van valami ami miatt mégse passzolnak, ami rámutat arra, hogy ez nem a te utad. Mindenki szeret álmodozni, és Juli is ezt teszi egy piros kötetes könyv által. Találkozik azokkal, akik a történeteikkel valamilyen nyomot hagytak benne, és rájön olyan dolgokra, minthogy a saját történetünket kell megírni, nem pedig másokéba belecsöppenni. Eleinte nehezen szoktam hozzá a kötethez, a hangulathoz, de aztán elég gyorsan egymásra találtunk. Elsőre talán furcsának tűnhet, de higgyétek el, hogy nem az. Van egy sajátos atmoszférája a kötetnek, amihez idő kell, mire teljesen bele tudjuk élni magunkat. Juli helyettünk is megmutatja a Juli vagyok, könyvmoly alatt, hogy milyen lenne a kedvenc történeteink főhőseinek lenni.

Juli úgy gondolom, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, eléggé nehéz eset, akivel mégis szórakoztató tud lenni az élet, ha hagysz neki elég időt, hogy kibontakozzon. Talán azért is a közepe fele kedveltem meg a kötetet, mert addigra Juli elindul a változás útján, és már nemcsak azt hajtogatja, hogy ő mindent is jobban tud, mint más, hanem tapasztalatot szerez és egy kicsit más színben látja a világot. Határozattan jót tesz a karakterekének.

A kötetben több tanulság is rejlik, de szerintem a legfontosabb az az, hogy ne ítélj külső alapján és hagyd, hogy kibontakozzon a másik, különben pont a lényeget veszíted el, és lehet nem lesz második esély. Juli fennhéjázó stílusa miatt eleinte a falat kapartam, aztán jött Duma, és Juli is tettre készebb lett, buzgott benne a versenyszellem, hogy majd ő igenis bebizonyítja, hogy a könyves álompasik az igaziak, de ugyebár ők sem véletlenül az álom kategória.

Amikor olvastam ezeket a kiruccanásokat végig az zakatolt a fejemben, hogy 'Julikám, rossz helyen vagy'. Minden egyes történetbe lépéssel elvette valaki helyét, legyen az Elizabeth Bennet vagy Jane, a Tarzanból. Ugrálunk a történetek között, holott a sajátunkat kellene írni. Persze, meg tudom érteni, hogy miért tett így, hiszen mindig érdekesebb a másé, mint a mienk. Emiatt a cselekmény kap egy kalandosabb felütést.

Maga a cselekmény, akárcsak Juli oldalanként változik. Jönnek a nagy szerelmek, majd elmennek. Sokat ugrál, kalandozunk, közben pedig ha kell humoros és szórakoztató. Juli jellemfejlődése koronázza meg számomra a regény mondanivalóját, és azt, hogy miért is volt érdemes kézbe vennem a Juli vagyok, könyvmolyt. Nem olvastam még ehhez hasonló könyvet, de az biztos, hogy igazi felüdülés volt. Könnyen ki tudtam általa zárni a külvilágot, és még jól is szórakoztam közben.

"Bárcsak igaziak lennétek! Bárcsak egyetlenegyszer találkozhatnék veletek, igaziból, nem csak a könyvek lapjain! Veletek, akik érdekesek és vonzóak vagytok, nem ilyen nyomoroncok, mint a valódi fiúk! Esküszöm, soha többé nem vágynék semmi másra a világon."

"Közben olyan panaszosan nézett rám, mintha én lennék Szörnyella de Frász, ő pedig egy személyben a százegy kiskutya. Valószínűleg nem is értette, miért gyötröm az ellenkezésemmel."

" - Azért legyél óvatos. Tudod, bármilyen vonzó is az út, mindig ügyelj, hogy ne menj túl messzire, és vissza tudj találni."

" - Eléggé be van dugulva az orrom. Az a másik dolog viszont igaz lehet. Látom benned a sötétséget. A reménytelenséget. A magányt."

" - És most jön a lényeg. A hármas tétel. Az, hogy a karakterétől függetlenül igazából mindenki főszereplő a saját életében."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)