Rory Power: Vadak szigete

"Ott van valami. Odakint, a fehér sötétségben."

*

Lassan kezdődött. A járvány eleinte csak a tanárok közül szedte halálos áldozatait, idővel azonban a diákok körében is terjedni kezdett. Megváltoztatta a testüket, és most már mintha idegenek lennének. A Raxter Lányiskola tanulói már másfél éve karanténban vannak a Tox miatt, és ez fenekestül felforgatta az életüket. 

A világ többi részétől elvágva egy szigeten élnek, és csak magukra számíthatnak. Nem mernek kilépni az iskolaépületet körülvevő kerítésen arra a területre, ahol a Tox már az erdő fáit is elvadította és veszélyessé változtatta. 

Nem tehetnek mást, mint várják a betegség ellenszerét, amellyel hitegetik őket. Ám amikor Byatt nyomtalanul eltűnik, Hetty mindent elkövet, hogy megtalálja legjobb barátnőjét. Még a karantén szabályait is megszegi, és szembeszáll minden fenyegetéssel és borzalommal, amely a kerítésen túl vár rá. 

Eközben arra is rájön, hogy van valaki, aki még közelebb áll a szívéhez, és hogy a szigeten zajló események mögött a valóság minden képzeletet felülmúl.

Tudjátok vannak azok a könyvek, amik egyszerűen csak megtalálnak, és nem eresztenek. A Vadak szigete pontosan ilyen. Itt írom a kis bejegyzésemet/értékelésemet a könyvről több órával azután, hogy befejeztem, és még mindig kavarognak a gondolataim. Fogalmam sincs, hogy mi fog ebből az értékelőből kisülni, de az biztos, hogy sokkol, elborzaszt és általa teljesen kilépsz a komfortzónádból. A kötet egyébként Goodreads Choice Awards díjas, méghozzá a legjobb YA fantasy témában, de inkább disztópia és valamilyen szinten tudomány, mint fantasy. 

A Vadak szigete azért fogott meg, azért szerettem volna olvasni, mert iszonyat rég olvastam igazán jó disztópiát, és nagyon érdekelt, hogy mégis mit hozott létre az írónő. Rory Power ereje már az első sorok alatt megmutatkozik, végig rejtélyes és titokzatos, abban meg biztos lehetsz, hogy le fog sokkolni, és az az érzésed támad majd, hogy nem tudsz mit kezdeni az érzéseiddel. Egy szigeten jétszódik, egy lányiskolában. Egy rejtélyes kór szedi áldozatait, formálja át a környezetét, és az emberi testeket. Nemcsak a növényzet, de az állatvilág és az emberi test felépítése is változik. Belülről pusztít el, és nincs rá ellenszer. Legalábbis ezt mondják, de olvasás közben többször is felmerült bennem, hogy miért csak a szigetre koncentrálunk, mi van a világ többi részével? Ott nem terjed? Furcsa volt, kérdéseket vetett fel, végig hagyja, hogy a sötétben tapogatózzunk, de az biztos, hogy érdekes kötet a Vadak szigete. Nem vagyok benne biztos, hogy élnék e egy olyan világban, amikor a testem bármikor mutálódhat, mert a kötet karakterei már nem emberek, ha az elején azok voltak, hála a Tox miatt már korántsem azok. De mindenkin másképp jelentkeznek a tünetek. Van, akinek fekélyes lesz a szája, új gerince nő, vagy éppen úszóhártyák az ujjai közé. Nem olvastam még ehhez foghatót, és ezért is szerettem annyira, de a sziget élete enyhén szólva is sokkolt.

A disztópia mellett horrornak is beillik, mert horror ami a Raxter lányiskolában történik. Posztapokaliptikus, már csak azt vártam mikor jönnek a zombik, és ölnek meg mindenkit. Sokan, ha azt mondják nekik, hogy apokaliptikus, akkor zombi invázióra, vagy egy olyan betegség/járvány utáni életre gondolnak, ami letarolta a világot, de Rory Power megmutatja, hogy egy kis szigeten is el lehet érni ezt a hatást, és meg lehet mutatni, milyen kegyetlen és igazságtalan is az élet. Mert a történet igenis az. Bedob a sűrűjébe, és hagyja, hogy mi másszunk ki onnan.

A Vadak szigete amellett, hogy egy igen kecsegtető koncepcióval dolgozik szerintem nem megy el önálló regénynek. Annyi minden van ebben a világban, amit ki lehetne fejteni, hogy kár lenne így hagyni. Az az igazság, hogy akármennyire is szerettem azt a vonalat, amit elkezdett, nem sok információval lát el. Nem látjuk a miérteket, nem tudjuk, hogy mi lesz a lányok sorsa, és azt sem tudjuk, hogy érkezik e segítség, vagy minden csak egy kísérlet volt, ami rosszul sült el. A Toxról iszonyat keveset tudunk, az sem világos, hogy az élővilág miért változott meg, arról nem is beszélve, hogy mi volt a célja.

Kérdések kavarognak bennem, hagyott maga után egy űrt, amit ki akarok, nem is, amit ki kell töltenem, mert így nem érhet véget a Vadak szigete. Hiába szegezett oda az oldalakhoz, édes kevés, amit végül adott. Maga az ötlet valamilyen szinten eredeti, de örültem volna, ha jobban ki van dolgozva, és nem hagyja ránk az írónő, hogy kitöltsük a réseket, amit a kötet hagy maga után. De talán pont emiatt is jó ez a kötet, tudom tiszta ellentmondás, de gondoljunk csak bele. Ha egyszer vége lesz a világnak valószínűleg mi sem fogjuk tudni a miérteket, végig bizonytalanságban leszünk, és csak remélhetjük, hogy jön a segítség, és az írónő pont ezt a reményt fogja meg és zárja be a regénybe.

A cselekmény végig vezeti a történetet, ez a fő hang, minden azon múlik, hogy milyen irányba tereli a szálakat az írónő, és hogy milyen mélységekig képes és akar leásni. Azt mondanám, hogy a Vadak szigete inkább cselekményközpontú, mint karakterközpontú, mivel Hetty és Byatt csak részesei annak, nem pedig a mozgatórúgói. A járvány és a megváltozott testek, életek azok, amik viszik előre a történetet, ezeken van a hangsúly. A hibákon, a titkokon és a járványon, ami bekebelezi a szigetet, és elevenen felfalja azt.

S ha már szóba kerültek a karakterek. A történet két szálon fut, amin elsőre meglepődtem, mert azt hittem, hogy majd csak Hetty-n keresztül láthatjuk az eseményeket, de tévedtem, mert Byatt is becsatlakozik egy ponton, és miattuk az elejtett információkat és ténymorzsákat összerakva áll össze a teljesnek nem nevezhető kép, ami egyben a kötet csattanója is. Teljesen lesokkolt, és hála a sötét részleteknek szinte már a lelki szemeink előtt játszódik le, látjuk az eltorzult testeket, a Tox okozta mutációkat és a nehézségeket, amit ez a járvány hozott magával. Horrorisztikus, de közben drasztikus is.

Ha csak a történet vázát nézem, akkor realista, nem akar teljesen megijeszteni, mégis hoz magával egy sötét vonalat, ami végig ott van, és érezteti a hatását. Moly szerint LMBTQ+ regény is, de én ezt a szálat nem éreztem erősnek, sőt teljesen feleslegesnek gondolom. Nem lett miatta szerethetőbb a történet, nem adott pluszt. Azt érzem ezzel kapcsolatban, hogy csak úgy beletette az írónő, hogy ráaggathassa a címkét, de teljesen elhanyagolható tényező a történet szempontjából. A karakterek között ígyis-úgyis működik a kémia, de inkább barátság és szövetség szintjén. Összességében egy ígéretes kezdetnek tűnik a Vadak szigete, ami önmagában nem állja meg a helyét. Annak pont jó volt, hogy többet akarjunk a kötetből. Tetszett benne, hogy a titkok ellenére végig reálisan állt az eseményekhez, nem akarta szépíteni azokat, de olyan nagyon elborzasztani sem. Nem az a célja, hogy féljünk olvasás közben, emiatt nem egy tipikus horror történet, bár van benne jócskán olyan tényező, ami miatt beleillik a zsánerbe. Egy nagyobb falat disztópia egy kis hintés horror adja a kötet alapját, a hangulatot pedig a Tox járvány koronázza meg. A mutációk, szövetségek és árulások pedig a fűszerei, amik miatt érdekes és néhol igencsak gyomorforgató a történet. YA regény a karakterei miatt, de nem 12 éveseknek való.

"Néha, amikor behunyom a szemem, elfeledkezem a változásokról. Raxter olyankor nem a puskaport és az éhezést jelenti számomra, hanem az unalom és a semmittevés helyét."

"Szeretem, ahogy szavak nélkül is tud beszélni. Még azt is szeretem benne, hogy nem mindig rajong értem."

" - Azt hiszed, én ezt akarom? - kérdezi. Fátyolos a hangja, alig sikerül kivennem a szavait. A kimerültség egyre inkább úrrá lesz rajtunk. - Az ember nem választja tudatosan azt, ami fájdalmat okoz neki."

"Egy pillanatra ismét a sötétben találom magam. A kezemben az életem. Nem láttam más lehetőséget. Vagy én végzek vele, vagy ő oltja ki az életem."

"Másfél év után egyetlen hét leforgása alatt a szemem láttára hullott szét minden."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)