Sophie Irwin: Hozományvadász hölgyek kézikönyve

" - Mégsem vesz feleségül? - ismételte Miss Talbot, mert nem hitt a fülének."

*

Kitty ​Talbotnek, akire az apja tekintélyes adósságot hagyott, mihamarabb pénzre van szüksége. Pontosabban egy vagyonos férjre. Mindössze négy hónapja maradt, hogy megmentse a családját az anyagi csődtől. Miután Kitty soha nem riadt vissza a kihívásoktól, ebben a szorult helyzetben is feltalálja magát: összecsomagol, és elindul egész Anglia legkíméletlenebb hadszíntere, a londoni bálok világa felé. Műveltségben és kifinomultságban talán elmarad a többi ifjú hölgy mögött, de az eltökéltsége, a csökönyössége és a leleményessége minden akadályon átlendíti őt. Bízik benne, hogy még a báli szezon vége előtt megkérik a kezét, egyvalakivel azonban nem számol: Lord Radcliffe-fel. A nagyvilági, kissé tartózkodó Radcliffe átlát a szitán, azonnal rájön, hogy Kitty egy mindenre elszánt, pénzéhes hozományvadász, ezért elhatározza, hogy keresztülhúzza a számításait, kerül, amibe kerül. Vajon sikerül Kittynek megmentenie a családját a teljes kiszolgáltatottságtól? Egy perc vesztegetni való ideje sincs, és senki, még egy lord sem állhat az útjába.

Mennyire imádtam én ezt a könyvet! Ha szeretitek a történelmi romantikusokat, akkor ne hagyjátok ki a Hozományvadász hölgyek kézikönyvét, mert valami eszméletlenül vicces. Minden egyes sorát imádtam. A legmerészebb, a legtalpraesettebb és a legfurfangosabb hősnő életébe kapunk betekintést, aki mindenkit lehengerel és ha esik, ha szakad, igenis bízik benne, hogy beválik a terve és segíthet a testvérein. Kitty maga az egyéniség, aki átgázol tűzön-vízen, és aki mellett nem unalmas az élet, sőt... A Volt egyszer egy összetört szív mellett a Hozományvadász hölgyek kézikönyve lett nálam a hónap kedvence. Olvassátok, szeressétek, mert Sophie Irwin egy új, üde hangja a történelmi romantikusok kedvelőinek.

Nagyon sok jót hallottam olvasás előtt erről a kötetről, utána pedig én is csak áradozni tudok. Pont erre volt szüksége a lelkemnek. Egyszerűen csak jól esett elmerülni, khm... ledarálni az írónő debütáló regényét, és ha már az első könyve ilyen egyedi és szórakoztató, akkor remélem még nagyon sokat olvashatunk tőle. A történet mozgatórúgója Kitty, és a családjának az anyagi helyzete. Ahogy a cím is sejteti, a fő szál a hozományvadász Kitty leendő férjének becserkészése. Már az elején szimpatikus volt, hogy ennyire különleges és imádnivaló a kötet. Ahogy elmerültem benne azt vettem észre magamon, hogy nem akarom abbahagyni. Nem akartam egyedül hagyni a karaktereket, mert muszáj volt minden egyes tervnél, kiszemelt áldozatnál és számonkérésnél ott lennem. Kitty és Radcliffe viszik a pálmát, eleinte kicsit olyan, mintha csak ellenségek lennének, de aztán szépen lassan ez az ellenséges légkör megváltozik, és már nem azért drukkolunk, hogy Kitty sikerrel járjon, hanem azért, hogy Radcliffe legyen a szerencsés, illetve szerencsétlen, aki a horgára akad. A kettejük közti kémia csak úgy sistereg, az odamondogatások megfűszerezik a sorokat, és a folytonos szellemes visszavágások modernné és sziporkázóvá teszik.

Nem titok, hogy a gyengéim a történelmi romantikusok, és Sophie Irwin személyében egy olyan íróra akadtam, aki úgy ír, mintha maga is a 19. században élne, és átélné az akkori nők sorsát. Erőteljesen, mindenféle bukkanó nélkül vezet be minket a társaság életébe, és nemcsak az előkelőbb népség csillogását mutatja meg, hanem bizony a törekvéseket, és a harcot is egy-egy kelendőbb úriember iránt. Felettébb szórakoztató, igazi kincs ez a kötet. Nem egy helyen nevettem fel hangosan olvasás közben, és szó szerint a körmömet rágtam izgalmamban. Édes egy történet, aminek már az elején megalapozza a jó hangulatot Sophie Irwin tehetsége.

Vannak azok az emberek, akiknek jól áll egy műfaj, és abban ildomos tevékenykedniük. Azt hiszem Irwin is megtalálta a maga hangját és közegét, mert a Hozományvadász hölgyek kézikönyve egyenesen fergeteges, és képtelenség nem megkedvelni a cselekményt és a karaktereket. De be kell valljam, az elején voltak fenntartásaim, úgy az első két fejezet erejéig, mert úgy éreztem, hogy túl gyorsan haladunk, és nem kapunk elég időt a nagyszabású terv kibontakoztatására, de pánikra semmi ok, mert a gyors kezdetet egy hosszadalmasabb, de annál eseménydúsabb folytatás követ.

Kitty, mint az a fülszövegből is kiderül, nehéz helyzetbe kerül a szülei halála után, és egyetlen egy kiutat lát, mégpedig azt, hogy hozzámegy egy tehetősebb férfihez, aki a vagyona segítségével kihúzza őt, és a testvéreit a csávából, igen ám, de mi van, ha időközben, a legváratlanabb helyen, a legváratlanabb személy lobbantja lángra a szívét? Kötelesség és vágy. Ez a két érzelem csap össze a kötetben. Magával hordoz megannyi elfojtott indulatot, ki nem mondott szót és egy olyan feszültséget, ami végig ott lebeg a karakterek feje felett, és arra vár, hogy lecsaphasson.

Maga a cselekmény eléggé kiszámítható, ami nem baj, mert ezt kompenzálja az írónő a hangulattal és a karaktereivel. Én személy szerint nem bántam, hogy tudtam mi lesz a vége, legalábbis reménykedtem, hogy bejöjjön a megérzésem, de amikor az ember annyi romantikus regényt olvasott már, mint én egy idő után megérzi a kémiát a karakterek között, és tudja, hogy ki kivel fog összejönni. Kittyről már írtam, hogy mennyire megkedveltem, hihetetlen egy nőszemély, aki tervet tervre épít, és végig ott lebeg előtte a kitűzött cél, és addig nem nyugszik, amíg el nem éri azt. Ugyanakkor néhol ellenszenves is volt, mert nem pártolom a kihasználást semmilyen formában.

De persze Racdliffe kárpótolt mindenért. Egyedül azt sajnálom, hogy olyan keveset szerepelt, viszont az mindenképp jó pont, hogy nem egy szemszögön keresztül látjuk az eseményeket, hanem több karakter is megmutatja, mit is gondol. Bálok, csillogás, szerencsejáték, rossz döntések terhe, becsapás, másnak tettetni magunkat, mint akik vagyunk, intellektuális harc, érzelmek kontra kötelesség. Ezen fogalmak mind tiszteletüket teszik a Hozományvadász hölgyek kézikönyvében. S hogy mi is kell ahhoz, hogy jól házasodjunk? Kitty szerint vagyon, míg Radcliffe álláspontja az érzelmek és a másik fél elfogadása, megértése. Ez a két nézőpont harcol a kötetben, és ezek miatt olvasmányos, szellemes, merész és pimasz Sophie Irwin regénye. 

Összességében imádtam, és várom a következő kötetet, mert csak remélni tudom, hogy sorozat lesz a cél. Úgy érzem nagyon sok mindent ki lehet még ebből a világból hozni. Ott vannak Kitty és Radcliffe testvérei, és én szívesen olvasnám a többiek bravúros szerelmi történeteit is. Sokan a Bridgerton könyvekhez hasonlítják a Hozományvadász hölgyek kézikönyvét, de nekem sokkal humorosabb és modernebbnek tűnik Irwin írása. Megtalálta a hangját, és nem fél új dolgokat csempészni a 19. századi London elitjének az életébe. Ami a korhűséget illeti, úgy gondolom, hogy a modernizált Kitty ellenére is hű ahhoz a korhoz, amiben játszódik, és sokkal közelebb érzi magához az ember, mert egyfelől választékosan, mégis érthetően fogalmaz, de közben nincs az az érzésed, hogy valami nem stimmel. Elhiszed, hogy a hozományvadász hölgyek minden furfangra képesek a jómódért, továbbá az írónő megmutatja azt is, hogy ne ítéljünk elsőre, és tudjuk meg a miérteket mielőtt túl hamarkodottan nyilvánítunk véleményt, és ezáltal talán elszalasztunk egy olyan lehetőséget, amiért kár lenne. Ha szeretitek Julia Quinn írásait, akkor Sophie Irwin első regénye sem fog csalódást okozni, erről a Talbot kisasszonyok tesznek. Nem könnyű velük az élet, mindig történik valami, ugyanakkor nagyon szórakoztatóak és elbűvölőek is. 

 " - Nem akarom, hogy olyasvalakit vegyen feleségül, aki egy cseppet sem törődik vele - helyesbített Radcliffe. - Jól jegyezd meg, amit mondok: egy hónap múlva már a nevére sem fogunk emlékezni."

" - Talán nem érdekli - tette hozzá Lord Radcliffe komoran, mielőtt becsukta volna az ajtót -, de a felsőbb körökben rendkívül helytelen, ha egy hajadon hölgy egy nőtlen férfihoz megy látogatóba, akár a szobalányával, akár nélküle."

" - Nekem ez tökéletesen megfelel, úgyis nemet mondtam volna. Fontos szabálynak tartom, hogy kizárólag olyanokkal táncoljak, akiket kedvelek, szégyentelen hozományvadászokkal soha."

" - Látod, Cecily - dörgölte a húga orra alá kissé gyermeteg módon Kitty -, a szerelem nem mindig egyenlő a boldogsággal.

- De ha ők szeretnek téged, és te ezt nem viszonzod, akkor megfosztod őket valami csodálatostól - jegyezte meg Cecily felindultan. - Ez azért szomorú."

" - Micsoda szörnyűség, hogy itt csak limonádét és teát kínálnak! Hogy lehet így túlélni egy beszélgetést Pembertonnel? Majd belehaltam!"

" - Ó, akkor sok szerencsét kívánok! - mondta Radcliffe. - Kérem, szóljon, ha a Bibliában hozományvadászokról szóló verset talál. Kíváncsi vagyok, hogy Krisztus urunk támogatta vagy ellenezte a dolgot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)