Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív (Volt egyszer egy összetört szív 1.)

 "A régiségbolt ajtaja fölött lógó csengettyű azonnal tudta, hogy a férfi bajt jelent, amint az belépett."

*

Mit tennél meg azért, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz? Amióta az eszét tudja, Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a szerelmi történetek boldog véget érnek… amíg meg nem tudja, hogy élete szerelme valaki mást készül feleségül venni. 

Az összetört szívű Evangeline kétségbeesetten szeretné megakadályozni az esküvőt, ezért meggondolatlanul alkut köt a karizmatikus, ámde gonosz Szívek Hercegével. A segítségnek három csók az ára, ám azt, hogy a lány hol, mikor és kinek adja, a herceg határozza meg. 

Evangeline az első csók után rájön, hogy halhatatlannal alkudozni veszélyes játék – és a Szívek Hercege sokkal többet akar tőle, mint amit ígért. 

Tervei vannak vele, olyan tervei, amelyek vagy a létező legnagyobb boldogsággal, vagy a legfájdalmasabb tragédiával végződnek…

Már a Caraval trilógia alatt is Jacks volt számomra a legérdekesebb karakter, és amikor ő színre lépett minden is kiment a fejemből, és csak rá tudtam koncentrálni. Megszállta a gondolataimat, és nem eresztett, de valljuk be, nem is akartam. A bűvkörébe vont, megigézett, mint egy vámpír és éhezve vágytam az újabb és újabb adagra. A Volt egyszer egy összetört szív erősen függőséget okoz, és fennáll a veszélye, hogy többet nem akarsz a Fenséges Északon kívül máshova barangolni.

Az idei év egyik legjobban várt könyve számomra Jacks története, és nemcsak amiatt, mert első találkozás után levett a lábamról, hanem azért is, mert érdekelt, hogy mit fog kezdeni vele Stephanie Garber, továbbá Evangeline karaktere is nagyon felkeltette a figyelmemet. Eleinte kicsit olyan volt olvasni, mintha egy nagyon kicsavart, mágiával átitatott Hamupipőke történet elevenedne meg előttem, de Evangeline elég hamar kilépett ebből a skatulyából, és megmutatta, hogy lehet, hogy ő a kisróka, de nem védtelen és képes megvédeni önmagát, még akkor is, ha Jacks ellen kell harcba szállnia. Imádtam a közte és Jacks között kialakult huzavonát, és azt, hogy tökéletesen összeillenek, még akkor is, ha látszólag ki nem állhatják egymást. Ebben a kötetben nem igazán az erős érzelmeken van a hangsúly, hanem egy új világ megismerésén, a kalandokon és az árulásokon. Ízig-vérig mágiával átitatott, varázslatos kötet a Volt egyszer egy összetört szív, és a Caraval trilógia rajongóinak igazi csemege. Jacks, a Szívek Hercege megmutatja a sötét, hűvös oldalát, de megvan benne a remény egy apró foszlánya, hogy még az ő szíve is doboghat egyszer. Evangeline-t már az első percektől megkedveltem és végig azt éreztem, hogy hazatértem, a lelkem elhagyta a testem, és nem akart a Once Upon a Broken Heart-on kívül létezni. Ha azt mondom, hogy függő lettem, az nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire is imádtam ezt a könyvet. Minden megvolt benne, amire szükségem volt, és még annál is több. Az írónő hozta a szokott formáját, azt a különleges hangulatot, amit már ismerek tőle, és Jacksből is adott egy jókora adagot. A Volt egyszer egy összetört szív az íjász és a róka balladája, ez nem vitás.

Jacks eddig is, és ezután is szerelem lesz. Számomra ő az írónő pasijai közül a nagy Ő. Nem tudom nem imádni, és az az igazság, hogy ez már kezd megszállottságba átmenni, viszont cseppet sem bánom. Igaz, hogy nem lehet megbízni benne és fagyos, szeret játszadozni, ugyanakkor ha kinéz magának nincs menekvés, de ezzel együtt is könnyen kedvelhető, hiszen mi nők, mindig az elérhetetlent akarjuk. Jack nélkül már nem lesz semmi sem olyan, mint előtte volt. Kiváltott belőlem egyfajta rajongást, amit utoljára talán Loki kapcsán éreztem. 

Jacks is egy erkölcsileg megkérdőjelezhető karakter, aki nehezen nyílik meg, szeret rébuszokban beszélni, viszont ha úgy hozza a helyzet félrelök és vállalja a kockázatot. Nem egyszer olvadoztam a sorokat olvasva, és pont egy ennyire izgalmas kötetet tudtam elképzelni neki. A helyszín a Fenséges Észak, ahol akárcsak Jacks szívében hideg van, ahol vigyázni kell, mert veszély leselkedik minden egyes sarkon, akárcsak Jacks, hiszen a maga nemében ő is az. Egy járkáló red flag. Egy édes desszert, ami bűnre csábít. 

Maga a világ továbbra is varázslatos, összetett és az az igazság, hogy a világnak ez a szeglete nekem jobban bejött, mint a Caravalban megismert Valenda. Az inkább volt maga a varázs, az Észak pedig maga a fordulat és titokzatosság. A mese, Az íjász és a róka balladája végig körüllengi a cselekményt, és ahogy az eredeti történet is, úgy a Volt egyszer egy összetört szív sincs még megírva teljesen, minden egyes oldallal változik, és ezáltal a befejezés is. Magával hozva egy hosszabb sorozat ígéretét (már most három részes lesz, és én csak remélni tudom, hogy nem marad meg trilógiának, mert annyi minden van benne.)

Úgy érzem, hogy nekem Stephanie Garber nem tud csalódást okozni. Ittam a kötet minden egyes szavát, és nem akartam letenni. Nem egyszer idióta vigyorral olvastam a sorokat, és kívántam azt, hogy bárcsak én is a részese lehetnék. Nincs 400 oldal a kötet, mégis annyi minden történik benne, és nincs az, hogy rohannánk. Ha kell aprólékos, de a titokzatosságot sem veti meg. A kötet valahol tündérmese is, hiszen a legfőbb mozgatórúgója az a 'boldogan éltek, míg meg nem haltak'. 

Ezt hajszolja Evangeline, keresi az igaz szerelmet, és ha Jacks nem is vallja be, én tudom, hogy ő is arra vár, hogy megtalálja azt a személyt, akire nem lesz halálos a csókja. Minden egy kívánsággal/alkuval kezdődött és van egy olyan érzésem, hogy azzal is fog zárulni. Végig az lebeg hősnőnk szeme előtt, hogy talán még ő is megtalálhatja az igazit, és nincs minden veszve, de aztán a komor valóság és egy prófécia ígérete közbeszól, és megmutatja a Volt egyszer egy összetört szív valódi arcát. 

Nem tündérmese, és nem ígér boldog befejezést, de reménykedni mindig lehet, és alig várom, hogy még többet kaphassak ebből a világból, és Jacksből is. Emlékszem, hogy el voltam ájulva a Caravaltól, és nem értettem, hogy miért nem kezdtem el előbb. A Volt egyszer egy összetört szívnél is azt éreztem, hogy ez annyira jó, hogy már rég el kellett volna kezdenem, de nem bántam meg, hogy megvártam a magyar megjelenést. Így talán még édesebb volt számomra. Evangeline egy nagyon szimpatikus karakter, aki végig a narratívánk, de azért örültem volna, ha Jacks is megmutatja egyszer-egyszer az ő oldalát is, és nemcsak azt látjuk, hogy Evangeline mit gondol róla, hanem azt is, hogy mi jár Jacks fejében. Felettébb érdekes lett volna. De ennek ellenére is felér Evangeline Scarletthez és Tellához. Egy erős női karakter, aki könnyen feltalálja magát, aki rendszerint rossz döntéseket hoz, de ezek a rossz döntések vitték el Jackshez, és néha belefér egy kis bénázás, ha a jutalom maga a Szívek Hercege. Nemcsak a kötet és Jacks lett hatalmas kedvenc, hanem bizony a mi rózsaszínhajú kisrókánk is. Ha szerettétek a Caraval trilógiát, akkor a Volt egyszer egy összetört szívet se hagyjátok ki!

"Habár néha úgy érezte magát, mintha egy lenne a poros használt könyvek közül a bolt polcain. Kötetek, amelyek valaha népszerűek voltak, de már senkit sem érdekelnek."

"A legendák szerint a Szívek Hercege képtelen a szerelemre, mert a szíve oly régen megállt. Csak egyvalaki lenne képes újraindítani dobbanásait: egyetlen igaz szerelme. Azt beszélik, a csókja a szerelmén - egyetlen gyengéjén - kívül mindenkire halálos, és miközben őt kereste, hullák sorát hagyta maga mögött."

"Messziről már látta Jackset, de ilyen közelről más volt. Mint ezernyi pengevágás. Kék hajú pusztítás, sötét, akár az óceán hullámai, az ajkai élesek, akár a törött üveg, amely boldogan megvágná a lányt."

" - Ha nevet adok neki, még házi kedvencnek hiszi magát. - Jacks szavaiból csöpögött az undor, ami még inkább meggyőzte Evangeline-t, hogy talán ez a róka a legjobb dolog, ami valaha történt a Fátummal."

" - Jacks őszintén reméli, hogy egy napon megtalálja az igaz szerelmet. A története ígér egyetlen lányt, akinek nem árthat a csókja. Szóval képzelheted, benne milyen erős a kényszer."

"Luc esetében azt mondta magának, szerelemből cselekszik. Pedig valójában nem szerelemből tette. Nem szerető, hanem szégyenteljes döntéseket hozott, mert szerelmet akart. Nem Luc volt a gyengéje - hanem a szerelem. Még csak nem is maga a szerelem, csak a gondolata."

"Jacks nem volt a barátja, de a lány tőle tanulta meg, hogy az akaratával képes bármilyen ajtót kinyitni, és Evangeline pontosan tudta, melyik ajtó következik."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)