Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

"Ez a házasság nem jelent majd gondot.

A lány jelent majd gondot."

*

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint. 

A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van… 

Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal. 

Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

" - Én vagyok a délnyugati falka alfája - emlékeztet kissé pajkosan. - Némi hatalmam csak van."

Ali Hazelwood STEM regényei nagyon közel állnak a szívemhez, így egy percig sem gondolkodtam, amikor megtudtam, hogy paranormális vámpíros-vérfarkasos történeten dolgozik. Imádok mindent, ami természetfeletti, így nálam ez a regény igazi telitalálat. Kellett a lelkemnek a sok tudományosabb, romantikusabb írása mellett egy ilyen fantasy is, ami az eddigi legnagyobb kedvencemmé nőtte ki magát. Remélem még olvashatunk Alitől hasonlóakat a közeljövőben.

Ki mondana nemet egy olyan könyvre, amiben két ellenséges faj léte a tét, amiben elrendezett házasság van, grumpy x sunshine, és a férfi karakter esik először szerelembe? Határozottan hozza a megszokott Ali Hazelwood könyvek stílusát és hangulatát, ugyanakkor a tudományos közeget lecserélte egy paranormálisra, ahol az emberek, a vámpírok és a vérfarkasok konfliktusa, illetve a vérontás megelőzése az elsődleges cél. Az elejétől szépen lassan építgeti a világot, a karaktereket és a slow burn típusú szerelmet. Hol egy elejtett megjegyzés, hol egy ellenséges pillanat, hol pedig valami egészen perzselő, amihez foghatót még nem éreztél. A lelkemnek nagyon jól esett ez a regény, és nemcsak azért, mert imádtam a karaktereket, hanem azért is, mert a vámpír vs. vérfarkas ellentétre építve mutatta meg, hogy semmi sem az, mint aminek látszik. A történet főszereplője Misery Lark, aki nem is lehetne ennél különcebb a vámpírok között. Nem az a tipikus vámpírfeleség, mint akire számítana az ember, vagy jelen esetben vérfarkas, ugyanakkor azt sem mondanám, hogy nem tudtam együttérezni vele. Kegyetlenül bánt vele a sors, hiszen gyermekkora óta csak egy eszköz az apja kezében, hol vámpírzálog, hol pedig feleség az ellenség területén. Ugyanakkor fergeteges egy karakter, és szerintem még ennyit könyvön nem mosolyogtam, mint A menyasszonyon. Persze még az elején nekem is voltak aggályaim, hiszen nem indult fényesen a történet, viszont időközben nagyon megszerettette magát velem, és nem tudtam nem befalni. Minden egyes oldalt töretlen lendülettel kezdtem, és mire felocsúdtam már be is faltam a kötet jó háromnegyedét. Nagyon addiktív, nagyon kedvelhető és felettébb szerethető történet, ami hozza az AH könyvek megszokott varázsát.

Mistery mellett Lowe Moreland a másik főszereplőnk, aki a vérfarkas vonalat erősíti a történetben, és kegyetlen alfa hírében áll, aki nem ismer könyörületet, s talán még az elején el is hisszük, hogy ilyen. Aztán szépen megismerjük és már nem a nagy és csúnya farkast látjuk benne, hanem azt, aki feláldozta az életét a falka többi tagja miatt, aki sutába dobva az álmait sietett a segítségükre, és aki nem egyszer megmosolyogtatott olvasás közben.

Habár a spicy részek nem annyira hangsúlyosak és a hagyományos értelemben véve nem szokványosak, mégsem éreztem azt, hogy az írónő kirabolt volna. Szexik, perzselőek, vágyakozással teliek és 🌶️🌶️🌶️ ezek a fejezetek, és nem titok, hogy imádtam azt a feszültséget és elfojtott vágyakat, amik alig várták, hogy kitörhessenek és tarolhassanak. Két faj tiltott együttléte mindig édesebb, nem igaz?

Vannak azok a könyvek, amik függőséget okoznak, na A menyasszony is pont ilyen. Annyira szerettem ezt a könyvet, nem tudom, hogy milyen varázslatot hajtott végbe írás közben az írónő, de engem sikerült teljesen megbabonáznia. A viccelődéstől kezdve a feszültségen át egyszerűen minden tökéletes volt. A karakterek a szívem csücskei lettek, Ana a szívem egyik sarkának az őrzője, míg Lowe a legnagyobb kísértés, akivel eddig könyvben találkoztam.

Minden könyvét szeretem az írónőnek, az Eszméletlen szerelem és A szerelem elmélete volt eddig számomra a best, de ez most változott, mert A menyasszony kitúrta őket a dobogó legfelső fokáról. Nem olvastam még vámpír x vérfarkas románcot viszont A menyasszony meggyőzött, hogy nagy szükségem volt rá. A két karakter között a hangulat, a feszültség és a vonzalom egyszerűen túl jó ahhoz, hogy ne legyél kíváncsi, és ne akard tudni, hogy a nagy hype mögött vajon tényleg van e valami, vagy csak az Ali Hazelwood húzónév miatt szeretik ennyien. Spoiler: nemcsak Ali miatt, hanem valóban jó.

Maga a cselekmény aprólékos, hol bohókás, hol veszélyes, hol pedig olyan hirtelenséggel szembesít minket a világ felépítésével, hogy pislogni sincs nagyon időnk. A szórakoztató részek szépen egyensúlyban vannak a hol komolyabb, hol pedig politikaibb jellegű részekkel. Nem véresen komoly, ugyanakkor pont annyit ad a két faj közötti konfliktusból, mint amire szükség van. Nem veti el a sulykot, és nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, paranormális románc.

Nem egy tipikus fantasy kötet és nem is egy újabb STEM regény. Ali megmutatta, hogy hiába nem a megszokott közegben írt, mégis tudott valamilyen szinten egyedi lenni, de azért a tudományos világ egy darabja csak beszivárgott a sorok közé. Mistery egy olyan női karakter, akivel könnyen együtt lehet érezni. Egy olyan jellem, aki habár be lett dobva a farkasok közé, mégsem futamodott meg, és ahol tudott ott a többiek segítségére sietett. Nemcsak a farkasokat győzte meg a nem mindennapi személyiségével, hanem engem is. Lowe pedig maga a négy lábon járó kísértés. Tök jól elvoltam addig, amíg mogorva volt, amíg úgy viselkedett, mint egy alfa, aki nem tűri el a visszautasítást és nem ismeri a nemet, aztán ezt a kemény külsőt felváltotta az igazi Lowe, aki tud gyengéd is lenni, na meg akkora kísértés, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni neki. Hát ez mi volt, kérem szépen?! A 🌶️🌶️🌶️ jelenetek egyszerre voltak perzselőek, szexik és tűzforróak. Egyáltalán nem tűnt cringe-nek, viszont az biztos, hogy sokak számára meglepő lesz. Számomra is az volt, mégis imádtam ennek ellenére. Lehet, hogy el is pirultam olvasás közben, meg aztán ha Lowe akar valamit, akkor azt meg is szerzi. Imádtam, hogy már azelőtt beleszeretett Misterybe, hogy egyáltalán megismerte volna a lány valódi énjét. Nem lehetne, hogy Ali Hazelwood nemcsak megírja a férfi karaktereket, hanem életre is kelti őket?? Ha te is szereted a természetfeletti lényeket, érdekel egy vámpír x vérfarkas típusú szerelem, akkor ne hagyd ki a STEM romantika királynőjének a fantasyjét, ami garantáltan tartogat meglepetéseket!!

" - Istenem, mennyire bolyhos vagy! És… bocs, de valahogy cuki vagy. Tudom, hogy hamarabb meg tudnál ölni, minthogy egy szívószálat bedugunk a vérzacskóba. De puha vagy. És a bundád nem is csillogó rózsaszín. Nem tudom, mitől voltál annyira zavarban, te fenséges szőrlabda."

"A lány jelenléte jobban megnyugtatja, mint a futás teliholdkor."

" - Az átváltozás nem partitrükk, Misery."

"És mégis, minél jobban ismerem őt, annál vonzóbbnak találom. Egyedinek. Őszintén tisztességesnek egy olyan világban, ahol úgy tűnik, senki sem az."

" - Semmit sem tudsz arról, milyen megtalálni a másik feledet - folytatja halk, éles hangon. - Elfogadnék bármit, amiről ő úgy dönt, hogy nekem adja, a világa legapróbb darabkáját is. Elfogadnám őt egyetlen éjszakára abban a tudatban, hogy reggelre elveszítem, belekapaszkodnék, és soha nem engedném el. Elfogadnám őt egészségben, betegségben, fáradtan, dühösen, vagy erősen, és kiváltság lenne számomra. Elfogadnám a problémáit, az ajándékait, a hangulatait, a szenvedélyeit, a vicceit, a testét… az ég világon mindent elfogadnék, ha ő úgy dönt, hogy nekem adja."

" - Semmit sem tudsz arról, milyen megtalálni a másik feledet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)