Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája (Emily Wilde 1.)

"Árnyék most a legkevésbé sincs jó véleménnyel rólam."

*

Jóllehet ​Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna. 

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja. 

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is. 

Heather Fawcett regénye egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék tengernél különleges hangulatát.

"A ljoslandiak sokszor hagynak itt-ott ajándékokat a közönséges tündéreknek, de azon tűnődtem, hogy vajon ez az apró tündér kapott-e már valaha is valamit, amit kifejezetten neki szántak."

Már az eredeti megjelenésekor is felkeltette a figyelmemet ez a kötet, emiatt nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy az Agave könyvek elhozzák nekünk magyarul. Az Emily Wilde tündérenciklopédiája egy felettébb szerethető, egyedi történet tele folklórral és a tündérek különböző fajtáival, akik hol kedvesek, hol segítőkészek, s hol pedig elrabolnak és fogva akarnak tartani a birodalmukban.

Az írónő nagyon szépen megírta ezt a naplóbejegyzésekre hajazó történetet, amiben egy olyan lányt tesz meg a főszereplőjének, akivel nagyon könnyen lehet azonosulni, és aki megmutatja, hogy egy különc is lehet egy regény központi karaktere. Emily Wilde egy kutató, aki a tündérek miatt utazik a sarkköri Ljoslandonba. Ez a mese tele van lényekkel, magának való falusiakkal, rejtélyekkel, egy jó nagy adag misztikummal és kutatással, ami sosem akar véget érni. Már az elején nagyon megfogott magának a regény, igazából egyszerre le is csúszott a fele, és amilyen különleges maga a történetvezetés olyan kiváló a szöveg is. Nagyon jó lett a magyar fordítás, illetve hozta azt a hangulatot, amit vártam tőle. Ha kellett titokzatos volt, ha meg arra volt szükség, akkor különc. Imádom az egyediséget, és ez Emily Wilde tündérenciklopédiája minden tekintetben az. Különleges a tündéres fantasyk között, illetve van benn egyfajta melankolikus hangulata is. Nem az a történet, ami mindenkinek bejön, viszont, aki odáig van a természetfeletti témáért, na meg a tündérekért annak nagyon fog tetszeni. Egy téli csodavilágba kalauzol el mindet az 1900-as évek elején, ami csak úgy hemzseg a mágiától. A karakterei maguknak valóak, ugyanakkor képtelenség nem megszeretni a falu lakóit, és Árnyék, Emily kutyája is belopja magát a szívedbe. Egy igazi cozy fantasy, amit télen a kandalló előtt ülve a legjobb olvasni, hiszen Emily is a téli hónapokban látogat el Ljoslandonba, és vészeli át a zord, és kemény telet, amit kutatással, és írással tölt. Maga az alapötlet nagyon egyedi, és habár egyes helyeken kellőképp szokatlan, talán pont ez is egyben a kötet varázsa. Különleges fantasy, ami az alapoktól építkezik, és nem fél másnak lenni, mint a megszokott.

A különleges hangulátaval és Wendell karakterével elég hamar megfogott magának, viszont Wendell nem az a tipikus férfi főszereplő, aki hamar leveszi a lábáról a női olvasókat. Nem, Wendell, akárcsak az Emily Wilde tündérenciklopédiája is egy fura szerzet, akit nem mindig lehet megérteni, és aki megannyi titkot tartogat magában, ugyanakkor a tudálékos álca alatt valahol egy igazán szerethető karakter is.

Úgy gondolom, hogy Emily és Wendell jó munkakapcsolatot ápol, jót tesz nekik a versengés, és a másik sikerének megkérdőjelezése, ugyanakkor a romantikus vonal derült égből villámcsapásként csapott le rám, és nem is érzem úgy, hogy belevaló lett volna. Nekem eléggé kívülálló szereplő lett a romantika, akkor is, ha alapvetően látom benne a rációt, valahogy mégsem győzött meg rendesen.

Maga a megálmodott világ baromi egyedi, és ha nem is éppen Ljoslandonba utaznék el, de azért szívesen felkerekednék Emilyvel tündérek után kutatni, és feljegyezni a látottakat, az élményeket és mindazt, amit az adott helyen megosztanak velünk, legyen az a folklór egy darabja vagy éppen egy megtörtént esemény. Ebben a részben elsősorban a nemes tündérekre fókuszálunk, na meg az elcserélt gyermek jelenségére. Míg az előbbi veszélyesebb, addig az utóbbi vonzza a bajt és a tündérek énekét, aminek nem lehet ellenállni.

A falu, ahol játszódik a történet jól mutatja, hogy mekkora fába is vágta Emily a fejszéjét ezzel az expedíciójával. Eleinte fagyos a légkör, nem kedvesek az emberek, de ez el is várható tőlük, hiszen egy zárt közösségbe tört be Emily, és ezen a közösségen belül szándékozik felderíteni a tündérek mozgását, szokásait és mindent, amit Ljoslandon ad neki. A kutatás része szerintem irtó jó lett, és a fagyos hangulat is tökéletesen illet ahhoz a varázslatos képhez, amit lefest az írónő olvasás közben.

Számomra a kötet legnagyobb pozitívuma azok a karakterek, és az egyedi világ. Tündéres könyvnek nem lehet és nem is tudok nemet mondani. Emily egy hihetetlenül makacs, okos és bátor hősnő, aki megmutatja, hogy mi mindenre is képes. Olyan olvasni a naplóbejegyzéseit, mintha delíriumban vagy tündérbor hatása alatt állnánk. Hol elkápráztat, hol pedig összezavar, és akárcsak Emily eltűnik a talpad alól a realitás talaja, és mire kettőt pislogsz már a tündérek világában találod magad.

Emily már ebben az első kötetben fejlődik, mint karakter, s az Emily Wilde tündérenciklopédiája pont annyira szól ezekről a mágikus lényekről, mint Emily fejlődéséről. A magának való, bezárkozó lány szépen kibújik a csigaházából, és beengedi az embereket, illetve a kavargó érzéseket. Wendell, mint karakter ezzel szemben meglehetősen szórakoztató, és ha nem is meglepetés a kiléte, akkor is van benne valami, ami megfog. Néhol kicsit kényes, különc vagy épp magának való, akárcsak Emily, de épp ezért olyan tökéletes kutatópartner. A tündéres, mágikus vonal is pont annyira egyedi és különleges, mint amire szüksége van a kötetnek, és nagyon várom, hogy még több kalandban lehessen részem. Emily egy igazi felfedező, aki mindennek utána néz, legyen az veszélyes, vagy éppen felelőtlenség, és pont emiatt szerettem annyira az Emily Wilde tündérenciklopédiáját, mert mellette nem lehet unatkozni, és meglehetősen érdekes volt elmerülni a világnak ebben az aprócska szegletében! A talált család mellett enyhe barátokból szerelmesek trope található a kötetben, viszont ebben az első részben én még nem éreztem annyira erősnek ezt ahhoz, hogy jobban is foglalkozzak vele. Viszont mindenképp várom, hogy mi is lesz Emily válasza Wendell számára, és még milyen kalandokat tartogat számukra az írónő a sorozat következő kötetében, az Emily Wilde's Map of the Otherlandsben.

"Még mindig úgy érzem, mintha vékony sóréteg feszülne a bőrömre a hajóút után. Olyan vagyok, mint egy könyvespolc, amelyre hagyták rátelepedni a port."

"Belesimulsz a környezetbe. Olyan, mintha itt sem lennél. Üdítő élmény."

"Csak azért, mert a te szívedet ezer könyvkupac pora lepi be, másét még nem. Tessék!"

"Nincs itt semmi, csak jég, sötétség, és utálatos, vérszomjas lények. Jellemző, hogy engem is iderángattál."

"Az életem olyan pillanatok hosszú egymásutánjából áll, amelyek során az észszerűséget választottam az együttérzés helyett, amelyek során háttérbe szorítottam az érzéseimet, hogy teljesítsek valamilyen intellektuális feladatot."

"Elég, ha olyan mogorván nézel a fára, ahogy rám szoktál, attól biztos kettéhasad."

"Bambleby szeme igazából nem fekete, hanem olyan, mint az erdő zöldje alkonyatkor, amit csak nagyon közelről lehet észrevenni. Már többször láttam elveszni másokat a tekintete kereszttüzében. Ilyenkor kótyagosan poroszkálnak ebben a sötét rengetegben, belegabalyodnak a tüskés bokrokba és isten tudja, mi másba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)