Kate Golden: Ónix hajnala (A szent kövek 1.)

 "Ryder és Halden valószínűleg már meghaltak."

*

A ​sötétség királya elfogta. 

Most meg kell találnia magában a fényt. 

Arwen Valondale soha nem tartotta magát különösebben bátornak, így végképp nem gondolta volna, hogy egy napon majd a saját élete árán próbálja megmenteni az öccsét. Amikor azonban ez megtörténik, a kontinens legveszedelmesebb királyságának foglyává válik, és a gonosz ónixi király katonáinak gyógyítására kell használnia rejtélyes, mágikus képességeit. 

Ráadásul a kastélyt, ahol őrzik, ősöreg, szörnyetegekkel teli erdő veszi körül, így Arwennek nem elég túljárni a fogvatartói eszén: ha meg akar szökni, szövetkeznie kell titokzatos rabtársával. Az illető viszont sajnos éppolyan dühítően viselkedik, mint amilyen agyafúrt – és nagyon úgy tűnik, mintha kéjes élvezettel játszadozna a lány legmélyebb félelmeivel. 

Arwennek azonban nincs választása, ebben a helyzetben nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a bizalom. Nemsokára ármányos nemesekkel, sötét mágiával és veszedelmes lényekkel kell megküzdenie, ugyanakkor arra is rájön, hogy a gyógyítás ereje mellett olyan képességek is szunnyadnak benne, amelyek csak a megfelelő pillanatra várnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ez megtörténik, akkor Arwen talán ép bőrrel szabadulhat élete legveszélyesebb helyzetéből.

" - Csak abban rejlik valódi bátorság, amikor olyasvalamivel nézünk szembe, amitől rettegünk."

Szereted az enemies to lovers szerelmeket? Egy jó kis grumpy x sunshine-t? Ki tette ezt veleddel felturbózva? Ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, akkor el kell olvasnod A szent kövek trilógia első részét, az Ónix hajnalát mert egyszerűen zseniális. Eddig az összes eddigi Anassa kiadós könyv valamilyen mértékben különleges volt, na de az Ónix hajnala az egyik legkiemelkedőbb, amit olvastam tőlük.

Kate Golden egy istennő, és alig várom, hogy belekezdhessek a második részbe, mert olyan nincs, hogy egy percet is várni tudjak. Kell a folytatás, szomjazok érte és minden porcikám tűkön ülve várja a bejelentést, hogy igen nemsokára olvashatjuk magyarul a második részt is. Odáig vagyok az olyan kötetekért, amik egyediek, egy félreértett gonosz szerepel bennük, és amik kimagaslanak a tucat fantasyk közül. Na, az Ónix hajnala pont ilyen. Az írónő egy nagyon egyedi, szépen kidolgozott világgal örvendeztet meg minket, amiben különböző drágakövekről elnevezett királyságok vannak, háború dúl és alapvetően a félelmekre alapozva kinevez egy főgonoszt, akinek köszönhetjük a vérengzést, a veszteségeket és a fájdalmakat. Az Ónix hajnala egy zseniális kezdés, ami már az első kötetben képes meglepetéseket okozni, és megmutatni egy világot, amiben sokkal több rejlik, mint amit elsőre megmutat magából. A kötet elejét és a végét össze sem lehet hasonlítani egymással, olyan mintha két teljesen különböző történet lenne, csak a karakterek azonosak. Hihetetlen, hogy mennyi erő és elszántság rejlik ebben a kötetben. Nemcsak egy újabb fantasy, amit leemelsz a polcról és kiolvasol. Ó, nem, az Ónix hajnalát átéled és együtt harcolsz Arwennel és Kane-nel. Együtt fedezed fel Arwennel Ónixot, és együtt sokkolódtok le a végére. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár nehéz meglepni, mégis nem egyszer sikerült neki, és úgy érzem, hogy úgy igazán a történet még csak most kezdődik. Már ez az első rész is annyira jó volt, viszont a vége mindent ütött. Zseniális volt, gonosz, meglepő és kaparom a falat, hogy még a második rész nincs a kezemben. Nekem ezennel egy új függőség kezdődött el, amit Ónix hajnalának és Kane Ravenwoodnak hívnak.

Sokaknak talán zavaró lehet a félreértett gonosz, és a semmit sem tudó lány párosa, viszont el kell ismerni, hogy van ebben a felállásban valami. Tetszett, hogy habár Kane nem mutatja meg magát eleinte, mégis sejteni lehet, hogy kicsoda is ő. Ezzel szemben Arwen sodródik az árral, és próbál talpon maradni egy számára ismeretlen és félelmetes világban. Nemcsak a megszokott közegéből szakítják ki, hanem az ismerős környezetből is.

Arwen már nem egy olyan királyságban van, ahol a legnagyobb félelmet a besorozás jelenti, hanem Ónixban, ahol bizony az erdő is veszedelmeket, és halált rejt magában. Természetfeletti lények mászkálnak a sötétben, akik nem félnek támadni, és ölni, ha beléjük botlasz. Ezen felül van sárkány is a kötetben, viszont a végén hatalmasat koppan az állunk miatta. Én még mindig keresem, hogy hova is gurult, mert wow, egyáltalán nem számítottam erre a fordulatra!!

Maga a cselekmény végig izgalmas, nem éreztem azt, hogy lenne olyan része, amit unnék. Ha nem Arwen miatt, akkor ott volt Kane, és azt muszáj elismernem, hogy valami isteni közöttük a kémia. Csak úgy sercegnek a lapok, és imádom ezt az egész ellenségekből szerelmesek trope-t. Kane hozza a grumpy oldalt a grumpy x sunshine-ból, míg Arwen a helyzete ellenére is maga az önfeledt napsütés, aki mindenben meglátja a lehetőséget, és nem fél merészet lépni.

Persze a rutinos fantasy olvasók már nem egy olyan történettel találkozhattak, amiben ellenségekből lesznek szerelmesek, mégis úgy hiszem, hogy nagyon is megéri elolvasni az Ónix hajnalát, ha nem is Arwen és Kane párosa miatt, akkor a világért, ami garantáltan tartogat meglepetéseket, arról nem is beszélve, hogy még annyi királyság várja, hogy felfedezzük őket. Nemcsak Borostyán és Ónix fontos, hanem a többi is.

A romantika része a kötetnek erősen slow burn megfűszerezve egy kis utálattal, na meg amiért a szívem repes az az, hogy a férfi karakter esik először szerelembe, és ennél a trope-nál nekem végem van, de szó szerint. Kane és Arwen között csak úgy izzik a levegő, és Kane gondoskodó oldala teljesen megnyert magának. Megmutatta, hogy hiába morally grey karakter, mégis megvan benne a szerethető oldal, és úgy igazán utálni sem lehet. Nem lehet, mert érdekes, és Arwennel nagyon jó párost alkotnak.

Talán az utóbbi idők egyik legjobb romantasy kötete, amit olvastam az Ónix hajnala. Tele van izgalmakkal, érdekes helyzetekkel, árulással, titkokkal, mágiával, varázslattal, szörnyekkel, meglepő fordulatokkal, egy nagyobb képpel, ami szépen fokozatosan bontogatja a szárnyait, és temérdek információval, amiknek a segítségével könnyen lavírozhatunk az Ónix hajnala sorai között. Ugyanakkor a kötet első olyan 50 oldala kicsit lassabban indul be, de aztán bepörög és nehéz letenni. A karakterek és a világ mellett, ami engem leginkább megfogott azok a párbeszédek, amik hol szórakoztatóak, hol pedig viccesek voltak, és arra késztettek, hogy igenis szedjem elő a jelölőimet és kezdjem el megjelölni a kedvenc részeimet a kötetben. Hála Kane-nek temérdek lett, és azok a szövegek, amiket letolt Arwennek én teljesen kész voltam tőlük. Olyan eszméletlen párost alkotnak, szépen ki is egészítik is egymást, na meg ha kell, akkor Arwen a sarkára áll és nem hagyja, hogy Kane-től függjön. Tetszett a kicsit talpraállósabb oldala, akit már nem fog egy szellő elfújni, és aki a végére nagy meglepetést tartogat. Összességében én imádtam az Ónix hajnalát, és ha te is szeretnél egy jó kis enemies to lovers, touch her and die, illetve who did this to you romantasyt olvasni, akkor mindenképp Kate Golden regényét választ.

" - Mindig mindent újra lehet kezdeni, Kane."

" - Nem tudom, hogy bízhatom-e benned, kismadár."

" - Azok a királyok, akiket az érzelmeik vezérelnek, hajlamosak olyan döntéseket hozni, amelyekkel ártanak a népüknek."

" - Három olyan dolog van a világon, amit imádok. Az olvasás, a kihívások, és annak bebizonyítása, hogy valaki más téved - vágta rá Mari, mire hangosan felnevettem."

" - A királyt hetek óta nem látták nővel. Mindenki erről beszél a várban. Most felmerült bennem, hogy talán miattad."

" - Ne becsüld alá magad, kismadár. Én soha nem akartalak megsérteni. Fogalmad sincs arról, hogy milyen különlegesnek tartalak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)