2024. július 24., szerda

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Füst és csont leánya 2.)


"Egyszer volt, hol nem volt, hogy egy angyal és egy ördög törőcsontot tartott a kezében."

*

A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta – és a világ szenvedett miatta. 
A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll. Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze. 
A lány mint új feltámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol. 
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?





"Torz elképzelés, hogy a gyilkosság, a csonkítás és a terror valaha is olyan világot teremt, amiben érdemes élni."

A Füst és csont leánya után nagyon vártam, hogy folytathassam a kalandot. Legszívesebben már rögtön az utolsó oldalak után egyből elkezdtem volna a Vér és csillagfény napjait. Nagyon régóta kedvencem ez a trilógia, és ennyi év után sem kopott meg a varázsa számomra. Talán még az első résznél is jobb volt, ami azért érdekes, mert tudjuk, hogy milyen nehéz is egy ütős kezdet után folytatást írni, de Laini Taylor megmutatta, hogy mi minden lapul még Karou és Akiva történetében.

Már a Füst és csont leánya is hatalmas kedvencem lett, viszont a Vér és csillagfény napjai sokkal több izgalmat tartogat magában, a meglepő fordulatoknak és szerencsés egybeeséseknek hála pedig képtelen vagy egy pillanatra is megválni a kötettől. Nemcsak, hogy jobb lett az első résznél, de még azt is megmutatja, hogy mindenféle sallang nélkül is lehet érdekes folytatást írni. Nem emlékszem olyan oldalra, amire azt tudnám mondani, hogy unalmas lett volna vagy vontatott volt, mivel újabb és újabb fontos események és információk kerülnek előtérbe, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy minden még érthetőbb és még izgalmasabb legyen. Több mint 500 oldal tömény izgalom. Szerintem egy olyan fejezet nincs ebben a kötetben, amiben ne történt volna valami fontos, vagy amit nem felpörögve olvastam volna. Olyan nekem a Füst és csont leánya sorozat, mint másnak a kávé. Felpörget és végig azon jár az eszem, hogy mikor kaphatok még többet belőle, és mikor jön el a pillanat, amikor azt érzem, hogy elég volt az a mennyiség, amit Akivából és Karouból kaptam. Nem titok, hogy az írónő az egyik legkülönlegesebben író fantasy szerző, akivel valaha dolgom volt. Nem a mainstream vonalon mozog, mégis élnek a könyvei, és ez a Vér és csillagfény napjai alatt sincs másképp. Együtt lélegzünk a kötettel, és együtt tapasztaljuk meg az események forgatagát. Végig ott van velünk, fogja a kezünket és navigál minket. Laini Taylor egy igazi istennő, akiért ennél nem is lehetnék hálásabb.

A Vér és csillagfény napjai tele van fantáziával, meglepő fordulatokkal, egy mindent elsöprő utolsó fejezettel, és olyan események sorozatával, amik alapjaiban rengetik meg a történetet. Ez az egész 'veled akarok lenni, de nem lehet' teljesen kicsinált, és annyi bonyodalmat és fájdalmas pillanatot okozott eddig, hogy rendesen sajog a szerelmesekért a szívem.

Valahol meseszerű is a történet, lehet, hogy a szerelmesek miatt, de lehet, hogy azért mert olyan képet fest az írónő, viszont az biztos, hogy ezzel a hangulattal más kötetben nem találkozol. Árad az egyéniség és egyediség a történetből, az írónő stílusa már az első mondat első szavával levesz a lábadról, és megmutatja, hogy milyen remek fantasyk is vannak a hype-olt köteteken túl. A Vér és csillagfény napjai egy igazi szerelemgyerek, ami tele van érzelmekkel, akadályokkal és pörgős jelenetekkel.

Míg a szerelmi szál az első résznél nagyon szépen és tudatosan volt felépítve, addig ennél a második résznél kicsit hiányoltam azt, hogy kevés teret kapott, és sokkal több figyelmet érdemelt volna ez a szál. Gondolom a nagy fináléra tartogatja az írónő a csemegét, de én azért örültem volna, ha látok valamiféle előrelépést ez ügyben. Végig úgy éreztem, mintha egy olyan Rómeóval és Júliával lenne dolgom, akik nem képesek és nem is akarják követni a szívüket, s inkább a saját fejük után mennek hanyagolva a boldogságot és az igaz szerelem kibontakozásának lehetőségét.

Ugyanakkor a cselekmény eszméletlenül addiktív. Mindig történik valami, ami arra ösztönöz, hogy ne álljak meg, és csak olvassak és olvassak addig, amíg el nem fogynak a lapok, és amíg arra nem eszmélek, hogy micsoda fergeteges és különleges kalandban lehetett részem. Emellett legnagyobb örömömre a részletekre és a karakterekre is nagyobb hangsúly került.

Olyan dolgok kerülnek a felszínre, amik eddig rejtve voltak, vagy fel sem tűntek addig, amíg a megfelelő helyeken elő nem jöttek. Akiva és Karou mellett a barátaikat és a bajtársaikat is megismerhetjük, de ez nem minden esetben volt örömteli találkozás, hiszen az elmúlás nemcsak a szereplőkön ejthet sebet, hanem rajtunk, olvasókon is, ha túlságosan megkedveljük őket.

Számolni nem számoltam, de rengeteg nézőponton keresztül élhetjük át az eseményeket, hogy azok teljesek és izgalmasak legyenek. Akiknek tetszett az első rész, azoknak garantáltan fog ez a második is, mivel betekintést ad mind a szeráfok, s mind a kimérák világába. Emiatt számomra még letehetetlenebb és ellenállhatatlanabb volt ez a második rész. Azt éreztem olvasás közben, képtelenség nem teljesen elveszni a kötet világában, és még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy majd 10 év után megtudhatom, hogy mi is Akiva és Karou szerelmének a vége, hogy mit is tartogat az írónő számukra a fináléban, és mi lesz az a sarkalatos pont, amikor teljesen a rabja leszek a trilógiának (spoiler: ez már az első rész alatt bekövetkezett, de pszt). Ne értsétek félre, most is imádom, hiszen az egyik legjobb, amit valaha olvastam, mégis más lesz azzal a tudattal szeretni, hogy a végére is érhetek. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, hiszen izgalmas és egyedi volt. Nagyon várom már a Istenek és szörnyek álmait. Ha szereted az urban fantasyket, egyedi világképpel, izgalommal, egy be nem teljesülhető szerelemmel, akkor ne habozz elmerülni Laini Taylor Füst és csont leánya világában!
"Réges-régen, azon az éjszakán egy másik életben, másik testben tudnia kellett volna, hogy követik, de a boldogság elhomályosította az éberségét."

"Eljött a vég, és mint egy álom, úgy érkezett meg hozzájuk a remény - suttogva jutott el sötét szállásaikra, a romok közé, a menekültek táboraiban."

"Ők ketten ismét ott találták magukat a nyomorúság kellős közepén. Egész világuk ez a nyomorúság volt, ebben rekedtek. A csalóka nyugalom egyszer régen megtévesztette már őket, és annak következménye ez a mostani kibírhatatlan valóság."

"Ha lett volna benne tisztesség, boldogságot kívánt volna Karounak a saját fajtájához tartozóval, mert ezekben a rettenetes időkben egyvalami látszott biztosnak: reménytelen, hogy a lány újra megszeresse."

"Imádkozni próbát, de úgy vélte, a holdak gyenge oltalmat nyújtanak, amikor az angyalok nappal vadásznak."

"Innen visszatekintve Karou alig akarta elhinni, milyen naiv volt, amiért elhitte, hogy a világ más is lehet, és hogy majd ő lesz az, aki képes megváltoztatni."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Chloe Liese: Mindig csak te (A Bergman fivérek 2.)

"Ren Bergman átkozottul boldog. Túlságosan is." * Ren ​Bergman a találkozásuk első pillanatától tudja, hogy Francine Zeferino ol...