Lynn Painter: Szerelmi fogadás (Mr. Téves Szám 2.)

" - Kaphatnék egy Manhattant és egy chardonnay-t?" 

*

Lynn ​Painter új romkomjában egy fiatal nő és egy férfi fogadást köt: ki találja meg előbb az igazit? Közben nem veszik észre, hogy inkább egymásra kellett volna tenniük. 

Hallie Piper új életet kezd. Miután négykézláb lopakodott ki egy hotelszobából (mondhatjuk, élete mélypontján), úgy dönt, itt az ideje, hogy felnőtt nőhöz méltóan viselkedjen. Új lakásba költözik, megváltoztatja a frizuráját és lecseréli a ruhatárát, de amikor bejelentkezik a társkereső alkalmazásba, amelytől az új szerelmet reméli, szinte rögtön azzal a fickóval hozza össze a sors, akivel… nos, nem kéne. 

Miután kölcsönösen megegyeznek, hogy egymás iránt nem érdeklődnek, rájönnek, hogy remekül tudják egymást segíteni, miközben ki-ki az igazit keresi. SMS-ben értesítik egymást a randijaikról, és gyakran ugyanabba az étterembe szervezik a találkozókat. 

Aztán egy esküvőre készülve megbeszélik, hogy eljátsszák, hogy együtt vannak, vége a fogadásnak. Miközben egy párnak adják ki magukat, a határok elmosódnak, és mindketten próbálják megérteni, miért nem lenne jó partner a másik.

"Álmodozni szabad, nem?"

Lynn Painter nem tud rosszat írni, legyen az cuki YA, vagy NA, én minden szaván csüngök, és teljesen rabul ejt. Ez a Szerelmi fogadással sem volt másképp. Rutinos Painter olvasóként csak azt tudom mondani, hogy ha aranyos romantikus történetre vágysz, akkor az írónő könyveit válaszd, mert biztos nem fogsz csalódni bennük, és utána kényszert fogsz érezni arra, hogy minden könyvét elolvasd annyira tehetséges az írónő!!

A Mr. Téves Számot nagyon szerettem, ez is volt a legelső könyv, amit olvastam Lynn Paintertől, így mindig előkelő helye lesz a szívemben, és örülök, hogy a Szerelmi fogadás hozta azt a színvonalat és hangulatot, amit vártam tőle. Már az első fejezetek is megadják a kellő alapot, és biztosíthatlak róla, hogy onnantól csak még jobb lesz. Nemcsak Hallie tesz sokat hozzá, hanem Jack is, akibe egy kicsit te is beleszeretsz. A Szerelmi fogadás egy aranyos friends to lovers történet tele olyan trope-kkal, mint kamu randizás, egy ágy és cat daddy, hiszen Jacknek van egy cicája. Már csak ezzel megnyert magának, hiszen ki tudna ellenállni egy olyan könyvnek, amiben a cicák is fontos résztvevői, és ugyanúgy alakítják a cselekményt, mint a váratlan pillanatok, az érzelmek vagy épp a félrekommunikálás ténye. Nagyon szórakoztató, ugyanakkor a hónapban már ez a második olyan könyvem, amiben az internetes ismerkedés, randiappok vannak fókuszban, míg az előző egy thriller volt, addig a Szerelmi fogadás egy felettébb szerethető és aranyos történet. Hallie és Jack kapcsolata nem a szokványos módon zajlik, hiszen előbb ismerik meg a másik testi vágyait, és csak utána lesznek barátok, majd jönnek azok a fránya mindent megbonyolító érzelmek. Megvan a történetben minden, ami egy jó barátokból szerelmesek alaphoz kell, és nem utolsó sorban keserédes, vagy éppen elbizonytalanító részeket szül. Részben azért is szeretem a friends to lovers típusú szerelmeket, mert van benne valami egészen édes, még akkor is, ha ott a félsz, hogy tönkreteszed a barátságot.

Maga a cselekmény nagyon szórakoztató, az alap is kellőképp ki van dolgozva, és úgy érzem, hogy Hallie és Jack miatt lett sokkal jobb. Nagyon sokat hozzáadnak a cselekményhez, és ahhoz, hogy szeresd a történetüket. Hallie egy igencsak szórakoztató jelenség, akinek nehéz nemet mondani, és aki valahogy mindig megtalálja a necces szitukat. A randik, illetve a próbálkozásai tökéletesen kiegészítik Jack kevésbé lelkes randizós oldalát.

Valahogy miattuk sokkal több lett számomra a regény. Jack egy hihetetlen pasi, és köszönöm Lynn Painter, hogy ő kezdett el először érzelmeket táplálni. Köszönöm, hogy kétségek között tartottad és hagytad, hogy megjelenjen a valódi énje, aki ha lassan is, de meglátja azt, ami eddig is ott volt az orra előtt, és csak lépnie kellett volna. Jack a tökéletes Szerelmi fogadás férfi főszereplő, és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.

Hallie és Jack kapcsolata már az elején megnyert magának, viszont csak a közös tacozás alatt forrott ki igazán az a kapocs, ami összeköti őket. Mellékesen megjegyezném, hogy én is szívesen beülnék velük kajálni. Hallie-ről többet tudunk meg, de a váltott szemszögnek hála Jack és a gondolatai sem maradnak ismeretlenek előttünk, sőt a legkedvesebb részeim azok, amikor Jack oldaláról láthatjuk azt, ahogyan szépen ráébred arra, hogy lehet Hallie nem csupán barát.

A kötet tetőpontja és legjobb része az kétség kívül a Hallie családjával való találkozás, illetve a kamurandizás. Imádtam!! Nemcsak aranyos volt, hanem végre az érzelmek is jobban megmutatkoztak, és bizony kapunk 🌶️jelenetet is, viszont mivel Lynn Painterről van szó nem lépjük át a határt, és tökéletes összhangban marad a régóta a mélyben lappangó érzelmekkel.

A két karakter mellett, amit muszáj vagyok megemlíteni az a remek írói stílus, ami végig érződik, a rövid fejezetek, az üzenetváltások, a cselekmény pörgőssége és a váltott szemszög. Imádom, ha nemcsak a női karakter kapja meg a szereplés jogát, hanem a férfi is, és Lynn Painter tökéletesen ábrázolta Jacket, és csak úgy szimplán élveztem elmerülni a Szerelmi fogadásban.

Egyszerre volt aranyos, és nagyon élvezhető. Több olyan trope-t is körbejár, amiket szeretek, és nagyon úgy néz ki, hogy az írónő nem tud olyat írni, ami ne tetszene nekem. Mindegyik írása kicsit más, ugyanakkor nekem a YA regényei lesznek a szívem csücskei, ugyanakkor bármikor szívesen elmerülök egy NA kötetben is. A Szerelmi fogadás egy vicces és humoros kötet tele édes pillanatokkal, meglátásokkal, cicákkal, barátsággal és a jól ismert és szeretett álkapcsolattal/kamu randizással, ami sosem csak kamu, és megédesíti az érzéseket. A Mr. Téves Szám főszereplői is vissza-visszatérnek néhány fejezet elejéig, mivel Olivia testvére Jack van soron, hogy ő is rátaláljon az ő Colinjára, akarom mondani élete szerelmére. Annyira jó volt viszontlátni Olivia és Colin párosát, nem véletlenül szerettem őket annyira a Mr. Téves Számban, és örülök, hogy Jack is méltó történetet kapott. Összességében egy remek kikapcsolódást nyújtó történetet kaptam, ami tele van édes pillanatokkal, és a szerelem erejével. Jack és Hallie együtt nagyon passzolnak, és imádtam végigbotladozni a barátság kusza fonalai között. Kellett nekem egy a cuki sztori, és kellett, hogy megismerjem Hallie és Jack karakterét, na meg Hallie cicáját is, akinek nem fogom lespoilerezni a nevét, de maradjunk annyiban, hogy nem szokványos. Romkom rajongóknak és Lynn Painter olvasóinak ajánlom elsősorban a Szerelmi fogadást, na meg azoknak, akik szeretnének egy jó kis friends to lovers történetet olvasni.

"Azt hiszem, inkább egy elképzelésbe voltam szerelmes, Hallie, de nem abba, aki vagy."

" - Annyit tudok, hogy minden egyes dolgot tönkretettél az életemben. 

- Tényleg? - horkant fel Hallie gúnyosan. 

- Igen. - Jack nyelt egyet. - Nem tudok úgy elmenni egy Burger King mellett, hogy ne jusson eszembe a sült krumplizás az ágyban, nem tudom úgy hallgatni a brit angolt, hogy ne a borzalmas akcentusod jusson eszembe; nem tudok úgy ránézni a gyémántreklámra, hogy ne képzeljem magam elé az idétlenül vigyorgó arcodat a Borsheim pultjánál; és nem tudom úgy figyelni a telefon jelzéseit, hogy ne azt kívánjam, bárcsak valami dilinyós üzenetet küldenél."

" - A fura nőnek igaza van."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sophie Lark: Brutal Prince - Callum & Aida (Alvilági románc 1.)

"Tűzijátékvirágok nyílnak a tó fölött, megdermednek a tiszta éjszakában, majd csillogó felhőkként hullanak alá és telepednek a vízfelszínre."

*

Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett… 

A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez. 

A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbenk bizonyul, mert Callum túl jóképű… Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar. 

Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

"És rájöttem, hogy az a csinos arc egy démon lelkét takarja. Az a lány maga a gonosz, a családja legrosszabbika."

Sophie Lark jött, látott és győzött. Engem kilóra megvett magának az Alvilági románc első részével, a Brutal Prince-szel. Hát mégis mi volt ez kérem szépen? Egy ízig-vérig enemies to lovers történet, elrendezett házassággal, az ellentétek vonzzák egymást és age gap trope-kkal. Kell ennél több? Szerintem nem, hiszen én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és végre egy könyv, amit nem tudsz letenni, mert olyan jó!!

A letisztult külső és a cuki szamócás élfestés senkit se tévesszen meg, mert a Brutal Prince nem egy édes történet, sőt tele van veszéllyel, vágyakkal, ellenségeskedéssel, adok-kapok helyzetekkel, perzselő jelenetekkel és olyan illusztrációkkal, amik még tökélyebbre emelik a kötetet. Úgy kellett nekem Sophie Lark és ez a sorozat, mint egy hűsítő limonádé kánikula idején. Annyira, de annyira jó volt ez a könyv. Valahol éreztem, hogy szeretni fogom, de azt nem gondoltam volna, hogy majd az új rajongásom tárgya lesz. Azt meg végképp nem vártam tőle, hogy tudjon újat mutatni a maffiás vonalon, de az a helyzet, hogy az írónő tarolt és alig várom, hogy olvashassam a sorozat többi részét is. A már felsorolt trope-k közül talán az ellenségekből szerelmeseknek örültem a legjobban, hiszen nagyon nehéz olyan történetet találni, amiben tényleg utalják eleinte egymást a felek, na de Callum és Aida nem is vethetné meg jobban a másikat. Csak úgy perzselnek az indulatok, és ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol tudnak. Egy percig sem finomkodnak, és ezért imádtam őket. Nemcsak Aida, hanem bizony Callum is kiveszi a részét abból, hogy feldobja a kötetet és az biztos, hogy mellettük senki sem unatkozik. Ha nem éppen egymás vérét szívják, akkor azon gondolkodnak miképp is tehetnének legközelebb keresztbe a másiknak, és az a helyzet, hogy a legjobb enemies to lovers sztorik is így kezdődnek. Igazi öröm volt olvasni a Brutal Prince-t, ami teljesen letarolt, és rendesen megrengette a világomat!!

Nemcsak az érzelmekkel dobálózik a két karakter, hanem bizony az ellenségeskedéssel is. A Gallók és a Griffinek ellentétére alapozva ott tesznek keresztbe a másik családnak, ahol tudnak, s még ha egy véletlen egybeesésnek is köszönhető az alapkonfliktus, akkor sem éreztem azt, hogy nagyon kellett volna noszogatni a másik felet, hogy jajj, ugyan már csesztesse a másikat. A kezdeti legszívesebben kinyírnálak alap és az elrendezett házasság zseniális húzás volt az írónő részéről.

Alapvetően nem szeretem az elrendezett házasságokat könyvekben, na meg a való életben sem, viszont Callum és Aida a legtökéletesebb példa arra, hogy a közelség és az utálat mire is képes, nem hiába mondják, hogy vékony a határvonal szerelem és gyűlölet között. Ez a lehető legjobban köszön vissza a Brutal Prince lapjain, és valami eszméletlenül szórakoztató, ahogy Aida és Cal szívatják egymást.

Míg Aida a Galló család bajkeverő, legfiatalabb gyermeke, akinek hatalmas a szája, aki nem fél semmitől, és egy igazi belevaló csaj, aki tudja mit akar, és helyén is van emellett az esze. Addig Callum, a Griffinek trónörököse, az egyetlen fiú, akinek a vállát ott nyomja a felelősség és a teher, ahol csak tudja és napról napra egyre nő. Ég és föld a két karakter, mégis tökéletes működik kötöttük a kémia és a szexuális vonzás.

Őszintén ha nem lennének ki kéne találni őket, hiszen annyira kedvelhetőek, annyira egyediek és annyira nagypofájúak, hogy muszáj megismerni őket. Persze, mivel maffia kötetről van szó, így a hatalmi harcok, a necces helyzetek és a veszély sem maradhat ki, és rendesen fel is pörgeti az eseményeket, ugyanakkor nem ezek lettek a kedvenc részeim, hanem úgy egészében az egész kötet. Az írónő brutál jól eltalálta a karaktereket, a trope-kat, a hangulatot és olyan pörgős maga a cselekmény is, hogy csoda ha valakinek nem tetszik.

Nemcsak a történet egésze van jól összerakva, hanem a legapróbb részletek is. Egyszerűen fergeteges az írónő humora, és áldom érte, hogy megírta nekünk a Brutal Prince-t, ugyanis függő lettem, és nem kevesebb, mint egy nap alatt bedaráltam. Szó szerint a kezemhez tapadt és nem akartam letenni. A cuki borító pedig nemcsak diszkrét, de az egyik legérdekesebb részét le is lövi a történetnek. Az a jelenet valami eszméletlen!! De komolyan, egyszerűen imádtam!!

Nagy meglepetés volt ugyan számomra a kötet, mégis hatalmas kedvenc lett. Már az elején éreztem, hogy nagyon fogom szeretni, viszont még ennél is nagyobb szerelem lett. Sophie Lark egy istennő, és ha csak egy kicsit is érdekel a maffiás vonal, vagy csak úgy szimplán szeretnél egy nagyon jó, enemies to lovers történetet olvasni, akkor tudom ajánlani a Brutal Prince-t, mert zseniális, és az egyik legjobb a zsánerében!! Maga a cselekmény hol izgatóan szexi, hol veszélyes, hol pedig humoros. Ugyanúgy szól a családról, mint a kötelességekről és a megalkuvásról. A testvéri szeretetről, a generációkon átívelő ellentétekről és a kialakult helyzet elfogadásáról. Fordulatokban, váratlan eseményekben és vérben gazdag, tele szabadszájúsággal, pimaszsággal és ellentétekkel. Sophie Lark szenvedélyes világa lenyűgöz, és megmutatja, hogy lehet maffiás történetet úgy is írni, hogy nincs tele mocskosabbnál mocskosabb jelenetekkel. Szerintem már feltűnt, de ha nem akkor elmondom még egyszer, hogy imádtam, az egyik legjobb idei olvasmányom lett, és őszintén le a kalappal az írónő előtt. Úgy érzem, hogy ha ezt így folytatja, akkor nagyon esélyes, hogy nemcsak új kedvenc sorozatot avatok, hanem írónőt is. Ha szereted a nem éppen szokványos, de annál inkább belevalóbb, pimasz, kicsit elkényeztetett női karaktereket, és a látszólag érzelmektől mentes, kemény és megközelíthetetlen férfi karaktereket, akkor ne habozz kézbe venni Sophie Lark remekművét, a Brutal Prince-t!!

" - Csak azért mentünk, hogy igyunk a piájukból, és megnézzük a tűzijátékot, nem pedig porrá égetni a kibaszott házukat!"

" - Az enyém vagy. - mormogja Callum a fülembe. - Megölöm, aki megpróbál hozzád érni."

"Tényleg nem hiszem, hogy az apám alaposan megnézte azt a lányt. Lehet, hogy fiatal, de nagyjából annyira tágítható, mint az öntöttvas."

"Az ellentétekben van némi szimmetria. Mint a tűz és a jég, a szigorú és a játékos, a lobbanékony és a visszafogott. Bizonyos értelemben ezek összetartoznak."

"Vonzás és taszítás kell a szerelemhez. Vagy gyűlölet."

"Stockholm-szindrómám van, mert túl sokat voltam Griffinékkel?"

"Miért illik össze a testünk ilyen tökéletesen, amikor minden másban teljesen ellentétek vagyunk?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lynn Messina: Gyalázatos megtévesztés (Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 2.)

" Beatrice Hyde-Clare helyzetének változását bácsikája otthonában egyetlen koholmánynak köszönhette, melyet azért talált ki, hogy egy szépséges ifjú hölgy bizalmába férkőzhessen egy hétvégi összejövetelen a Lake District-i vidéki birtokon."

*

Beatrice ​Hyde-Clare kisasszonynak esze ágában sincs nyomozásba fogni, amikor előtte esik össze holtan egy earl a London Daily Gazette ajtajában. Igaz ugyan, hogy már sikeresen megoldott egy gyilkossági ügyet, de egyrészt a nyomozás nem úri kisasszonyhoz méltó foglalatosság, másrészt dolgozzanak meg végre a pénzükért a mihaszna újságírók is. Ráadásul megvan a maga gondja, miután egy ártatlan füllentéséből családja egy egész szerelmi történetet fabrikált. Nem, semmiképpen sem keveredik bele ebbe a nevetséges ügybe. 

Csakhogy a szerencsétlen uraság hátából kiálló tőr nyugtalanítóan ismerősnek tűnik. Bea így nemsokára már a British Museumban kutat, miközben kezdenie kell valamit nyugtalankodó családjával és a kotnyeles Kesgrave herceggel. A bosszantóan arrogáns és jóképű férfi ugyanis illetlen figyelmet tanúsít a gyilkosság iránt – vagy inkább egy félénk vénkisasszony lenne az érdeklődése tárgya? 

A Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei sorozat második része tökéletes elegye a fergeteges humorral vegyített klasszikus kriminek és a régi vágású romantikának.

" - Ha én nem értem a herceglétet, akkor főméltóságod nem érti a hajadon ifjú hölgyek életét."

Ez a rész sokkal jobb volt, mint az Arcátlan kíváncsiság, és végre még több Kesgrave és Bea jelenetet kaptunk!! Annyira kis könnyed, annyira szórakoztató és valahol hihetetlen ez a régenskorban játszódó romantikus történet. Bea és Kesgrave most is a hátukon vitték a cselekményt, és még jobb közöttük a dinamika, mint az első részben. Most éreztem azt, hogy a kezdeti szendeség lehull, és úgy igazán belecsap a lovak közé az írónő. Míg az első része a sorozatnak tapogatódzás, addig ez egy gyorsabb hangvételű villámcsapás.

Az egyik legnagyobb előnye, illetve egyben hátránya ezeknek a könyveknek, hogy baromi rövidek. Elkezded és olyan gyorsan kipörögnek az oldalak, hogy legszívesebben már az utolsó sorok után nyúlnál a folytatásért, és újra belevetnéd magad ebbe a világba, amiben Kesgrave hercege és Bea úton-útfélen egymásba, na meg gyilkosságokba botlanak. Beát csak úgy vonzza a baj, legyen az egy egyszerű séta vagy egy komolyabb tett, az biztos, hogy mindig megtalálja őt a bonyodalom, és addig nincs nyugta, amíg a végére nem jár az adott ügynek. A lelkemnek nagyon kellett ez a kötet, és örülök, hogy sikerült az írónőnek megtartania azt a hangulatot, és azt a természetességet, amit már az első részben is tapasztalhattunk. S habár a kötet felépítése hasonló az Arcátlan kíváncsisághoz, miszerint az elején belebotlunk, szó szerint az áldozatba, majd nyomozunk és aztán jön a gyilkos kiléte, mégsem volt unalmas, sőt... Bea csak úgy halmozza a bajt, és mellette egyszerűen nem lehet unatkozni. Lehet, hogy a társadalom szemében vénkisasszony, de az enyémben egy igazán talpraesett, furfangos és tanulékony női karakter, aki megmutatja, hogy a régenskorban is lehet ésszel boldogulni, nem kell ahhoz feltétlen különlegesnek lenni, hogy teljes és kihívásokkal teli életet lehessen élni. Bea megmutatja, hogy van élet és jövő a férj találáson is túl, és kétség kívül az egyik legszórakoztatóbb női karakter, akit ismerek. Igaz, hogy nagyon rövid a kötet, mégis sikerült megmutatnia magát, és hihetetlen, hogy alig pár fejezetben a végére is jártunk az ügynek, még sem éreztem azt, hogy valami hiányozna belőle.

Az írónő olyan könnyedén, olyan természetesen vetette lapra a cselekményt, hogy nem egyszer azt éreztem, hogy bizony én is ott vagyok Bea mellett, és együtt nyomozunk, együtt jövünk rá az összefüggésekre, és együtt törünk borsot Kesgrave orra alá. Egy igazán szórakoztató és könnyed kikapcsolódást nyújtó regény a Gyalázatos megtévesztés. Se nem több, se nem kevesebb. Tökéletesen hozza a tőle elvártakat, és nem akar több lenni, mint ami. Kellemes szórakoztatás a régenskorban.

A Gyalázatos megtévesztés egy újabb remek része a Beatrice Hyde-Clare kisasszony eseteinek. Szerethető, tele van furfanggal, és a gyilkosság mellett Bea élete is változik. A romantika most sem központi szereplő, viszont még mindig nem adtam fel, hogy a slow burn része lassan beérjen, és igazából várom, hogy mi is lesz Bea és Kesgrave sorsa, mert abban biztos vagyok, hogy az írónő kezdeni fog velük valamit.

Habár önálló eset kerül felderítésre ebben a részben, és alapvetően önmagában is megállná a helyét a kötet, mégsem ajánlom, hogy az első rész ismerete nélkül kezdjünk bele, hiszen nem egyszer utalt vissza az Arcátlan kíváncsiságra, és nem egyszer hozakodott elő a múlttal, és Bea első szerencsétlen esetével, ami nemcsak Beát változtatta meg, hanem a gőgös herceget is. Míg az első részben néha idegesítő volt, addig a Gyalázatos megtévesztésben tökéletesen hozta a szárnysegédet.

A helyszín ezúttal London. Több lehetőséggel, több karakterrel, mint amit az első részben megszokhattunk, ugyanakkor nem éreztem azt, hogy emiatt nehezebben lehetett volna követni a történet alakulását, hiszen pont a jó helyeken hozza be az új karaktereket, és jókor helyezi őket előtérbe. London, mint helyszín szerintem a legjobb választás, mert nemcsak a báli szezont élhetjük át általa, hanem a régenskori Londont is. Kezdve a nők sorsával, és az elvárásokkal, amiket feléjük támaszt a kor.

Ami különösen tetszett ebben a részben az a kártyavárszerű hazugságok hálója, ami el is indítja a cselekményt, és ami miatt Bea újra szembe találja magát a halállal. Kicsit morbidul hangzik elismerem, viszont mind az első kötetben, s mind a másodikban Bea az, aki az elsők között "érintkezik" az elhunyttal, így eléggé helyénvalónak érzem a szóhasználatot.

A gyilkosság mellett arra is ráhelyezi a hangsúlyt az írónő, hogy milyen is volt a nők helyzete. Rámutat többek között arra, hogy mennyire nehezebb volt számukra érvényesülni, mennyire nehéz volt érvényt szerezni a gondolataiknak, amik nem a bál és a férjszerzés körül forogtak, és mennyire el voltak nyomva ebben az időszakban. Korlátozva voltak, nem igazán volt mozgásterük és nem tartották fontosnak a gondolataikat és meglátásaikat. Maga a krimi része szerintem szépen egyensúlyozza a nők helyzetét, és pont jókor kerülnek elő újabb információk, amik segítik a gyilkos megtalálását. Szokásosan most sem találtam ki, hogy ki volt a tettes, viszont nagyon szépen fel van építve az ok-okozati háló, és ha elég figyelmes és furfangos vagy, akkor ki lehet találni. Bea és Kesgrave kapcsolata, illetve együttműködése/partnersége is szépen fejlődik a Gyalázatos megtévesztés alatt, és a végére apró szikrákat is elrejt az írónő, ami kicsit kínzás is, mert még nem jelent meg magyarul a folytatás, nekem meg nagy szükségem lenne rá. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, és meglehetősen örülök, hogy belekezdtem Beatrice Hyde-Clare kisasszony eseteibe. Remélem nagy sikere lesz nálunk a sorozatnak, és a kiadó ki tudja adni az összes részt, mert az a helyzet, hogy erősen függője lettem a sorozatnak, a régenskori nyomozásnak és Kesgrave herceg és Bea kapcsolatának.

"Ha az ember lánya férfinak adja ki magát, az gyakran rejteget váratlan csapdákat."

" - Mindegyik állatomat az elhunyt férjemről nevezem el, mert nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy az ő nevét szerető bosszankodással és zavart türelemmel mondom."

"Szörnyen izgalmas volt, ha az ember napjának célja van, az pedig egyenesen pezsdítő, ha valami hasznosat tehet a világért."

"Akármilyen különös sugallatok irányítják az emberek szívét, határozottan nem lehet őket csupán néhány megfigyelhető tulajdonságra lebontani, hogy aztán hatékonyan lemásolhassuk és létrehozhassuk az eredeti hasonmását."

" - Nem kell szégyenkeznie, amiért elismerte, hogy csodál engem. Biztosíthatom, a legtöbb ember így van ezzel."

" - Mivel kegyednek olyan korlátozott a tapasztalata a világi ügyekről, nyilvánvalóan nem képes átlátni, milyen összetett az információszerzés. Tudást nem csak tények igazolásával nyerhetünk, Miss Hyde-Clare. Hanem egyes dolgok cáfolatával is."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

L. M. Chilton: Jobbra húzva

"Elkövettem pár rossz dolgot életemben."

*

Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik. 

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában. 

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott. 

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

" - Kezdem érteni, miért nem akart veled második randit egyetlen fickó sem - motyogta."

Nagyon jókat hallottam erről a könyvről, és a könnyedebb krimiket alapból nagyon szeretem, így nem is volt kérdés, hogy esélyt adjak e L. M. Chilton debütáló regényének. Annyira szórakoztató volt, de közben baromi gyorsan is lehetett vele haladni. Végig izgultam, hogy mikor mi fog kiderülni. Persze arra nem jöttem rá, hogy ki a tettes, sőt végig rossz nyomon jártam, de így is élvezet volt elveszni a történetben.

A Jobbra húzva talán az egyik legszórakoztatóbb és legkézzelfoghatóbb krimi, amit olvastam! Van benne egy jó nagy adag dráma, néhol kicsit elveszel benne, de az biztos, hogy végig fenntartja a figyelmed és nem hagyja, hogy veszíts a lendületből. Magam sem gondoltam volna, de nagyon gyorsan a végére értem, és az az igazság, hogy annyira mai, annyira jó volt, hogy még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Az alap maga nagyon aktuális, hiszen a társkereső alkalmazások már a mindennapok részei, és érdekes volt egy olyan gyilkosság sorozatnak a végére érni, amiben a társkeresés, mint kulcsfontosságú tényező kapott helyett. Logikailag teljesen érthető volt, a végére szépen össze is állt a kép, de ami engem illet, én csak a sötétben tapogatóztam, és csak élveztem azt, amit adott. Nem kell halálosan komolyan venni a cselekményét, nem kell egy Agatha Christie mértékű krimire számítani, viszont a Finlay Donovan olvasók nagyon fogják imádni, mert pont olyan szétszórt, bohókás és cozy thriller, mint Elle Cosimano regényei. Nem mondom azt, hogy egyszerre befaltam, mert sajnos nem volt annyi időm, hogy együltő helyben a végére érjek, viszont ha lett volna, akkor biztos vagyok benne, hogy még aznap, amikor elkezdtem fényt derítettem volna mindenre. A részletek, az indíték, és maguk a karakterek is nagyon szépen ki vannak forrva, és eszméletlen, hogy mennyire egyensúlyban vannak a cselekmény egészével.

Nemcsak egy gyilkosság történik, hanem több, és mind egyetlen egy személyhez vezet vissza. De mi van akkor, ha nem Gwen a tettes, hiába van ott minden helyszínen, és hiába üti bele az orrát? Ha nem ő gyilkolja halomra a volt randipartnereit, akkor ki? Őszintén meglepődtem a válaszon, kicsit sem számítottam rá, de azt hiszem pont így volt jó.

A hangulat az egyszerűen fergeteges. Néhol kicsit zavaros ugyan, tele van őrültséggel, mégis emiatt szerethető annyira. Egyszerre humoros és abszurd. Van benne logika, közbe meg tele van olyan jelenetekkel, amiket nem akarsz elhinni, és nem érted, hogy mégis mi a fene történik. Na, pont az ilyen krimiket szeretem, amik nem akarják, hogy véresen komolyan vedd őket, mégis gyilkosságok hada történik közben.

A kötet főszereplője, Gwen megéri a pénzét. Őszintén ennyi gáz randival sem volt még dolgom, mint amit ez a nőszemély átélt. Egyik rossz tapasztalatból ugrik a másikba, és végig azt éreztem a visszaemlékezéseknél, hogy nem lehet igaz. Azon baromira meglepődtem pl., hogy L. M. Chilton egy férfi, és a randik nem légből kapottak. Mindenkinek biztos vannak cikis vagy éppen gáz randis sztorijai, de úgy hiszem, hogy Gwen mindenkit felülmúlt.

A kötet elsődleges célja nem az, hogy megtaláld a gyilkost, persze valamilyen szinte ez is fontos, de az elsődleges cél, ami a szeme előtt lobog az a szórakoztatás. És én baromi jól szórakoztam rajta. Teljes mértékben elérte a célját, és azt adta, amire vágytam. Egy könnyed, gyorsan és könnyen olvasható krimit, amit a medence mellől is lehet olvasni, és amit nem kell véresen komolyan venni.

A gyilkosság mellett az online randizás, illetve a pártalálási nehézségekre is felhívja a figyelmet a kötet. Megmutatja az árnyoldalt, azt, hogy sosem lehetsz biztos benne kivel találkozol, ki az, aki a telefon másik oldalán van, és azt sem tudhatod, hogy kinek a célkeresztjébe kerülsz azáltal, hogy ismeretlenekkel találkozol. Megmutatja, hogy az interneten mindenki másnak adja ki magát, és nehéz olyat találni, aki nem rakja tele a profilját hazugságokkal.

A történet végig izgalmas, viszont akkor kezd el igazán pörögni a cselekmény, amikor Gwen is beveti magát, és fejest ugrik a bajba, vagyis magánakcióba kezd, és a saját feje után megy addig, amíg meg nem találja a gyilkost, és rá nem jön arra, hogy miért is gyilkolta meg valaki sorban a volt randipartnereit. Az biztos, hogy Gwent nem kell félteni, és minden helyzetből talál kiutat. Nem egy szívbajos karakter az tuti, és az is biztos, hogy megéri a pénzét. Nem egyszer fogtam miatta a fejem, és nem egyszer gondoltam azt, hogy ennek bizony nagyon rossz vége lesz. Nagyon sokat nem is tévedtem, de no spoiler. Ami nekem feltette az i-re a pontot az a kötet vége, vagyis a lezárás, ahol fény derül arra, hogy ki is a tettes. Volt egy pár tippem olvasás közben, hogy mégis ki lehet az elkövető, ugyanakkor szokás szerint minden tipp téves volt és jól meglepett L. M. Chilton a végére, és olyan bizonyítékokkal támasztotta alá a bűntetteket amire valljuk be számíthattam volna, hiszen minden információ ott volt előttem, jó hogy nem verte ki a szememet, mégsem tettem. Összességében nagyon élveztem, jó volt elveszni Gwen zavaros életében, és nagyon tetszett, ahogy Chilton felépítette a kötet vázát, majd a kivitelezésnél arra is figyelt, hogy ne csak a krimi vonalat erősítse, hanem azt is, hogy ne higgyünk el feltétlenül mindent, amit a neten vagy egy társkereső applikációban látunk. A könnyedebb, cozy krimi rajongóknak ajánlom elsősorban, akik nem akarnak egy véresen komoly ügy részesei lenni, ugyanakkor készen állnak a nyomozásra és arra, hogy L. M. Chilton meglepjen a debütáló regényével.

" - A pszichopatákról sem süt, hogy azok, Gwen. Látszatra teljesen racionálisnak tűnnek. Nem rohangásznak fényes nappal egy véres sniccerrel a kezükben. Ennél azért okosabbak."

"Ha létezett valami, amitől garantáltan nem tudtam megnyugodni, az az volt, ha valaki azt mondta, nyugodjak meg. Sőt ettől csak még ingerültebb lettem."

" - Nos, statisztikailag, ha ragaszkodsz hozzá, hogy Eastbourne összes pöcsfejét jobbra húzd ezekben az appokban, akkor elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy pszichopatával találd szemben magad."

" - Mi a bátor abban, ha megcsalsz valakit? 

- Nem, a bátor rész a beismerès volt."

" - A csávó totál egybitesnek néz ki, Gwen. 

- Hát, mind annak tűnik, ha mindössze pár mondatra redukálod őket! - dohogtam. - De vajon gyilkosnak néz ki vagy sem? Ez a milliódolláros kérdés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elise Kova: Air Awakens - Ébredő szél (Ébredő szél 1.)

"A nyári viharok gyakori vendégek voltak a fővárosban."

*

A ​lassan kibontakozó románc és az elemi mágia rajongóinak íródott Ébredő szél egy olyan világban játszódik, ahol a hatalom legkisebb ígérete is intrikák és vágyak kereszttüzébe kerül. 

Vhalla Yarl könyvári tanoncból válik nagy hatalmú varázslónővé, és egy olyan románcba keveredik, amelynek hevessége csak az újonnan felfedezett erejéhez mérhető. 

A Solaris Birodalomnak már csak egyetlen királyságot kell meghódítania a kontinens feletti teljes uralomért, de a visszahúzódó Vhalla Yarlban szunnyadó, nemzedékek óta nem látott elemi mágia megfordíthatja a háború menetét. 

Vhallát kis kora óta arra tanították, hogy tartsa távol magát a Varázslók Tornyától, a titokzatos mágikus testvériségtől, így könyvekkel körülvéve, békében élte hétköznapjait. De amikor tudtán kívül megmenti az egyik legnagyobb hatalmú varázsló, Aldrik koronaherceg életét, önkéntelenül is részesévé válik ennek a világnak. Súlyos döntés előtt áll: elfogadja varázstudását és a vele járó felelősséget, vagy kiirtja magából a mágiát, és visszatér a korábbi életéhez. 

Veszedelmes erők feszülnek egymásnak az árnyak között – vajon Vhallának milyen árat kell fizetnie a habozásáért?

" - Te vagy az a lány, Vhalla, akiről rögtön tudni, hogy különleges. Annyira, hogy az ember szinte meg sem mer érinteni, mert fél, hogy összetörsz."

Elise Kova neve nem ismeretlen előttem, már többször is szembejöttek velem a regényei, viszont csak most vágtam bele a fejszémet a munkásságába, és milyen jól tettem. Nagyon jól esett az Ébredő szél, és alig várom, hogy többet tudhassak meg erről a világról, Aldrik hercegről, na meg persze Vhalláról és a képességéről. Ha te is szeretted az ATLA (Avatar: Az utolsó léghajlító) világát, akkor ne hagyd ki ezt a lebilincselő ifjúsági fantasyt.

Az Ébredő szél eleinte kicsit furcsa volt, kellett egy kis idő mire hozzászoktam az írónő stílusához, magához a világhoz, és Vhalla karakteréhez, de amint ez megtörtént egyszerűen nem lehetett kivenni a könyvet a kezeim közül, mert nem volt más vágyam, mint olvasni, és szó szerint befaltam a sorokat. Olyan érzés olvasni az Ébredő szelet, mintha felültem volna egy hullámvasútra, és hagytam volna neki, hogy akkor taszítson le a mélybe, amikor a legkevésbé számítanék rá. Ifjúsági fantasy, tele mágiával, elementális erővel, hercegekkel, könyvekkel, döntésekkel és egy csepp romantikával. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy merre fog alakulni a történet és a remek kezdés után vajon képes lesz e továbbra is fenntartani a figyelmem, és bebizonyítani azt, hogy miért is esett ennyire jól az olvasása. Vhalla egy nagyon kedvelhető karakter, aki igaz, hogy néha túl hiszékeny, kicsit butácska, de hiszem, hogy változni fog, és felnő a feladatához. Már az első fejezetek után megmutatja magát, azt hogy érdemes lesz rá odafigyelni, és ha nem is mindig értettem egyet a döntéseivel, attól még ugyanúgy végigizgultam a kötetet, és drukkoltam neki, hogy sikerüljön önmagára találnia, és felnőni a rá szabott feladathoz. Úgy nagyjából a kötet felénél éreztem azt vele kapcsolatban, hogy kezd kinőni a gyermeki bájból, és olyannak látja a világot, amilyen.

Az írónő stílusa és a történet gördülékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire élvezhető, olvasmányos és letehetetlen legyen a kötet. Úgy érzem, hogy pont jókor talált meg magának, és ezzel azt hiszem egy új kedvenc sorozatom is született. Az ifjúsági fantasy rajongói egyenesen imádni fogják Elise Kova sorozatát!!

Mint már említettem, Vhalla a főszereplő, ő az, akinek a szemszögéből, és nézőpontjából átélhetjük a cselekményt. A kötet elején egy könyvtárban segédkezik, s ez is indítja el az útján. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően derül fény a képességére, s ha nem is tudunk meg sokat a Széljárókról még így is temérdek információval gazdagodhatunk a mágia meglétét illetően. Egy pontig Vhalla élete olyan volt, mintha a Levegő népének az egyik templomában segédkezett volna, és ez az érzés sokáig megmaradt.

Vhalla mellett két herceg is fontosabb szerepet kap. Míg Aldrik kevésbé bontakozik ki, addig ő az, aki nagyobb benyomást tesz ránk. Vele szemben Baldair úgy érzem, hogy csak azért került elő, hogy kicsit felpörgesse az eseményeket és Vhallát a megfelelő irányba terelje. Viszont így sem bánom a jelenlétét, mert miatta egészen izgalmas és érdekes fejezetekben lehetett részem.

Habár nagyon eltérnek egymástól, én mégis szerettem mind Aldrikot, s mind Baldairt, hiszen hercegekhez képest jóval közelebb érzi őket az ember magához, mint azt alapesetben tennék. Mellettük vannak még további mellékkarakterek is, akik hozzájárulnak az eseményekhez, ugyanakkor Vhalla, Aldrik és Baldair a legfontosabbak.

Nem tudom, hogy szándékos volt e, de van egy enyhe szerelmi háromszög feeleingje a kötetnek, viszont hálisten nem helyez nagy hangsúlyt rá az írónő. Az érzelmek, illetve a romantikus vonal is egészen elenyésző, és megmarad az ifjúsági vonalon, viszont van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen egy viszonylag hosszabb sorozatról beszélünk, és már Vhalla az Ébredő szél alatt is 17-18 evés.

Ami magát a cselekményt illeti a maga lassú medrében folyt, és innen bontakozott ki, viszont még mindig egy sorozat első részéről van szó, és szerintem pont jó volt az, hogy nem adott annyit, és hagyta, hogy az információk útközben ragadjanak ránk, és úgy nyerjenek értelmet az elrejtett apróságok. A mágia, mint központi elem nekem baromira bejött, imádtam azokat a részeket, amikben ezek kerültek elő, és még ha nem is éreztem azt, hogy mindig történik valami, akkor is szerettem olvasni, és nagyon örülök, hogy elhozta nekünk ezt a sorozatot a kiadó. Fiatalabb olvasóknak is teljes szívvel tudom ajánlani, és remélem, hogy másnak is legalább annyira fog tetszeni, mint ahogy nekem tetszett. Összességében egy jó kis első részt kaptam, érdekes karakterekkel, még érdekesebb világfelépítéssel, brutális utolsó fejezetekkel, véletlen egybeesésekkel, politikával, barátsággal, élvezhető világfelépítéssel és karakterfejlődéssel, ami már az első rész végén elkezdte bontogatni a szárnyait. Vhalla a tökéletes Ébredő szél főhősnője, akinek még nagyon sok megpróbáltatásban lesz része, de nagyon várom, hogy még többet láthassak ebből a világból, és tűkön ülve várom a folytatást. Ha szereted az ifjúsági fantasyt és az elementális mágiát, akkor ne hagyd ki Elise Kova Ébredő szél sorozatának első részét az Air Awakenst.

"Vhalla feje csak úgy zsongott. A világ látszólag a feje tetejére állt, és egyre kevésbé értette, mi folyik körülötte."

"Ő, aki sosem volt több egy lelkes könyvmolynál, olyasmit birtokolt, amiért királyok gyilkoltak"

"Tudom, hogy azt szeretnéd, azt kívánod, hogy az egész világot pergamenre lehessen vetni, hogy két könyvborító közé zárjuk. Sajnos rám esett a kellemetlen feladat, hogy közöljem: a dolgok nem így működnek."

"Az a varázsló leszel, aki életeket menthetne, de inkább senkiként akar tovább élni? Ha valakit felnyársal egy kard, a kardot hibáztatod, vagy a lovagot, aki forgatja?"

"A jó emberek között az ártatlanság álcáját viselő gonosztevők is rejtőznek"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Margie Fuston: Kegyetlen illúziók

"A nyári viharok gyakori vendégek voltak a fővárosban."

*

Avát a bosszúvágy élteti. Az édesanyját tíz éve megölte egy vámpír, és azóta is meg akarja torolni a halálát. 

Egy nap különleges bűvészelőadásra téved, ahol a mutatványokra lehetetlen észszerű magyarázatot találni. 

Ava kideríti, hogy a társulat tagjai egy ősi, titkos társasághoz tartoznak, akiknek varázserejük van. 

Mivel a lányban is felfedezik ezt a képességet, megígérik, hogy megtanítják, hogyan győzheti le az éjszaka teremtményeit. (Hogy erre pont egy szívdöglesztő pasi készíti fel ? Hát legyen!) 

Ám ahhoz, hogy Avából halhatatlan mágus váljon, részt kell vennie egy baljós hangulatú kastélyban rendezett versenyen, ahol elmosódik a határ valóság és káprázat között. A végkimenete pedig halálos is lehet… 

A sötét hangulatú, romantikus fantasyk kedvelőinek!

"Mindig megnézem az eltűnt házi kedvencek plakátjait."

Már akkor felfigyeltem erre a kötetre, amikor bekerült a Fairyloot havi könyvei közé. Egy Caravalhoz hasonló világgal és vámpírokkal mindig meg lehet lepni, és bármikor szívesen elmerülök egy ilyen olvasmányban. Van egy kis Buffy, a vámpírok réme beütése is, ami miatt még inkább megszerettem ezt a különleges, ugyanakkor nagyon elhanyagolt történetet. Miért nem beszél több ember róla? Miért nincs tele vele a booksta, booktok?

Ritkán olvasok vámpíros könyveket, viszont amikor igen, akkor ilyen kis csodák kerülnek a kezeim közé. Vámpír vadászok, titkos társaság és Buffy olyan húzóerők, amiknek nem lehet ellenállni, és aminek én sem tudtam nemet mondani. A kötet az elején még kicsit döcög, de aztán ahogy szépen beindul és megmutatja, hogy mi is rejlik ebben a paranormális világban biztos vagyok benne, hogy te is elcsábulnál!! A könyv első fele tele van tapogatózással, kalandokkal, a világ megismerésével, majd jó sok izgalommal, különlegességgel, különcséggel, magával Ava életének egyes mozzanataival, a múltjával, varázslattal, trükkökkel, ismeretlen helyzetekkel, egy kis depresszióval és események hadával, a titkos társaságról nem is beszélve. Az első 50 oldal után csak úgy pörög a kötet, és ez a pörgés egészen a végéig kitart, ahol habár visszább vesz a lendületből, mégsem mondanám, hogy unalmas volt, mert a lassabb részekben is van bőven információ, energia és megadta azt a lezárást, amit vártam és, amit szerettem volna a kötettől. Egy percig nem éreztem azt, hogy ne adott volna meg minden információt, és pont azért szerettem, mert a maga nemében különleges volt, és nagyon megkedveltem a karaktereket.

Talán a legrégebbi kedvenc trope-m a found family és annyira örülök, hogy az írónő adott egy olyan társaságot, akiket lehet imádni, és akik hiába nem vérszerinti rokonok, mégis megvan köztük az összhang, a dinamika, és tökéletesen érvényesül a választott család fogalma. Csak annyit mondok, hogy Roman, és akik olvasták azok érteni fogják, mert Roman megér egy misét, az egyszer biztos.

Ava és a bűvészcsapat teljesen megnyert magának, és annyira imádtam őket. Annyi potenciál van bennük, és az írónő nagyon szépen ki is aknázza ezeket. Ami viszont kicsit beárnyékolja számomra a kötetet az a szerelmi háromszög. Köszönöm, de nem kérek belőle!! Valahogy sosem tudtam megbarátkozni vele, és ez most sem volt másképp. Szerettem volna szeretni, de nem nekem való, ugyanakkor ki vagyok teljesen békülve a végkimenetellel, így igazán nem panaszkodhatok.

Amire még nem számítottam a háromszög mellett az az, hogy egy ponton a kötet átment kvázi horrorba. Meglepődtem, és nem hittem volna, de nagyon kellett neki ez az irány, mert baromi jól állt neki a brutalitás, vér és a csavarok, amikkel tele van a Kegyetlen illúziók. Nemcsak a múlt tartogat meglepetéseket, hanem a jelen is. Egyes részeknél azt éreztem, hogy teljesen leesett az állam, és képtelen voltam feldolgozni azt, hogy mi mindent zsúfolt bele ebbe a kötetben az írónő. Csak úgy kapkodtam a fejem a csavarok miatt. Zseniális, de komolyan!!

Ennyire akciódús vámpíros - illúziókkal teli könyvet is ritkán olvasni. A Kegyetlen illúziók egyike azoknak a könyveknek, amelyek fejezetről fejezetre meglepnek. Vannak benne vámpírok, mágia, családi titkok és bosszú. Élek-halok a titkokért, így alig vártam, hogy újabb titokról hulljon le a lepel, és még több bonyodalmat láthassunk. A varázslat része engem teljesen lenyűgözött, már csak azért is, mert nagyon ritka, hogy nem Harry Potteres vonalon történik a varázslat, hanem tényleg egyedi, és a Kegyetlen illúziókban az.

Ez az egész Caraval-Buffy, a vámpírok réme szembeállítás nagyszerű volt, és szerintem még nem olvastam hasonlót. Összességében a Kegyetlen illúziók egy nagyon élvezhető, olvasmányos fantasy paranormális elemekkel megtűzdelve, amiben a vámpírok világa keveredik az illúzióval, és a megtévesztéssel. Ha szereted a különlegesebb vámpíros/paranormális történeteket, akkor ne hagyd ki Margie Fuston Kegyetlen illúziók c. kötetét sem!!

"Manipuláció – akár az “illúzió” szinonimája is lehetne."

"Ha csak álmokban élsz, a valóság soha nem lesz kielégítő."

" - Csak az ostobák nem félnek semmitől."

"De a lelki sérülés nem olyan, mint a var, amely idővel leesik, és nyoma sem marad. Sokkal inkább, mint a porcelánbaba, amit hiába ragasztasz össze, miután eltörik, a ragasztó és a repedések örökre megmaradnak, még ha olyan aprók is, hogy csak te látod."

"Ha a vámpírok léteznek, mágia miért ne létezhetne ugyanúgy?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)