M. L. Eperke: Az Ősi Sziget (Az Ősi erők gyermekei 3.)

"Milyen gyönyörű hely - ez volt Amélia első gondolata. - Milyen különös. Egyben ijesztő. Ijesztően más."

*

Az ​élet kegyetlen játékában a barátok kénytelenek külön utakon tovább írni az Ősi világ sorsát. Damien nem hisz Amélia halálában, így minden erejét latba vetve kutat utána. 

Eközben Lucienne és Patrik az Ősi Bizottság romjai között igyekszik hasznossá tenni magát és új életet kezdeni. Ezekben a zavaros időkben Jin, az Élet Ősi bosszúért szomjazó lánya átveszi az irányítást, és újjászervezi a Bizottságot. 

Azt azonban senki nem tudja, hogy az ősi hagyományok őre marad-e, vagy saját sötét árnyékát követve még nagyobb káoszba vezeti-e az Ősiket. 

Közben Amélia a legendákból ismert Ősi Szigeten találja magát, ahol Alex, az ott élő, különleges képességű Ősik segítségével próbálja enyhíteni a lány szenvedéseit. A hatalmas erővel bíró fiú terve, nem várt következményekkel forgatja fel az Ősi világ rendjét, olyan eseményeket indítva útjára, amelyek megkérdőjeleznek minden addigi igazságot. 

Améliának muszáj erősebbé válnia, hogy megbirkózzon a rá váró veszélyekkel és a titkokkal, amik megváltoztathatják az egész Föld sorsát. Küzdenie kell, de ezúttal nemcsak a saját, hanem barátai, és – a sors fintora által – az új ellenségei érdekében is.

" – Az élet is tud ölni, ahogy a halál is tud teremteni – érvelt a lány, ahogy a torkához kapott."

Eperke sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nagyon vártam már a folytatást, viszont magamat ismerve nem akartam olyan hamar befalni, hiszen amikor megjelent még nem volt hivatalos hír a befejező kötetről, viszont mindenféleképpen szerettem volna még a nyáron sort keríteni rá. Szerintem ennél tökéletesebben nem is zárhattam volna a nyarat. Eperke Az Ősi Szigettel megkoronázta azt, és már tényleg nem kell sokat várni a negyedik részre.

Az Ősi Sziget egy nagyon jól megírt harmadik rész, ami hozza az eddig elvárt szintet, ott folytatja a történetet, ahol a második abbamaradt, és egyáltalán nem okozott csalódást. Már úgy hozzá vagyok szokva, hogy ha Eperkétől olvasok az csak kiemelkedő lehet, és ez itt is így történt. Úgy érzem, hogy sok mindent kaptunk ettől a kötettől, ugyanakkor a java még hátravan. Csak úgy kavarognak bennem a kérdések, amikre remélem választ fogok kapni. Ez a rész egy kicsit érzelmesebb, illetve kicsit lassabban beindulós, viszont miután ráteker, olyan sok minden történik, hogy nem tudod hova is kapd a fejed. Temérdek szemszöget kapunk, amit én alapból is nagyon szeretek, de Az Ősi Szigetben különösképpen. Nem is tudom igazából, hogy kinek a szemszöge érintett meg a leginkább, mert mindenkiében volt valami, ami miatt szerettem. Mind Patrik, Lucienne, Damien, Alex és Amélia is sokat tett azért, hogy ez a harmadik rész a második után is csak úgy szárnyaljon, és megmutassa, hogy egy eszméletlen Az Ősi Bizottság után is lehet még tovább fokozni az izgalmakat. Szerintem egy fantasy kötetnél nagyon fontos, hogy ne csak a karakterek érvényesülhessenek, hanem a világot is jobban megismerhessük. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre több információ a markunkban, és úgy kezd szépen lassan összeállni az Eperke által megálmodott világ. A cím is sugallja, de ez a harmadik rész az Ősi Szigetről szól, Améliáról és a reményről is bizonyos fokig.

Már az elején megmutatja a kötet, hogy ebben a részben sem fogunk unatkozni, és újra információkkal fog ellátni minket. Nem mondom azt, hogy minden világosan kirajzolódott már előttem, mert nem, de pont az a jó benne, hogy fogalmam sincs merre fog kifutni a befejező rész, viszont nagyon kíváncsi vagyok, mert Eperke újra bebizonyította, hogy miért is szavaztam neki bizalmat.

Azt érzem, hogy minél többet olvasok erről a világról, annál kuszábbak a gondolataim, és annál több rosszfiú bukkan fel. Ebben a részben is találkozunk rejtélyek tömkelegével, karakterekkel, akik rosszak is lehetnek, akikkel valami nem stimmel, mégsem tudod pontosan megmondani, hogy mi az, ami nem klappol. Viszont pont amiatt, hogy ennyire kiszámíthatatlan nehéz visszafogni magad, és nem egyszerre befalni.

YA fantasy, tele kalandokkal, egy cseppnyi reménnyel, valós érzésekkel, feltáruló nehézségekkel, és megannyi pillanattal, amik egyre közelebb visznek a végéhez. Nem állok készen rá, hogy befejezzem Az Ősi erők gyermekeit, mégsem tudtam visszafogni magam, és egyszerre szinte befaltam Az Ősi Szigetet. Ami jó, az jó és Eperke írása az. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nem tudok rosszat mondani erről a kötetről sem.

Amélia és Damien még mindig hatalmas kedvenceim, de nem titok, hogy titokban Lucienne és Patrik is megvett magának kilóra. Annyira szerethetőek, annyira élnek, hogy szinte olyan, mintha a barátaim lennének, és én is ott lennék velük. Együtt kutatok Damiennel Amélia után, együtt növök fel Lucienne-nel, együtt kerülök bajba Patrikkal, és együtt ébredek fel az Ősi Szigeten Améliával.

A történet egyik erőssége a karakterek mellett az a világ. De mielőtt nagyon belemennék a világba, muszáj megemlítenem, hogy mekkora utat tettek meg a karakterek, a fejlődés szemmel látható, és ki merem jelenteni, hogy mindenki a jó irányba fejlődött. Nincs meg bennem az, hogy bárcsak mindenki olyan lenne, mint az első részben. Nincs, mert az események mindenkire hatottak, és ki így, ki úgy, de ezek hatására változott a személyiségük, és a látásmódjuk is.

A világ... Azt érzem, hogy minél többet olvasok, annál több részlet adódik össze és szépen elkezd körvonalazódni az Eperke által megteremtett világ, viszont még mindig vannak pontjai, amiket nem ismerünk, amikre választ várunk. Ilyen például az Ősi erők eredete vagy éppen az, hogy ki az akiben meg lehet bízni, és ki az akiben nem. Kötetről kötetre változik, és emiatt baromi izgalmas, mert a fő karaktereken kívül nem merek senkiben sem bízni.

Ha jól emlékszem, akkor Az Ősi Bizottság értékelésébe reménykedtem abban, hogy majd Az Ősi Szigetben több Alexet kapunk, ami úgy érzem, hogy megvalósult, hiszen minden egyes tette következményeket von maga után, ami megrengeti az ismert világot, és ha nincs Alex, akkor nincs aki beindítsa az események láncolatát, aki beindítsa a lavinát, aki miatt az Ősi világ rendje megrezdül. 

Maga a cselekmény tele van kalandos pillanatokkal, lenyűgöző részletekkel, titkokkal, változással, megannyi apró részlettel, amik hozzájárulnak a kötet sikeréhez, és amik megmutatják, hogy mi minden rejlik ebben a sorozatban. Szerettem, ahogy aprólékosan épült fel, megadva a kellő időt ahhoz, hogy mi magunk rakjuk össze a darabokat, és jöjjünk rá, hogy kik azok, akikben bízhatunk, és kik azok, akikben nem. Emellett végre Damien és Amélia is megkapta azt a szerelmet, amit érdemelnek, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire is imádom őket együtt. Persze, a szívem azért rendesen megdolgozott a boldogságuk miatt, de nem bánom, mert Damien megérdemli az ő Mentáját. Teljessé az élményt az illusztrációk teszik, amik tökéletesen illeszkednek a történethez, a karakterekhez és adnak egy kis pluszt is. Imádom nézegetni ezeket az illusztrációkat, hiszen gyönyörűek, és a történettel kiegészülve elkápráztatnak. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, tűkön ülve várom Az Ősi Erők Bukását, és már most számolom vissza a napokat, hogy mikor is foghatom a kezembe. Ha egy olyan YA fantasy történetre vágysz, ami tele van egyediséggel, szerethető karakterekkel, és megannyi titokkal, amik bemásznak a bőröd alá és nem hagynak nyugton, illetve egy dinamikus lendületű világgal, tele apró részletekkel és összetett történetvezetéssel, akkor ne hagyd ki M. L. Eperke Az Ősi Sziget kötetét sem, amiben a barátság ugyanúgy megjelenik, mint a család és a remény.

"Azt akartam, hogy mindent, amit utálsz magadban valaki szeresse, és én akartam az a valaki lenni."

"Valakinek egy szabadabb világ, valakinek inkább börtön."

" - Azt akartam, hogy mindent, amit szeretsz magadban, együtt szerethessünk - ajka a lányé előtt állt meg."

"A menedék, amit Damien Amélia számára teremtett, olyan lerombolhatatlan volt, olyan elpusztíthatatlan, hogy Amélia tudta: élete árán is kockáztatni fogja annak megőrzését, hogy ez a burok fennmaradjon és örökké védelmezze őket."

" - Ez megbocsáthatatlan hiba - mondta végül hosszú hallgatás után az Első. - Ezt senkinek sem lehet megbocsátani. 

- Soha nem is fogom - mondta Amélia, mély lélegzettel. - Soha nem várnék megbocsátást senkitől. Csak azt tudom tenni, hogy minden nappal egy kicsit jobb leszek, mint tegnap voltam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz Ereklyéi 1.)

"Az a ribanc elvette a szappanomat."

*

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét. 

Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot. 

Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat. 

De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből. 

Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.

"Épp most adták a kezembe életem nagy esélyét. A Nosztrazában úgyis meg voltak számlálva a napjaim. A próbán való részvétellel semmit sem veszíthetek, viszont elindulhatok a legvadabb képzelgéseimben látott jövő felé."

Valaki azt mondta, hogy Párválasztó tündérekkel, Éhezők viadala és A gyógyító vibe-bal egy olyan világban, ami akár az ACOTAR is lehetne? Többször is olyan érzésem volt, mint amikor ezeket a könyveket olvastam, és imádtam ezért!! Miért nem tudtam előbb ennek a könyvnek a létezéséről, és miért nem olvassák többen ezt a fantasztikus sorozatot? Nisha J. Tuli az új mindenem lett, és alig várom, hogy még többet tudhassak meg erről a sorozatról!!

Ha vágysz egy olyan könyvre, ami izgalmas, veszélyekben, tündérekben, egy kis pikantériában, meg nem válaszolt kérdésekben gazdag, akkor szívből ajánlom A Napkirályné próbáját. Amikor elkezdtem még nem gondoltam volna, de elég hamar az új kedvencem, az új a mindenem lett ez a kötet. Hihetetlenül gyorsan befejeztem, és szívem szerint már nyúlnék is a folytatásért, mert nem, nem lehet így vége. Rendesen a függője lettem, és addig nem hiszem, hogy ez változni fog, amíg a sorozat végére nem érek, bár szerintem azután sem fog. Vannak jól megírt fantasy kötetek, és vannak olyanok, amikben van egy kis plusz varázs, és teljesen elvarázsolnak. Számomra A Napkirályné próbája is ilyen. Nem tudtam sok mindent a történetről, mégis pillanatok alatt a hatása alá kerültem, és a lehető legjobb döntés volt belekezdeni. Végig titokzatos, a próbák hol veszélyesek, hol pedig könyörtelenek. Érdekes Lor személye, és az, hogy kicsoda is ő valójában, mi az egész szerepe ebben a próbában, és miért van Atlas, a Napkirály úgy oda érte. Eleinte nem tűnik fontos személynek, hiszen a kötet is azzal kezdődik, hogy egy börtönben roskad már sokadik éve. A lényét ugyanakkor titok fedi, hiszen ő csak Lor. A két testvérén kívül nincs senkije, ugyanakkor igazi bajkeverő, aki akkor is beleáll a másikba, ha tudja, hogy jól nem jöhet ki belőle. 

Erős karakter, akit bedobnak a fényűző, tündérektől hemzsegő udvarba, ami tele van intrikákkal, lenézéssel és játszmákkal. Atlas bár nagyon reméltem, hogy nem lesz a végén elmebeteg, valahol a karaktere kisiklik, és az írónő előhúzta az SJM Tamlin kártyát, amiért utálom. Atlas egy baromi ígéretes uralkodónak tűnik, aki piszok szexi tündér, nehéz ellenállni neki, és valahogy mindig azt mondja, amit hallani akarunk tőle. Teljesen az ujja köré csavart, és alig vártam, hogy megjelenjen Lor mellett.

A próbatételek tele vannak izgalommal, pörgős részekkel és nagyon sokat dobnak a történet hangulatán. Végig azt éreztetik, hogy egy percre sem lehetünk biztonságban, és a hátunk mögé is néznünk kell. Vannak sokkoló és brutális próbatételek, amik őszintén megleptek. Megleptek, mert nem számítottam arra, hogy majd az úrhölgy tündérek bemocskolják a kezüket, és vért izzadva menetelnek előre az újabb és újabb próbák során. Hatalmas meglepetés számomra az, hogy az udvart, az előkelőségeket lökte be a próbákba az írónő, és egy véres, verejtékben és könnyekben gazdag Éhezők viadala feelinges Párválasztót adott.

Maga a cselekmény szépen váltakozik a próbák, a tanulás és Lor felépülése között. Eleinte egy sovány, csenevész lány, akit senki sem méltat néhány szónál többre. Aztán, ahogy egyre jobban megerősödik, úgy alakítja az írónő is a sorsát, és már nem egy rab, hanem egy olyan Hódoló, akinek akár esélye is lehet a Napkirályné címre. Nagy utat tesz meg ezalatt a majd 400 oldal alatt, de még nagyobb út vár rá a sorozat további részeiben.

Eleinte senki sem volt szimpatikus Atlason kívül. Ő már az első megszólalásával megvett magának kilóra. Mindig vártam, hogy újra megjelenjen, és eluralkodjanak rajta az érzelmei. Vártam, hogy az írónő több Lorral közös jelenetet adjon, és igazából számítottam rá, hogy Atlas túl szép ahooz, hogy igaz legyen. Atlas mellett ott van Gabriel is, akit egyszerűen nem tudtam megkedvelni, hiszen egy címeres seggfej, de talán van benne több is. Kíváncsi vagyok hogy alakítja az írónő a sorsát a továbbiakban.

Lor úgy nagyjából a kötet közepétől lett szimpatikus. Nem azért, mert itt érik be a karaktere, hanem azért, mert itt indul be benne a változás szele, és innentől kezdve mutatja meg igazán, hogy ki is ő. Vannak elrejtett utalások, amiket könnyű kitalálni vele kapcsolatban, de választ csak a további kötetekben fogunk kapni reményeim szerint, emiatt is várom annyira a folytatást. Lor volt rab, Hódoló, túlélő, Napkirályné jelölt, de hogy mit tartogat számára a sors, azt csak az írónő tudhatja.

Ami a kötet romantikus részét illeti annyira nem domináns. A szexibb, spicybb részekből van egy kevés, viszont nem túl sok ilyen jelenetet kapunk, amit kicsit sajnáltam, mert amit eddig láttam az alapján nagyon jó lesz a 🌶️ része is, ha végre úgy igazán belelendül az írónő, és megmutatja, hogy mi is rejlik a tarsolyában. Ugyanakkor örülök, hogy a romantika nem annyira fontos ebben az első részben, jobban inkább a a világra, a próbákra és a karakterekre összpontosít, úgy ahogy azt egy sorozatkezdő kötetnek kell.

A kötet egyik legnagyobb erőssége, hogy élvezhető, teljesen beleéled magad a történetbe, és nehezen tudsz elszakadni tőle. Már az első oldalon, az első mondat meggyőz, hogy ez bizony jó lesz, és az is, mert egy fantasztikus sorozat remek kezdése A Napkirályné próbája. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár több idő kell a karaktereknek ahhoz, hogy igazán megismerjük őket, mégis a kezemhez nőtt a kötet, és nem akartam, illetve nem is tudtam letenni. Nagyon gyorsan a végére értem, és szomjazon a folytatást!! A karakterek szépen fejlődnek, a végére megmutatják az igazi valójukat, azt, hogy mi is lapul a maszk mögött, és jóval több lesz annál ez a történet mint egy próba a tündérek között, amibe Lor is belecsöppent. Nagyon ígéretes romantasy, ami hozza a megszokott eszközöket, viszont több benne a reprezentáció, mint amit megszoktam, és őszintén ezért is imádom!! Összességében, mint arra már rájöhettél nagyon szerettem, és remélem, hogy sokan meg fogják találni maguknak ezt a remek sorozatot. Ha egy olyan kötetre vágsz, ami ötvözi a Párválasztót az Éhezők viadalával, a Tüskék és rózsák udvarával és A gyógyítóval, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad.

"Egy kibaszott szappan miatt fogok meghalni."

" - Szívesen lennél légy a falon, amikor Rion megtudja, hogy kitiltottak minket a Napkirály udvarából."

"Lehet, hogy nem tudom, ki volt Aphélium harminchetedik királya, de az öklömet rohadt jól tudom használni."

" - Honnan rángattak ide? A csatornák mélyéről? - kérdezi. - Még mindig érezni rajtad a kunyhó bűzét, amit otthonodnak neveztél. 

Az anyját, de megható! 

- Te meg lemaradtál az előkelő leányiskola „Hogyan ne legyél őrjöngő ribanc” című órájáról? - kérdezek vissza gúnyosan."

"Akaratom ellenére hoztak ide, és jó eséllyel áldozata leszek egy olyan versenynek, amelyre sosem neveztem be."

"Elraboltak, és arra ítéltek, hogy egy fényűző ágyban feküdjek?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Amber Smith: Amilyen most vagyok (Amilyen akkor voltam 2.)

 "Kezdek megint eltűnni."

*

Az ​Amilyen akkor voltam folytatásában Eden és Josh úgy határoznak, adnak még egy esélyt a kapcsolatuknak. Történetük azt vizsgálja, hogyan lehet továbblépni egy trauma után – mind az életben, mind a szerelemben. 

Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal. 

Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?

"A csuklómra nézek, a saját kis pitypangomra, az aprócska magokra, melyek a tenyerem felé kúsznak. Vágyak, remények. Az enyémek."

Az Amilyen akkor voltam egy nagyon megterhelő, kemény témákat boncolgató regény, ami rendesen mellbevágott, és amiből fel kellett épüljek ahhoz, hogy egyáltalán bele tudjak kezdeni az Amilyen most vagyokba, ami úgy kellett nekem, mint szárazság idején az eső. Ha olvastad az első részt, semmiképp se hagyd ki, mert sokat hozzátesz a történethez, és az Amilyen most vagyok után talán könnyebben gondolsz Edenre, és könnyebb szívvel csukod be a kötetet az utolsó mondatok elolvasása után.

Nagyon ritkán olvasok olyan könyveket, mint Amber Smith regényei, de alkalomadtán nekem is szükségem van arra, hogy ne csak fantasy világokban barangoljak, hanem a valós élet is bekopogtasson és megmutassa, hogy ezek a szívbemarkoló sorsok is a földre tudnak lökni. Nem volt könnyebb olvasni, mint az Amilyen akkor voltam c. regényt. Másképp vágott földhöz, másképp markolt a szívembe, és másképp hatolt be a jégbe fagyott szívembe. Egy ifjúsági kötetről beszélünk, mégis olyan témákat boncolgat mindenféle tabu nélkül, mint a nemi erőszak, mentális egészség, pánikbetegség, függőség, erőszak, alkoholizmus és megfelelési kényszer. Több oldalról körbejárja az adott témát, és egy olyan átfogó képet ad, ami tele van érzelmekkel, emberi sorsokkal, könnyekkel, fájdalommal, megkönnyebbüléssel és egy ígérettel, hogy minden rendben lesz. Míg Eden az első részben csak tűrt és túlélt, addig ebben megmutatja, hogy mennyire egy erős női karakter, aki a depressziót is tudja kezelni, aki megmutatja, hogy oké nem jól lenni, és mindenkinek lehetnek olyan napjai, amikor a sötét gondolatok győzedelmeskednek, viszont fontos, hogy minden trauma épít, nem pedig rombol. Eden élete egy igazi érzelmi hullámvasút, ami úgy érzem, hogy teljesen letargiába taszított. Azt hittem, hogy majd ezt a részt könnyebb lesz olvasni, de nem. Ugyanolyan nehéz, mint az Amilyen akkor voltamot.

Éreztem, ahogy olvasás közben a depresszió szele engem is megcsap, illetve végig ott volt a sötétben a remény egy darabkája, ami alig várta, hogy közelebb kerülhessen és megmutathassa, hogy semmi sincs veszve, mindenki megérdemli, hogy teljes, boldog életet éljen, akkor is ha tele van a múltja, és néha a jelene is kísértő szellemekkel. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az írónő ebben a részben sem kegyelmez Edennek, itt is a poklok poklát járja meg, mentálisan is, hiszen egy olyan traumából van felépülőben, amit senkinek sem szabadna átélnie. 

Az Amilyen most vagyok egy olyan folytatás, amiről nem tudtam, hogy szükségem van rá, egészen addig, amíg bele nem kezdtem. Egy mentőöv, ami segít lélegzethez jutni. Egy olyan kötél, ami nem engedi, hogy elszakadjak útközben, és végig ott van velem, hogy átsegítsen Eden történetén. Igaz, hogy már az első rész is lezártnak tekinthető, viszont ezzel a második résszel lesz teljes Eden története.

Az Amilyen akkor voltamhoz képest ez a rész váltott szemszögből íródott, így nemcsak Eden, de Josh gondolatai is helyet kapnak. Már nemcsak Eden fejébe láthatunk bele, hanem Joshéba is, aminek kifejezetten örülök, hiszen vannak olyan esetek, amikor a második esély győzedelmeskedik, és újra bekerül az életünkbe az az ember, akivel rossz volt az időzítés, mégis ő az igazi. Edennek ez az igazi Josh, aki bármit megtenne a lányért, és azért, hogy biztonságban érezhesse magát.

Számomra mindenképp pozitívum, hogy Josh is megkapta a maga szemszögét, mert így nemcsak azt láthatjuk, hogy milyen Edennek átvészelni a mindennapokat, és napról napra élni, hanem azt is, hogy mások ezt, hogyan is látják. Josh erre a tökéletes karakter, hiszen nála gondoskodóbb, és szerethetőbb férfi főhőst nem is kérhetne magának Eden. S habár az ő útjuk sem gördülékeny, mégis úgy hiszem, hogy megérte az az érzelmi cunami, amit nekik köszönhetünk.

Az Amilyen most vagyok, akárcsak az Amilyen akkor voltam tele van erőteljes érzelemmel, semmi sem alakul zökkenőmentesen, tele van ezen felül visszaesésekkel, csábítással és Eden önpusztító életmódjának a terhével. Egy olyan ember gondolataival, aki gyógyulófélben van, aki azt hitte, hogy nem lehet jövője, és aki egyik pusztítást végezte a másik után. Egy olyan lány döntéseinek a következményibe enged betekintést a regény, aki már korán megismerte az élet sötét oldalát.

De elsősorban az Amilyen akkor voltam Eden gyógyulása. Rögös az út, de minden elejtett könnycseppet megér. Emellett a traumák feldolgozása és önmagunk elfogadása is fontos szerepet kap. Nehéz írás, mégis gördülékeny és őszinte az írónő stílusa. Maga a történet nem könnyű, mégis megéri kézbe venni, és szembesülni azzal, hogy minden helyzetből és traumából van kiút. Mindenkire ott vár a boldog másnap ígérete, csak hinnünk kell benne, és abban, hogy nem mi okoztuk a bajt. Az élet tele van szörnyetegekkel, akik nem fogják megkérdezni mit akarsz, csak elveszik, amit akarnak és otthagynak romokban. Eden ebből a romhalmazból emelkedik ki főnixként, és mutatja meg, hogy önmagunk elfogadása, a mentális egészség és a traumák feldolgozása ugyanolyan fontos, mint a jelen megélése. Nagyon nehéz kötet, nem is biztos, hogy mindenki kibírja sírás nélkül, mégis beszélnünk kell róla, mert fontos témákat dolgoz fel. Amber Smith gyönyörűen megírta, illetve kerek lezárást adott Eden történetének, én mégis hiányolom az utolsó oldalak utáni epilógust, ami megmutatta volna, hogy milyen a felnőtt Eden, milyen az élete Josh-sal, és mi lett végül belőle. Nagyon örültem volna, ha ezt még megkapom, de így is elégedett vagyok, mert Eden erősebb, mint valaha, és irtózatosan büszke vagyok rá. Ha van könyv és történet, amiről beszélni kell, akkor az Eden McCrorey-é. A lányé, aki élt és nem engedte, hogy a depresszió, és a traumái rányomják a bélyegét az életére. Aki elég erős volt, ahhoz hogy szembesítse az erőszaktevőjét, és megvédjen másokat ettől a sorstól.

" - Nem is tudom. Veled mindig… Biztonságban éreztem magam. Talán túlságosan is. - Megereszt egy aprócska kacajt. - Ezek után már senki más nem lesz elég jó."

"Eden dühös volt, én pedig szomorú, és nem kellett volna működnie, mégis működött. Mintha nem lettünk volna túlságosan sérültek ahhoz, hogy jók legyünk együtt."

" - Szerintem azt az embert szereted, akit akkoriban ismertél, azt az embert, akivel szerinted egy napon válhatok. De ez nem ugyanaz, mint szeretni engem, úgy ahogy most vagyok."

"A közelében viszont szinte azonnal eszembe jut, hogy minden sötétsége ellenére ugyanolyan ragyogó is tud lenni."

"Úgy néz rám, mint mindig. Mintha tényleg látna, és az utolsó találkozásunk óta először nem érzem magam annyira elveszettnek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Elizabeth Lim: A sárkány ígérete (Hat bíborszín darumadár 2.)

"A Taijin-tenger fenekének só-, iszap- és csalódásíze volt."

*

„Az ​ígéret nem holmi csók a szélben, amivel csak úgy dobálózunk. Egy darab saját magunkból, amit odaadunk valaki másnak, és nem kapjuk vissza, amíg nem teljesítjük a fogadalmunkat.” 

Vannak azonban ígéretek, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. Egy elátkozott sárkánygyöngy visszajuttatása a jogos tulajdonosának pont ilyen feladat. Különösen, ha a szóban forgó gyöngyöt a világ összes nagy hatalmú sárkánya, varázslója és démona magának akarja. És ha ez nem lenne elég, a roppant erővel rendelkező varázstárgy rendkívül szeszélyes is… Shiorinak el kell utaznia a sárkányok tenger mélyén rejtőző királyságába, démonokkal és szellemekkel kell harcolnia, és haza kell juttatnia a gyöngyöt, mielőtt az teljesen kettétörik, és elpusztítja a világot. 

De maga Shiori vajon hazatalál-e valaha? El tudják-e fogadni az emberek az ereiben csörgedező varázserőt, vagy elszabadult papírsárkányként kell kóborolnia a világban, távol az apjától, a testvéreitől, a szerelmétől? 

A Hat bíborszín darumadár folytatásában Kiata hercegnőjének minden varázserejét és leleményességét be kell vetnie, ha túl akarja élni a rá váró megpróbáltatásokat, és nem akarja, hogy elszakadjon a sors fonala, amely az igaz szerelméhez köti.

" - A szíved az otthonod - motyogtam. - Amíg ezt meg nem érted, nem tartozol sehová."

Talán az egyik legjobban várt fantasy/ázsiai mitológia inspirálta történet folytatása számomra A sárkány ígérete. Az első rész, a Hat bíborszín darumadár nagyon jó volt, igazi kedvenc lett, így kíváncsian vártam, hogy A sárkány ígérete mit tud nyújtani. Szerintem sokkal jobb lett, mint a duológia nyitókötete, illetve sokkal árnyaltabb, és több dolog is történik benne, mint az első részben. Ezután ha valaki ázsiai mitológia ihletésű könyvet szeretne olvasni, biztos hogy a Hat bíborszín darumadár duológiát fogom ajánlani Elizabeth Limtől.

Miután részt vettem a kiadó sárkányos eseményén még kíváncsibb lettem a kötetre. Kíváncsibb, mert valami eszméletlenül cuki az írónő, és tudnom kellett, hogy mi lesz Shiori, Takkan (Retekfiú) és Seryu sorsa. Elizabeth Lim A sárkány ígérete című regénye egy nagyon szépen megírt, ázsiai mitológiával és legendákkal átitatott fantasy, ami már az első oldalaktól magával ragadott, és végig ott volt mellettem, fogta a kezem és hagyta, hogy végig Shiori mellett álljak, és átéljem azokat a kalandokat és veszélyes helyzeteket, amikbe keveredik A sárkány ígérete alatt. Maga a történet az ígéreteket, a kötelességet, és az önmagunkra találást helyezi központi témaként előtérbe, mindezt úgy, hogy közben egy csodálatos, mágikus világba repít el bennünket, ahol nemcsak a sárkányokat ismerhetjük meg, hanem a démonokat is, és újra utunkat keresztezik az elvarázsolt darumadarak, Kikivel karöltve. Illetve Shiori mostohaanyjának a történetébe is enged egy aprócska betekintést. Ilyenkor örülök nagyon, hogy nem kell azzal a morzsával megelégedni, amit az írónő Raikamával kapcsolatban elejtett, hiszen megkapta a saját előzménytörténetét, ami reményeim szerint legalább akkora kedvenc lesz, mint a Hat bíborszín darumadár duológia!!

A könyv főszereplője, Shiori egy bátor és határozott lány, aki már az első részben is megmutatta, hogy nem tud kimaradni a bajból, minden egyes lépésénél ott figyel a sötétben, hogy mikor csaphat le rá legközelebb. A sárkányos első néhány fejezet teljesen levett a lábamról, nagyon örültem, hogy általa és Seryu által megismerhettem a vízi világot, a sárkányok társadalmát, és átélhettem azokat a veszélyes helyzeteket, amikbe Shiori keveredett.

Shiori karaktere egyszerre erős és talpraesett, viszont érzelmileg teljesen tönkretett. Azt érzem, hogy ahogy haladtam előre úgy lettem egyre bizonytalanabb, és úgy kérdőjeleztem meg azt, amit csinált. Fájt a szívem Seryu miatt, de közben meg ott van Retekfiú, aki már az első pillanatokban levett a lábamról, és ez a "szerelmi háromszög" betett nekem. Shiori vakmerő, engedetlen, viszont a szíve a helyén van, és emiatt még nehezebb volt átélni vele A sárkány ígérete cselekményét.

A múlt is feltárul előttünk, csak úgy, mint egy szent küldetés képe, ami már az első részt is ösztönözte. A kalandok és a meredek szituációk mind hozzájárultak ahhoz, hogy igazán olvasmányos és letehetetlen legyen ez a remek második rész. Van benne minden, amit egy ázsiai mitológia és legendák által inspirált kötettől várok: izgalmas legendák, erős karakterek, emberi sorsok és olyan csavarok, hogy csak úgy kapargatod az állad a földről utána. Ha azt mondom, hogy zseniális volt, akkor nem fejezem ki kellőképpen, hogy mennyire is gyönyörű A sárkány ígérete.

Lehet, hogy írtam már az első résznél is, lehet, hogy nem, de Elizabeth Lim stílusa páratlan, és nagyon jól áll neki a történetmesélés. Nagyon egyedi, van benne líraiság, illetve a leírásai egyszerűen mesések. A világfelépítése részletgazdag, tele van vibráló színekkel, varázslattal és egy magasztosabb céllal. Az alapok szerintem kifejezetten jók, és az ázsiai kultúrából merített elemek tökéletesen kiegészítik a már így is remek világot. A sárkányok, illetve a mitikus lények, és ezáltal a hagyományok is szerves részei a történetnek.

A kötet hangulata hol hozza a felfokozott izgalmakat, hol pedig titokzatos és lebilincselő. A sárkány ígéretében a mágia keveredik a mitológiával, és szerintem soha nem fogom megunni ezt a kombinációt. Varázslatos, ahogy a két elem táncot jár, és ahogy fejezetről fejezetre egyre többet és többet ad magából. Ha az első rész, a Hat bíborszín darumadár nem győzött volna meg, biztos vagyok benne, hogy A sárkány ígérete után kérdés sem lenne, hogy megéri e elkezdeni a duológiát, mert határozottan igen!

A mitológia és a karakterek mellett a kötet egyik erősség a család, illetve a baráti kapcsolat ábrázolása. Gondolok itt Shiori és a testvérei közötti kapocsra, vagy elég ha Kikit nézzük, esetleg Takkant, aki megpendítette a szívem egyik hurját. De ott van Seryu is, akinek drukkoltam, hogy több szerep jusson, és jobban megismerjük, illetve ki tudjon bontakozni ebben a részben. 

Nem csalódtam az írónőben, és örülök, hogy bizalmat szavaztam neki, mert nemcsak Shiori és Takkan, de Seryu is jobban előtérbe került, és emiatt a kötet első negyede nagyon kedves a szívemnek.  Mivel a történet Shioriról és az ismert világ sorsáról szól, így a legtöbb érzelem is miatta kerül felszínre. Mindegy, hogy merre jár barátok, illetve lojális szövetségesek alakulnak ki a léptei nyomán, és az írónő szépen erre helyezi a hangsúlyt. A barátság és család mellett a lojalitás és a fejlődés kerül elő még, mint téma. Elizabeth Lim pont emiatt, hogy erősebb érzéseket tudjon kiváltani apellál néhol lassabb tempójú cselekménnyel, és ezért helyez több hangsúlyt a háttér, illetve a múlt megismerésére. Összességében A sárkány ígérete egy varázslattal átitatott, érzelmekben gazdag fantasy, ami az ázsiai mitológiát ötvözi legendákkal, titkokkal, ígéretekkel és a család fontosságával. Elizabeth Lim nemcsak a karakterfejlődést helyezte előtérbe, hanem a múltat és Raikama történetét is. A világfelépítés, illetve a karakterek közötti dinamika ezúttal is teljesen elvarázsolt, és együtt izgultam végig Shiorival, Takkannal, Kikivel, és a többiekkel az események láncolatát. Ha egy igazán ütős és egyedi ázsiai mitológia ihlette fantasyre vágysz, ne habozz és olvasd el a Hat bíborszín darumadár duológiát. Nemcsak kívül, de belül is gyönyörű a történet tele legendákkal, sárkányokkal és mágiával.

" - Jobb lesz, ha ezt megjegyzed: a szíved az otthonod."

" - A fonalad végéhez vagyok kötve - emlékeztetett Takkan. - Nem számít, milyen hosszúra nyúlik, amíg akarsz engem, nem engedlek el."

" - De az irántad érzett szerelmem sokkal erősebb a büszkeségnél, Shiori. Mindennél erősebb."

" - A sorsod már az enyémhez van kötve - suttogtam, miközben az ajkam még mindig az ajkát érintette. - A szíved az enyém, és ahol te vagy, az az otthonom. Bármi következzen is, együtt nézünk szembe vele. - Együtt - ismételte meg határozottan. - Mindig."

" - Legyen világos vagy sötét, te vagy a fény, amely képes meggyújtani a lámpásomat."

" - Össze vagyunk kötve, emlékszel? Ha neked nincs szíved, én neked adom az enyém felét. Ha nincs lelked, összekötöm az enyémet a tiéddel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös (Orczy Mimi kalandjai 2.)

"Porszemcsék táncoltak a kicsiny ablakon beáramló napsugarak fényében."

*

Báró Orczy Mimi útja ezúttal Londonból Párizsba vezet, de nem a fényes sugárutak, a népszerű színházak vagy a legutolsó francia divat hozza lázba: a fiatal lány két mindenre elszánt bűnöző nyomába ered, és nem is sejti, hogy hamarosan egy újabb kacifántos ügy kulcsszereplője lesz. Valahol Párizsban eltűnik egy értékes műkincs, közben egy ember köddé válik, ezzel együtt pedig felbukkan egy titokzatos figura, aki sok borsot tör még Mimi és a francia rendőrség orra alá. De mitől lesz igazán értékes egy „tojás”, milyen viszontagságokkal kell szembenéznie annak, aki automobilon akarja keresztülszelni Franciaországot, és mire számíthat egy lány, aki a 19. század végén dacolni mer minden szabállyal és előírással? 

A kámforrá vált párizsi örökös főhősét, a kalandvágyó, talpraesett Mimit valóságos személy inspirálta, aki nem más, mint a világ egyik legolvasottabb magyar származású szerzője, A Vörös Pimpernel írója, Orczy Emma.

" - Nem mindenki ilyen szerencsés. Oscar Wilde lánytestvéreinek épp a krinolin lett a vesztük."

Nagyon szerettem az írónő első Orczy Mimi kötetét, A londoni gyémántrablást. Emiatt úgy vártam már A kámforrá vált párizsi örököst, viszont tudtam, hogy türelmetlen leszek, így próbáltam addig halogatni a kötet olvasását, amíg közelebb nem kerülünk a harmadik kötet megjelenéséhez. 2023 egyik nagy felfedezettje lett számomra az írónő, a sorozat pedig a szívem egyik darabkája.

Aki olvasta már az első részt az biztos vagyok benne, hogy tűkön ülve várta, hogyan is folytatódik tovább Mimi kalandjai, milyen lesz London után Párizs utcáit járni, és tovább göngyölíteni az ügyet. Mimit már az első kötetben a szívembe zártam, emiatt nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen galibába keveredik bele legközelebb. Az írónő egy olyan kalandos, kicsit szeleburdi folytatást adott, mint amire vágytam. Orczy Mimi hozta a megszokott formáját, és a baj most is utolérte. Nagyon szórakoztató és olvasmányos részt kaptam, ami tele van apró részletekkel, és az A londoni gyémántrablás alatt megszeretett karakterekkel.

London után Párizs következik. Itt, na meg Franciaország egyes részein játszódik a kötet. Van benne minden, ami ahhoz kell, hogy érdekes és izgalmas legyen: rejtélyek, eltűnések, elrablások, rendőri közbeavatkozás, Mimi bravúros esze, Alexander megnyerő személyisége, korhű ábrázolás, automobil, illetve hőlégballon általi utazás, veszély és egy nagyobb kép, ami szépen lassan kezd kirajzolódni előttünk.

A kámforrá vált párizsi örökös egy tökéletes folytatás, ami hozza az elvárt színvonalat, és ami megmutatja, hogy A londoni gyémántrablás még csak a kezdet volt. Mimi egy igencsak eszes lány, akinek a kalandjai eszméletlenek, amik tele vannak hihetetlen sztorikkal és helyzetekkel, ugyanakkor pont ez illik a személyiségéhez, és ahhoz, ahogyan már az első részben is ábrázolta őt az írónő. Talán most kevésbé megszeppent, és sokkal több benne a merészség, bár ebből az első részben sem szűkölködött.

Ifjúsági regény, és lehet, hogy már papíron kinőttem ebből a közegből, viszont úgy érzem, hogy mindegy hány éves vagy, mert Orczy Mimi kalandjait csak élvezni lehet. Teljesen magával ragad, és megmutatja, hogy kevesebb, mint 300 oldalban is lehet szórakoztató, és egyedi történetet írni. A kámforrá vált párizsi örökös egy szerethető és izgalmas folytatás, tele lehetőségekkel és bonyodalmakkal, amik csak még olvasmányosabbá teszik a kötetet.

A karakterek, nemcsak Mimi, hanem Alexander és Anka is kedvelhetőek, szerethetőek és baromi egyediek. A címadó Mimi viszi a hátán a cselekményt, ugyanakkor a másik két jómadarat sem kell félteni, mert ahol ők hárman felbukkannak ott biztos valami veszélyes, és egészen hihetetlen fog történni. Követi őket a baj, illetve a rossz szerencse, viszont ez nekünk kedvez, hiszen ha így folytatják, akkor még nagyon sok Orczy Mimi kalandjaiban lehet részünk.

Az ifjúsági címke miatt a nyelvezete is könnyedebb, sőt a kötet elején kiejtési útmutató is vár minket, hogy még teljesebb legyen az élmény, és még jobban bele tudjuk élni magunkat a franciák világába, és ad egyfajta támpontot is ezáltal, hogy ne legyünk annyira elveszve ezen az ismeretlen terepen. Számomra mindenképp pozitívum, hogy az írónő újfent gondolt azokra is, akik nincsenek otthon a francia nyelvben, illetve az ismeretlen szavakat a kötet végén meg is magyarázza nekünk.

A kalandvágyó és talpraesett Mimi A kámforrá vált párizsi örökösben is megtalálja a kalandokat és az izgalmakat. Na meg a veszély sem marad sokáig távol. Akárcsak az első részben, úgy ebben is részesei lehetünk egy nyomozásnak, ami nem ér véget az utolsó fejezettel, hiszen folytatódik a következőben. Az írónő szépen összekapcsolta A londoni gyémántrablást és A kámforrá vált párizsi örököst, és alig várom, hogy belevethessem magamat A titokzatos budapesti térképbe.

A történet fókusza most is a nyomozáson van, illetve azon, hogy minél közelebb kerüljünk a rejtélyhez. Mint az első résznél, úgy itt is fontos szerepet kap egy értékmű, viszont ezt is egy csavarral oldja meg az írónő, de én közben hihetetlenül jól szórakoztam. A nyomozás zseniális, talán ez a legjobb része a kötetnek, na meg Alexander automobilos kalamajkája.

Egyszerre két ügy is előtérbe kerül, ott van az eltűnt párizsi örökös, na meg a már említett értékmű, a Nürnbergi Tojás. Ezen a két szálon futnak az események, és szépen lassan ahogy haladunk, úgy érnek össze, és adják ki a kerek egész képet. A párizsi örökös ügye szerintem borzasztóan vicces, már csak azért is, mert teljesen másra számítottam, viszont kicsit féltem, hogy nem lesz jó a vége , viszont Anka bizalma Mimi felé igazán példaértékű, és le a kalappal előtte, na meg Mimi előtt is, hogy végig a szeme előtt lebegett Anka sorsa, és nem hagyta, hogy holmi tolvajok bántsák a barátnőjét. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, és Ruff Orsolya ismét bebizonyította, hogy Orczy Mimi kalandjai még csak most kezdődnek. Az egyik legjobb ifjúsági sorozat, amit mostanában olvastam, és biztos vagyok benne, hogy a korosztály imádni fogja. Én egyenesen imádtam, és nagyon várom a következő részt.

"A feje zsongott, mintha egy nyomasztó, kábult álomból ébredne."

" - Igazán megszabadulhatnál már azoktól az idétlen hölgymagazinoktól. A nagymamám mindig azt mondta, hogy teremtésétől fogva szép az ember, legyen kicsi vagy nagy, vékonyabb vagy vastagabb. Nem az számít, hanem ami idebent van – mondta, azzal gyengéden megérintette Mimi homlokát és mellkasát."

" - És nem tudja, milyen az igazi barátság. Mert mi azok vagyunk, igazi barátok. Akkor is, ha a másik butaságot csinál. Mert a barátságot nem a józan döntések számában méri az ember."

" - Beinvitálnálak titeket, de éppen a heti nagymosást tartjuk. Meg amúgy sincs itthon semmi… esetleg egy kis kenyér. Ha lekaparjuk róla a penészt, és vízbe áztatjuk, még egészen ehető."

" - Értse meg, kacsát rendeltem naranccsal, ez pedig csirke citrommal…"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lucy Score: Mindörökké soha

" Brick Callan nem is sejtette, hogy egy folyosónyira van az élelmiszerboltban a legrosszabb rémálmától?"

*

Brick ​Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával. Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához. Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.

" - Zavar, mikor ilyen könnyű szót érteni veled."

Lucy Score Knockemout trilógiája hatalmas kedvencem, ezért elhatároztam, hogy elolvasom az írónő többi regényét is, s habár a Mindörökké soha nem ugrotta meg az említett trilógia szintjét, mégsem bánom, hogy kézbe vettem a Mindörökké sohát, hiszen egy nagyon spicy, grumpy x sunshine, small town romantikus történetet kaptam, ami egy elszigetelt szigeten játszódik. Tökéletes lehet egy borongós téli estén a kandalló előtt forró csokival a kézben.

Azért szeretem az írónő regényeit, mert habár ugyanazokkal az alapokkal játszik a végeredmény mégis más, és egyszerűen nem tudom megunni a grumpy férfi hőseit, akik be akarják beszélni maguknak, hogy nem érdemlik meg a boldogságot, és bármit megtennének azért, hogy saját maguknak keresztbe tegyenek. Na Brick Callan is ilyen. Egy hatalmas medve, aki mogorva, mégsem tudsz nemet mondani neki. Mivel az írónő egy korábbi regényéről van szó, így nem támasztottam elé nagy elvárásokat, hiszen valljuk be, a Knockemout után nehéz lenne bármit is megugrani, főleg ha a trilógia előtt született. Emiatt nekem pont jó volt az, amit adott. Nem kell túlgondolni a történetet, van benne egy kis izgalom, jó sok spicy rész, így akik ezt szeretik, és nem bánják, hogy a karakterek aktust aktust követve viszik előre a cselekményt, azoknak telitalálat lehet ez a kötet, viszont fontos, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy a Mindörökké soha nem egy Knockemout kötet. Fontos, mert amúgy csalódás lesz a vége. Már az elején éreztem, hogy ez bizony más lesz, mégis ismerős. Ismerős mert újra egy kisvárosi szegletet mutat be, behozza a művészetet, illetve Brick rendőr, akárcsak Nash Morgan. A rendőrös szálon akkora hangsúly nincs, már csak azért sem, mert a követ olyan 60%-a spicy részekből tevődik ki, amivel nincs semmi baj, ugyanakkor néha már soknak éreztem azt a tömény erotikát, amit kaptunk.

Lucy Score szépen lassan egy komfort íróvá válik számomra, aki mesterien bánik a szavakkal, és teljesen mindegy, hogy milyen kisvárosba kalauzol el, én tuti, hogy oda akarok költözni. Ez Mackinac városával sincs másképp, ahol kegyetlen a tél, nehéz kibírni és átvészelni, viszont ha te is egy forró nyári napon olvasod, akkor mindent megadnál azért, hogy beletemetkezhess a hóba, és csak élvezd Brick és Remi történetét.

Úgy látszik, hogy az írónő imádja a téglákat, hiszen a Mindörökké soha is az. A maga kicsivel több, mint 600 oldalával egy igazi monstrum, mégsem unalmas, mert gyorsan lehet vele haladni, nem érezteti azt veled, hogy túl lenne írva, bár én örülnék ha kicsit kevesebb oldalszámban történnének az események, mivel azért egy 600 oldalas könyvnek van súlya, és alapvetően szerintem nehezebb is fenntartani a figyelmet, Lucy-nak mégis minden egyes alkalommal sikerül.

A Brick és Remi között kialakuló huzavona, illetve múltbéli sérelmek tökéletesen kiegészítik a fülledt levegőt, és az ágytornát. Először bevallom lassan indultak be az események, egy ideig teljes talányban tart minket az írónő, viszont miután csepegtet egy kis információt nehéz megválni tőle, és érdekel, hogy mi lesz Brick és Remi sorsa, ha van nekik egyáltalán, és Remi múltja vajon be fog e szivárogni az idillbe, vagy megmarad ott ahova való, a múltba?

Az tagadhatatlan, hogy a vonzás, illetve a kémia nagyon jól működik a két karakter között. Ahol ők ketten összefutnak ott tuti, hogy semmi sem marad szárazon, és csak úgy pattogzik a levegő az elektromosságtól, amit ők ketten generálnak. A huzavona, illetve Brick folytonos elutasítása kicsinált, néhol nagyon felcseszett, de megérte a "szenvedést", mert minden jó, ha a vége jó, és Brick kérdés nélkül ez a kategória. Egy túlságosan is erkölcsös pali, akit nehéz meggyőzni, bár neki sincs kőből a szíve, még akkor sem, ha a kötet 90%-ában kőkemény volt.

Brick valahol olyan mintha Knox és Nash szerelemgyereke lenne. Mind a két pasiból látok benne hasonlóságokat, így nem zárnám ki, hogy a Morgan fivéreket Brick ihlette. Továbbá Brick és Remi nekem egy kicsit Lucian és Sloane párosára hajaz. Emiatt nagyon ismerős volt a szituáció, valahol kicsit kiszámítható is, mégis nagyon élveztem olvasni. Igaz, hogy nem lett egy 5 csillagos olvasmány, viszont ha szereted az írónőt, akkor nem érdemes kihagyni.

Remi egy nagyon sunshine karakter, aki kicsit zakkant, energikus, tele van élettel, emellett igazi bajkeverő, aki felnőve is csak úgy vonzza magához a bajt, és a veszélyt. Egy művész, aki más színben látja a világot. Egy igazán különleges karakter, aki igazi személyiség, akinek mindenkihez van egy jó szava, érdekli a kisváros lakóinak a sorsa, önzetlen, tele van ötletekkel, vágyakkal, és akinek hála Camille oldaláról igazán fontos téma kerül elő. Igaz, hogy nem erre helyezi a hangsúlyt az írónő, mégis úgy érzem, hogy kellett ennyi komolyság a Mindörökké sohába. Maga a cselekmény olvastatja magát, a spicy részek baromi szexik, tele vannak energiával, fantáziával és érzésekkel. Nem tökéletes, mint Lucian és Sloane története, de nem is vártam el tőle. Brick és Remi egy újabb szerethető grumpy x sunshine karakter, akik a hátukon cipelik a történetet, és alig várják, hogy ledobhassák magukról a ruhákat, legyen az egy összejövetelen, vagy Brick házában. Összességében nekem tetszett, gyorsan és könnyen tudtam vele haladni, nem éreztem laposnak, és úgy volt kerek egész, ahogy azt megkaptam. Lucy Score pedig csak megerősített abban, hogy érdemes tőle olvasni, és remélem nemsokára új könyv fog megjelenni tőle magyarul, mert ő a kisvárosi romantika koronázatlan királynője, akinek hála minden egyes regénye olvasása közben pakolnék és költöznék az adott városkába.

"A férfi felmordult - mert csupán napi ötven szót engedett meg magának -, és a kunyhó oldalát megkerülve elindult a bejárati ajtó felé."

"A férfi nem tudta eldönteni, hogy köszönjön-e, vagy fusson az életéért."

" - Csak azért, mert valami rossz érzés, még nem jelenti azt, hogy nem helyes - mondta."

" - Még ne örülj nekem - közölte komoran. - Most mennem kell, hogy lefektessem vele a szabályokat. Az öccse felhorkant. 

- Biztos jól fog menni. Milyen bélést szeretnél a koporsódba? 

- Flanelt - válaszolta Brick, és halvány vigyorral az arcán kiment a folyosóra."

" - Mindennap egy kicsit közelebb csalogatsz magadhoz. És egy napon nem leszek elég erős, hogy hátralépjek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Louie Stowell: Egy világuralomra törő isten naplója (Loki 3.)

" A nevem Loki, és egy hörcsög vagyok."

*

A nagy sikerű Loki-sorozat folytatódik! 

Amikor Heimdall és Hyrrokkin magukra hagyják „gyerekeiket”, hogy elmehessenek nyaralni, Odin elküldi hozzájuk Baldurt – Thor féltestvérét –, hogy felügyelje őket. Baldur az az isten, akit azért teremtettek, hogy Lokit rossz fényben tüntesse fel. Miközben Baldur és Thor közelebb kerülnek egymáshoz, Loki próbálkozásai, hogy elhitesse mindenkivel, hogy megjavult, egyre elkeseredettebbnek tűnnek. Miután a főgonosz szerepét kapja az iskolai darabban, elgondolkodik: van-e egyáltalán értelme jónak lenni, ha már mindenki olyan biztos abban, hogy ő nem tud változni. Aztán egyszer csak talál egy elég… szokatlan gyűrűt a jelmezek és kellékek között. Egy gyűrűt, ami amellett, hogy gyanúsan hasonlít Andvari elátkozott gyűrűjére, még ígéreteket is tesz Lokinak, cserébe, ha ő megvalósítja a legmélyebb, legsötétebb vágyait…

"Ennyi volt. Nem érdekel már. Gonosz vagy? Kit érdekel. Én meg fáradt. Ezek a pontok láthatólag nem számítanak neked. Semmi sem számít. Egyedül vagy, Loki."

Louie Stowell sorozata az, amit egyszerűen nem tudok megunni. Nem elég Lokiból, és a csínytevéseiből a Földön, még akkor sem, ha alapvetően jónak kellene lennie, de őszintén a jóságot nagyon túlértékelik. Az Egy világuralomra törő isten naplója talán az eddigi legjobb része a sorozatnak. Az illusztrációk még mindig nagyon tetszenek, a szöveg is könnyed, és tényleg egy olyan kötet, amit egy délután alatt ki lehet olvasni.

Nem tudok nemet mondani Lokinak, legyen az a csínytevés istene, vagy legyen gyerekbőrben büntetésből leküldve a Földre. A Loki sorozat garantált jókedvet és mosolyt csal az arcokra. Hamisíthatatlanul hozza a megszokott hangulatot, és mindazokat az elemeket, amiket szeretek ebben a sorozatban. Könnyed kis regények, amiket lehet szeretni, és amik a maguk egyszerűségével szórakoztatnak, mert az kétség kívül igaz Louise Stowell sorozatára, hogy fantasztikusak és viccesek.

Kevés ifjúsági regényt olvasok, de a Loki sorozat az egyik olyan, amivel nem tudok betelni. Loki és Thor mindig rácsodálkoznak emberi dolgokra, viszont az nem igazán tetszik, hogy Thort mamlaszként ábrázolja, aki a vonzásai miatt népszerű, amúgy meg egy tökkelütött idióta, akinek fogni kell a kezét, viszont Loki karakterét szépen megfogta az írónő. Hitelesnek érzem, és simán el tudom képzelni, hogy Loki a küldetése mellett (jónak lenni) megtalálja a csínytevést is.

A varázsnapló még mindig hatalmas kedvencem. Imádom olvasgatni a hozzászólásait, és nagyon sokat is segítenek ezek a kiegészítések. A történet az illusztrációk és a napló miatt olyan szórakoztató, és szerethető. Loki ebben a részben keményebb fába vágja a fejszéjét, de hiába, a baj mindig megtalálja. Ez a harmadik kötet eddig a legőszintébb is. Nemcsak Loki igazi vágyai kerülnek elő, hanem bizony a veszély is.

Az Egy világuralomra törő isten naplója pontosan egy olyan könyv, amit gyerekként nagyon szerettem volna olvasni, de nemcsak gyerekként vett volna meg magának kilóra, hanem bizony most is, mert nem érdekel, hogy nem az én korcsoportom már ez a kötet, mégis annyira szeretem őket. Emiatt teljes szívemből tudom ajánlani a fiatalabb olvasóknak, akik egy iskolában töltött nap után szeretnének elmerülni egy északi mitológiával átitatott regényben, vagy csak jól szeretnének szórakozni a nyári szünetben.

Önmagában is könnyen olvasható, én mégis azt javaslom, hogy az elejétől kezd a sorozatot. Annyira kis könnyed regény, nem kér tőled sokat csak egy kis figyelmet, de cserébe végig vicces és szórakoztató marad. Nem egyszer nevettem én is a könyvvel együtt, és nem egyszer éreztem azt, hogy pont annyi komolyságot csöpögtet bele az írónő, mint amit még elbír Loki.

Ebben a részben nagyobb a tét, mint eddig. Már megismerhettük az első két részben a karaktereket, az alapokat, de sikerült meggyőznie az írónőnek abban, hogy temérdek kaland és érdekes helyzet vár még Lokira, és nagyon sok van benne, mint karakter, hiszen meg kell javulnia, jónak kell lennie, és vissza kell térnie Asgardba. Eközben míg próbál jó lenni merészebbnél merészebb húzások tarkítják az útját, és meredekebbnél meredekebb helyzetekbe keveredik, de végig tartalmas kikapcsolódást és humoros felvezetést ígér.

Ha te is úgy érzed, hogy még nem nőttél ki az ifjúsági történetek műfajából, illetve Thor helyett kérdés nélkül Lokit választanád, akkor olvasd el Louise Stowell Loki c. sorozatát. Kistesóknak ajánlani ér!

"Állatkert: egy börtön állatoknak, ahová a halandók azért mennek, hogy megbámulják a fogva tartott állatokat. Ezek az állatok nem követtek el semmiféle bűncselekményt, szóval a bebörtönzés nagyon igazságtalan. Néhány halandó azért tart állatokat állatkertben, hogy biztonságban legyenek, mert a természetes élőhelyük elpusztult. De ilyenkor meg kell kérdezni, ki miatt pusztult el a természetes élőhelyük?"

" - Igen, igen, tudom, hogyan működik a jótékonykodás.

- De nem tapasztalatból, ugye?"

"A vikingekről tanultunk, és egy vikinghajót kellett építenünk. (A modern halandók azt hiszik, hogy a „vikingek”: mindenki, aki egy bizonyos időben északi helyeken élt. Igazából a viking inkább egy munkakör. )"

"Szóval azért fogsz jótetteket véghez vinni, hogy bebizonyítsd: Baldernek nem volt igaza? Ettől jó nehéz lesz kiszámolni az erénypontjaidat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)