Tate James: Hate - Gyűlölet (Madison Kate 1.)

" Nem kellene itt lennem."

*

„Madison Kate Danverst meggyilkolták az éjjel.” – Ez a mondat megváltoztatta az életemet, de nem a jó értelemben véve. 

Tévedtek persze, mert nem haltam meg. Ellenben rászedtek. Miután megvádoltak egy sor bűncselekménnyel (és a politikai érdekeit néző apám példát statuált belőlem), ismét visszatérhetek Shadow Grove-ba. Engem pedig csupán egyetlen dolog foglalkoztat: a gyűlölet. Valaki megfizet majd a gondosan kitervelt jövőm tönkretételéért. Valaki szembe találja majd magát a gyűlöletem teljes erejével. Milyen kézenfekvő, hogy az a valaki épp most költözött be a szomszéd szobába! 

Archer D’Ath és a haverjai nem a megfelelő lánnyal húztak ujjat, és hamarosan megtudják, mire képes Madison Kate haragja. 

A HATE egy főiskolai/new adult romantikus, fordított hárem történet, melyben az ellenségekből lett szeretők, és a szeretlek-gyűlöllek tematika dominál.

"Ez egy háború, és kurvára nincsenek szabályok, nincs udvariassági etikett. Csak a kegyetlen és a vérszomjas él túl."

Őszintén megmondom, nem tudtam, hogy mire is számítsak a Gyűlölettől. Nem mondanám, hogy sok fordított hárem kötetet olvastam volna, vagy hogy a kedvencem lenne, viszont ennek a kötetnek baromi jól áll. Egészen megkapó az írónő stílusa, emiatt fel sem tűnt, hogy csak úgy falom a sorokat, és már alig van hátra 50 oldal, és vége. Meglepetésként ért, ugyanakkor már az elején jókat mosolyogtam rajta, úgyhogy bíztam benne, hogy szeretni fogom. Szerencsére ez így is lett, én meg örülök, mert van egy szuper új sorozat, aminek várhatom a részeit.

A történet Madison Kate életének egy részét öleli fel. Már az elején megismerteti velünk az ominózus eseményt, ami romba dönti az álmait, és ami miatt MK kénytelen együttélni Steele-lel, Archerrel és Kodyval. Madison Kate egy szabadszájú, kemény csajszi, akit nem kell félteni, és aki miatt még élvezhetőbb a kötet. Persze ehhez nagyban hozzájárul a három srác is, akik külön is megérnének egy misét, hiszen mind a hárman igazi egyéniségek, akik közül nem is lehet választani, de az a jó a Hate-ben, hogy nem is kell. Persze, ha kellene, akkor a szívem Steele felé húz, bocsi srácok. Mind a hárman igazi alfahímek, akik uralják a teret, ahova belépnek. Kicsit parancsolgatósak, de annyira szexik, hogy még ezt is képes vagy megbocsátani nekik. Ahol ők feltűnnek ott garantált a szexuális feszültség és a testiség. Magamat is meglepve, de imádtam, ahogy az írónő a maga könnyed stílusával bemutatta őket, és megmutatta, hogy a bandaháborúk, ketrecharc és hatalmi játszmák mellett az egyetemi élet, az újrakezdés, illetve MK újbóli megjelenése is ugyanolyan fontos, mint a pikánsabb, szexibb részek. Az a helyzet, hogy már a kötet elején nagyon megkedveltem a karaktereket, mert a srácok és Madison Kate is elég hamar levett a lábamról, sokkal hamarabb mint amire számítottam, és megmutatták, hogy hiába a kemény külső, hiába az adok-kapok helyzetek attól még ugyanúgy gyengéd lélek lapul a külső mögött, és ha nem is mutatják ki, akkor is képesek érzelmekre és képesek reálisan látni az események láncolatát.

A történet egyik legerősebb eleme az nem a ketrecharc vagy éppen a bandák világa, hanem a karakterek. Madison Kate egy nagyon belevaló csaj, aki egyben baromi erős is, és élvezet volt az ő szemszögéből látni az eseményeket. Élveztem szívatni vele a srácokat, és élveztem azt is, hogy nem adta magát olyan könnyen, hogy próbált ellenállni a lehetetlennek és küzdeni ellene, ami persze nem sikerült, de ez már tényleg csak részletkérdés.

Nem titok, hogy a szívem Steele-ért dobog, amin nem lepődtem meg, mert ő a hármas művésze, ha lehet így fogalmazni, míg Kody maga a baj megtestesülése, illetve Archer a megközelíthetetlen, undok sztereotípiát testesíti meg. Ehhez jön a szexi, tetovált külső és a hatalmi harcok. Hármójuk közül Steele úgymond a legnormálisabb, bár az tuti, hogy őt sem kell félteni, ha bajról, illetve bajkeverésről van szó.

Kody baromi közvetlen, és akárcsak Steele és Archer ő is egy rosszfiú, senkit se tévesszen meg az, hogy Archer úgymond a leggonoszabb közülük, mind a hárman jócskán beleférnek a rosszfiú kategóriába. Lehet a fordított hárem miatt, de lehet, hogy a rosszfiú vonal miatt, de annyira élveztem ezt az egész helyzetet, hogy olyan volt olvasni a Gyűlöletet, mintha együtt éltem át volna Madison Kate-tel az eseményeket.

Egy zseni az írónő, hozta az elvárt dark romance vonalat, a veszélyt, a testiséget, az elengedhetetlen birtoklási vágyat, amit úgy szeretek az ilyen jellegű könyvekben, de végig közvetlen és szinte baráti volt a hangulat. Nem éreztem azt, hogy túl sok lenne. Mindenből csak annyit adott, mint amennyi szükséges volt. Nincs benne több vágy, mint amit elbírna, és a fiúkat sem akarja a kötet közben megváltoztatni, amit nagyra értékelek.

A szexuális kontent is teljes méretekben beleillik a kötet alakulásába, és én szó szerint alig vártam a pikánsabb részeket, bár azt muszáj kiemelnem, hogy a lelkem egy sötét darabja azt hitte, hogy már ebben az első részben fejest ugrunk az édes négyesben, de végül is nem bánom, hogy nem, mert így legalább lesz mit várni a továbbiakban, ha lesz egyáltalán ilyen benne. Ami magát a cselekményt illeti végig izgalmas, egy percre nem ülepedett le, szóval végig pörgős és szórakoztató. Már amikor azt hittem, hogy nem tud meglepni, akkor mutatta meg, hogy de.

Mind a cselekmény, s mind a karakterek tökéletes összhangban mozognak. Míg a cselekmény jól átgondolt és jól felépített, addig a karakterek kiforrottak és egy percig nem kell félteni őket. Az biztos, hogy végig nagyon izgultam és együtt nevetgéltem Madison Kate-tel, de az is tuti, hogy a legjobb részek azok a szurkálódások voltak. Még több ilyet kérek a következő részekben, mert egyszerűen megunhatatlan, ahogy MK szívja a srácok vérét, illetve ez fordítva is nagyon igaz. Hihetetlenül jól éreztem magam emiatt olvasás közben, s habár spicy a kötet egyik címkéje, azért nem volt annyira forró. Persze van jó pár rész benne, ami tele van vágyakkal és szexuális igényekkel, ugyanakkor én valahogy ezen a fronton többre számítottam, bár azt is értem, hogy miért nem erre fókuszál az első részben az írónő. Többek között emiatt csak még inkább felcsigázott a folytatásra, és tűkön ülve várom azt a pillanatot, amikor a következő részt kézbe vehetem, és újra együtt lehetek Steele-lel, Archerrel, Kodyval és Madison Kate-tel. A brutális függővég teljesen kicsinált, és tövig fogom rágni a körmöm, mire megtudhatom, hogyan is tovább. Ha olvasnál egy könyvet, ami fordított hárem, dark romance, de közben szórakoztató és szexi is, akkor ne hagyd ki a Madison Kate sorozatot. A fergeteges hangulat és a szexi, tetovált, kigyúrt pasik garantált!!

"Ki az az idióta, aki egy elvarázsolt kastélybab bújik el, amikor fél az apró, sötét terektől?"

"A felmentés szart sem ér, amikor nyilvánosan bűnösnek bélyegeznek meg!"

"Megvadított valami a kemény viselkedésében. Egy erősen sérült alak történetéről árulkodott, ami mágnesként vonzott engem."

"Amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, az egyfajta páncélként működik."

"Emlékeztetem magamat, hogy nem számít, mennyire vágyik a testem az övére… a múlt attól még nem változott meg."

"Olyan kurvára dögös volt, hogy tényleg úgy éreztem magam, mintha a tűzzel játszanék."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)