Kifejezetten írós rituáléim nincsenek, de egy kellemes illat, a történethez illő zene és képek mindig segítenek hangulatba kerülni. :) Minden regényhez készítek Spotify-listát és Pinterest-táblát is, Az ellopott kívánsághoz ezek tartoznak:
2. Miért pont Aladdin retelling?
Talán nem lesz nagyon meglepő, ha elárulom, hogy az élőszereplős Disney-film inspirált. :) Novellának indult, de végül rájöttem, hogy egy egész regényre (ha nem többre) való téma van a történetben. Persze, azért is volt könnyű kötődni az Aladdinhoz, mert gyerekként az animációs film és a rajzfilmsorozat is a kedvenceim közé tartozott, nagyon szerettem őket, így jó volt elmerülni egy ilyen világban.
A retellingekben az az izgalmas, hogy csavarnak egyet a már jól ismerten, és azonnal beugrott, hogy megcserélhetném a nemeket, így lett a tolvajból lány, a hercegnőből pedig fiú. Az eredeti novellában Asmar hercegnek csak egy testvére volt, de aztán újabb izgalmas karakterek bukkantak elő, és ahogy alakult a történet, végül jó néhányuk összetettebbé vált, mint terveztem. A cselekmény is adta magát a lámpással. A novellában még Zaidaniból kellett ellopni a lámpást, de aztán arra gondoltam, hogy mennyivel izgalmasabb felállás lenne, ha Asmar a saját apja kincstárából szeretné megszerezni valamiért azt a bizonyos lámpást. Az is egyértelmű volt, hogy egy ilyen sivatagos birodalomban a víz nagy kincs, és szép lassan, mondhatni kirakósszerűen elkezdett összeállni a történet.
4. Tervezel folytatást, vagy egészen másba vágod a fejszéd?
Nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést, mert láttam, hogy sokan örömmel olvastak volna epilógust Az ellopott kívánság végén, és már régóta szerettem volna elmesélni, hogy miért nincs: azért, mert szívesen írnék még történeteket ebben a világban. Aliyáról és Asmarról is, de egyszer, valamilyen formában mindenképpen mesélnék még Zaidról és Naziráról. Azt még nem tudom pontosan, hogy milyen terjedelemben írnám meg a történetüket, de elképzelhető, hogy azok is regények lennének. Erről persze előbb egyeztetnem kell majd a kiadóval, meglátjuk, nekik mennyire tetszik az ötlet.
Addig is egy másik történeten dolgozom. Ez is fantasy, csak modern környezetben, tele titkokkal, előítéletekkel – és persze romantikával.
Minden történet hatással van ránk, de míg olvasás közben sokszor faljuk az oldalakat, és végigrepülünk a könyvön, addig ezt fordítás közben nem lehet megtenni; ott lassan, mondatról mondatra kell haladni, és sokkal bensőségesebb a kapcsolat minden művel. Ez sokszor jó élmény, mert remek történetekről van szó, néha kevésbé, mert nem minden könyv áll közel a fordítóhoz. Nekem szerencsém van, mert rengeteg szuper regényt fordíthattam, és mindig igyekszem megfigyelni, mi az, ami jó másoknál, próbálok rájönni, hogy mitől működik vagy nem működik egy történet. Biztos, hogy mindez alakította a történetet és az írói stílusomat is, de azt hiszem, ugyanez a folyamat zajlik minden írónál, valahányszor könyvet olvasnak, filmet vagy sorozatot néznek, vagy bármilyen egyéb formában találkoznak egy történettel.
Régebb óta írok, mint fordítok, ezért a fordításhoz képest nem jelentett nehézséget, sőt, jó volt szabadjára engedni a fantáziámat. De persze a regényírásnak is megvannak a maga nehézségei, és beletelt némi időbe, mire minden részlet a helyére került.
Bár vannak egyéb, nem retellinges ötleteim is, most szívesen maradnék ezen a vonalon, aztán meglátjuk, hogy alakul. Úgy érzem, ez egy soktényezős dolog, amiben azon túl, hogy engem mi ihlet meg, nagy szerepet játszik az is, hogy az olvasók mire kíváncsiak és hogy a kiadó mire bólint rá.
.jpg)
10. Mennyire szólhattál bele a borító tervezésébe? Mik voltak az elképzeléseid? Mit szerettél volna viszontlátni a történetből a borítón?
A Könyvmolyképzőnél a magyar szerzők általában borítótervező pályázatot írnak ki, ez jó lehetőség arra, hogy bevonjuk az olvasókat egy könyv születésébe. A kiírásban persze igyekeztem elmesélni a fontosabb tudnivalókat a regényről, és ez valamennyire megalapozta a tervek hangulatát, látványvilágát, de aztán mindenki szabadjára engedhette a fantáziáját. Nekem többfajta borítótípus is tetszik, nagyon szeretem azokat is, amiken rajzolt formában megjelennek a szereplők, de ugyanúgy el tud varázsolni egy olyan is, amin csak a történetre jellemző motívumok vagy tárgyak vannak. Épp ezért válogattam többféle borítót is a szűkített listára, amit aztán megmutattam a kiadónak. Nagyjából ennyi beleszólásom volt, mert ezután már a kiadóvezető, Katona Ildikó, illetve maguk az olvasók döntöttek, amikor megszavazták Vörös Zsófia tervét. Szerintem egy kicsit minden szerző aggódik a megjelenés előtt, de Az ellopott kívánság esetében végül minden jól alakult, nekem és az olvasóknak is nagyon tetszik a borító.
Úgy érzem, a legnagyobb kihívás megtalálni azokat az olvasókat, akiknek az adott regény szól. Egy befutott írónál már lehet mire alapozni, de egy elsőkönyves szerzőnél még sok a kérdőjel és a bizonytalanság. Az ellopott kívánságnál első pillantásra egyértelműnek tűnik a helyzet, és mégsem teljesen az, hiszen a young adult egy rendkívül változatos kategória, rengeteg különféle témájú és fókuszú történetet foglal magába, és persze az olvasók is különfélék, mind mást szeretünk olvasni. Sok múlik azon, hogy a kiadó hogyan pozícionálja a regényt, ebbe íróként kevés beleszólásunk van, de vannak dolgok, amiket a szerző is meg tud tenni: például egy jó cím vagy egy ügyes fülszöveg sokat tud segíteni abban, hogy jelezzük az olvasóknak, nagyjából mire számíthatnak.
Egyelőre az új regény befejezésére koncentrálok. Hogy aztán mi lesz, azt még nem tudom, sok-sok ötletem van, és nehéz választani közülük… :)
(Kriszta volt olyan kedves, és az első regényének megszületése mellett a fordítással kapcsolatos és egyéb könyves kérdéseimre is válaszolt. Ezek következnek most. Remélem segítettünk egy kicsit jobban belelátni a kulisszák mögé, mert az az igazság, hogy én imádtam készíteni ezt az interjút!!)
13. Milyen műfajú könyveket könnyebb számodra fordítani?
Olyan könyveket könnyű fordítani, amiket én magam is szívesen olvasok, így hatalmas előnnyel indulnak nálam a young adult történetek, ezeken szeretek a legjobban dolgozni. Mostanában főleg fantasyket fordítottam, de örülnék young adulton belül sci-finek és realista könyveknek is. Meglátjuk, mivel bíz meg a kiadó. :)
Ez egy nagyon nehéz kérdés! Úgyhogy egy kicsit csalok, és két sorozatot is mondok: hatalmas kedvenceim Marissa Meyertől a Holdbéli krónikák és Holly Blacktől A levegő népe sorozat. Hálás vagyok, hogy én fordíthattam őket.
Bár elég régen fordítottam realista regényeket, azokat is nagyon szeretem. Remélem, lesz még lehetőségem rá a jövőben, mert amellett, hogy érdekesek, sokszor nagyon fontos témákat boncolgatnak. Egyébként szeretem a rejtélyközpontú történeteket is, az utóbbi időben egész sok ilyesmit olvastam, pl. Karen McManus, Jennifer Lynn Barnes és Holly Jackson könyveit, és fordítottam már egy-két krimit is, Danielle Girard Dr. Schwartzman sorozata például jó élményként maradt meg.
Ha nagyon-nagyon muszáj kedvencet választani, akkor Marissa Meyertől a Cresst mondanám. Olvasóként is az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem a sorozat, és azon belül is borzasztóan szeretem Cress és Thorne könyvét. A legnagyobb munka a Bohém rapszódia volt, rengeteg mindennek utána kellett nézni. Összességében nem bánom, hogy olvashattam Freddie Mercury életéről, nagyon inspiráló volt, de talán a jövőben inkább maradnék a fikciónál. :)
Még sosem fordítottam sima romantikus regényt, mint amilyen pl. A szerelem képlete. (És most itt tényleg kifejezetten sima romantikusra gondolok, nem erotikus-romantikusra, utóbbihoz volt már szerencsém.) Szóval egy aranyos, szívmelengető, magával ragadó romantikus történetet örömmel fordítanék. :)
19. - Milyen tanácsot adnál azoknak, akik műfordítók, illetve írók szeretnének lenni?
Azoknak, akik műfordítók szeretnének lenni, azt tanácsolom, hogy mindenképpen fordítsanak figyelmet a nyelvhelyességre és a helyesírásra is, ne csak az idegennyelv-tudásukon dolgozzanak. Nagyon hasznos lesz. :) Az íróknak pedig azt, hogy olvassanak sokat a saját zsánerükben, és próbáljanak történetről történetre fejlődni valamiben.
Egy közös tanács pedig az, hogy ne adják fel. Sajnos mind kezdő műfordítóként, mind kezdő íróként rengeteg visszautasításban van része az embernek. Addig kell próbálkozni, amíg valaki lehetőséget nem ad arra, hogy bizonyítsunk.
A fordítást mindig reggel kezdem, van egy előre meghatározott szövegmennyiség, amit aznapra tervezek, de igyekszem nem elkeseredni, ha mégsem jön össze. A fordítás nem egy könnyen kiszámítható tevékenység, néha sok kutatómunkát kell végezni, máskor egész egyszerűen lassabban forog az ember agya, de persze olyan is előfordul, hogy könnyen jönnek a mondatok. Írni általában délután/este szoktam, olyankor valahogy jobban megy, de ebben nincs rutin, akkor írok, amikor úgy érzem, írnom kell.
Talán mert mindkettőt nagyon régóta csinálom, egyiket sem érzem nehezebbnek a másiknál. Mindkettőben megvannak az örömök és a nehézségek. Fordításnál könnyű, hogy csak haladni kell az író által kijelölt úton, az írásban pedig pont az az izgalmas, hogy szabadon kalandozhatok az általam kitalált világban arra, amerre csak szeretnék. :)
22. Van író/fordító társad? Egy szőrös kis cukorfalat, akiért lehet olvadozni?
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése