Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság

"A lámpások fénye megcsillant a torkomhoz nyomott dzsambia pengéjén."

*

A ​kívánságoknak ára van… 

Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. 

Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget? Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik. Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. 

Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének. De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik. Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!

Nagyon szeretem Szabó Krisztina fordításait, ezért biztos voltam benne, hogy az első megjelenő könyvének is fogok egy esélyt adni. Az Aladdin nem a kedvenc mesém, ugyanakkor nyitott vagyok erre a világra és szeretem a csavarokkal teli retellingeket, ahol nem kell attól félni, hogy túl nyakatekert lesz a történet és elveszti a varázsát. Határozattan nem ez történt Az ellopott kívánsággal, mert nagyon élveztem, és igazi felüdülés volt végre egy értékelhető Aladdin újramesélést a kezembe fogni. Nem volt elcsépelt, a világ nagyon jól felépített, logikus és kellően meg van alapozva. Látszik rajta, hogy Krisztina csak minőségi munkát ad ki a kezei közül, és ez alól a saját regénye sem kivétel.

Az ellopott kívánság egy misztikummal, varázslattal és szenvedéllyel teli kötet, ami elrepít minket a kelet világába. Árad belőle a keleti kultúra iránti tisztelet, és ha nem tudnám, hogy magyar az írónő simán hihetném azt, hogy egy nemzetközi sikerszerző. Igaz a történet eleje még lassan indul be, de aztán ahogy szépen megismerjük a helyszínt, az alapállást, a karaktereket és a világot minden megváltozik. Nem egyszerűen egy tolvaj és egy herceg története ez, hanem a világosság és a sötétség harca is. Van benne minden, ami szem szájnak ingere: lopás, erős hősnő, szerethető férfi karakter, érzelmek, a világ sorsa, titkok és a már jól ismert keleti motívumok. Nem mondom azt, hogy hatalmas rajongója lettem az eredeti mesének, de Az ellopott kívánság mindenképp kedvenc lett. Ritkán olvasok ennyire erős debütáló regényt, ami fantasy elemekkel kísérve visz végig minket a cselekményen, és nem egyszer idézte fel bennem a Hat varjú, illetve az Árnyék és csont világát. Két teljesen különböző világ, mégis összeköti őket a zsenialitás. Az meg már csak hab a tortán, hogy YA kötetről van szó, és mindenből annyit ad, hogy ne legyen se nem túl sok, se nem túl kevés, de közben végig ott lebegteti előttünk a célt, valamint a jutalmat. Az már más kérdés, hogy közben nem egyszer kaptam a szívemhez, hogy nem, nem lehet ennyire kegyetlen az írónő, és biztos vagyok benne, hogy a legszorultabb helyzetből is van kiút, mert lennie kell, olyan nincs, hogy nem, és nem kapom meg a hőn áhított happily ever afteremet.

A történetet egy lopás, illetve egy lámpás, vagyis inkább a lámpás megszerzésére irányuló erőfeszítés lendíti előre. Ez viszi a hátán a cselekményt, ez is indítja be, és emiatt jöhetett létre Az ellopott kívánság. Amikor elkezdtem bevallom nem erre számítottam. Aliya eleinte azt hittem olyan lesz, mint Aelin az Üvegtrónból, de ő nála gyengédebb, több benne az érzelem, mégis megvan az a titokzatosság is, ami miatt tudni akarod mi lesz a sorsa. Ahogy bekerül a szultáni palotába válik csak igazán érdekessé a kötet, és úgy igazán innen indulnak be az események láncolata is. 

Látszólag belecsöppenünk a sűrűjébe, viszont később kiderül, hogy bizony minden okkal történik, főleg Az ellopott kívánság alatt. Nincs egyetlen olyan mozzanat sem, ami ne lenne jól átgondolva, és ne lenne alaposan körüljárva. Bár bevallom nekem túl rövid volt a kötet hosszúsága, annyira megszerettem, hogy szívesen olvastam volna még tovább, és azt sem bánnám, ha soha nem lenne vége. Aliya az elejétől kezdve bebizonyítja, hogy miért is ő a legtalpraesettebb ahhoz, hogy elmesélje Ardahan történetét!! 

Nemcsak a karakterek nyertek meg maguknak, hanem a világ is. Nagyon jól felépítette az írónő Ardahan homokos, vízben szegény földjét, ami mégis képes kiállni az idő próbáját, és megmutatja, hogy nem adja fel. Mindig van miért küzdeni, és van miért kockáztatni. Nemcsak varázslatos, de akciódús és árulásokkal teli is a kötet. Akit egyszer rabul ejt, nehezen tud majd szabadulni tőle. Az a szenvedély és mágia, ami fejezetről fejezetre ledönt a lábadról az utolsó utáni pillanatban sem ereszt, és vágysz a folytatás után, még akkor is, ha látszólag egy kerek egész, lezárt történetet ad.

Maga a szöveg és a kivitelezés nagyon színvonalasra sikeredett. A mondatok is olyan dinamikusan jönnek egymás után, olyan jól van megfogalmazva az egész, hogy szinte észre sem lehet venni, hogy telik az idő olvasás közben, mert a rabjává válsz, és addig nincs nyugtod, amíg a végére nem érsz Aliya és Asmar herceg történetének, és nem tudod meg, hogy mi lesz a birodalom sorsa. Az meg már csak tényleg a jéghegy csúcsa, hogy egy kicsit beleszeretsz Asmar hercegbe.

Idén eddig nem egy és nem két fantasy történetet olvastam, mégis úgy érzem, hogy sikerült valami újat létrehoznia Szabó Krisztinának, és csak remélni tudom, hogy nem ez lesz az egyetlen regénye, és a fordításai mellett új történettel is megörvendeztet minket a jövőben. Szükségem van az olyan veszélyes, de izgalmas történetekre, mint Az ellopott kívánság, ahol a szerelem és a nagyobb jó sorsa forog kockán. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz ez a kötet, de abszolút kellemes élményt nyújtott.

Arról nem is beszélve, hogy a tention Asmar és Aliya között valami eszméletlen. Imádtam, hogy eleinte kvázi utálták egymást, na jó csak Aliya, de akkor is, aztán szépen lassan megismerték a másikat, szárba szökkentek az érzelmek és kibontakozott közöttük egyfajta egység, kapcsolat. A slow burn romantika mindig is a gyengén volt, nem tehetek ellene. Az írónő pedig nagyon jól játszott ezzel az elemmel és tökélyre fejlesztette a lassúságát. Élek-halok Aliya és Asmar párosáért, de komolyan. Nagyon szerettem, ahogy leperegtek róluk a szerepek, és már nemcsak a tolvajjal és a herceggel volt dolgunk, hiszen Az ellopott kívánság is jóval több, mint egy tolvaj lány és egy herceg története. Van benne testvériség, hatalom iránti vágy, egy kis őrültség, mágia, létfontosságú kérdések, egy nagyszabású bűntett, csavarok, temérdek érzelem, bizonytalanság, a múlt árnyéka, a hatalom súlya és egy csipetnyi magából az írónőből is. Összességében egy olyan debütáló regényt kaptam, amire nagyon szükségem volt. Sokkal de sokkal jobb, mint eddig bármelyik keleti kultúrában játszódó történet, amit olvastam és végig azt éreztem Az ellopott kívánságnál, hogy egy erős és szépen megálmodott történettel van dolgom, ami igaz, hogy Aladdin retelling, mégsem érződik annyira rajta, sokkal inkább egy egyedi önálló történet egy Agrabah-hoz hasonló világban. De azért egy epilógusért odaadnám a soha meg nem születendő gyermekemet. :)

" - Mert egy lány életének egyetlen célja van, feleségül menni valakihez, és gyereket szülni, igaz?

- Mert mind vágyunk a szeretetre - felelte nagyon komolyan."

"Asmar ujjai ismét munkához láttak, és ezúttal mintha óvatosabban, gyengédebben mozogtak volna, már-már cirógatták a bőrömet. Egyre feljebb és feljebb csúsztak a gerincem mentén, libabőrt hagyva maguk után."

"Bár nekem kellett volna ellopnom valamit a számára, végül ő volt az, aki szép lassan, észrevétlenül belopta magát a szívembe."

"Összegömbölyödve lefeküdtem a díványra, és Asmar ölébe hajtottam a fejemet. Azonnal elkezdte simogatni a hajamat, egy pillanatig sem tétovázott. Mintha a lehető legtermészetesebb dolog lett volna, hogy egy senkiházi tolvaj Ardahan hercegéhez menekül vigaszért."

"Fogalmam sem volt, hogyan mondhatnám el neki, hogy ő az egyetlen, akinek az illata otthont és biztonságot jelent, akinek az érintése lángra lobbant, fékezhetetlen vággyal borítva minden egyes porcikámat. Az egyetlen, akinek a fénye képes megtölteni a bennem tátongó sötét űrt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)