Anne Eekhout: Mary

"Ez az az óra."

*

Az ​érzékeny és intelligens Mary Shelley 1816 nyarát szerelmével, a költő Percy Shelley-vel és mostohahúgával, Claire-rel tölti Lord Byron és John Polidori házában a Genfi-tónál. A társaság tagjai között rivalizálás, féltékenység és szexuális vágy teremt különös feszültséget. 

Egyik este zivatar tombol odakint, a barátok laudánummal fűszerezett bort isznak a tűz mellett, és kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Lord Byron azt javasolja, mindegyikük írjon egy szellemtörténetet, Mary pedig elszántan lát munkához: felidéz egy néhány évvel azelőtti skóciai nyarat, amit barátnőjével, Isabellával töltött. A két vakmerő lány különleges fantáziavilágot teremtett, és annyira beleélték magukat a játékba, hogy néha már maguk sem tudták megkülönböztetni, mi a képzelet, és mi a valóság, és szentül hitték, hogy szörnyetegek leselkednek rájuk. 

A nők számára nem sok lehetőséget tartogat a 19. század elejének szigorú szabályokkal teli világa. Mary szeretőként, anyaként és alkotóként is próbál helytállni, és miközben újra elmerül emlékeinek és látomásainak világába, megalkotja a világirodalom egyik legkülönösebb és leglenyűgözőbb horrormeséjét, Frankenstein szörnyének történetét. Anne Eekhout romantikus gótikus regénye az alkotás és a fantázia mindent elsöprő erejét hirdeti, és méltó utódja a korai romantika legszebb darabjainak: az Üvöltő szeleknek Emily Brontëtól, vagy a Jane Eyre-nek Charlotte Brontëtól.

Tavaly olvastam a Frankensteint, ezért amikor megláttam, hogy jön ez a kötet magyarul, muszáj volt a polcomon tudnom. Nemcsak a csodaszép borító győzött meg, hanem a fülszöveg is. A Mary egy melankolikus, de gyönyörűen megírt kötet, amit élvezet volt olvasni. Már-már filozófiai felütésű történet, amihez eddig még nem volt szerencsém. Tökéletes a borús és esős napokra.

Habár a Frankensteint már olvastam és szerettem, magáról Mary Shelley-ről nem sok mindent tudok. Nagyjából semmit. De mindig is érdekelt a háttere, és habár nem ez a hónap legkiemelkedőbb, legfelemelőbb olvasmánya, úgy hiszem, hogy sikerült keretbe foglalnia a januáromat. Már a kötet eleje is hordoz magában egyfajta egyéniséget, egyfajta gótikus hangulatot, ami végig jelen van, és ami alapjaiban határozta meg Anne Eekhout regényét. 

Több részletben fejeztem be a Maryt, hiszen borús gondolatok, nyomottság érzése telepedett rám, és emiatt azt éreztem, hogy pihennem kell közben, nem szabad egybe befalni, mert rohamosan rontana a hangulatomon és a kedélyállapotomon. A Frankenstein az egyik kedvenc klasszikusommá vált, de nem számítottam arra, hogy egy ennyire elrugaszkodott, a valóság keveredik a képzetekkel regényt kapok. 

Mary élete nem volt könnyű, és az a helyzet, hogy ez a kötet sem egy könnyű olvasmány, legalábbis aki leginkább romantikusokat és fantasyket fal, mint én, annak nem. Mary Shelley nemcsak az életével és az írással küszködött, hanem a helyével is, mint nő a korai 19. században. Az ezzel járó nehézségeket jeleníti meg az írónő a kötet alatt. Ez az az időszak a történelemben, amikor nehéz nőként érvényesülni, de Mary nem adja fel, és megalkotja a Frankensteint, ami később igazi klasszikussá válik. 

Nem vagyok hozzászokva az ennyire nyomasztó alkotásokhoz, de Anne Eekhout elérte, hogy minél többet és többet akarjak megtudni. A mámoros, ópium és alkohol gőzös állapot miatt nem tudom azt mondani, hogy sokkal okosabb lettem, de legalább így már értem mi is vezetett a Frankenstein megalkotásához. Rejtélyes, álmokkal teli és szexuális töltettel feltunningolt kötet. Mary emlékei és narrációja ugyanolyan homályos és letaglozó, mint maga a személy, akinek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket.

Egyrészt Genfben, másrészt Skóciában játszódik. Ez a kettős helyszín végig váltogatja magát, s hol az egyik helyen vagyunk, hol pedig a másikon. Bevallom először furcsa volt ez a megközelítési mód, de aztán elég gyorsan belerázódtam, és onnantól kezdve nehéz volt megállni, hogy szépen, lassan, a magam tempójában haladjak. Mindenképp azt ajánlom, hogy iktassatok be párhuzamosan egy vidámabb olvasmányt is a Mary mellé, mert le fog húzni.

Érzelmileg erős, ugyanakkor sokszor összezavart. Ez lehet azért volt, mert arra számítottam, hogy egyfajta életrajzot kapok majd, de a Mary ennél jóval több, és nem is szabad életrajzként olvasni, mert nem az. Anne Eekhout bújik bele Mary Shelley bőrébe, ami nagyon bejött. Lehet több ilyet kéne olvassak. A kötet történelmi fikció egy csipet gótikus felütéssel. El kell határolódni ettől a képzettől, hogy életrajz, és úgy kell nekiállni, mintha egy sima regényt olvasna az ember.

Különleges élmény, amit nehezen felejt el az ember, de ha azt a hangulatot várod vissza, mint a Frankensteinben akkor csalódni fogsz. Míg az említett mű tele van borzongással és morális kérdésekkel, addig a Mary elhatárolódik ettől, és egy egészen szürreális élményt ad. A két idősík nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kalandozzunk el, és egész szépen fenn is tartja a figyelmet. Elkezd Genfről mesélni, majd áttér Skóciára. Igazán cseles megoldás, de iszonyatosan jót tett a Marynek.

Különösen tetszett a kötetben az írónő stílusa, az a gördülékenység, aminek a segítségével végigvezet minket Mary Shelley életén, és bemutatja a Frankenstein születésének körülményeit, illetve azt az utat, ami elvezetett a Frankensteinhez. Összességében tetszett, ugyanakkor olyan letargikus állapotba taszított, hogy az nem igaz. Ez a bejegyzés is napokkal a kötet olvasása után született meg, annyira a hatása alá vont. Vannak azok a könyvek, amik után nem tudod, hogy olvass vagy csendben szenvedj a sarokban. A Mary az utóbbi kategória. 

"Ha beteg lenne, ha a halálos ágyán feküdne, akkor sem bírna hatnál tovább aludni."

"Apám azt mondta volna erre, hogy a vallásosság és a magas fokú intelligencia nem járhat kéz a kézben, de szerintem ez meglehetős leegyszerűsítés. Én úgy vélem, a vallás mindenekelőtt félelem és remény kérdése, és az intelligens emberek is félnek. Sőt talán ők igazán."

"És Maryben van harag. Nem új harag. Ősrégi harag, olyan régi, akár a sziklák. Olyan régi, mint a tűz és a tenger. A boszorkányok haragja, minden anya haragja, aki karján gyermekével vacsorát főz a konyhában a férfinak, míg az a kocsmában vedel, a nőké, akik felemelik a szoknyájukat, ha egy férfi eleget fizet nekik érte, az összes nőé, aki a testének köszönheti a helyét a házban. Ez a harag magától értetődőségek ellen agitál, az elvárások ellen, a meghunyászkodás, a meghunyászkodás, a meghunyászkodás ellen."

"Az élet az egyetlen, ami van, ami a miénk, és ezért mindennél fontosabbá válik. Az élet a legfontosabb dolog, mi pedig szenvedünk. Ha nem a test szenved, akkor a lélek. Az ember akarattal jön a világra. Ez élete mozgatórugója. De megkaphatja valaha is, amire vágyik? Ritkán, igen. És akkor? Akkor még többet akar belőle. Vagy valami másból. Elégedett ember nem létezik."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)