Agatha Christie - 12 új Miss Marple-sztori

A művek szerzői: Naomi Alderman, Leigh Bardugo, Alyssa Cole, Lucy Foley, Elly Griffiths, Natalie Haynes, Jean Kwok, Val McDermid, Karen M. McManus, Dreda Say Mitchell, Kate Mosse, Ruth Ware

*

Bizonyára ​nem feltétlenül szükséges gyönyörű helyre utaznunk ahhoz, hogy gyilkosságot kövessünk el, de néha igenis segít." Miss Jane Marple, a zseniális amatőr nyomozó – Agatha Christie felejthetetlen karaktere – először 1927 decemberében jelent meg nyomtatásban, A kedd esti klub című novellában. Az első Marple-regény, a Gyilkosság a paplakban 1930-ban látott napvilágot, melyet további tizenegy követett, míg a legutolsó – posztumusz – regény, a Szunnyadó gyilkosság 1976-ban, Christie halálának évében jelent meg. Jane Marple alakjában Christie a sokszor alábecsült, idős falusi vénkisasszonyt testesítette meg, aki éleslátásával, az emberi természet mély ismeretével még a Scotland Yard legkiválóbb nyomozóit is túlszárnyalta. Ebben a kötetben 12 új Marpe-novella kapott helyet, melyek szerzői elismert bestseller-írók, céljuk pedig az, hogy saját, egyedi nézőpontjukon keresztül mutassák be az új generációknak Christie briliáns elméjű nyomozóját, a látszólag ártalmatlan, szelíd, kissé kotnyeles Miss Marple-t.

Még mindig nagyon az elején járok a tanulmányaimmal Agatha Christie munkásságát illetően, és még nem találkoztam Miss Marple karakterével sem, hiszen csak a Halloween és a halált olvastam a krimi királynőjétől, ott pedig Hercule Poirot nyomoz, ugyanakkor nagyon érdekelt, hogy már ismert szerzők hogyan is látják ezt az ikonikus női karaktert. Az biztos, hogy a kötet után csak még jobban megjött a kedvem ahhoz, hogy megismerjem ezt a furfangos idős hölgyet, akinek semmi sem tereli el a figyelmét, és minden apróságra odafigyel.

Egy 12 novellából álló kötettel tisztelegnek a szerzők AC előtt, és érződik is a köteten, hogy nem akarták felülmúlni a munkásságát, csupán a saját ízük és stílusuk szerint a lehető legprecízebben alkotni abban a légkörben, és abban a hangulatban, amik jellemzőek Miss Marple történeteire. Vannak benne erősebb, és gyengébb színvonalú novellák is. Úgy érzem, hogy az eleje, vagyis a legelső novella egy erős kezdést ad, aztán végig hullámvölgyben vagyunk. Azok a novellák, amik tetszettek nagyon jók voltak, de sajnos akadt egy-kettő, aminél nem jött át a hangulat, és érződött, hogy gyengébb, mint a többi. 

Lássuk mit is gondolok a 12 novelláról.

1. Bűnök kis helyeken

Valamiért azt hittem, hogy hosszabb lesz az első novella, de nagyon kis rövid, viszont annál inkább velősebb és átfogóbb. Furfangos csavarral vet bele minket az első ügybe, és elég hamar meg is oldja a gyilkosságot, az információkat tényekként tálalja, és nem sok időt hagy arra, hogy megoldjuk az esetet. Tökéletesen megalapozza a hangulatot, és nekem, aki ezelőtt nem találkozott Miss Marple-lel, nagyon tetszett a gondolkodásmód és az ügy felderítése. Miss Marple pedig már most szimpatikusabb, mint Hercule Poirot. Lucy Foley neve nem ismeretlen előttem, így nagy reményeket fűztem ehhez a kis történethez, és sikeresen be is váltotta őket. Így kell elkezdeni egy novellás kötetet. 

2. A második gyilkosság a paplakban

Mint a címe is elárulja ez a novella a Gyilkosság a paplakban regény folytatása, de javítsatok ki ha tévedek. Itt kezdődött el a hullámvölgy, mert ez a novella egyáltalán nem jött át, és nem tudom azt mondani rá, hogy tetszett. Nem ismerem Val McDermid regényeit, ezért mindenféle elvárás nélkül kezdtem bele, de végig azt éreztem, hogy valamiből kimaradtam, és csak lavírozok a cselekményen, nem klappolt, és tele van olyam utalásokkal, amiket nem tudtam értelmezni. Mindenképp a Gyilkosság a paplakban után érdemes olvasni, mert így önmagában fura, és kicsit kusza.

3. Miss Marple beveszi Manhattant

Itt már a cím választás is nagyon érdekes, de sajnos csak az. Úgy él bennem Miss Marple, mint egy angliai kisvárosi karakter, ezért is volt elgondolkodtató egy nagyobb város közegében látni. Tetszett is, meg nem is, de inkább a nem felé hajlok. Nem feltétlenül érzem azt, hogy illett ebbe a nagyvárosi milliőbe, és ugyancsak azt tudom mondani, hogy utalásokkal van tele már megírt Agatha Christie kötetekre vonatkozóan. Kicsit elbizonytalanított ez a novella. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag ez az egyik leghosszabb is, és sajnos ezt élveztem a legkevésbé. 

4. Visszafejtés

Natalie Haynes nagyon különlegesen tud írni!! Imádom a munkásságát. Mindig elő tud rukkolni egy olyan szócsavarral, ami lenyűgöz, és ez a Visszafejtésnél sincs másképp. A kötésre vonatkozó hasonlat pedig zseniális cím, nagyon illik a novellához. Hozza a már szokott formáját és hangulatát, de közben árad belőle AC iránti szeretete és Miss Marple fondorlatossága is, de azért Natalie Haynes mitológia iránti szeretete is érződik. Újfent bebizonyította ez a kedves öreg hölgy, hogy a nyomozók semmit nem tudnak és nem látnak tovább a fától, nem látják az egész erdőt, és főképp nem látják a nyilvánvaló tényeket, azt ami az orruk előtt van. Ezalól persze Dover őrmester sem kivétel. 

5. Miss Marple karácsonya

Mielőtt elkezdtem volna ezt a történetet olvasni, elkezdett havazni. Szerintem ez egy jel volt, hogy itt az idő újraélni a karácsonyt Miss Marple-lel. Az egyik legjobban sikeredett novella a Miss Marple karácsonya. De ezúttal nem egy gyilkossági ügyben nyomozunk, hanem egy eltűnt gyöngysort keresünk. Felüdülés volt a halál esetek mellett egy ilyen piszlicsáré esetről olvasni, ahol nem halt meg senki, szimplán eltűnt egy értékes tárgy. Ami a hangulatot illeti, itt éreztem először AC-t teljes mértékben. Olyan ez a novella, mintha ő maga írta volna, nagyon beleillik abba a látásmódba, amit a Halloween és a halál kötet kapcsán megismertem tőle. Ha ilyenek a Miss Marple regények, akkor nagy rajongójuk leszek, az biztos. 

6. A nyitottság kora

Hát ehhez a novellához tényleg nyitottnak kell lenni. Sajnos nekem annyira nem jött át, sőt szerintem a Manhattanes mellett ez a legvontatottabb. Jobban kedvelem a tipikus, kisvárosi, családias Miss Marple történeteket. A helyszín akadémiai, ami jó is lehetne, de nem ebben a felállásban. 

7. A Jáde Császárnő

Ennél a novellánál újra előjön az, hogy miért is volt érdemes kézbevenni ezt a gyűjteményt. Szinte tökéletes volt, kicsit a Halál a Níluson hangulatot árasztott, belekeverte a kínai orvoslást, és egy családi tragédiát is. Mr. Pang nagyon szimpatikus volt, és sajnáltam, hogy ennyire keveset szerepelt, és nem lett happy end a történet vége. Kicsit gondolkozósabb AC "utánzat", de mindenképp érdemes elolvasni. Eddig nem ismertem az írónőt, de ezen változtatnom kell, mert zseniális volt. Nagyon szerettem, és szívesen olvasnám hosszabb verzióban is, még több részlettel és még több körítéssel. Miss Marple ezúttal is bebizonyítja, hogy nem szabad hinni a szemnek, és mélyre kell ásni, akkor is, ha a bizonyítékok mást mondanak. Jó lett volna kideríteni, hogy ki a gyilkos, de meg sem lepődök, hogy ezúttal sem sikerült. Újfent bebizonyosodott, hogy Miss Marple nagyon okos és bölcs asszony, akinek nehéz túljárni az eszén. 

8. Halálos esküvő

Bocsánat a szófordukatért, de haláli volt ez a novella. Nem vagyok odáig az esküvőkért, és szerintem Dreda Say Mitchell sem, viszont ez volt az egyik legizgalmasabb történet. Bájos a helyszín, a kis vidéki fogadó, az esküvő, na de ami igazán vitte a pálmát az a haláleset, és ennek a felderítése. Furfangos volt, és nemcsak a megálmodott eset, hanem annak levezetése és okfejtése is. Van benne titok, kapzsiság, balul elsült gyilkossági kísérlet és Miss Marple, aki ahol felbukkan ott biztos, hogy nem marad mindenki életben. Na nem azért, mert végez velük, hanem azért, mert követi őt a halál és az újabbnál újabb esetek. Emellett előkerülnek társadalmi kérdések, etnikai vonatkozások, a nők helyzete és az arisztokrácia kérdésköre is.

9. Gyilkosság a Villa Rosában

Számomra sajnos ez a novella nagyon gyengécske és bénácska volt. Gondolkodtam is, hogy írjak e róla vagy ne, de mivel úgy kezdtem el, hogy az összesről írtam pár sort, úgy a tisztességes, ha erről is említést teszek. Őszintén nekem fura volt ez a történet. Már az eleje sem tetszett, és hiába van benne Miss Marple nagyon nem lett AC-s, sokkal inkább kapott egy lírai felütést krimivel fűszerezve. 

10. Gyilkos hajlam

Ez volt az egyik olyan történet, amit nagyon vártam, mert Karen M. McManus egy istennő. Imádom a regényeit, és most sem csalódtam benne. Nagyon jól eltalálta, és a felépítése is eszméletlen. Ez az egyik legerősebb eleme ennek a novella válogatásnak. Látszik nagyon, hogy maga az írónő is a krimi műfajában érzi otthon magát, és ez áll neki a legjobban. Bizton állíthatom, hogy Agatha Christie is imádná a Gyilkos hajlamot, sőt követelné, hogy McManus fejtse ki részletesebben, és írjon belőle egy közepes hosszúságú regényt. Pontosan az ilyen részek miatt éri meg kézbe venni a 12 új Miss Marple-sztorit. Csavaros, rejtélyekkel teli, ugyanakkor modernebb is, mint a megszokott Miss Marple történetek. De pont ez a szép benne, hogy Karen M. McManus nem akart Agatha Christie lenni, de közben hozta a krimis vonalat is, és még Miss Marple is szerepet kapott. 

11. A savas talaj rejtélye

Az utolsó novellák egyre erősebbek és erősebbek. Ez a történet is nagyon tetszett, és habár nem voltunk szemtanúi gyilkosságnak, mégis sikerült felgöngyölíteni kettőt is. A helyszín egy angliai kisváros, itt is érződik már az új világ szele, de úgy éreztem, hogy ettől függetlenül megmaradt az AC hangulat. Az eset felderítése ezúttal könnyebb volt, mint az eddigi történeteknél, ugyanakkor itt leginkább a leírás és a következtetés nyeri el az olvasók szívét. Nem egy túl komplikált rész, de szükségszerűen egy ilyen írás is helyet kapott a 12 új Miss Marple-sztori gyűjteményben. Nekem ettől függetlenül, vagy pont épp azért, mert egyszerű és könnyű volt az eset tetszett, és végre sikerélményt tudhatok magaménak. Nem hittem, hogy egyhamar be fog következni. De örülök, hogy így történt. 

12. Az eltűnés

Leigh Bardugo regényeit, főleg a Hat varjú duológiát nagyon szeretem, és bíztam benne, hogy jó lesz ez a novella. Az írónő ezúttal sem hagyott cserben, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Tudtam, hogy otthonosan mozog meghatározott közegben, hiszen azért a Wonder Woman eléggé behatárolja, hogy mit is várnak egy DC hősnőtől. A Ninth House-szal pedig megmutatta, hogy a dark academia, illetve a baljósabb kötetek is jól állnak neki. Azt érzem az AC történet kapcsán, hogy pontosan úgy fejezte be ezt a novella gyűjteményt, ahogy azt kell. Nem véletlenül hagyták őt utoljára. Talán Az eltűnés hasonlítható a leginkább AC regényeihez. Tökéletesen hozta az elvártakat, ezenfelül volt benne kellő mennyiségű rejtély, viszont humánusabb volt, mint az eddigi novellák. Egyik kedvencemmé vált, és örülök, hogy így fejeződött be ez a gyűjtemény. Ezekután készen állok belevetni magam Agatha Christie regényeibe. Ízelítőnek nagyon jó volt, és szívesen olvastam volna még tovább.

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)