Kiersten White: Now I Rise - Felemelkedés (A hódító legendája 2.)

"A pokol egy ünnepség."

*

A ​sorozat, ami olyan, mintha az HBO Trónok harca az Oszmán Birodalomban játszódna. 

EGY DÜHÖS NŐVÉR 

Lada Draculnak nincsenek szövetségesei. Nincs koronája. Csak az az övé, ami mindig is az volt: önmaga. Miután nem sikerült megszereznie a havasalföldi trónt, Lada mindenkit megbüntet, aki keresztbe mer tenni neki. Megrohamozza embereivel a vidéket, de a nyers erő nem hozza meg számára azt, amit akar, és ha Mehmedre, a dacos török szultánra gondol, az is kevés vigaszt nyújt tüskés szívének. Nincs ideje azon töprengeni, vajon gondol-e még rá a férfi, pláne, hogy szereti-e még. Lada elhagyta őt, mielőtt a férfi tette volna meg vele. 

EGY CÉLKERESZTBEN LEVŐ FIVÉR Ladának szüksége van diplomatikus öccse, Radu támogatására. Csakhogy őt Mehmed Konstantinápolyba küldte – és ez nem egy diplomáciai küldetés. Amikor Lada életében először segítséget kér tőle, ő visszautasítja… ami a nővérét a legsötétebb döntés meghozatala elé állítja. 

A VÉGSŐ HATALMI JÁTSZMA A hithez, a törökökhöz és a Mehmedhez való hűség között őrlődve Radu tudja, hogy semmivel sem tartozik Ladának. Ha a nővére meghal, azt sohasem bocsátaná meg magának – de ha kudarcot vall Konstantinápolyban, megbocsátana-e neki valaha is Mehmed? Miközben nemzetek dőlnek össze körülöttük, a Dracul testvéreknek dönteniük kell: mit áldoznak fel, hogy beteljesítsék a sorsukat? Birodalmak dőlnek majd össze, trónokat nyernek meg… és lelkek vesznek el. 

A Teen Choice Book Awardra jelölt kötet. Ne hagyd ki ezt a lebilincselő és fantasztikusan megírt regényt!

Már el is felejtettem mennyire szeretem ezt a sorozatot. Először a Paranormalcy trilógiát olvastam az írónőtől, ami nagy kedvencem. Nem kell sokat várni tőle, viszont kikapcsol, és én szeretem. Igazi guilty pleasure. Aztán néhány éve, amikor olvastam A hódító legendája első részét éreztem, hogy nekem ez a sorozat must have. Nem is lőttem mellé, mert a különleges hangulatával egyből meggyőzött. A folytatást pedig nagyon vártam, és nem csalódtam. Radu és Lada újból megmutatják, mi fán is terem a bátorság két különböző nézőponton keresztül.

Ha jól emlékszem az első részben, az And I Darkenben Radu kevésbé vált szimpatikussá, mint Lada, aki már kicsiként is erős volt és vasakaratú, aki tudta mi a célja és tett is azért, hogy megvalósítsa azt, míg Radu egy csenevész, jelentéktelen, de annál inkább szép kisfiú volt. Igen ám, de a Now I Rise már nem az And I Darken. Mind a ketten megerősödnek, és látszanak rajtuk a múlt eseményei, illetve a mindent megváltoztató történések. Lada még mindig egy kemény, igazi badass hősnő, akit szinte lehetetlenség kizökkenteni, és aki akkor is harcol, amikor alig egy maréknyian hisznek benne. Igazi példakép, aki megmutatja, hogy a célok azért vannak, hogy elérjük őket. Elég nagy fába vágja a fejszéjét, mégsem érzem életidegennek tőle a cselekvéseit. Az írónő úgy alkotta meg a karakterét, hogy csupa határozottság és tenni akarás uralja az egész lényét. Talán az egyik legádázabb, legerősebb női főszereplő, akivel eddigi olvasmányaim alatt találkoztam. Ezzel szemben Radu csak az évek múlásával keményedik meg, talál rá igazi önmagára, aki már nem az a sóvárgó kisfiú, aki eleinte volt. Ő is erős, de másképp, mint Lada. Míg Lada az erő, addig Radu az ész és a szépség megtestesítője.

Tökéletesen kiegészítik egymást, és még ha látszólag nem is mindig értenek egyet, az biztos, hogy fontos nekik a másik, és ez a testvéri kapcsolat mutatja meg igazán, hogy attól, hogy nem vagytok 0-24-ben egymás nyakán szerethetitek a másikat. Nem kell azonos célokkal rendelkezni, hiszen a szeretet nem szab határokat. A kettejük kapcsolata szorosan összefügg Mehmeddel is, aki ennek az egész érzelmi kavalkádnak a közepe.

Így a második kötet végére nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Kétoldalú karakter, aki a saját érdekeit nézi, nem törődik más érzelmeivel, vagy ha érdekli is, nem mutatja ki, sokkal inkább kihasználja azokat, és emiatt kicsit ellenszenvessé is válik. Ugyanakkor irányítja az embereket, és ez kéz a kézben jár a vérrel, a kiontott életekkel és a pusztítással, ami nélkül háború nem lehet háború. És, ami nélkül nem érheti el a céljait. Van, amikor az eszköz nem szentesíti az eszközt, és ez Mehmednél ütközik ki nagyon.

Az érzelmi része nem annyira erős, leginkább a Mehmed körüli érzelmek diadalmaskodnak. Sokszor éreztem azt, hogy nem érdemli meg Radu szeretetét, és fölösleges használja ki azt. Érzelmi manipulációtól és közönyösségtől terhes ez a rész, és ez rá is nyomja a hangulatra a bélyegét. Emiatt valahol keserédes is, és nem tudod nem sajnálni Radut, amikor lehetne esélye a boldogságra, ha nem ragaszkodna annyira egy olyan ember érzéseihez, amik nem kölcsönösek.

Szerelmi háromszög, de a rosszabbik fajtából. Mindig az kell, ami nem lehet a tied, és emiatt nem egyszer kapartam volna legszívesebben a falat, hogy 'halló, kérlek legyetek őszinték, mert ez így kikészít'. Lada egy átláthatatlan pajzs, Mehmed szívek zsarnoka, és Radu egy törékeny pillangó, aki szép lassan erős férfivé érik. Emiatt nagyon tisztelem, és hivatalosan is ő lett a kedvencem, természetesen Cyprian mellett, aki az első pillanattól kezdve hordozza magában a potenciált.

Történelmileg a törökök hódító hadjáratának idején járunk. Magyarország is említésre kerül, de ez a kötet inkább Havasalföld fejedelemségére, és az oszmán törökök hódításainak állít egyfajta emléket. Nem vagyok nagy történelmi fantasy rajongó, viszont Kiersten White elérte, hogy szeressek egy ilyen sorozatot. A Lada Dracul: Egy sötét lélek is nagyon különleges volt, de a Felemelkedésnél érzem azt igazán, hogy beérett a gyümölcs, és kész learatni a babérokat. 

A cselekmény egészet tekintve izgalmas, akciódús, ugyanakkor kegyetlen és egy szempillantás alatt kész gyilkolni vagy éppen vért ontani. Komolyabb, mint az eddig olvasott Vörös Pöttyös könyveim, mégis illik ebbe a kiadói sorozatba. A regényt párhuzamosan, két szemszögből olvashatjuk, míg Lada Havasalföldért küzd, addig Radu próbálja bebizonyítani Mehmednek, hogy nemcsak a nővére fontos, hanem ő is, és tehet az "országáért" és Mehmedért áldozatokat. 

A pörgőssége mellett hatalmas plusz, hogy a fejezetek olvastatják magukat, és amikor valami izgalmas történne vált a másik szemszögre, ami miatt képtelenség csak pár fejezetet olvasni egyszerre. Mindemellett egyfajta jellemfejlődés is végbemegy a karakterekben. Leginkább Lada és Radu kapcsán. Lada a céljai mellett megkérdőjelezi önmagát, és a világban elfoglalt helyét, ami lássuk be jót tesz neki. Elülteti a fejében a többet akarás gondolatát. A célok szépek, és jók ha elérsz hozzájuk, de mi történik utána? Lada is belekerül ebbe az örvénybe, és rá kell döbbennie, hogy nem minden az uralkodás. Hiányozhatnak emberek, és érzések az életedből. A célok elérésével nem biztos, hogy teljes és elégedett leszel, ha közben pont az nincs melletted, akiért feláldoznád az életed. Az uralkodni akarás és az egyén csapnak össze egymással. Radu kapcsán pedig a megkérdőjelezés és a tettek helyessége száll harcba egymással. Szépen lassan kiválik Mehmed árnyékából, és megmutatja ki is az igazi Radu, aki nem gázol át másokon, és aki az utolsó utáni pillanatokban is, de jól dönt, és elereszti a fantáziaképeit, a megfelelési kényszerét, ami Mehmedhez és ahhoz kapcsolódik, hogy felérjen hozzá és méltó legyen a szerelmére. 

" - Ha az ördögnek dolgozol, szólnál neki, hogy fizessen meg minket? Üres az erszényünk."

" - Na tessék, már megint azt feltételezed, hogy magam miatt aggódom! Soha nem számolsz azzal, hogy mások önmagadért szeretnek téged, Radu. Nem amiatt, amit értük tehetsz. A leghőbb imám azért szól, hogy egy napon majd tudj eleget a szeretetről ahhoz, hogy felismerd, amikor azt szabadon adják."

" - Nincs mit visszafizetned. Az életed azzal a jósággal van tele, amit a saját jóságod vonz hozzád."

" - (...) Amióta csak beszélni tudsz, Bogdan hozzád tartozik. Akkor is bármit megtett volna érted, és most is bármit meg fog tenni érted."

" - Légy óvatos, kis sárkány! Te meg én a csatamezőkre születtünk, nem királyi udvarokba. Ne kezdj olyan harcba, amihez nincs fegyvered!"

" - Büszke leszel rám. Senki sem lesz kíméletlenebb, mint én. Senki sem lesz kegyetlenebb. És soha nem fogom abbahagyni a harcot."

" - Különleges lány vagy - mondta Mátyás szeretetteljesen.
   - Sárkány vagyok - felelte a lány, aztán sarkon fordult, és elhagyta a mérges légkörű kastélyt."

" - Nem. Igazad van. Azt hiszem, ha fiúnak születtél volna, akkor talán megelégedtél volna azzal, amit a világ felkínál neked. Ebben hasonlítunk. Mindent megláttunk, ami nem a miénk, és éheztünk rá. Ne veszítsd el ezt az éhséget! Mindig harcolnod kell majd mindenért, és még ha már meg is szerezted, akkor is tovább kell harcolnod, hogy megtartsd. Kíméletlenebbnek kell lenned, és kegyetlenebbnek. Mindenben. Bármiféle gyengeség tönkreteszi, amit addig elértél. Minden repedést az igazuk bizonyítékaként fognak látni, hogy egy nő nem képes arra, amit te véghez viszel."

" - Tévedésben élsz. A mi Ladánk nem hölgy. Ő egy sárkány."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)