Agatha Christie: A sittafordi rejtély

"Burnaby őrnagy felhúzta a hócipőjét, állig begombolta a nagykabátját, viharlámpást vett magához az előszobapolcról, résnyire nyitotta villája bejárati ajtaját és kikukucskált."

*

„Soha életemben nem éreztem ilyen hideget – mondta halkan maga elé. – Szegény papa, hogy bírtad ezt a világháborúban? Ennél semmi sem lehet rosszabb.” 

Szokatlanul kemény tél köszönt Sittafordra. A kitartó hóesés Sittaford Lakot is elvágja a külvilágtól, így Mrs. Willett és vendégei az ötórai tea után asztaltáncoltatásba kezdenek. A komor, unalmas téli estébe egy kis izgalmat vivő szeánsz felfokozott hangulatban indul… és az asztal megmozdul. 

A hat részvevő a T R E V betűket olvassa ki a kopogásból. 

A szellemvilág Trevelyan kapitányról, Sittaford Lak jelenleg máshol tartózkodó tulajdonosáról hoz üzenetet: H A L O T T! 

Síri csönd borul a társaságra, de az asztal ismét inogni és kopogni kezd: G Y I L K O S S Á G! Burnaby őrnagy, bár katonaember létére nem hisz az egészben, és a hölgyek sem akarják elengedni ebben a zord időben, mégis elindul Hazelmoorba, hogy utánajárjon, vajon történt-e valami a barátjával…

Kicsit más, mint az eddigi AC regények, amiket olvastam. Azt érzem ezzel a kötettel kapcsolatban, hogy sokkal kiforrottabb, sokkal nyomozósabb, sokkal profibb, mint amihez szerencsém volt az Agatha Christie pályafutásom alatt. Egy havas, télies történet, aminek úgyszintén egy haláleset áll a középpontjában, és eköré építi az írónő a cselekményt, igen ám, de Emily jelenléte miatt valahol közelebbi kapcsolatot is ápolunk a regénnyel, hiszen egy újabb fordulatos és izgalmakban gazdag okfejtést kapunk.

Vicces, hogy szinte majdnem minden Agatha Christie könyv értékelésénél leírom, de itt sem jöttem rá a tettesre, viszont nagyon nagyon közel voltam hozzá. A tények és a találgatások vakvágányra vezettek, ugyanakkor ezt szeretem AC regényeiben, hogy amikor azt gondolnám, hogy már nincs rejtély előttem, megmutatja, hogy de, és mennyire rosszul is gondoltam. Ez van, nehéz átjárni Christie eszén. Bevallom, mielőtt elkezdtem volna vártam Poirot vagy Miss Marple karakterét, hogy felbukkan, de nem csalódtam, hogy nem így történet. 

Emily és Narracott nyomozó szépen végigvisz minket az eseten, és minden hézagot kitöltenek. A nyomozás halad a saját medrében, olykor-olykor elcsepegtet információkat, hogy azért mi is képben legyünk, és arra sem rest, hogy végig az orrunknál fogva vezessen minket. A tettes kiléte szépen meg lett oldva, az alapok és a nyomok mind efelé a végkifejlet felé vezetnek, de azért könnyű elveszni a cselekmény és a temérdek karakter sűrűjében. Nekem sikerült is.

Maga a megoldandó eset eléggé csavaros. Annyi, de annyi gyanúsítottat ad, hogy szinte már képtelenség követni ki, mikor, hol volt, és volt e indítéka. A szöveggel kapcsolatban azt érzem, hogy direkt vezetett félre, hogy még véletlenül se jöjjek rá a megoldásra, és ahogy lenni szokott az utolsó utáni pillanatokban adja meg a létfontosságú elemét a nyomozásnak, ami miatt borul az addigi elképzelés, és újra csak fogjuk a fejünket, hogy vajon akkor mégis ki a tettes. A helyszín újra egy angol kisváros, Sittaford, de hogy ne legyen szokványos; kapunk egy kis havazást, ami megnehezíti a gondolkodást, továbbá idegeneket, akiknek a jelenléte sokaknak szemet szúr, arról nem is beszélve, hogy szeánszhoz hasonló esemény indítja be a történéseket, és ennek a váratlan fordulatnak köszönhetjük a cselekmény erős kezdését. Továbbá ebben a kötetben nemcsak egy ember nyomoz, hanem Narracott nyomozó mellett Emily is, így kétfelől is érkeznek értékes információk, és tények, amik merőben más színben tüntetik fel a karaktereket, továbbá az esetet. Maga a szöveg eléggé gyorsan vált egyik szemszögből a másikra, amit néha nehezen tudtam követni, de így is 90%-ban össze tudtam rakni a lehetséges gyanúsítottak listáját. Lehetséges, mert pont azzal nem számítottam, aki a háttérben, szinte elrejtve munkálkodott.

A misztikus vonal nekem tetszett, ugyanakkor sajnos nincs akkora jelentősége, szimplán segíti a történet alakulását. Örültem volna, hogy ha nem csak keretet ad a kötetnek, hanem valamilyen szinten mélyebben is rálátása lenne a történet alakulására, de így is elégedett vagyok, mert adott egy különleges felütést, hangulatot a regénynek, amire amúgy nagy szüksége volt. A misztikus vonal mindig jó támpont, eltér a megszokottól, és közben el is gondolkodtat.

Mint oly sokszor a pénz irányít mindent, és A sittafordi rejtélyben is ez történik. Adott egy gazdag, tehetős, de fukar ember, aki hirtelen meghal, és az indíték a vagyon, legalábbis ez az első benyomása az embernek. Akik erre gondolnak azoknak igazuk is van. Komolyabb segítség nélkül -sajnálom Narracott nyomozó -, megyünk végig az eseten, és derül ki közben az indíték és a tettes holléte. Tele van csavarokkal, rejtélyekkel és hazugságokkal. Igazi vérbeli AC krimi!!

" - (...) Az ilyennek fogalma sincs arról, hogy mi az irodalom. A siker, az igazi siker fokmérője nem feltétlenül a pénz, felügyelő."

" - A fiatalembert szemelte ki magának, akit a rendőrök bevittek a gyilkosság miatt, fejemet rá. Kutakodni jött föl ide, végére járni az ügynek. És jegyezze meg, amit mondok - csörgette a porcelánt Mrs. Curtis -, ha van mit, ő ki is deríti!"

"Úgy vélte, a havas-zúzmarás, régimódi karácsony kedvéért nem feltétlenül kell eltemetkezni egy fennsíki faluban."

" - Na ugye. Mondja már, maga netán detektív? Besegíthetek? Sherlock Watsonja figura?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)