Neal Shusterman: Viharszem (Kaszások kora 2.)

 

"Barackszínű bársony babakék hímzett szegéllyel. Nagytiszteletű Brahms kaszás imádta a köpenyét."

*

A Kaszás című bestseller folytatása! 

„Az emberek tanulnak a hibáikból. Én képtelen vagyok. Soha nem hibázom.” A Viharszem a világ összes gondját képes megoldani. Szeretettel és megvesztegethetetlenül uralkodik az emberiség felett, de a Kaszáskör ügyeibe nem avatkozhat bele. A Kaszás című bestseller izgalmas folytatásában Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára. 

Rowan már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört, tűzzel irtja a korrupt kaszásokat. Rettegett hőssé vált, legendáját mindenütt borzongva suttogják. 

Citrából Anasztaszija kaszás lett. Könyörületesen végzi a begyűjtéseket, és belülről küzd a rendszer romlottsága ellen, de minden igyekezetét meghiúsítják az új rendhez tartozó kaszások. Rowannek és Citrának egyetlen reménye maradt csak: a Viharszem. De vajon segít-e? 

Megszegi a saját törvényeit, és beavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy tétlenül végignézi, ahogy a tökéletes rend összeomlik?

A tavalyi évem egyik nagy kedvence lett a Kaszás, ezért nagyon nagyon vártam már, hogy a Viharszem is megjelenjen magyarul. Ha a Kaszásnál azt mondtam, hogy eldobtam az agyam, akkor a Viharszem alatt újra kellett éleszteni, mert egyszerűen zseniális lett. Ki merem jelenteni, hogy valamivel erősebb, mint a sorozat első része, és nem volt olyan fejezet, amin ne fogtam volna a fejem, és ne csapott volna keményen Neal Shusterman világa. A mesterséges intelligencia egy olyan téma lesz, ami vagy elkápráztatja az embert, vagy pedig elborzasztja. A Viharszem kapcsán sincs ez másképp. Vagy nagyon imádja az ember, vagy nem. Én ahhoz a csoporthoz tartozom, akiknek iszonyatosan bejött ez a második rész, és alig várom, hogy a kezeim közé kaparinthassam a harmadik kötetet. 

Órákig tudnék beszélni erről a világról, a felépítéséről, a kaszásokról, az általuk végzett munkáról, a Viharszemről, a becsvágyról és a hatalomról. Ezt a bejegyzést napokkal később írom, mint ahogy befejeztem volna a kötetet, de még így is élénken élnek bennem az események, az érzések, amiket kiváltott belőlem, és az az elképesztő fantázia, ami csak úgy árad a regényből. Pontosan azt kaptam, amire vágytam. Imádtam a Kaszást, de a Viharszem mutatja meg igazán mit is várhatunk Neal Shustermantól. A kemény kezdés után újra belecsöppenünk ebbe a nagyszerű YA kötetbe. Azt hittem az első résznél semmi sem lehet jobb, de a szerző igenis bebizonyítja, hogy pedig de. A Viharszem a disztópiák disztópiája. A tökéletesek tökéletese. A KÖNYV, így nagybetűkkel. Hihetetlen élményt nyújt, fenekestül felforgatja az oly jól megalapozott információkat, és megmutatja, hogy olyankor a tökéletesnek titulált dolgok is képesek elromlani, és képesek másként funkcionálni. Maga a kaszások jelenléte eddig is nagyon izgatta a fantáziámat, még többet akartam róluk tudni, így az első rész után, és Neal Shusterman meg is adta nekem azt, amire vágytam. Sőt, annál jóval többet adott. Egyszerűen lehengerlően zseniális ez a kötet, és még ha nem kezdted el, itt az ideje, tekintsd ezt egy jelnek, hogy bizony olvasnod kell. Nem érzem azt, hogy kellő figyelmet kap ez a sorozat, pedig minden rátapadó, kíváncsi tekintetet megérdemelne.

Míg a Kaszás megalapozta a cselekményt, addig a Viharszem bekeményít, és elmélyíti azt. Nemcsak egy oldalról közelíti meg a cselekményt, hanem valamivel nagyobb képet ad a világról, annak a működéséről, és a benne élő emberekről. A kaszások mellett a kihágók, a Viharszem és mindenek kezdete is jobban előtérbe kerül, mint a kezdőkötet alatt. Az eddigi információink csak a felszínt kaparták, a Viharszem adja meg az igazi csemegét, a brutalitást és a gyarló vágyakat. 

Már nemcsak Citra és Rowan fontos, hanem a többiek is. A világ, a Kaszáskör működése, és valamilyen szinten a bosszú, hatalomvágy, a nagyobb jó és a igazságosság is megjelenik. Hol egyenesen, hol pedig ráutalásokkal, vagy éppen tettekben nyilvánul meg. Emellett a törvények, a szabályok betartása és a kiskapuk felbolygatják a hangyabolyt, és szabadjára engedik az emberek (kaszások) valódi arcát. 

Új arcok jelennek meg. Vannak, akiket hamar a szívünkbe zártunk, van akiket kevésbé, de mindez eltörpül a kegyetlenség és a magatehetetlenség érzése mellett. Van, akit iszonyatosan sajnáltam, és van, akinek alig vártam, hogy beköszönjön a begyűjtése, még ha látszólag lehetetlent is kívánok. Aztán vannak régi ismerősök, akik meglepnek, csavart hoznak az amúgy is pörgős cselekménybe, és olyan szinten felrúgják a szabályokat, ami miatt kegyetlen és pokolian erős a kötet lezárása. 

Ahogy belekezdtem a Viharszembe, azt vettem észre magamon, hogy teljes egészében átélem, már-már beleveszek a szövegbe, és képtelen vagyok abbahagyni. Munka mellett néhány órányi szabadidővel is hihetetlen gyorsan a végére értem, és szívem szerint már nyúltam is volna a folytatásért, mert ez a vég teljesen kicsinált. Válaszokat kérek, és nem tudom, hogy mennyire sokat kell várni rájuk, de remélem, hogy megéri majd, mert ezt nevezem én folytatásnak!!

A Viharszem kiütötte a Kaszást a dobogó első helyéről, és megmutatta neki hol a helye. Ahogy nekem is megmutatta, hogy lehet, hogy én vagyok az olvasó, de a tempót ő diktálja. Ha akarja képes érzelmek hadával bombázni, de arra is, hogy a legváratlanabb pillanatban ledobja a bombát, és várja, hogy teljesen megsemmisítsen. Ha akarnék sem tudnék rosszat írni erről a második részről. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy miközben haladunk előre, úgy kérdőjelezzük meg az egyes döntéseket, elgondolkodtat és morális kérdéseket vet fel. 

Ami a kaszásokat, és a többi karaktert illeti végig azt éreztem, hogy sosem lehetünk elég figyelmesek, hiszen mindig képesek voltak valamivel meglepni. Vagy azzal, hogy felnőttek a rájuk szabott feladathoz, vagy elfogadták a sorsukat, vagy éppen azért, mert nem úgy cselekedtek, ahogy az elvárható lett volna. Faraday kaszás jelenléte nekem emeli a kötet pompáját. Nagyon megkedveltem az első részben, és örülök, hogy nem kellett megválni tőle.

Citra végre az a kaszás, akinek lennie kell. Furfangos, más, mint a többiek, kegyesebb, de ha kell határozott és nagyon is jól tudja, hogy mi forog kockán. A Viharszemben a Kaszásban megismert világ sorsa forog kockán hajmeresztő jelentekkel, és nem kevés erőszakkal megspékelve. Nemcsak Citra, de Rowan is jócskán kiveszi a részét a munkából, és részben miatta, részben az új iskola követői miatt vet fel a kötet morális kérdéseket, és miattuk vagy kénytelen te magad is oldalt foglalni. A Kaszáskör felépítése még mindig lenyűgöz, és valamilyen szinten el is borzaszt, félelemmel tölt el, de imádtam, hogy hagy a sötétben lépkedni, egészen addig, amíg úgy nem gondolja a kötet, itt az idő kilépni a világosságra, és tisztán látni a képet. Az apró elvetések, bujkálás és önbíráskodás bebizonyítják, hogy megéri várni, amíg beér az a bizonyos gyümölcs, mert onnantól kezdve nincs megállás. Olyan fordulatokban és csavarokban gazdag, hogy leesel a székről, és enyhén (nagyon is) függővé válsz, és nem hiszed el, hogy Neal Shusterman ennyire kegyetlen a karaktereivel, főleg Greysonnal, aki a Viharszem egyik kulcsszereplője. Nagyon várom már, hogy kiderüljön mi is a Viharszem igazi célja vele, mert kétség kívül igaz, hogy neki szánta a legkegyetlenebb, és legátláthatatlanabb sorsot.

"Lucifer kaszás! Kevés nyomorúságosabb van ezen a világon, mint egy bukott kaszásjelölt, de még közülük is Rowan Damisch a leghitványabb."

" - A mi közösségünk nem hisz a büntetésben - mondta. - Csak a javításban.

- Én is - felelte Rowan. - A halandóság korában, amikor még nem tudták gyógyítani a rákos betegeket, kivágták a rákos daganatot. Én is pontosan ezt teszem."

" - Tudom, hogy a hangolók nevetséges dolgokban hisznek - mondta Citra -, mégis vannak, akik ezt az egészet ellenállhatatlanul vonzónak találják."

"Az elmúlt két évben Rowant fizikailag bántalmazták, lelkileg sanyargatták, érzelmileg megsebezték. De túlélte. Ami nem ölte meg, csak erősebbé tette - még nagyobb eltökéltséggel látott neki, hogy helyrehozza azt, ami elromlott. De most összetört. És nem volt a világon annyi nanobot, ami ezt helyrehozhatná."

" - Fején találtad a szöget, Anasztaszija! A Kaszáskör pontosan ez: gimi, sok gyilkossággal."

" A dagályt nem fordíthatjuk meg azzal, ha a tengerbe köpüni. Nem tudsz kigyomlálni egy egész rétet, ha előtte hagytad, hogy az összes haszontalan mag szárba szökkenjen."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)