Agatha Christie: Éjféltájt (Battle főfelügyelő 5.)

"A kandalló körül egybegyűltek csaknem valamennyien jogászok vagy jogi kérdések iránt érdeklődők voltak."

*

Érdekes társaság gyűlik össze a kellemes szeptemberi napokra Lady Tressilian saltcreeki házában. Nevile Strange, Lady Tressilian unokaöccse, a kiválóan teniszező, megnyerő modorú, gazdag fiatalember második feleségével, a vörös hajú, feltűnően csinos Kay-jel érkezik. 

Nevile azonban – nagynénje kifejezett rosszallása ellenére – meghívja korábbi feleségét, a visszahúzódó, szürke kismacskára emlékeztető, megfoghatatlan jelenség Audrey-t is, hogy a két nő barátságot kössön egymással. 

A különös szerelmi háromszög légköre belengi a házat, és folyamatos feszültséget vált ki a vendégekből és a személyzetből egyaránt – mígnem a feszültség egy gyilkosságban sül ki. 

A szabadsága alatt is hivatásának élő Battle főfelügyelőre vár a feladat, hogy feltárja ezt az első látásra egyértelműnek tűnő bűntényt.

Minden egy csendes vakációnak ígérkezett, de mi történik akkor ha ezen a csendes vakáción gyilkosság történik, és a gyilkos maga is épp a nyaralását tölti? A nyár közeledtével tökéletesebb időpontban nem is lehetett volna olvasni az Éjféltájt. Hozza a megszokott AC formáját, az elején még csak megismerteti velünk az alapot, a karaktereket és a konfliktus nyitját, majd onnan szépen bontakoztatja ki, és hozza be a gyilkosság eszközét. Azt hinné az ember, hogy ha zsinórban elolvas 3 Agatha Christie regényt, akkor semmi sem lepheti meg, és fel van készülve mindenre, de nem az Éjféltájt alatt. 

Újfent egy tökéletes krimit kaptam. Érdekes karakterekkel. Megnyerő helyszínnel, és egy egyértelműnek tűnő, de mégsem az gyilkossággal, ahol a tények és bizonyítékok képesek vakvágányra vezetni, és megmutatni, hogy kevesek vagyunk mi a drága AC-hez képest. Tetszett, hogy valamivel szokatlanabb a kezdés, hogy kicsit olyan filozofálgatós, de a sok váltás a karakterek szemszögei között néha rendesen összezavart. 

Battle főfelügyelővel ez az első ismerkedésem, de nem az utolsó. Akárcsak Poirot ő is furfangos, nem lehet csak úgy rászedni, figyel a részletekre és gondolkodik, nem hagyja, hogy átverjék az egyértelműnek tűnő tények. Megmutatja, hogy sokszor ami az orrunk előtt van, az nem feltétlen jelenti a teljes képet, és csak rajtunk áll, hogy átlátunk e az illúzión vagy bedőlünk a hamis információknak. Spoiler alert: nem valószínű, de azért a próbálkozásba még senki sem halt bele. Vagy mégis? 

A történet a maga valójában egy igazi gyöngyszem. Szépen van megírva, logikailag is teljesen rendben van, és látszik, hogy nem csak úgy összecsapta Agatha Christie, hanem valóban beletette saját magát is. Maga a felvetés miszerint a gyilkosság csak valami vége, jól megkavarja a vizet, és a kötet azt hivatott megmutatni, hogy a gyilkosság csak valaminek az utóhatása, nem pedig a kezdet. Minden tettnek és kimondott szónak következménye van, és ez nem is lehetne jobban igaz az Éjféltájra. Mindennek és mindenkinek súlya van.

A kötetben a bosszú keveredik a sérelmekkel, a megbocsáthatatlan bűnökkel, és ezek egymásra rakódásával gyűlik egyre inkább a pillanat, ami egy végzetes estéhez vezet, ahol ezek az érzelmek kiteljesednek, és elérik a tetőpontot. Mint egy jól megkomponált színdarab, ami addig őrli az idegeket, amíg az ember át nem éli a végső megnyugvást, a katarzist, és nem áll fel a helyéről, hogy állva tapsoljon. Leginkább ilyen érzés volt olvasni Battle főfelügyelő kalandját, nyomozását, illetve legújabb esetét. Megint csak azt tudom mondani, hogy ez az Agatha Christie regény is izgalmas, nyakatekert, tele van csavarokkal és olyan okfejtéssel, ami egyrészt helytálló, másrészt pedig számítanunk kellett volna rá. És nem, most sem találtam el a tettes kilétét, de őszintén az lenne a csoda, ha mégis sikerült volna. Annyira, de annyira közel voltam. Két ember között vacilláltam, de végül egyik tipp sem jött be, pedig majdnem elhittem, hogy sikerrel járhatok. Amin egyébként meg sem lepődök már. *kínos nevetés* Míg az elején engedi a cselekmény, hogy felvegyük a nyomozás fonalát, addig a továbbiakban olyan, mintha azon munkálkodna, hogy azért se értsük, és veszítsük el a fonalat. Egy idő után konkrétan azt sem tudtam merre van előre, kinek hihetek, és kinek nem. Kin kell nagyon rajta tartanom a szemem, és ki az, aki a nyomozás szempontjából nem lényeges, csak tölteléke a cselekménynek, és a nyomozás lefolyásának. Többször is felkaptam a fejem olvasás közben, hogy aha tudom ki a tettes, aztán a következő oldalon úgy elbizonytalanított, hogy már abban sem voltam biztos milyen nap van.

Egyszerűen zseniális lett az Éjféltájt, még akkor is, ha sokáig hagy a sötétben tapogatózni, és szándékosan tréfál meg. Kezdem azt érezni, hogy ahhoz hogy legalább egyszer is rájöjjek a tettes kilétére, el kellene végeznem egy direkt Agatha Christie-re specializálódott detektív tanfolyamot. Eszméletlenül jól ír, minden elismerésem az övé, és nem véletlenül hívják a krimi királynőjének, ezt már többször is bebizonyította. Mindezt mondom úgy, hogy ez az ötödik regényem tőle.

Különösen tetszett a kötetben, hogy nagyobb hangsúlyt kap az emberi életút, a filozófikus és a lélektani megközelítés is. Valamivel több romantikát is kapunk, ami nagyon jól áll a kötetnek, viszont vannak olyan mozzanatai a történetnek, amit legszívesebben kitörölnék, vagy legalábbis elfelejtenék. De mindenképp szép, ahogy a romantikát, a döntések követelményeit és az esélyt taglalja ez a cseppet sem vidám vakációról szóló fergeteges nyomozás. 

Összességében egy nagyon jól átgondolt, már-már agyafúrt regényt kaptam. Tele konfliktussal, indulatokkal, érzésekkel és a már megszokott gyilkossággal. Azt hozzátenném, hogy maga a tett csak a történet fele után következik be, de már azelőtt is lehet sejtetni, hogy bizony nem lesz felhőtlen a vakáció. A szerelmi háromszögért én személy szerint nem vagyok odáig, és soha nem is leszek, de feszültségkeltésnek egyszerűen zseniális volt. Kellőképpen félrevezet minket ahhoz, hogy csak erre koncentráljunk, és az intő jelek elkerüljék a figyelmünket. Egyszerűen zseniális, de tényleg. Felkerült a kedvenceim közé!! 

" - A hűség az a tulajdonság, amelyet mindenki nagyra tud értékelni, aki Audrey helyzetét átélte... - mondta az öreg hölgy. - Egy életen át tartó kutyahűség, Thomas, olykor elnyeri jutalmát."

" - Ne beszéljen már úgy, mint Guy Fawkes, inkább azt mondja meg, mitévő legyek - szólt rá Lady Tressilian."

" - (...) Előre nézz... ne hátra! Még nagyon fiatal vagy. Le kell élned az életed, és a java még előtted áll. A holnapra gondolj, ne a tegnapra!"

" - Olyan ez, mint egy lidérces álom. Semmit sem tudok mondani, és semmit sem tehetek. Mint... mint amikor csapdába esik az ember, és nem tud kiszabadulni belőle."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)