A tökéletes nyári olvasmány nem léte... Carley Fortune megmutatja, hogy pedig de, és megírta a Minden elmúlt nyarat. Ennyire erős és érzelmekben gazdag debütáló regényt szerintem régen nem olvastam. Balzsam volt a lelkemnek, és minden egyes pillanatot maximálisan kiélveztem. Együtt éltem át Percy-vel és Sammel az első szerelem csodáit, velük együtt tört darabokra a szívem, és aztán velük együtt telt meg újra reménnyel, és egy kecsegtető jövő képével. Ha a nyáron mást nem is, de a Minden elmúlt nyarat olvassátok el, és szeressétek, mert Carley Fortune elbűvöl, és te is arra vágysz, hogy újra tini legyél és megtaláld a saját Sam Floreked.
Emellett útkeresésről, hibákról és magáról az életről ír Carley Fortune. Ahogy az édesebb részeket, úgy a keményebb, valóságosakat is tiszta szívből, a maguk valójában mutatja be. Végig őszinte és összeszedett marad. Nincsenek szélsőséges kilengések, csak érzelmek és keserédes pillanatok. A friends to lovers, second chance romance, és a pánik betegség ugyanúgy szerves részeivé válnak a Minden elmúlt nyárnak, mint A Florek testvérek és Barry's Bay.
Nagyon ritkán, vagy inkább szinte soha nem olvasok second chance regényeket, egyszerűen azért, mert nem hiszek a második esélyben, de az írónő megmutatja, ha elég erősek az érzések, elég erős a kapocs, akkor lehet második esély, egy hiba nem okozhat örökké szívfájdalmat, és minden botlást meg lehet beszélni. Talán a legjobban az fájt ezzel kapcsolatban, hogy az írónő úgy építi a cselekményt, hogy mi magunk is arra a részre hajoljunk, amikor igenis megéri kockáztatni, és kimondani a kimondhatatlant is.
A történet nagyon szépen, az elejétől indul. Egészen a karakterek gyerekkoráig megyünk vissza, ahol adott egy szégyenlős fiú és egy önbizalomban hiányos lány. Ők ketten kiegészítik egymást, és ahogy telnek a nyarak, úgy lesz egyre szorosabb és szorosabb közöttük a kapocs. Úgy lesz egyre édesebb és valóságosabb a kötet. Elbűvölt, és imádtam minden egyes pillanatát. Volt, hogy fent voltunk a fellegekben, de a völgy aljában is ugyanúgy látogatást tettünk. Néhol majd szétrepedt a szívem a boldogságtól, néhol meg úgy kellett összekaparjam a darabkáit.
Carley Fortune egy őstehetség, akitől szeretnék még olvasni, és akiből nem lehet eleget kapni. Tudom, hogy ez a debütáló regénye, de ha továbbra is így fog írni, nem akarok felébredni ebből az álomból. Nem akartam, hogy véget érjen a Minden elmúlt nyár, ezért addig halasztottam, és olyan sokáig olvastam, ameddig csak bírtam, de muszáj volt megtudnom, hogy a gyerekszerelemnek induló, hibákkal és döntésekkel teli jelenetek végül elhozzák e az oly jól megérdemelt happily ever aftert, vagy keserédesen zárja az írónő a mondanivalóját.
Ahogy a cselekmény, úgy a regény is minden egyes fejezettel más lesz, a súlya és a jövőre gyakorolt hatása is. Sam és Percy a sorok között nőnek fel, együtt kacagunk, és bolondozunk velük. Aztán, ahogy egyre közeleg a felnőttkor küszöbe, az első nagy döntésekkel, úgy változik a kötet hangulata is. Komolyabb, valóságosabb és szívszorítóbb lesz. Nő a tét, és lépni kell. Lépni kell, felnőni és megnézni, hogy ebbe az új világba, hogy fér el a másik.
Végig fogtam Sam és Percy kezét, de egy ponton el kellett engedjem őket, és hagyni, hogy elkövessék a saját baklövéseiket, és tanuljanak a hibáikból. Időben elég nagy közeget fed le a történet, emiatt is érzi azt az ember, hogy a szemünk előtt nőttek fel a karakterek, és villámgyorsan halad az idő. 6 nyár, 6 csodaszép év, ami alatt Percy és Sam megtalálják az igaz szerelmet, de kb. ugyanennyi idő, amíg be is tudják váltani ezt a szerelmet, és bebizonyítani a másiknak, hogy ő az igazi, mindig is ő volt az.
"Azon a nyáron bármilyen barátért hálás lettem volna, viszont rátalálni Samre annyit jelentett, mint megütni a barátságlottó főnyereményét."
"Megkaptam életem első csókját, de nem tudtam másra gondolni, csak hogy Sam viszont nem akart megcsókolni. Még egy buta játékban sem."
" - Barry's Bayben élsz. Pick-uppal jársz. Megváltoztál, Sam Florek - közlöm gyászos hangon.
"Tizenhat éves voltam, és tudtam, hogy nekem Sam az igazi. Tudtam akkor, és azt hiszem, tudtam három évvel azelőtt is, amikor Sammel a hálószobám padlóján ücsörögve Oreót eszegettünk, és megkért, hogy készítsek neki egy karkötőt."
" - Remélem, hogy ezúttal kitartóbban küzd majd érted - mondta, aztán beindította a motort. - Különben valaki más fog."
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése