"Ez igy rendben, igaz? Rendben vagyok, ugye?"
*
Amelia Rose-t Rae Rose művésznéven ismerik rajongói. Kiégett, már évek óta fenn kell tartania a „pophercegnő” imázst. Ihletet merít kedvenc Audrey Hepburn filmjéből, a Római vakációból, és az éjszaka közepén autóba ül, hogy Rómába hajtson. Na jó, a Kentucky állambeli Rome-ba.
Amikor Noah Walker rátalál Ameliára a háza előtt, lerobbant autóval, rögtön közli, se ideje, se türelme problémás celebekre, így is elfoglalt. Jobb belátása ellenére megengedi a lánynak, hogy ott maradjon nála a vendégszobában – de csak ameddig megjavítják az autót, utána mehet Amelia, amerre lát.
Noah-nak lassan feltűnik, hogy a sztárallűröket félretéve milyen kedves és mókás ez a lány, aki a rivaldafényben töltött évek alatt egészen magányos lett. A fiú akarata ellenére közel kerül hozzá, és Amelia sem marad közömbös a bájos kisváros és a morcos idegenvezető iránt.
De mint tudjuk, végül Audrey Hepburnnek is haza kellett utaznia Rómából.
Mint egy falat édes pite. Omlós, és pillanatok alatt elolvad a szádban. Körülbelül ilyen érzés olvasni ezt a csupaszív történetet, ami talán még édesebb is, mint a Csalóka szerelem. Már az is kedvenc lett az írónőtől, de a Ha Rómában jársz alatt éreztem azt, hogy kell nekem egy pite, amit Mr. Morgós, azaz Noah süt meg. Talán még egy égett palacsintát is elfogadnék Amelia-tól.
Sarah Adams egy igazi zseni, aki a legfinomabb hozzávalókkal ízesíti a történeteit. Lássuk is, miből áll a Ha Rómában jársz receptje:
- grumpy x sunshine páros, ahol a férfi karakter a lehető leggrumpybbb, és ahol a női karakter csak úgy sugárzik a kedves természetével
- kisvárosi hangulat minden egyes pozitív és negatív oldalával (egyenesen imádom a small town romance-okat, a Ha Rómában jársz pedig egy felettébb cuki megközelítése ennek a zsánernek)
- menekülő pophercegnő (kell egy kis izgalom is, nem igaz?)
- a magány érzése (mindenki érzett már így, ettől is annyira emberi és kézzel fogható a jelenség, amit az írónő előtérbe helyez)
- szikrázó hangulat, vonzalom, banter a két főszereplő között
- kémia (lassan lángolnak az oldalak, és nemcsak az odaégett palacsinta miatt)
- dilis lány tesók, akik nem hagynak békén, de amúgy szeretnek és csak jót akarnak neked (imádom őket ezért)
- egy bájos és barátságos pite bolt (nincs is jobb boldoghormon egy kis sütinél)
- na meg egy jó nagy adag megfelelési kényszer kontra úgy élni az életet, ahogy jólesik
Sarah Adams az egyik kedvenc romcom szerzőmmé nőtte ki magát. Tavaly kezdődött a rajongás, de úgy érzem még sokáig nagyon jóba leszünk. Már az első oldalaktól megfogott és nem eresztett a Ha Rómában jársz. Sokkal komolyabb, kiforrottabb és részletesebb, mint a Csalóka szerelem. Azt éreztem olvasás közben, hogy teljesen más ez a regénye, mint a már említett és valahol útközben ledobta magáról a szerénység álarcát, és úgy igazán odatette magát. Míg ez a kötet egy igazán szívet melengető történet, addig a Csalóka szerelem az előétel hozzá.
Nemcsak Amelia szökése, hanem Noah traumáinak is a kötete ez. Két megtört lélek, akik egymás útjába kerülnek, de akárcsak Audrey úgy Amelia is más életet él, mint Noah, de vajon elég erősek az érzelmek ahhoz, hogy valami hosszútávú dolog is kialakuljon Amelia és Noah között, vagy túlságosan nagy a szakadék közöttük? Én teljes szívemből drukkoltam nekik, mert...
1., Amelia megérdemli, hogy egy nyugodtabb, de ugyanakkor barátságos légkör vegye körbe olyan emberekkel, akiknek nem számít, hogy ki ő, hogy mennyi pénze van, mert számukra ő csak egy lány, aki Rome-ban kötött ki. A normalitás és a szeretet, amit ez a város ad felbecsülhetetlen. Nem egyszer éreztem azt, hogy igen, Amelia megérkezett oda, ahova tartozik.
2., Noah a legkedvesebb, legédesebb figura, akiről valaha olvastam, még akkor is, ha a goromba stílusával ki tudna kergetni a világból. Emiatt is tökéletes grumpy x sunshine párost alkotnak, de emellett Noah-nak is vannak az életében olyan pontok, amik nyomot hagytak rajta, és ami miatt bizalmatlan, nem nyit az újdonságok felé, és alapjaiban véve olyan sérelmek kísérik a mindennapi életét, amik gátolják a boldogság megtalálásában.
Maga a történet igazán bájos, szerethető, könnyed kis romantikus történet, ami egyes jeleneteknél már-már vígjátékszerű. Sokat lehet nevetni rajta, de ahol kell ott komoly is tud lenni, és nem riad vissza a keményebb témáktól sem. Végig uralják az érzelmek és a ki nem bontakozott vágyak a történet egészét, s ahol enged a csábításnak ott válik igazán érzelmessé és ott kezdődik a bonyodalom is.
Továbbá el is gondolkodtat, és ad bőven a batyudba olyan kérdéseket, amiken te is törheted a fejed. A mindennapok stresszje előli menekülés már mindenkinek az eszébe jutott, az hogy milyen jó lenne kilépni az életből és csak úgy lenni, pihenni és feltöltődni. Amelia is ezt teszi, és megszabadul a pop hercegnője álarctól, és levedli a Rae Rose álruhát. Alatta csak Amelia marad, akinek minden újdonság, és akit a legapróbb gesztusokkal is meg lehet lepni, aki minden egyes új élménynek úgy örül, mintha az egy teljesen extra dolog lenne. Szerettem benne, hogy habár lehetne gőgös, és idegesítő egy pillanatig sem volt az, sőt megmutatta a sztárság mögötti hétköznapi embert, aki nem különbözik sokban egy teljesen átlagos embertől. Mindenkinek vannak érzései, aggályai és félelmei. Az írónő azt mutatja meg ezzel a regényével, hogy nem baj, ha túl sokká válik a stressz, hiszen rajtad múlik, mit teszel azért, hogy könnyíts az elvárásokon, és azon, hogyan is éled az életed, hiszen ne feledd a boldogság kulcsa a te kezedben van. Te tehetsz azért, hogy változást érj el, és a tied a végső döntés is. Pitébe csomagolt tanács az életre, ami csak arra vár, hogy beleharapj és élvezd.
"Fog egy nagy radírt, elmaszatolja a szokásos boldog vagyok egyedül hozzáállásomat, és utálatos kis szíveket firkál bele."
"Szerintem a tornádók is lassabbam söpörnek végig a városon. És valószínűleg kevesebb pusztítást hagynak maguk után, mint amit ő előreláthatóan okozni fog."
"Noah mosolyog és flörtöl, és kócos, és hűha. Nagyon tetszik az ittas Noah. Valójában az a baj, hogy Noah minden verziója nagyon tetszik."
"És úgy tűnik, Noah azt mondta nekem, hogy csinos vagyok, és édes. Porcukor vagyok. Végül is nem hiszem, hogy utálna. Azt hiszem, kicsit kedvel, és ez megijeszti."
"Piték, virágok, könyvek. Apránként képes vagyok Noah ezen darabkáit összerakni. Félelmetes, hogy kiderül, Noah csodálatosabb, mint vártam. Hátrakulcsolom a kezemet, mintha egy múzeumban lennék, és körülöttem minden értékes és törékeny lenne."
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése