Agatha Christie: Nem zörög a haraszt (Miss Marple 4.)

 "Végre levették a gipszet, az orvosok kedvükre összevissza cibálták, az ápolónők pedig gügyögtek hozzám, mint kisbabához, és addig noszogattak, míg óvatosan újra lábra álltam."

*

Jerry ​Burton repülőszerencsétlenség után lábadozik. Hála istennek nem lesz nyomorék, de felépüléséig nyugalomra van szüksége, ezért az orvosok vidékre küldik. Húgával, Joannával Lymstockban bérelnek ki egy házat. A városka legfontosabb lakói levizitelnek náluk, és innentől kezdve ők is a társaság köreibe tartoznak. Ennek első jele, hogy undorító névtelen levelet kapnak. A helyi orvos szerint kapott már ilyet mindenki, de baj csak akkor lesz belőle, ha egyszer véletlenül telibe talál a levélíró. De tudjuk, nem zörög a haraszt… 

És a haraszt addig zörög, amíg valaki öngyilkos nem lesz. Búcsúlevelet is hagy, Jerry pedig a szükséges nyugalom helyett egyre fokozódó izgalmak között találja magát. Mi állhatott az utolsó névtelen levélben, hogy a címzett ennyire végleges módot keresett a szabadulásra? A kisváros felbolydul, mindenhol csak erről beszélnek. A levelek meg csak jönnek, jönnek… Nyomoz a helyi rendőrség, bekapcsolódik a Scotland Yard névtelen levelekkel foglalkozó nyomozója, töri a fejét a helyi lelkész felesége, Mrs. Dane Calthrop. Szerencsére felbukkan a környéken egy idős hölgy, aki szívesen kötöget és pletykál. 

Miss Marple szokás szerint mindent kiderít. Agatha Christie egyik legkedvesebb műve volt ez, amin nem kell csodálkozni: remek alakok egy tökéletesen megrajzolt kisvárosban, kellően bonyolult bűntény izgalmas megfejtéssel.

Habár Miss Marple regényként van feltűntetve, nem teljesen az. Persze, a végén találkozhatunk vele, de a kötet javarészt Jerry Burton nyomozását teszi ki, így én emiatt nem feltétlenül sorolnám a Miss Marple sztorik közé. Mellékszereplőként van jelen, és úgy igazán nem is hiányzik a kötetből, mivel Jerry-ék is szépen felsorakoztatják a tényeket, és próbálnak minél többet megtudni az esetről ahhoz, hogy elkapják a tettest.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna érdekes és a maga nemében eszméletlenül zseniális a történet, mert bizony az volt, és ebbe a kis faluba sikerült a bullying világát is belecsempészni. Azt ne felejtsük el, hogy a mű eredetileg 1942-ben jelent meg, így érezhető egyfajta új szél is a sorok között. Már nem az a szigorú, katonás rend jellemzi, hanem egy kicsit szabadabb és a fogalmakat is így kezeli. Eddig ez az egyik legfurfangosabb Agatha Christie történet, amit olvastam, már csak azért is, mert végig ott van előttünk a tettes, az indok, mégsem látjuk a fától az erdőt.

A Nem zörög a haraszt tökéletes példája annak, hogy hiába akarunk nagyot szakítani, nem mindig sikerül. Jelen esetben próbálunk minél ravaszabbak lenni és átjárni AC eszén, de ez nem feltétlenül sikerül. Én speciel végig vakvágányon voltam, mert egyáltalán nem az lett az elkövető, mint akire én számítottam. Teljesen más ok-okozati hálót találtam ki, és más indokokkal magyaráztam a végső tettet.

Ez a regény sem hosszú, de lassan kezdem megszokni, hogy az írónő nem arra törekszik, hogy minél hosszabban meséljen és ösztönözzön arra, hogy gondolkodjunk, hanem arra, hogy néha a kevesebb több. Nem kell annyi mindent kifejteni ahhoz, hogy kevés információval, viszonylag rövidebb terjedelemben is lehet maradandót és gondolkodtatót alkotni. Agatha Christie-nek kétség kívül sikerült.

Ha jól számolom ez a negyedik AC regényem, és szépen lassan kezdem felvenni azt a ritmust, ami ezekhez a sztorikhoz kell. Adott a Nem zörög a haraszt esetén egy férfi, aki egy baleset miatt vidékre kényszerül visszavonulni, egy kis angol falu, rosszindulatú, már-már zaklató levél, innem jön a bullying is, ami ennek a kötetnek adott egyfajta pikantériát, és adott egy furfangos eset, ami rendesen megdolgoztatja az agytekervényeidet. Végig Jerry segít és rakja össze a történet darabjait, ő az, akinek a szemszögéből olvashatjuk a Nem zörög a harasztot, és ő az, aki a végén nehezen, de azért kikövetkezteti, hogy mi is vezetett el a szomorú esethez, ami miatt beszélhetünk krimiről. Eleinte bevallom nem volt annyira szimpatikus karakter, de aztán egész megkedveltem, bár vannak vele kapcsolatban furcsaságok, amiket nem tudok hova tenni, de ehhez a kor is hozzájátszott nagyban, így nem is próbálom meg megérteni. Miss Marple először a tizedik fejezetben bukkan fel, de akkor sem igazán hangsúlyos. Nem éreztem azt, hogy olyan sok dolga lenne ebben a kötetben. Nem ő viszi a hátán a nyomozást, nem ő van velünk az elejétől kezdve, és ezért én ezt a történetet Jerry-hez társítom. Azt azért muszáj megemlítenem, hogy az elején nagyon vártam Jane megjelenését, de végül nem bántam, hogy csak a végén jelentkezett be.

Ami a nyomozást és a gyilkosságot illeti azt érzem, hogy nagyon jól ki lett dolgozva, végig az orrunknál fogva vezet, és még ha sejtjük is, hogy ki lehet a tettes biztos, hogy a végére kiderül, hogy rossz volt a tipp. Igazi kellemes meglepetés a Nem zörög a haraszt a maga szerethető, de annál inkább nyakatekert módján. A gyilkos utáni "hajsza" és a levelek sikeresen elterelik a figyelmet, s mire felócsudunk már be is faltuk az első 100 oldalt.

Érdekes, hogy amíg a gyeplő végig a férfiak kezében van - Jerry Burton és Nash főfelügyelő -, addig a cselekményt a nők alakítják. Kapunk itt mindent: izgalmakat, hátsó szándékot, akadékoskodást és a jól megérdemelt szerelmet is. Személy szerint nekem nem hiányzott ez az aspektusa a kötetnek, de felüdülés volt látni, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, és végül mindenki, na jó majdnem mindenki boldogan zárja a Nem zörög a haraszt sorait. Ha szeretitek a csavaros krimiket, ne hagyjátok ki ezt a remek Agatha Christie művet sem.

" - Maga is gyűlölné az embereket, ha olyan volna, mint én. Ha senkinek nem kellene."

" - Micsoda hely ez? Ide jöttem, hogy sütkérezzek a napon, és várjak, míg begyógyulnak a sebeim. De ez a városka csupa gennyes méreg, pedig látszólag olyan, mintha maga volna az édenkert."

" - Ma mindenben kudarcot vallottam. A mi Aimée-nk megvet, mert nem ismerem ki magam a veteményesben. Partridge lenéz, mert ember módjára bánok vele. Megyek a kertbe férget enni és hamut szórni a fejemre."

" - Tudja - mondta Nash főfelügyelő, és a szavai valahogy mindent még borzasztóbbá tettek -, olyasvalakivel állunk szemben, akit tisztelnek, és akiről jó véleménnyel vannak. Röviden olyasvalaki, aki magasabb társadalmi osztályból származik."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)