J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter 3.)

"Harry Potternek volt néhány nem mindennapi tulajdonsága."

*

Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.

Kétség kívül az eddigi legizgalmasabb résszel van dolgunk. Sokak kedvence, nem is alaptalanul, hiszen a harmadik rész kilép már a gyermeki bájból, s ahogy Harry úgy a történet is egyre veszedelmesebb, izgalmasabb, furfangosabb és letehetetlenebb lesz. Egyszerre van meg benne az első két részben megismert gyermeki óvatosság és a veszélyek felé kacsingató fiú, aki már nemcsak egy egyszerű fiú. Ő maga Harry Potter.

A regény úgy kezdődik, ahogy az első két rész is kezdődött. Egy bizonyos sémára épül ez is. Néhány fejezet erejéig újból belecsöppenünk Dursley-ék világába, s hogy is mondjam, még mindig utálom ezeket a részeket. Nyögve nyelősen olvasom és alig várom, hogy újra a Roxfortba lehessek. Ebből a szempontból nem szeretem, hogy Dursley-ék is állandóan felbukkannak, mert csak feláll tőlük a szőr a hátamon. Aztán amikor Harry visszamegy az iskolába kezdődik csak az igazi kaland és onnantól kezdve úgy elkap a gépszíj, hogy nem bírom letenni és csak olvasnám és olvasnám. A harmadik kötet stílusosan a harmadik évet öleli fel, új tárgyakkal ismertet meg, még több varázslat és veszély kerül elő és még jobban megismerhetjük Harry, Ron, Harmione és a többiek világát. Két elolvasott kötet után a harmadiknál ötlött fel bennem, hogy szívesen olvasnék egy Draco spin-off sorozatot. Áttérve a cselekményre, nemcsak színesebb, mint az előző részek, hanem részletgazdagabbak és érdekesebbek is. Új helyszínek, új karakterek és egy teljesen új "rejtély" nehezíti a cselekmény főhőseinek életét. 

Nincs még egy olyan rész, mint az azkabani fogoly. Megkapó, csodálatra méltó, erős, néhol szomorú, de az kétségtelen, hogy az egyik legjobb kötete a sorozatnak, bár még így sem vagyok biztos abban, hogy nekem is ez lesz a kedvencem. Ha a cselekmény szálát tekinteném azt mondanám, hogy fondorlatos, fordulatos és meglepően veszélyes, még az eddigieknél is veszélyesebb. Középpontba kerülnek a dementorok, s végre Roxmorts is előkerül, mint új helyszín. 

Mindig is imádtam ezt a varázslók lakta helyet, s olvasva sem veszített a varázsából, sőt... Egyre inkább érzem azt, hogy gyermekként még nagyobb élvezet olvasni, de így felnőtt fejjel is baromira élvezetes. Úgy betérnék a Mézesfalásba vagy oly szívesen meginnék egy Vajsört. Úgy hallottam, hogy nagyon finom. A Kóbor grimbusz jelenetei mindig klausztrofóbiát idéznek elő bennem, s ez most sem volt másképp. 

Nemcsak újdonsággal szolgált, de egy egészen frenetikus utazásban is részem lehetett. Emellett a kviddics is teljesen más szemszögben került elém. Kezdem megkedvelni ezt a sportágat, de nagyon. Az írónő olyan szemléletes és részletes, hogy jómagam is kedvet kaptam, hogy seprűre pattanjak. Új órákat is megismerhetünk a kviddics mellett, s a kedvencem Hagrid legendás lények órája. Annyira kedvelem ezt a szeretetre éhes óriást. A légynek sem tudna ártani és az odaadása az állatok felé példaértékű. Általa a gyerekek is arra vannak nevelve, hogy igenis számítanak azok az élőlények is, akiknek nem adatott meg a beszéd képessége. 

Az írónő úgy nevel, hogy közben szórakoztat és belecsöppensz egy ámulatba ejtő varázsvilágba. Sirius Black jelenléte csak még jobban tetézi az izgalmakat és erősen befolyásolja a továbbiakat. Mint filmismerő, nem titok előttem a regény végkimenetele, mégis izgatottan és tágra nyílt szemekkel olvastam, hogy milyen bajba és csínytevésbe keverednek Harryék. S ha már csíny, a Tekergők térképe mindig is az egyik kedvenc varázstárgyam lesz azt hiszem. 

De nemcsak vidámság ez a történet, a dementorok megjelenésével kap egy sötét, baljós színezet is. Alapjaiban határozzák meg ezek a lények a cselekményt és annak a hangulatát. Mint azt megszokhattuk nemcsak varázslatos, de küzdelmes évben van részük Harrynek és a barátainak. Meglepődve tapasztaltam viszont, hogy egyre inkább kedvelem Hermionet.

Minden eddigi elképzelésemet túlszárnyalja az azkabani fogoly és úgy ejtett foglyul, ahogy egy dementor kiszívja az életet áldozatából. Egyik pillanatban még csak ismerkedtem a harmadik kötettel, s mire feleszméltem már vége lett és kiköpött, mint egy megrágott csontot. Azt hiszem ezután a rész után szükségem lesz egy alapos pihenésre. Imádtam viszont ahogy újabb és újabb titkokra derül fény, ahogy egy pillanat alatt megváltozhat a cselekmény, s ahogy az írónő dobálta a fordulatok, eszméletlen, le a kalappal. Nemcsak az intenzitásával és az erejével ragad magához, hanem az őszinteségével és az igazságérzetével is. Összességében egy nagyon erős és kalandos harmadik évben lehetett részem, telis-tele akcióval, összezörrenésekkel és egy felbolydult varázsvilággal. Eddig ez a legérdekesebb kötet, s igen, méltó a hírnevéhez. Nemcsak Piton professzort ismerhetjük meg jobban, de Harry szüleinek a gyermekkorát is. Előkerülnek régmúlt sérelmek, el nem mondott szavak és egy igencsak kacifántos átverés. Most nincsenek rejtvények, se szörnyek, de van helyette barátság és rokon kapcsolatok. Méltóbban nem is búcsúzhatnék, mint azzal a két szóval, hogy jelentem a csíny letudva.

"Üdvözöljük a Kóbor Grimbuszon, az útfélen rekedt boszorkányok és varázslók segélyjárgányán. Csak nyújtsa ki pálcás kezét, szálljon fel, és mi elvisszük, ahova csak óhajtja. Stan Shunpike vagyok, a ma esti járaton én leszek az ön..."

" - Malfoy tanácsát akarod megfogadni a miénk helyett? - fakadt ki Ron. - Tudod, mit küldtek el Pettigrew anyjának, miután Black végzett a fiával? Apa elmesélte nekem - a Bűbáj-rend arany fokozatát és Pettigrew ujját egy dobozban. Az volt a legnagyobb darab, ami egyben maradt belőle. Black dühöngő őrült, Harry. Nagyon veszélyes."

" - És Malfoy repesne az örömtől, ha Black téged is miszlikbe tépne, mint Pettigrew-t! Fogd már fel, Harry! Malfoy azt akarja, hogy megölesd magad, s lehetőleg még a Griffendél-Mardekár-meccs előtt!"

" - Hermione, az utóbbi időben rád se lehet ismerni -csóválta a fejét Ron. - Felpofozod Malfoyt, kirohansz Trelawney órájáról, és most ez..."

" - Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban? Az édesapád ott él benned, Harry, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá. Mit gondolsz, miért épp egy szarvas jelenik meg, ha a patrónusodat szólítod? Tegnap este Ágas tért vissza közénk."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!