2020. március 3., kedd

Baráth Viktória: Az igazság ára (Igazság 3.)


"A lift halk csilingelésére kapom fel a fejem."

*

FÉKEZHETETLEN INDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy napsütéses reggelen minden összedőlni látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most mindent kockára kell tennie. Nem menekülhet tovább a múltjában elkövetett hibái elől. Vagy mégis?

Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a saját családodat?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória nagy sikerű Igazság-trilógiájának befejező része olyan meglepetéseket tartogat, melyekre az olvasó nem is számít.

A második rész, ahogy az várható volt függővéggel zárult, egy tipikus vikis csavarral, ezért már előre féltem, hogy mit fogok kapni a harmadik, egyben lezáró kötetben. Igaz, hogy az előző részekhez képest vékonyabb, viszont annál több minden történik a lapok alatt és annál inkább elbizonytalanít olvasás közben. Egy cseppet sem csalódtam az írónőben, pontosan azt kaptam amire számítottam. Kegyetlenül nyers volt, őszinte, és megrengette a világomat. Egy nagyszerű trilógia pompás befejezése taktikázással és megannyi szívfájdalommal.

Nagyjából fel voltam érzelmileg készülve, de azért rendesen megrengetett, elgondolkodtatott és kétségbe ejtett olvasás közben. Viki kegyetlen és nem kíméli az olvasóit, s ezt ezúttal is bebizonyította. Nem győztem kapkodni a fejemet, tátottam a számát és sűrűn pislogtam, hogy whaat?? Igen, nagyon jól használja az írónő a dramaturgiai eszközöket, tudja, hogy tartsa fent a figyelmet és a feszültségkeltéshez is nagyon jól ért. Hannah és Jason története már az elején sem volt egyszerű, na de Az igazság ára alatt még a szokottnál is nehezebb. Nem elég, hogy veszélyes ügybe keveri a karaktereinket az írónő, de még kétségekkel is bombáz minket. Olyan olvasni a kötetet, mintha egy harcmezőn lépkednék és azt várnám, hogy mikor robban fel egy bomba, vagy mikor repíti le a fejemet egy lövés. Hihetetlenül izgalmas, sejtelmes és titokzatos. Tudtam, hogy nem szabad pia nélkül olvasni, mert hát Baráth Viktóriáról van szó, aki le merném fogadni, hogy imádja megnyomorgatni az olvasóit és néha már úgy éreztem, hogy alkohol nélkül nem bírom ki és kell, sőt szükségem van rá. De még emellett a késztetés mellett is sikerült józanul átrobognom a kötet felett. 

Azt kell, hogy mondjam nemcsak még magasabbra tette a mércét, de olyan szinten levett a lábamról, hogy az nem igaz. Egyszerre volt lebilincselő és szó szerint oda ragasztott az oldalakhoz, s emellett egy igencsak meglepő és szívét tépő ügyet tár a kedves olvasók elé. Nem elég, hogy a karaktereket megnyomorgatja, de minket olvasókat is rendesen megkínoz. 

Kilátástalan helyzetek, bukkanók, meglepő fordulatok, reményvesztettség, egy család jövője és a másik iránti bizalom eszközeivel dönt minket kárhozatba. Olyan szinten robogunk az események között, hogy elég egyszer nem kellően figyelni és elvesztettük a szálat és csak pisloghatunk és kereshetjük vissza, hogy hol akadtunk el. Mindig is tudtam és láttam is az írónőben potenciált, az évek alatt láttam, hogy fejlődik, hogy tárja ki a szárnyait, s Az igazság ára alatt szárnyalt csak igazán Viki. 

Kiadott magából mindent, s lehet hogy családanya lett, de a törtetésből és a kínozzuk az olvasókat hozzáállásból semmit sem veszített. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor talán még belevalóbb és megmondóbb lett. Maga a cselekmény 180 fokon pörög, nincs egy unalmas pillanat. Van, hogy teljesen megtántorít, de van hogy annyira felpörget, hogy nincs megállás. Végig a már felhozott ügy áll a háttérben, ami a második rész végét teljesen felkavarta, s itt a harmadik alatt bontakozik ki igazán. 

Megdöbbentő tények, csalás, merész és veszélyes felfedezések, egy család sorsa és a párunkba vetett hit mind megkérdőjelezésre kerül. Biztos, hogy ismerjük azt, akihez hozzámentünk? Biztos, hogy az, akinek vallja magát? Vajon a múltat végleg egy lehet felejteni, vagy mindig elő fog jönni a legváratlanabb pillanatokban? Lesz valaha megállás? Mi lesz, ha Hannah nem tudja megmenteni Jasont és rács mögé kerül? 

Mi lesz, ha... Megannyi kérdés, amire a válasz itt van a kötetben. Nemcsak egy egyszerű lezárásról van szó, nemcsak azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha elindul egy lavina, ami maga alá sodorja az embereket, hanem a kiutat is felkínálja. Hannah és Jason párosa sose volt egyszerű. Mindig voltak és lesznek is bukkanók. Túlságosan erősek és makacsok mindketten ahhoz, hogy unalmas legyen velük az élet, s ezt az írónő szépen ki is aknázza. Egy újabb bizonyíték itt, egy újabb fejlemény ott és máris minden a feje tetejére áll. Egy szó, mint száz... Az igazság trilógia méltó, de annál inkább vikis lezárást kapott, ami az előző kötetekhez hasonlóan sokkal többet rejt a felszín alatt, mint azt megmutatná. Egy olyan ügy keretein belül zárja le az írónő a két főszereplő történetét, ami nemcsak a jelenre, de a jövőre is hatással van. Az a bizonyos pillangó a múltban kitárta és megcsapta a szárnyait, s olyan pusztítást és károkat képes okozni, amit ha nem előzünk meg, minden amit eddig felépített Viki romba dől és teljesen más irányba tereli a regény cselekményét és a karaktereket is. S hogy végül Hannah és Jason megkapja e a jól megszenvedett és megérdemelt happy endet? A válasz ott lapul a trilógia befejező részében.
"A látvány, ami fogad, amikor belépek a házba, enyhén szólva sokkoló. Mintha betörtek volna. Pont úgy érzem én is magam, mint ahogy a lakás kinéz: felforgatva, kirabolva, igazi katasztrófaként."

"Szánalmasnak érzem magam. Egy olyan férfi szerelmére vágyom, aki már lemondott rólam. Aki hazudott nekem, megcsalt, kihasznált, átvert... És én mégis úgy érzem, mintha valaki ellopta volna őt tőlem. Mert ő az enyém, és most már egészen tisztán látok: nem adom fel a harcot érte. Nem adom fel a harcot a családunkért!"

"Vörös szemekkel nézem őt, és a könnyfátyolon keresztül igyekszem eldönteni, hogy hazudik-e. A hangja végig nyugodt, de nem betanult szöveget mond. Őszintének tűnik."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...