Amanda Glaze: Edie és Violet Bond második halála

"Violet késett."

*

Sacramento, ​1885. Edie és Violet Bond valóban tudja, mit rejt a halál – a tizenhét éves ikerlányok médiumok, akik anyjuk képességét örökölve képesek kapcsolatba lépni a Fátyollal, és az ott lévő, végső nyugtukat nem lelő szellemekkel. Azonban misztikus képességeik haszontalannak bizonyulnak, amikor anyjuk sokkoló halála után apjuk egy hírhedt elmegyógyintézetbe záratná őket, és az egyedüli kiútnak a szökés bizonyul. 

Menekülésük után Edie és Violet egy utazó spiritiszta társulathoz szegődik. A színésznők, költők és zenészek úgy tesznek, mintha szellemekkel lépnének kapcsolatba, olyan dolgokat kimondva, amikről a közvélekedés szerint fiatal hölgyek sohasem beszélhetnének. Ám amikor egy éjjel Violet fellépése balul sül el, egyedül Edie szerez tudomást arról, hogy egy szellem – ami megmagyarázhatatlan kapcsolatban áll édesanyjuk halálával –, átlépett az élők világába. 

Miközben Edie titkon anyja rejtélyes utolsó kliense után nyomoz, megtudja, hogy valaki médiumokra vadászik… és könnyen lehet, hogy ők lesznek a következő áldozatai. Csak egymásban bízva állíthatják meg a gyilkost, akit senki más nem gátolhat meg tervében, hogy kicselezze a halált. 

Lépj át a szellemek birodalmába ezzel az izgalmas, természetfeletti történettel a testvériségről és a női dacról, amelyet egy 19. században élt, valódi testvérpár ihletett. Az Edie és Violet Bond második halála tökéletes választás Kerri Maniscalco rajongói számára.

" - Nézzen rosszallóan, és mondjon valami gonoszat!"

Szeánszok? Médiumok? Szellemidézés? Lelkek átsegítése a Fátyol túloldalára? Elmegyógyintézet? Egy társulat, aki olyanokat foglalkoztat, akik érzékenyebbek az átlagnál a spirituális világra, illetve kapcsolatba tudnak lépni a még át nem kelt lelkekkel? Ez bizony mind megvan az Edie és Violet Bond második halálában. Őszintén számomra ez a regény egy hatalmas meglepetés. Nem tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon bejött ez a sötétebb, borzongatóbb hangulat, és az a köd, ami a szememre ereszkedett, amíg olvastam.

Az Edie és Violet Bond második halála c. kötetben egy olyan természetfeletti regényt kaptam, ami tele van izgalmas pillanatokkal, egy cseppnyi veszéllyel, és hátborzongató, helyenként nagyon para jelenetekkel és eseményekkel. Akik szeretik a szellemes, lelkekről szóló történeteket azoknak igazi telitalálat lesz Amanda Glaze regénye. A meglepetés erejével engem sikeresen meggyőzött, és már ott egyértelmű volt számomra, hogy szeretni fogom, miután elolvastam az első fejezetet, mert már az tele van vibrálással és földöntúli energiákkal. A történet egy ikerpárról szól, akik kicsit sem hétköznapiak. Kapcsolatot tudnak létrehozni a szellemvilággal, ugyanakkor a múlt eseményei miatt menekülniük kell, és ez a veszélyfaktor csak még jobban felcsigázott. Adott Edie, akinek a szemszögéből olvashatjuk a regényt, illetve Violet, aki olyan mintha Edie ellentéte lenne. Sokkal energikusabb, sokkal színesebb közegben látja a világot, vakmerő, álmai és ambíciói vannak, amikért tesz, ugyanakkor az elején nem igazán volt szimpatikus számomra, mint karakter, de aztán a végére teljesebb megérett a jelleme a feladathoz, és Edie mellett őt is nagyon megkedveltem, de örülök, hogy Edie a narrátor, mert ennek a különleges, tökéletes őszi regénynek egy olyan elbeszélőre van szüksége, mint Edie Bond. Edie és Violet habár különböznek jellemben, mégis van köztük egy olyan szoros testvéri kapocs, amit imádtam.

A kötet hangulata baljós, tele van árnyakkal, ismeretlen tényezőkkel, szellemekkel és rejtéllyel. Edie szépen lassan, ahogy haladunk előre mindenre választ kap, megtudja, hogy mi is történt igazából a múltban az anyukájával, és azt is, hogy mi vezette el őket oda, ahol épp a kötet kezdésekor voltak. Érdekes volt látni, ahogy egyre jobban megnyílt előttünk, és már amikor bekerült a képbe Laws tudtam, hogy rá is érdemes lesz odafigyelni.

Az írónő stílusa nagyon gördülékeny, szépen fejezetről-fejezetre egyre jobban megszerettem azt, ahogy ír, ahogy viszi előre a cselekményt, és mutatja az utat. Attól sem félt, hogy az adott kor normáinak ellentmondva Edie-t felruházza olyan vágyakkal, ami a 19. század tájékán nem volt olyan szokványos, és végig azt mutatta nekünk, hogy Edie sokkal többre képes, mint amit nap, mint nap megmutat magából.

A történet érinti a nők sorsát, illetve a terror elmegyógyintézeteit is, ahol különféle kísérletek folytak, és ahova akár egy elcsépelt indokkal is bezárhattak valakit, elég volt rossz helyen lennie, vagy csak megvédenie a testi épségét. Ezeket a részeket elborzasztva olvastam, viszont az tény, hogy a hangulathoz nagyon illik, és szépen kiegészítette a médiumos szálat. Kéz a kézben járva fonta össze a két médium és az intézet sorsát, terrorral, és félelemmel ruházva fel azt.

A médiumos vonal mellett a gyógynövények, illetve ezek használata kapott nagyobb teret, aminek nagyon örültem, mert szívesen olvasok arról, hogy egyes növényeket hogyan is lehet felhasználni, és ezáltal mágikus is lett az Edie és Violet Bond második halála. Nemcsak a lelkeket hozta be az írónő a képbe, hanem a gyógynövények felhasználását, illetve a lélekvándorlást is, ami eddig ismeretlen terep volt előttem.

Tetszett, ahogy az egyes szituációkat megoldotta, és egyensúlyban tudta tartani az érdekes, információkkal teli részeket a hátborzongatóbb, titokzatosabb részekkel. S habár ez az első Amanda Glaze regénye, biztos vagyok benne, hogy szeretnék még olvasni az írónőtől, mert nagyon tetszett az Edie és Violet Bond második halála. Pont annyi misztikum van benne, mint amit szeretek, és annak különösen örülök, hogy egy cseppnyi romantika is szerepet kapott a végére.

A történet, ahogy haladunk előre úgy lesz egyre sötétebb, egyre komolyabb, és egyre több feszültség és titok kerül be a képbe. Szóba kerül az önfeláldozás, múltbéli cselekedetek kihatása a történet jelenére, illetve olyan eszközök, amik hol növelik a para hangulatot, hol pedig ontják magukból a különlegességet. Talán a legjobban paranormális részek tetszettek, és az, ahogy az írónő vezette végig a cselekményen Edie-t, de kicsit azt érzem, hogy Violet el lett hanyagolva és csak a végére mutatta meg, hogy benne is van spiritusz. Na meg a kialakult románc is aranyos volt Edie és Laws között. Halkan megjegyzem, hogy már az első pillanattól kezdve szerettem volna, ha valami kialakul közöttük, mert éreztem a kémiát, és a feszült hangulat nagyon jó volt közöttük. Élek-halok ezekért a pillanatokért, de tényleg. Sokáig kételkedtem, hogy fog e alakulni közöttük valami, vagy az írónő inkább a paranormális világra helyezi a hangsúlyt, illetve a nők helyzetére, de a megfelelő pillanatban megmentette a napot, és megadta azt, amire úgy vágytam. S habár ez az írónő debütáló regénye, amit én személy szerint nem éreztem, annyira jó volt a kötet dinamikája, és szépen össze van rakva az elejétől a végéig, emiatt én nagyon meg vagyok elégedve vele, és úgy érzem, hogy nem kap elég figyelmet ez a történet, pedig tökéletes olvasmány a spooky seasonre, illetve ha szeretted Sarah Penner A Londoni Szeánsz Társaságot, akkor az Edie és Violet Bond második halála is tetszeni fog.

"A gyásza őszintének tűnik. Mégis, kénytelen vagyok óvatosságra inteni, kedvesem."

" - Látod? Kézben tartja a dolgot. - Laws tett néhány lépést felé, és halkan folytatta: - Sikerülni fog, oké? Csak bízz bennem egy kicsit."

" - Az incidenst, amelyről beszél, megoldották. Maga a rendőrfőnök biztosított róla. Ne feledje, doktor, kötelességünk megtisztítani a lelket. Tisztítsa meg a lelket, és a test követni fogja."

" - Ő nem olyan, mint te vagy Violet. Nem tudta, hogyan térjen vissza. Edie, nálad vannak a gyógyfüveid?"

" - Azt mondtad, hogy megbízhatok benned, Laws Everett. Bizonyítsd be. Most.

Szemein átsuhant egy érzelem, amit a lány nem tudott beazonosítani. Aztán felemelte az állát.

- Figyelni fogok rá - jelentette ki ünnepélyes és halk hangon. - Figyelni foglak mindkettőtöket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Sarah Adams: A szabálykönyv

"Az élet néha olyan, mint egy doboz csokoládé, néha pedig olyan, mint egy doboz csokoládé, amit kint felejtettek a tűző napon."

*

Egyetem alatt egy pár voltak – összejöhetnek még egyszer? 

Nora egész karrierje egy jóképű profi amerikaifoci-sztár kezében van. Derek, a sztárjátékos történetesen Nora expasija. Annak idején a lány nem valami elegáns módon vetett véget a kapcsolatnak – a régi döntés most álmatlan éjszakákat okoz neki. Profi ügynök lett, és Derek az első ügyfele. Aki még mindig mérges rá. 

Derek bosszút forral: ha Nora az ügynöke akar lenni, hát jó. De a fiú feltett szándéka, hogy megkeserítse az életét. Még emlékszik, hogy a lány nem adja fel egykönnyen. Erre a tulajdonságra alapozza a tervét. És Nora valóban nem adja be a derekát, hanem éppenséggel ellentámadásba kezd. De aztán jön Las Vegas, egy vad éjszaka másnapján Derek és Nora egy ágyban ébrednek mint friss házasok. 

A szabálykönyvet kihajították az ablakon – mit hozhat ez a kapcsolat? Ki-ki mentse a munkáját? Lehetséges kettejük közt életre szóló szerelem?

"És vékony, láthatatlan tintával a szívem alsó sarkába firkantom: Hiányzol, Derek. Az én Derekem."

Az utóbbi időben elég sok második esély szerelmet olvastam, viszont ez az egyik legcukibb. Sarah Adams írásai egytől-egyig tele vannak egyéniséggel, szerethető karakterekkel és vicces szituációkkal. Ez A szabálykönyv alatt sincs másképp, sőt úgy gondolom, hogy az eddig olvasott SA könyvek közül ez a legkacifántosabb, de egyben a legszebb szerelmi történet is.

Az írónő tökéletesen ábrázolja, hogy milyen is az ha megtalálod a másik feled, ugyanakkor nem jó az időzítés, nem jó élethelyzetben talált meg, és ilyenkor van rációja a második esélynek. Minden van A szabálykönyvben, amit szeretek: egy szexi sportoló, akit lehet szeretni, egyedi női karakter, aki hol pörög ezerrel, hol pedig be nem áll a szája, de közben ott van benne a bizonytalanság és a bizonyítási vágy is. Derek és Nora kapcsolata mélyen érintett, már az elején éreztem, hogy érzelmileg nagyon erős lesz, és ez így is volt. Az elejétől kezdve építkezünk, az írónő hagy időt arra, hogy megismerjük a karaktereket, a múlt egy darabját, a sérelmek egy részét, a lassan előkerülő érzéseket, és csak aztán dob be minket abba a viharba, amit úgy hívnak, hogy Nora Mackenzie. Egyfelől megmutatja a nők világát a sportban, azt hogy milyen nehéz helyzetben is vannak, hogy mennyire maszkulin ez a világ, és azt, hogy milyen nehéz érvényesülni, nehéz bizonyítani, és nem véletlen, hogy nem sok nő mozog ebben a közegben. Aztán ott van Derek, akinek az oldaláról láthatjuk a sportolói világot, azt, hogy mennyi munka is van egy-egy imázs és jó kép felépítésében, és elég egyetlen rossz mozdulat vagy sérülés és veszélybe kerülhet az ember karrierje. Ezek mellett olyan fontos témákat is boncolgat, mint a diszlexia vagy éppen a nem megfelelő tapasztalatok miatti gát, a túlteljesítés és a sérelmek megbeszélése, illetve lezárása. Sarah Adams nagyon szépen vegyítette ezeket a témákat a sport románcokra oly jellemző fülledt levegővel, egy kis kamu házassággal és a lelkitársak zsánerével.

Egy percig nem unatkoztam, és Nora mindig gondoskodott arról, hogy ne legyenek üres járatok, illetve miatta egy nagyon jó hangulatú, vicces és humoros felütést kapott A szabálykönyv. Annyi bizonyos, hogy Nora és Derek mellett nem lehet unatkozni, és nagyon szépen kiegészítik egymást, mind a versengős énjükkel, s mind a helyzet bonyolítására való hajlammal.

Ha azt hittem, hogy Nathant és Bree-t nem lehet felülmúlni, akkor hatalmasat tévedtem, mert Nora és Derek legalább annyira közel került hozzám, mint a már említett páros. S habár Nora és Derek ég és föld, mégis oly jól kiegészítik a másikat, és annyira látszik rajtuk, hogy igenis fontos nekik a másik, még akkor is, ha a múltban összetörte a szívét, és egyszerűen ha két embernek együtt kell lennie, akkor együtt is lesznek. Sarah Adams megmutatja, hogy sosem késő, és a második esély egy újabb esély számukra a boldogságra.

A fake marriage (kamu házasság) típusú történetek annyira nem a kedvenceim, viszont a forced proximity az nagyon, és A szabálykönyvben van mindkettő. Arról nem is beszélve, hogy egy ágy van, és egy trópusi nászúton vehetünk részt, ahol Nora és Derek még közelebb kerülnek egymáshoz, és már nemcsak azért, hogy oltsák a tüzet és a bulvársajtó szomját, hanem valóban előtérbe kerülnek az érzelmek, és azok az édes kísértések.

A szabálykönyv más, mint az eddigi általam olvasott sport románcok, viszont ennek ellenére is nagyon szerethető. Grumpy x sunshine, ahol Derek a mogorva mackó, és Nora a mindig pörgő, rendszerető sunshine karakter, aki a maga egyedi stílusával beragyogja a napot, és kihozza a másikból a legjobbat. A szakmájában is odateszi magát, emiatt egy igazi munkamániás, ugyanakkor Derek mellett kezd lelassítani, és már nem az a Nora, akit az elején megismertünk.

Az érzelmek végig ott sisteregnek, és ahogy Derek és Nora egy szobába kerül ember legyen a talpán, akit nem dönt le a szexuális feszültség, és a múlt sérelmeire fittyet hányó szív sóvárgása. Ugyanúgy, mint a humorosabb részek és a komolyak, úgy a szexuális feszültség is kellőképp kiegészíti az apró érintéseket, a szerencsétlen események láncolatát, és Derek beismerését. Csajok, ha a pasitok nem olyan, mint Derek Pender, ne is fecséreljétek az időtöket!!

Amit nagyon szerettem a kötetben a cselekmény és a karakterek mellett az az, hogy az írónő hozza a megszokott formáját, a stílusa még mindig eszméletlen, valahol cuki is a történet meg komoly is, ugyanakkor olyan szépen keveri a sport románcokra jellemző jegyeket a második esély szerelmek szívszaggató és fájdalmas pillanataival, hogy egyes helyeken legszívesebben beléptem volna a könyvbe, és jól helyretettem volna Dereket és Norát. A cuki romantika mellett azért spicy részek is vannak benne, illetve sok incselkedés, ami miatt még inkább megkedveltem ezt a kedves és felettébb szerethető történetet. Összességében nagyon szerettem, imádnivaló volt, a karaktereket elég gyorsan a szívembe zártam, imádtam közöttük a dinamikát, azt ahogy szépen lassan előkerültek a múlt bizonytalanságai, aztán a jelené, és ahogy ezt az egész 'az exem az új ügynököm' felállást kezelték, illetve azt, hogy az elején Derek nem adta olyan könnyen magát, Nora meg nem engedte, hogy Derek makacs énje a céljai elé álljon, és minden akadályt zokszó nélkül vett. A párosukat egyenesen imádtam, és nem volt elég annyi, mint amennyit kaptam belőlük. A lelkemnek nagyon kellett ez a Sarah Adams regény, mert egyszerűen tökéletes volt, persze csak a Gyakorlat teszi a mestert után. Ha szeretnél egy olyan sport románcot olvasni, amiben második esély szerelem van, egyedi és felettébb szerethető karakterek, egy Nora hurrikán, akkor ne hagyd ki A szabálykönyvet, ami ugyanabban a világban játszódik, mint a Csalóka szerelem.

"Mert úgy nézett rám, mintha én lennék a világ legnagyszerűbb dolga. Megértettük egymást, miközben senki más nem értett minket."

"Amikor lehullik a ruha rólam, előkerül az érzésekkel teli kis monogám hátizsákom. Nem tehetek róla. Ez a testem törvénye, amelyet egy aranyos kis prűd rendőrnő irányít. És néha szeretnék megszabadulni tőle."

"Látni fogom, hogy szívszorítóan szebb, mint valaha, és nem számít, mit csinál, vagy hova megy, a szívemben mindig az enyém lesz. És utálom őt ezért."

"A munka jó. A munkába menekülök, ha bizonytalannak érzem magam a világban, mert számomra a munka egy olyan egyenlet, amelynek minden egyes alkalommal egyértelmű a megoldása. Ráadásul jó vagyok abban, amit csinálok."

"Még akkor is, amikor a legdühösebb voltam rá, a busz elé léptem volna érte."

" - A tiéd vagyok, Nora. Mindig is az voltam. Mindig is a tiéd leszek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Emily Henry: A boldogság otthona

 "Ház a sziklás tengerparton."

*

Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták. 

És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak. 

Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket. 

Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…

"Régen ilyennek gondoltam a szeretetet: tünékeny, testetlen, megfoghatatlan dolognak, amely kihuny, ha hozzáérünk. Most viszont már tudom, hogy a lángocska reszket és pislákol ugyan a szélben, de nem tűnik el soha."

Emily Henry a romantikus strandkönyvek koronázatlan királynője. Még rosszat nem olvastam tőle, és minél több írását falom be annál inkább azt érzem, hogy a könyvei igazi gyógyír a mindennapok fáradalmaira. Akárhányszor kézbe veszek egy EH könyvet tuti biztos, hogy azt nem lehet kirobbantani a kezemből, és ez A boldogság otthonával sem volt másképp.

A történet középpontjában egy baráti társaság áll, akik szépen lassan, ahogy halad az idő és ahogy nőnek fel elkezdenek eltávolodni egymástól, más életszakaszba lépnek, mint a többiek, más és más érdekli őket, ezért Sabrina egy utolsó próbálkozásképp összeszedi a csapatot, és még egy utolsó hetet eltöltenek a családi nyaralóban, mielőtt azt eladják. Szerintem senkinek sem ismerős a jelenség, hiszen természetes, hogy ahogy új élmények és élethelyzetek érnek változunk. Változunk és fejlődünk. Más felé tart az életünk, és nem biztos, hogy az egyetemi barátoknak ebben van hely, vagy meg lehet menteni a menthetetlent. A történet eleje nekem pont emiatt kicsit szomorkás, de jó volt látni, ahogy a kis csapat egy régi hagyományt élesztett újra, és beletettek mindent, hogy ne kerüljenek ki a többiek életéből. Egy igazán szerethető, romantikus, szívmelengető és mély érzelmekkel játszó regény A boldogság otthona, ami nem fél leásni a mélybe, és felszínre hozni az eltemetett érzéseket, titkokat, a kételyeket és a jövő félelmeit. A kötetet Harriet szemszögéből olvashatjuk, aki a kis csapat zsenije, egy lány, akiben hatalmas potenciál van, mégis valahol eltévelyedett az úton és jóformán A boldogság otthona az ő útkereséséről és arról szól, hogy ráleljen önmagára. Barátok, család és kapcsolatok is szóba kerülnek. Több családmodellt mutat be bizonytalanságokkal, nehézségekkel, és az életre kiható traumákkal, illetve megfelelési kényszerrel. Nem egyszer éreztem együtt Harriettel, és nem egyszer éreztem azt, hogy releváns számomra, amit mondani akar illetve a legjobb időben talált meg magának.

Érzelmek terén nemcsak érintőlegesen járt el az írónő, hanem bizony előhozza azokat a mély érzéseket, amik ha előkerülnek már semmi sem lesz a régi. Nem lesz minden boldog, még akkor sem, ha ez a boldogság tettetett volt. Ahogy a regény címe is sugallja arról szól ez az Emily Henry könyv, hogy mit is jelent a boldogság otthona, és mi mindent nem vagyunk képesek megtenni azokért, akiket szeretünk, és akik oly közel állnak a szívünkhöz.

Harriet végig csapdában érzi magát, hiszen van az az éne, aki boldoggá akarja tenni maga körül az embereket, ő akar lenni a tökéletes lánygyermek, a potenciális leendő orvos, a barátnő, akire Wynnek szüksége van, és a barátnő, aki ott van a barátai mellett. Igen ám, de mire eljutunk A boldogság otthona kezdéséhez Wyn nincs a képben, és elindul egy álkapcsolat, ami engem teljesen összetört.

Rossz volt látni, hogy habár a múltban történt valami, az írónő mégsem mondja meg nekünk egyből, hogy mi is volt az a pont, és szépen váltakozva a kötet jelene és múltja között lassan előhozza, illetve csepegteti az információkat. Megmutatja a múltbeli, önfeledt Harrietet, aki boldog, aki tudja, hogy mit akar, ugyanakkor ott van benne a megfelelési kényszer csírája, és a bizonytalanság apró magja.

Ezzel szemben a jelen Harrietje egy őskáosz. Nem tudja, vagy leginkább nem meri magának sem bevallani, hogy mit is akar. Önbizalomhiányban szenved, erős a megfelelési kényszere, és tele van kérdésekkel a jövőre nézve. A dinamika közte és Wyn között tagadhatatlan, és az éteri vonzás is végig ott bizsereg a levegőben, várja a gyenge pillanatokat, illetve azokat a részeket, amikor úgy igazán kiteljesedhet.

A karakterek egytől egyig egyediek, hol humorosak, hol komolyak, hol pedig csak emberek, akik hibáznak, titkolóznak és félnek az ismeretlentől. Tele van a kötet boldogsággal, a boldogság keresésével, önmagunk felfedezésével, útkereséssel, a választott család erejével, és bukkanókkal, amik után ott van a remény csírája. Mind Harrietet, Wynt, Sabrinát, Parth-t, Cleót és Kimmyt a szívembe zártam, és nagyon szerettem részese lenni annak az egy hétnek, amit utoljára Maineben, Knott's Harborban töltöttek.

Maga a cselekmény lassan, a maga sajátos tempójában bontakozik ki, finoman adagolva az információkat, és csak a végére áll össze a teljes kép. Minden egyes fejezetet a múlt és a jelen pillanatai formálják meg. Hol érzelmek hadával terít le, hol pedig elgondolkodtat. Emily Henry írásaiban mindig van többletjelentés, gondolkodni való, tanulság az életre, és bölcsességek. A boldogság otthona azokra az emberekre fókuszál, akik miatt otthon érezheted magad, akik mellett biztonságban vagy, és mindegy, hogy ez az otthon egy személy, egy hely vagy csak egy érzés, amit a másik jelenlétében érzel. Nincs szabály arra, hogy mi lehet a boldogságod otthona. Ahogy Harriet, úgy te is keresheted, küzdhetsz a démonaiddal, mint a többiek, vagy lehetnek olyan pillanataid, amikor magadra kell fókuszálnod, arra hogy mit is szeretnél, és mi az ami úgy igazán boldoggá tesz. Látszólag csak egy újabb romantikus regény A boldogság otthona, viszont Emily Henrynél semmi sem ilyen egyszerű. Jól megtölti a batyudat, és nem enged el üres kézzel. Az eddigi írásai közül nekem eddig ez a favorit, és nagyon nagyon szerettem részese lenni a Knott's Harbori élményeknek, a barátságnak, és annak a kis családnak, amivé az idők során összekovácsolódtak. Ha csak egy Emily Henry könyvet olvasol el, akkor az legyen A boldogság otthona!!

" - Ha nem csinálod jól, akkor miért pocsékolod erre az idődet? - kérdi apu. 

- Mert boldoggá tesz - felelem. - És ami boldoggá tesz, az az én fogalmaim szerint nem időpocsékolás."

" - Szeretlek - mondom. 

- Minden létező univerzumban - feleli Wyn."

"A hűs előszobában a nyár illata fogad. A sós tengerszag mellett, amely már a régi maine-i házak csontjaiba ivódott, poros polcok, napsütötte verbéna és naptej szaga terjeng."

" - Nem akartam éreztetni veled, hogy szükségem van rád, ezért úgy tettem, mintha jól meglennék."

"Régebben én is azt hittem, hogy van ideális helyszín is időpont, de most már nem hiszem. Ha igazán együtt akarsz lenni valakivel, akkor nem vársz a tökéletes pillanatra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Lyssa Kay Adams: The Bromance Book Club – Romantikus Pasik Könyvklubja (Romantikus Pasik Könyvklubja 1.)

" Gavin Scott nem véletlenül ivott ritkán."

*

A könyvklub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról!

A Nashville Legends baseballjátékosa, Gavin Scott házassága válságban van. Nemrégiben ugyanis megalázó titokra derült fény: felesége, Thea mindvégig színlelt az ágyban. A férfi a felismerés után elveszíti a hidegvérét, és ez az utolsó csepp a pohárban. Thea válni akar, Gavin pedig rájön, hogy hagyta felülkerekedni a büszkeségét és a félelmét. Üdv a Romantikus Pasik Könyvklubjában! 

Az elkeseredett és kétségbeesett Gavin váratlan helyről kap segítséget: Nashville top alfa-hímjeiből álló, titkos könyvklubtól. Az aktuális olvasmányuk, az Udvarlás a grófnénak című, szenvedélyes, régenskorszakbeli regény segítségével a srácok útmutatást adnak Gavinnek a házassága megmentéséhez. Csakhogy a szóvirágoknál és grandiózus gesztusoknál sokkal többre lesz szükség ahhoz, hogy ez a balsorsú Rómeó rátaláljon a benne rejlő hősre, és visszanyerje felesége bizalmát.

" - Szerelmem - mondta -, mindent elölről fogunk kezdeni."

Ez a könyv már csak a címével is felkeltette az érdeklődésemet, az meg már csak hab a tortán, hogy irtó cuki sport románc, második esély szerelem. Az utóbbi időben nagyon megkedveltem a második esélyes történeteket, és a Romantikus Pasik Könyvklubja az eddigi legaranyosabb, amit olvastam. Igazi kis csajos regény, ami tökéletes kelléke lehet a hétvégi pihenésnek.

A történet kicsivel több, mint 400 oldalas, viszont egyáltalán nem éreztem azt, hogy hosszú lenne. Az írónő stílusa nagyon könnyed, ezért észre sem veszed, és már be is faltad a kötet felét. Adott egy sztár sportoló, akinek a jövője a feleségével veszélybe került, és be kell vetni a Romantikus Pasik Könyvklubját, annak minden taktikájával, hogy Gavin rendbe tudja tenni a házasságát, és Theával újra közel tudjanak kerülni egymáshoz. Maga az alap nekem nagyon tetszett, az meg, hogy a férfi karakter szemszögéből indul a történet szerintem nagyon jót tett a kötetnek. Gavin miatt lesz igazán esendő, néhol extra kínos, de a végére igazán aranyos és nagy gesztusokkal teli a történet. A Romantikus Pasik Könyvklubja egy igazán aranyos, humorban gazdag, nem egyszer szívmelengető regény, és bizony a spicy jelenetért sem kell messze menni, mert abból is kapunk egy keveset, épp annyit, amennyi a történet alakulásának szempontjából szükséges. A fókusz Gavin és Thea házasságán van, a második esélyen, továbbá a félrekommunikáláson, és ennek megoldásán. Míg Gavin az önző oldalt mutatja be, addig Thea oldaláról egy jó nagy adag önbizalomhiányt kapunk, amit ugyanúgy ki kell bogozni, mint Gavin szemellenzős múltját, azt hogy nem vette észre időben a jeleket, és nem úgy reagált, ahogy az elvárható lett volna tőle. 

Amellett, hogy ez a regény szórakoztat, és rávesz arra, hogy drukkolj Gavinnek és Theának, tele van élettapasztalattal, életbölcsességekkel és olyan leckékkel, amit bárki tud hasznosítani, és kivetíteni a saját életére. Szerintem nagyon fontos, hogy az írónő mindent a saját szemszögéből írt meg, mégis annyira kézzel fogható és hasznos, hogy akár életvezetési tanács is lehetne a Romantikus Pasik Könyvklubja, hiszen sosem késő változtatni, és sosem késő a másik félt előtérbe helyezni, illetve tettekkel és szavakkal megerősíteni a szeretetünket, és tiszteletünket felé. Egy felettébb élvezetes regény tele megmosolyogtató pillanatokkal, kínos észrevételekkel, és részletekkel, amik sokkal fontosabbak, mint amit elsőre gondolnánk.

Nem igazán számítottam arra, hogy majd mély lesz a kötet, hiszen mégis csak egy romantikus regényről van szó, viszont hála az írónő zsenialitásának a Romantikus Pasik Könyvklubjának vannak mélységei, ugyanúgy, mint hullámvölgyei, és meggondolatlan kijelentései, illetve tettei. Sebezhető, hétköznapi és nem szépít semmin. Egy kapcsolatot állít pellengérre, és ránk hagyja hogyan ítélkezzünk felette.

Az írónő sikerének egyik titka az időzítés és a fokozatos tempó. Már az elején sem sieti el a dolgokat, bedob a mélyvízbe ugyan, de nem ajánlj fel kapaszkodót. A könyvklub megléte valami zseniális, és már csak emiatt megérte kézbe venni, hiszen eszméletlen jó arcok a srácok, és alig várom, hogy újra visszatérhessek ebbe a világba, Nashville-be, és a baseball világába. Azt érzem, hogy minden egyes oldalnak, kijelentésnek, illetve fejezetnek célja és rendeltetése van. Ennyire összeszedett és pontos regényt is nagyon rég olvastam.

Maguk a karakterek egytől-egyig szerethetőek (bocs Rachel, ez rád sajna nem vonatkozik), egyediek és a szó legnemesebb értelmében hétköznapiak. Hiába beszélünk élsportolókról, baseball sztárokról, mégis azt éreztem, hogy akár a szomszéd srác is lehetne a főszereplő annyira kézzel foghatóak. Mind Gavin, s mind Thea. Na meg a kis könyvklub is. Megmutatják, hogy semmi sem tökéletes, de a tökéletes amúgy is túlértékelt, és azért, mert valamire ráakasszuk a tökéletes jelzőt még nem lesz az, sőt...

A komolyabb jeleneteknek ugyanúgy megvan a miértje, mint a szórakoztató, vidám részeknek. Gavin és Thea ikerlányai annyira cukik, annyira imádtam őket, és annyira drukkoltam, hogy anyu és apu kibéküljenek, és újra együtt lehessen a Scott család. Thea is szimpatikus, na meg Gavin is a maga dadogásával. Öcsém régen dadogott, így egy ilyen karakter kétség sem fért hozzá, hogy meg fogja dobogtatni a szívemet, és ez így is lett.

Az egész történet versenyfutás az idővel, hiszen Gavinnek nem sok ideje van megnyerni magának a feleségét, és rávenni, hogy adjon neki egy második esélyt. Vannak azok az esetek, ahol a második esély boldogsággal végződhet, és már az elején sejteni lehet, hogy Thea beleegyezése nem fog sokáig kemény falakba ütközni. Szerettem a kezdeti kőkemény páncélt, amit Thea magára aggatott, és szépen állta a sarat, viszont egy olyan szerethető és csupaszív ember mellett, mint Gavin esélye sem volt.

A kötet érdekessége, hogy Theáék mellett hála a könyvklubnak egy másik történet, szerelem is megelevenedik előttünk, és nemcsak Gavin kapja meg a bizonyítást és második esélyt, hanem Benedict is, aki a kiválasztott könyv főhőse. Hihetetlenül jól szórakoztam, és biztos vagyok benne, hogy a Romantikus Pasik Könyvklubja komfortolvasmányom lesz annyira jó érzés volt kézbe venni, és elmerülni a történetben. 

Már az első oldalak is azt sugallják, hogy aranyos lesz meg valamilyen szinten esetlen is, és én imádom ezeket. Nincs is annál jobb, mint amikor látod, hogy a férfi karakter tesz a másikért, látod rajta, hogy próbálkozik, hogy mindent belead, és nemcsak elvárja a másiktól, hogy egyből igent mondjon, hanem igenis megdolgoztatja a sikerért. A kötet romantikus része eléggé hullámvasútszerű. Hol fent járunk a fellegekben, hol pedig letaszít minket a mélybe. Végig ingadozó, mégis pont emiatt valóságos. Simán el tudom képzelni, hogy van valahol egy baseball játékos, akinek gondok vannak a házasságában, és a csapattársai ajánlására egy történelmi romantikusból próbál ihletet meríteni ahhoz, hogy visszakapja a hőn szeretett társát. A Romantikus Pasik Könyvklubja megmutatja milyen is egy igazi kapcsolat, a hullámvölgyeket, a nehézségeket, azt, hogy mi történik a boldogan éltek míg meg nem haltak után, és azt is, hogy minden nap tenni kell azért, hogy a jól bejáratott fogaskerék működjön, és ne akadjon el. Thea és Gavin szépen megmutatják, hogy egy párkapcsolat bizony kemény munka, fókuszt és figyelmet igényel, nem lehet elhanyagolni, mert ha összedől a kártyavár csak nagyon nehezen lehet az alapokat újraépíteni. Emellett arra is rávilágít az írónő, hogy a különböző tényezők hogy hatnak az emberre, és az ingerek által nap, mint nap változik a személyiségünk, és senki sem az, mint aki 3 éve volt. És talán pont ez a legszebb a Romantikus Pasik Könyvklubjában, hogy megmutatja, hogy a változás nem rossz, hanem az élet velejárója. Ha olvasnál egy aranyos és néhol esetlen második esély szerelmet, akkor ne hagyd ki Lyssa Kay Adams Romantikus Pasik Könyvklubját!!

" - Egyedül hagylak egy tök jó üveg borral, te meg tudomást sem veszel róla, és inkább takarítasz?"

" - Nem tudom! Oké? Nem tudom! Ezer hang szól a fejemben, hogy mit tegyek. A tiéd. Az övé. Mamókáé. A lányoké. Fogalmam sincs, melyik az én hangom. Csak annyit tudok, hogy amikor rávett, fogadjam el az alkut, valami elpattant bennem. Úgyhogy ne ítélj el!"

" - Mivel ez egy randi... - kezdett bele -, megcsókolhatlak a kocsiban, mielőtt bekísérlek?"

" - Csak beszélj hozzám, Thea! Mondd el, mit csinálok rosszul! - Kényszerítette a hangját, hogy nyugodt maradjon."

" - Mit csinálsz? - suttogta a nő.

- Azt az egy dolgot, amitől a legjobban félek- mondta a komódja felé menet. - Azt, amire megesküdtem, hogy soha nem leszek képes, ami azt jelenti, hogy ez az, amit feltétlenül meg kell tennem."

"Számára ez valóság volt."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Brynne Weaver: Butcher and Blackbird - Mészáros és Madárka (The Ruinous Love trilógia 1.)

" Olyan sorozatgyilkosnak lenni, aki sorozatgyilkosokat öl, pompás hobbi..."

*

Amikor egy véletlen találkozás valószínűtlen kötődést teremt két rivális gyilkos, Sloane és Rowan között, valami megfoghatatlanra találnak a két, hasonló gondolkodású lélek barátságában, akik mindketten más sorozatgyilkosok leölésében lelik örömüket. 
A két vadász a vér és a szenvedés évenkénti játékán vesz részt, amelyben össze kell mérniük az ügyességüket az ország legveszélyesebb szörnyetegeivel. 
De ahogy a barátságuk valami mássá alakul, a maguk után hagyott nyugtalan kísértetek már csak néhány lépésnyire vannak, és készen állnak arra, hogy az újonnan talált szerelmüknél többet kaparintsanak meg.
Kiáshatja-e magát Rowan és Sloane a sírok játékából? Vagy ez egyszer méltó ellenfélre akadtak? A TikTok bestseller, egy vérbeli dark romance, tele gyilkossággal, káosszal és izzó szerelmi feszültséggel.

" - Lehet, hogy pszichopata vagy - folytatom, mire összehúzza a szemét -, de az én pszichopatám, én meg a tiéd. Érted?"

Fordított grumpy x sunshine? Sorozatgyilkosok, akik sorozatgyilkosokat ölnek? Egy dark romance, aminek romcom vibeja van, amiben a férfi karakter esik először szerelembe, és ölni is képes lenne a kiválasztott nőért? Egy férfi karakter, aki akár Kai Parker is lehetne? Nem is mondok többet, mert a Mészáros és Madárka egy olyan olvasmány, ami megdöbbent, és teljesen mást ad, mint amire számítasz tőle, de azért ha megfogadtok egy tanácsot: ne egyetek fagyit se előtte, se közben, utána meg már garantáltan nem fogjátok kívánni.

Nagyon érdekes a történet koncepciója, és meglepően szórakoztató a véres, néhol gusztustalan, vagy éppen morbid jelenetek ellenére is. Szeretem azokat a regényeket, amik kicsit mások, mint a többi, és határozottan a Mészáros és Madárka egy olyan könyv, ami tele van groteszk képpel, toxikus gondolatokkal, tettekkel és ocsmánysággal, viszont lehet, hogy velem van a baj és én is pszichopata vagyok, de nagyon jól esett olvasni. Az újdonság varázsával leterített, és nem akartam, hogy vége legyen. Már a kötet eleje is nagyon érdekesen kezdődik, hatalmas időbeli ugrások vannak benne, továbbá annyira ízléstelenek egyes részek, hogy már csak azért is jó. Az írónő stílusa nagyon könnyed és pont emiatt érződik egy sötétebb és brutálisabb romcomnak a Mészáros és Madárka. Őszintén nem tudtam, hogy mire is számítsak tőle, de nagyon meglepett, és alig várom, hogy még olvashassak az írónőtől, mert ha a többi kötet is ilyen lesz nagyon nagyon fogom szeretni ezt a trilógiát. A dark romance kedvelő énem visítva ugrándozik az ágyon annyira megnyert magának a kötet. Szokatlan? Igen! Mégis tele van akcióval, megszállottsággal, egy kis stalkerkodással és érzelmekkel? Igen! Mindemellett van benne 🌶️ rész is? Mi az hogy! 

A sorozatgyilkosok megölésén és becserkészésén túl a hangsúly a spicy jeleneteket van, amik hol szokatlanok, hol pedig tökéletesen illenek Rowan Kane személyéhez. Akarva-akaratlanul, de észrevettem, hogy az írónő olyan precízen kidolgozta a gyilkolós jeleneteket, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ő maga nem az, vagy nincs benne tapasztalata, annyira érzékletesek ezek a fejezetek, illetve sokkal jobban ki is vannak dolgozva, mint a kötet érzelmi része.

Maga a történet nem valami hosszú, ugyanakkor nincs is elnyújtva és úgy érzem, hogy Brynne Weaver megtalálta a tökéletes középutat. Mindenből pont annyit ad, mint amire szükség van, és hagyja, hogy szomjazzuk a következő részeket. Rowan és a testvérei zseniálisan elborultak, na jó talán Fionn nem, de Lachlan mindenképp. Három ír veszedelem, akik nem hagyják lángok nélkül se Bostont, se azok gondolatait, akik kézbe veszik a regényt.

Kevés olyan szerző van, akitől mindent akarok olvasni, de Brynne Weaver autobuy author lett. Azért, mert a Mészáros és Madárka egyszerre szórakoztató, feszültséggel teli, játékos, perzselő, akcióban gazdag, eldobod tőle az agyad, és emellett intelligens is, hiszen olyan precizitással alkotta meg a tökéletes bűntényeket, helyszíneket és a módszert, hogy azt sorozatgyilkos képzőben kellene tanítani.

Van benne egy kis rejtély is, sötét világkép, belső küzdelmek, megszállottság (hiába hatalmas red flag, nem tudok haragudni Rowan Kane-re amiatt, hogy ennyire kitartó és megszállottja volt Sloane-nak), egy kis főzés, "különleges receptek", amitől elmegy az étvágyad, ételek, amiket örök időkre megrontott az írónő, és feszült helyzetek.

Aprólékos, ugyanakkor a lényegre törekszik, és az idő múlásával érzékelteti a Rowan és Sloane közötti kapcsot, versengést, illetve bizonyítani akarást. Mind Rowan, s mind Sloane kitűnő sorozatgyilkosok, akik arra specializálódtak, hogy más sorozatgyilkosokat öljenek, és megmutassák nekik a saját levesüket. Kegyetlen brutalitással bánnak el ellenfeleikkel, és kreatív módszerekkel hagyják ott a nyomukat a tetthelyen.

Míg Rowan a sunshine karakter a maga túlbuzgó, golden retriever személyiségével, addig Sloane a grumpy karakter, akiben sötét gondolatok kavarognak, aki a legtöbbször mindent túlgondol, és aki piszok jó abban, amit csinál. Egy fekete özvegy, aki időről időre szedi az áldozatait, és kiköpve, illetve megcsonkítva adja át a túlvilágnak őket. A kettejük párosa nekem kifejezetten bejött, és az a dinamika, ami köztük van zseniális. Arról nem is beszélve, hogy az időbeli ugrások miatt slow burn is a Mészáros és Madárka.

Hihetetlenül jól áll a kötetnek az, hogy egyedi, hogy kicsit (nagyon) elborult, és tele van véresebbnél véresebb jelenetekkel. Hol vadászunk, hol pedig leterítjük a vadat, és nekilátunk a csonkításnak. Határozottan olyan kötet, ami felpörget adrenalinnal, és addig nem ereszt, amíg a végére nem érsz. Ó, és lehet, hogy kicsit kaotikus, de pont ez benne a szép. Egy gyilkosság sem arról híres, hogy minden a terv szerint alakul, illetve mentes mindenféle mocsoktól, ó nem, korántsem. Így a Mészáros és Madárka sem az. A kaotikussága mellett baromi szórakoztató, Rowan tényleg olyan, mintha Kai Parker reinkarnációja lenne, és emiatt nem is imádhatnám jobban. Nagyon jól esett ez a regény, és a nem éppen felemelő témák ellenére is sikerült kikapcsolódást nyújtania. A szexi és perzselő jelenetek szó szerint felgyújtották az oldalakat, míg a véres részek belöktek a mocsokba, és nem engedték, hogy szabaduljak onnan. Egyszerre szatirikus, és humoros. Sötét, de van benne romcom jelleg is. Felpörget, hogy aztán a mélybe taszítson, főleg a vége miatt, ami sejteti, hogy még nincs vége, de a terep immár Lachlané. Nagyon nagyon várom a folytatást, és csak azt tudom mondani, hogy ha szereted a dark romance típusú könyveket, nem ijedsz meg a vértől, illetve a gyilkolós/kaszabolós részektől sem, akkor olvasd el a Mészáros és Madárkát, és ismerd meg Rowan és Sloane nem mindennapi párosát. Legyél részese te is két sorozatgyilkos egymásra találásának, és egy igazán izgalmas és mocskos történetnek!

"Évek óta szeretlek. Soha meg nem állva. Soha."

" - Nem - suttogom. - Több mint kedvellek, Rowan. Mindig rád gondolok. Mindennap hiányzol. Egy pillanatban megjelentél, és azóta semmi sem ugyanaz. És ez megrémít. Nagyon."

" - Mielőtt felbukkantál, hiányzott valami. Te, Rowan. Te hiányoztál. Te tetted biztonságossá, hogy látszódjak. Biztonságossá, hogy a mi szabályaink szerint játsszunk."

"Esküt tettem a sötétben. Hogy kiirtok minden hozzá hasonlót, akit csak találok. Hogy felkutatom a legrosszabbakat, a legsötétebbeket, a legperverzebbeket, és kiirtom őket a föld színéről, egyenként. És megígértem magamnak, hogy sosem engedem, hogy bárki bántson ismét valakit, aki fontos nekem."

"Ideje beleverni a kemény fejembe. Sosem fog ennél többet akarni. De nem vagyok hajlandó elveszíteni. Sloane az egyetlen ember a világon, aki szörny létemre barátra talált bennem. És tudom, hogy neki éppen annyira szüksége van barátra, mint nekem. Talán még jobban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Devney Perry: Garnet Flats (Az Eden család 3.)

 " - Tizenhárom."

*

Talia Eden egy éven, két hónapon és tizenegy napon át volt szerelmes Foster Maddenbe. A 438. napon azonban elillant a szerelme, ugyanis Foster azon a napon jelentette be, hogy feleségül veszi Talia legjobb barátnőjét. Talia aznap megesküdött, hogy sosem gondol többet a férfira. 

Évekkel később Fosternek mégis van képe feltűnni a nő szülővárosában, Quincyben, hogy a segítségét kérje. 

Még alig száradt meg a tinta a válási határozaton, máris bocsánatkérésekkel és ígéretekkel felvértezve ostromolja egykori szerelmét. Talia tudja, hogy valami más is lapul a háttérben, hiszen Foster a titkok és hazugságok mestere, és hiába van Montana nagyságú önbizalma, Taliának eszében sincs segíteni neki a világbajnoki mérkőzésre való felkészülésben. 

De elfelejtette, hogy mi tette Fostert olyan sikeressé a ringben. A férfi kitartó, eltökélt, és nem adja fel, amíg vissza nem hódítja Talia szívét.

"Sosem leszel csak Talia. Számomra nem."

Az Eden család Talia és Foster második esély szerelmével folytatódik, ami tele van múltbeli sérelmekkel, szívfájdalmakkal, csavarokkal, félrekommunikálással, és egy MMA-harcossal, aki 7 évvel ezelőtt feladta a harcot Taliáért, majd aki újra felbukkan a színen, hogy megmutassa, megérdemli a második esélyt, és bármit megtenne azért, hogy Talia újra szeresse és bízzon benne. 

A szívem egy darabja Fosternél maradt, de nem bánom, mert ez a harmadik rész is legalább annyira szerethető, mint az első kettő. Menthetetlenül beleszerettem ebbe a kisvárosi romantikus sorozatba, és nem akarom, hogy vége legyen, közbe meg nagyon is várom a többiek történetét!! Talán a sorozat eddig legvitatottabb része a Garnet Flats, viszont nekem nagyon tetszett, sőt én meglehetősen élveztem olvasni, és igaz, hogy másabb, mint az eddigi Eden kötetek, viszont emiatt még nagyobb lendülettel kezdtem bele. Az tény, hogy az alapszituáció eléggé zűrös, viszont pont ezért élveztem felfedezni a múlt eseményeit, és az sem igazán zavart, hogy félrekommunikálás, illetve igazságok elhallgatásával vágunk bele a történetbe. Valahol számítottam rá, hogy másabb lesz, mint Knox vagy éppen Griffin kötete, de Devney Perry-nek nem tudok, és nem is akarok nemet mondani, mert Lucy Score mellett a kisvárosi romantika királynője, na meg Az Eden család az egyik legjobb sorozat, amihez az utóbbi időben szerencsém volt. Az írónő tuti valami mágiát vetettet be, mert a Garnet Flats is teljesen a hatalmába kerített. Alapvetően a második esély szerelmek nálam ilyen vízválasztóak, vagy szeretem őket, vagy nem. Talia és Foster viszont nagyon is megérdemelték azt a bizonyos második esélyt, és elég hamar befaltam a kötetüket. Nagyon jó volt, a dinamika kettejük között páratlan, az orvos x MMA-harcos felállás tetszett talán a legjobban, tele volt cuki jelenetekkel, aztán ezeket a cuki jelenteket olyan erős és szívet szorító részek követték, hogy az én pici szívemnek is betettek.

A Garnet Flats tele van érzelemmel, megannyi kérdéssel, szerencsére válasszal is, jó sok spicy résszel, és azt érzem, hogy mindegy mennyit olvasom Devney Perry regényeit, nem lesznek unalmasak, mert mindegyik másra fókuszál. Foster és Talia szerelme nem indult derűsen, de vajon a nehéz kezdés után lehet happy end a történetük vége, vagy Foster mindent tönkretett 7 évvel ezelőtt? Az angst része teljesen kicsinált, ugyanakkor pont ezért szerettem, mert megdolgoztatott, és nem adta olyan könnyen a boldogságot. 

Küzdeni és tenni kell érte azért, hogy megtaláljuk a vidám és boldogságtól túlcsattanó pillanatokat. Helyzettől függetlenül hol Talia, s hol Foster gondolataiba nyertem betekintést, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élveztem elveszni az érzelmek viharában. Talia már az előző részekben is érdekes karakternek tűnt, akire érdemes odafigyelni, Foster pedig tökéletesen kiegészíti azt Taliában, amiben bizonytalan, vagy amihez úgy érzi, hogy még nem tett eleget. 

Ketten együtt tele vannak energiával, emberséggel és reménnyel. Az elején eléggé fájt látni, hogy mind Foster, s mind Talia boldogtalan, de ahogy szépen közelebb kerülnek egymáshoz, úgy lesz a kötet hangulata is vidámabb, aztán szépen bekopogtat az ajtón a való élet, a mindennapi tragédiák, és ezzel együtt Talia is nagyobb képet kap a kórházban végzett munkájáról, illetve arról, hogy leendő orvosként hogyan is illik bele a képbe.

A Garnet Flats, akárcsak az Indigo Ridge, illetve a Juniper Hill tele van szerethető pillanatokkal, Quincy bájával, illetve mindennapjaival, az Eden családdal, veszekedésekkel, könnyekkel, érzésekkel, megoldandó problémákkal, gyerekekkel, az élet rejtelmeivel, és egy olyan dinamikával és kémiával, ami miatt a düh és a megbocsátás fázisa is gyorsabban indul be, mint amire számítottam. Az érzelmi része valahol insta love, viszont Devney Perry-nek ez is nagyon jól áll. Arról nem is beszélve, hogy tele van 🌶️ jelenetekkel. 

Nagyon gyorsan megvolt az összhang a két karakter között, gyorsan a helyére kerültek a ki nem mondott szavak, ugyanakkor a Garnet Flats nem a gyorsasága miatt különleges, hanem amiatt, hogy zűrös, és tele van kérdésekkel, amikre tudnod kell a választ, és árulással, amin túl kell lépni, amit meg kell emészteni, és el kell fogadni, hogy a múlton nem lehet változtatni. 

Ha a valóságban történt volna meg az, ami Talia és Foster között, akkor azt mondanám, hogy red flag és ne, viszont Devney Perry-nek nem tudom ezt mondani. Zseniális egy nő, aki arra is rávesz, hogy olyat szeressek, amit amúgy nem pártolok. Egy varázslónő, én mondom!! Az árulás és a folytonos titkolózás, főleg az elején taccsra vágtak, de aztán felálltam, és csak élveztem azt, amit adott a kötet. A hangulat még mindig varázslatos, a téli Quincy elevenedik meg előttünk, ami talán annyira mesébe illő, mint amilyen érzés olvasni róla. 

A Garnet Flats két lélektárs története, akik elszakadtak a múltban, de a sorsuk fonala már az első pillanatban összeforrt, és ezt nem lehet olyan könnyen elszakítani. Van egyfajta sorsszerűség is a szerelmükben, hiszen míg a múltban Talia szíve darabokra tört, addig a jelenben képes a megbocsátásra, ugyanakkor jó lett volna, ha kicsit tovább húzza ezt az egész 'haragszom és utállak, nem akarlak az életembe' huzavonát, hiszen élek-halok az angsty románcokért. Ezeken a legjobb sírni, de komolyan!! 

Olyan volt olvasni a Garnet Flatset, mintha felültem volna egy érzelmi hullámvasútra, ami hol a mélybe taszított, hol pedig a mennybe emelt. Kemény munka volt, de a végére beérett a gyümölcse, és örülök, hogy újított az írónő, és annak is, hogy egy ennyire zűrös szerelmet bogozott ki. A Garnet Flats nem azért kedvelhető, mert egy szeretett sorozat harmadik része, hanem azért, mert Talia és Foster azzá tették. Nélkülük nem lenne ugyanolyan a kötet. A kettejük párosa kellett ahhoz, hogy érdekes és csavaros legyen a történet, ami tele van emberi sorsokkal, második eséllyel, nehéz döntésekkel, kísértéssel, és az élet akadályaival. Összességében nekem egy erős 4 csillagos élmény lett Talia és Foster szerelme. Mindenképp pozitívum, hogy nagyon gyorsan tudtam vele haladni, továbbá végig fenntartotta a figyelmemet, és nem engedte, hogy elszakadjak Taliától és Fostertől. Azért Fostert az elején egy kicsit sajnáltam, és a szívem egy darabja meg is szakadt miatta. Az írónő egy kapcsolat hullámvölgyeit helyezte elsősorban előtérbe, és csak utána jött a család, és a szerelem. Ha szereted a második esélyeket, illetve olvasnál egy kisvárosi románcot, amiben egy orvos és egy MMA-harcos szerelme a tét, ne hagyd ki Az Eden család harmadik részét, a Garnet Flatset!

" - Tudom, hogy fel tudod húzni a saját cipzárodat. Kinyitni magadnak az ajtót. Csak így próbálom visszaadni egy kis töredékét annak, amit tőled kapok."

"Kezdtem elveszíteni őt. Kezdtem újra elveszíteni őt. De lehet, hogy sosem volt az enyém."

"Véget ért az első menet. És kegyetlenül eltángáltak."

" - Egy srác voltam, aki örül annak, hogy van húsz dolcsi a zsebében, és tudja, hogy sosem lesz képes letenni a lábad elé a világot. 

- Sosem vágytam a világra. 

- Mégis neked akartam adni."

" - Nem szeretném, ha ki költöznél - böktem ki. - Szeretek úgy hazamenni, hogy te vársz otthon. Szeretek melletted ébredni az ágyban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)

Kerri Maniscalco: Kingdom of the Cursed - Átkozottak királysága (Gonoszak királysága 2.)

"Egyszer volt, hol nem volt, egy átkozott hajnalon egy király vonult végig a kastélyán."

*

Egy ​nővér. Két bűnös herceg. Folytonos megtévesztés némi bosszúval fűszerezve… Üdvözlünk a pokolban! 

Miután eladta a lelkét, hogy a Gonoszok királynéja legyen, Emilia a Harag hercegével a Hét körbe utazik, ahol kitárul előtte a bűn csábító világának kapuja. 

Megfogadja, hogy bármit megtesz, hogy megbosszulja szeretett testvére, Vittoria halálát… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy jegyességre kell lépnie a Kevélység hercegével, a démonok királyával. 

A Gonoszok udvarának legelső szabálya? Ne bízz meg senkiben! A csalárd hercegek, fényűző paloták, titokzatos meghívók és ellentmondásos nyomok között Emilia magányosabb, mint valaha. Megbízhat egyáltalán Haragban, aki szövetségese volt a halandók világában? Vagy a herceg veszélyes titkokat rejteget a valódi természetéről? 

Útja során Emilia minden elképzelhető próbatétellel szembekerül. Vajon megleli a mágikus tárgyakat, amelyek feloldják a múltja talányait, és megadják a válaszokat, melyekre vágyik…? Vesd bele magad a szenvedélybe!

"A foga közé vette az alsó ajkamat, és gyengéden megharapta. Akkor eszembe jutott: ő aztán nem angyal. Én pedig hirtelen túlságosan is készségesen álltam az elkárhozáshoz."

Az első részt, a Gonoszak királyságát egyenesen imádtam tavaly, amikor olvastam. Szerencsére az Átkozottak királyságában sem csalódtam, hiszen még pörgősebb, még izgalmasabb és még kalandosabb, mint az első rész. Emilia és Harag története nem ér véget a Gonoszak királyságában, és az Átkozottak királysága könnyű szerrel a kedvencemmé vált.

Kerri Maniscalco egyszerűen nem tud rosszat írni, és ez a rész is hozza a már megszokott színvonalat. A kötet teljes egészében a pokolban játszódik. Mindenki gondolt már rá, hogy milyen is lehet, Harag pedig meg is mutatja Emiliának, s hiába másabb mint a sorozat első része, hozzám még is közelebb áll. Ha azt hitted, hogy a Gonoszak királyságát nem lehet felülmúlni, akkor tévedtél, mert az Átkozottak királysága minden, amit egy folytatástól elvár az ember. Informatív, szexi, bemutatja a pokol házait, már nemcsak Haragot ismerhetjük meg, hanem többé-kevésbé a testvéreit is. Nincs ennek a világnak egy olyan szeglete, amibe nem engedett volna betekintést, illetve már az elejétől kezdve szépen csepegteti az információkat, és azokat az apró tényeket és elszólásokat, amik a későbbiekben hangsúlyt fognak kapni. A boszorkányságot keveri a hét főbűnnel, és végig hűen hozza a karakterek jellemét. Ha kell, akkor az érzelmek és a vágyak uralkodnak, ha pedig arra van szükség, akkor az ész diadalmaskodik. Emilia és Harag táncot járnak, de csak a legerősebb győzedelmeskedhet. Tele van titkokkal, amik a jó helyen bukkannak fel, és jókor kezdik el bontogatni a szárnyukat. Minden egyes titok egyre közelebb és közelebb visz a mindent elsöprő fináléhoz, és minden titok más és mást helyez előtérbe. Hol a Harag házában járunk, hol a többi házban, de az biztos, hogy egy olyan része nincs ennek a kötetnek, ami unalmas, vagy éppen vontatott lenne. Csak úgy pörögtek a lapok a kezeim között, és nem akartam, hogy vége legyen.

Imádtam, ahogy az írónő lefestette a tájat, a gótikus hangulatot, amit sejtelmességgel és vágyak hadával kevert. Szerettem az Átkozottak királyságában azt, hogy egyik pillanatban Emilia és Harag ellenségek voltak, majd a következőben már a vágyak uralkodtak, és elszabadultak az indulatok. Hol szexi, hol perzselő, hol pedig fagyos volt a levegő, de nem bánom, mert az írónő végig hű maradt a karaktereihez.

Azt érzem, hogy sokkal több mindenre fény derült, mint a Gonoszak királyságában, és az csak az előétel volt, míg az Átkozottak királysága a főétel, amit egy ínycsiklandozó desszert fog követni. Most a főzés és az olasz konyha annyira nem kap hangsúlyt, viszont így sem maradunk ki a buliból, hiszen Emilia minden alkalmat kihasznált, hogy süthessen, én pedig a számban éreztem az ízeket.

Emilia és Harag párosa isteni, annyira jó közöttük a dinamika, annyira forr a levegő, ha egy szobában vannak, hogy nehéz nem azért drukkolni, hogy a gonosz nyerje el a lány szívét, és mutassa meg neki, hogy trükkök és átkok nélkül is lehet valós érzéseket táplálni, nem kell ahhoz semmilyen megidézés. Harag egy férfiállat, aki végig egy igazi kísértés, és le a kalappal Emilia előtt, hogy ennyire erős volt végig, de tényleg ott kell abbahagyni a második részt, amikor végre történne valami igazán pikáns??

Mind a két karakter megér egy-egy misét, na meg jó sok ajtócsapkodást is, viszont ami igazán felteszi az i-re a pontot az Emilia "nyomozása", az hogy addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy ki is ölte meg a testvérét. Na de itt mindenki kapaszkodjon meg, mert semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Titokzatos koponyák, az igazság és rejtélyes megjelenések kísérik végig Emilia útját, minden egyes pillanatért hálás vagyok az írónőnek, mert egy kib*szott zseni, de komolyan!!

Nemcsak a hangulat tökéletes, hanem a karakterfejlődés, és bizony a rejtély része is. Kerri Maniscalco újra és újra ámulatba ejt, és ez nem volt másképp az Átkozottak királysága alatt sem. Tele van megtévesztéssel ez a regény, végig az orrodnál fogva vezet, közbe meg minden információt és eszközt megad ahhoz, hogy magad jöjj rá a titok nyitjára. A szenvedélyről és a feszült pillanatokról nem is beszélve.

A Gonoszak királyságához képest még jobban szerettem Emiliát és Haragot, a köztük lévő szexuális feszültséget, a vágyak megtestesülését, és azokat az epic jeleneteket, amikben részem lehetett. Emilia nagyon sokat változik az Átkozottak királyságában. Úgy érzem, hogy lassan belenő abba a karakterbe, akinek lennie kell. Már sehol sincs a kislányos báj, megerősödik és magabiztosabb lesz önmagában, és a képességeiben is. Egy olyan világban kell helytállnia, ami ismeretlen számára, mégis viszi előre a tenni akarás, a testvére iránti szeretet és a vágy, hogy elpusztítsa azt, aki elvette tőle Vittoriát. Démonok keresztezik az útját, akik tökéletesen beleillenek abba a hét főbűnbe, amit az írónő kiosztott rájuk. Nem egy démon teszi próbára őt, és nem egy akarja manipulálni, vagy éppen megölni, Emilia mégis a sarkára áll, és a saját szabályai szerint alakítja a pokolban töltött idejét. Nem engedi, hogy az érzelmei befolyásolják, hiszen feladata van, és ebben Harag sem tehet keresztbe neki. Haragban az az érdekes, hogy amíg Emilia előttünk változik át egy erős női karakterré, addig Harag a háttérben formálódik, és érik azzá a férfivá, akire Emiliának szüksége van. Ketten együtt pedig valami egészen isteni, vágyakozással teli, bujasággal megáldott párost alkotnak, akiket a titkok sem taszíthatnak el a másik mellől, és akik végig táncot járnak az érzelmek és a titkok kereszttűzében. Összességében én imádtam ezt a részt, szerintem sokkal szórakoztatóbb, mint az első, illetve Harag is egy olyan oldalát mutatja meg, ami hiába sötét, mégis csábító, és nem lehet neki ellenállni. Ha érdekel hogyan is folytatódik Emilia története, és jobban megismernéd a hét főbűn házának urát, akkor ne hagyd ki Kerri Maniscalco Átkozottak királyságát sem, ami egy zseniális, pörgős, izgalmas és lehengerlő folytatás, amit garantáltan nem fogsz megbánni!

" - Minden gonosztevő hősnek képzeli magát. És ez fordítva is igaz. A valóság pedig az, hogy mindannyiunkban van egy kis gonosztevő és hős is."

"Esküdni mernék, hogy van valami a tiltott dolgokban, ami még édesebbé teszi az ízüket."

" - És nincs veszedelmesebb dolog a szerelemnél, nem igaz? Az emberek harcolnak érte. Meghalnak érte. Háborús cselekedeteket, árulást és mindenféle bűnt követnek el a nevében."

" - Ha csak egy ujjal is hozzáérsz a kifejezett engedélye nélkül, kibelez téged."

"Gyönyörű. Elegáns. Halálos."

" - Lenyűgöző… És hatalmas! 

- Ezt gyakran hallom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)