Sangu Mandanna: Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága

" Az Igen Titkos Boszorkatársaság minden harmadik hónap harmadik csütörtökjén találkozott, és esetünkben ez volt az egyetlen állandó tényező."

*

Mika ​Moon, a kevés britanniai boszorkák egyike pontosan tudja, hogy titkolnia kell a varázserejét, fejét leszegve kell élnie, távol tartva magát boszorkánytársaitól, nehogy keveredjen az erejük, és ne vonják magukra a figyelmet. Mivel árva, akit idegenek neveltek föl, hozzászokott az egyedülléthez, és hajlandó követni a szabályokat, egy kivétellel: online-fiókot nyit, és videókat posztol, amelyeken „úgy tesz”, mintha boszorkány lenne. Úgy gondolja, senki nem veszi komolyan. 

De aztán valaki mégis. Egyszer csak üzenetet kap, amelyben kérve kérik, utazzon el a távoli és rejtélyes Sehol-házba, hogy megtanítson három ifjú boszorkányt varázserejük féken tartására. Noha ezzel minden szabályt áthág, Mika mégis eleget tesz a kérésnek, és megérkezve nyomban belebonyolódik nemcsak három gyámolítottja, hanem egy távollévő régész, egy nyugalmazott színész, két sokat szenvedett gondnok és… Jamie életébe és titkaiba is. A Sehol-ház jóképű és mogorva könytárosa, Jamie bármit megtenne, hogy megvédje a gyermekeket, és a maga részéről egy idegent, mint Mika, veszélynek tart. Bosszantóan vonzó veszélynek. Ahogy Mika kezdi megtalálni a helyét a Sehol-házban, lassan megismeri a valahová tartozás érzését. Ám a varázserő nem az egyetlen fenyegető dolog a világon, és a vész közeledtével Mikának döntenie kell, hogy mindent kockára tesz-e újonnan talált családjáért, amelyről korábban azt se tudta, hogy keresi egyáltalán…

" - Nem mindig elég azt a helyet keresni, ahova tartozunk - mondta Jamie egyik szemét a házra irányítva. - Van, hogy nekünk kell létrehoznunk azt a helyet."

Ha szeretted a Csiribú, szerelmet, illetve az Átkozott csókokat, akkor olvasd el a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát is. Átkozott boszorkák és Ház az égszínkék tengernél rajongóknak is ajánlom. A legcukibb boszorkányos kötet, amit idén ősszel olvashatsz. Tele van varázslattal, gyermeki bájjal, egy szerethető családdal, boszorkánysággal és szeretettel. Balzsam a szívnek és gyógyír a léleknek. Nagy szükségem volt Sangu Mandanna regényére, nagyon jókor talált meg, és azt adta, amit vártam tőle.

A Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága egy cozy fantasy, amiben csak úgy túlteng a szeretet, szórakoztató, az elejétől a végéig kikapcsolás, és fenntartja a figyelmed. A kötet főszereplője Mika Moon, aki egy szerencsés véletlennek, vagy inkább a videóinak köszönhetően kerül Seholnincs-lakba. Már a kötet elején előjön egyfajta báj, ami végig uralkodik a történeten, ugyanakkor a viccesebb, humorosabb részeket hol cozy fantasy elemek, hol előjön a witchy vibes, hol pedig lélekmelengető jelenetek kísérik. Nagyon korán szembetűnt a hasonlóság a Ház az égszínkék tengernél kötettel, viszont cseppet sem bánom, mert a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága tele van varázslattal, gyermekzsivajjal, egy jól működő család képével, egy mogorva könyvtárossal, és egy mindig mosolygó, jó kedélyű boszorkával, aki felpezsdíti a ház életét, tanítgatja a lányokat, és közben a varázslat szálai között szépen kialakul egy szerelem is, ami végig esetlen, ugyanakkor emiatt tele van aranyos, vagy éppen szórakoztató jelenetekkel. Nem kell sokat várni ugyanakkor a történettől, de kikapcsolódásnak tökéletes. Hozza azt a boszis hangulatot, amit úgy szeretek, tele van érzelmekkel, a boszorkányság sajátosságaival, tanítással, szeretettel, bizalommal, titkokkal, illetve a boszorkányok múltjával, ami elő-elő kacsintgat, és jól felkavarja a cselekményt. Legjobban azok a részek tetszettek, amikben a lányok is szerepeltek, illetve amikben Mika felvette a tanító szerepet, és együtt élhettük át a varázs kibontakozását.

Teljesen megvett magának kilóra mind a történet, s mind a karakterek. Pontosan egy ennyire aranyos és szívhez szóló boszis könyvre volt szükségem. Úgy érzem, hogy a legjobbkor talált meg, s míg tavaly az Ex Hex lett hatalmas kedvenc és az őszi szezon egyik ékköve, addig boszis témában a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága nyerte el idén ezt a címet. Már csak azért is, mert könnyed volt, gyorsan tudtam vele haladni, és láttam, hogy merre is halad a cselekmény.

Nincs benne sok konfliktus, illetve csavar, de ez ne tántorítson el, mert nagyon jó az írónő stílusa. Nagyon élveztem, ahogy felvázolta előttünk a történetet, ahogy alakította a szálakat, és ahogy egyre közelebb és közelebb hozta hozzánk Seholnincs-lak lakóit, illetve a boszorkánylétet. Míg más könyvekben boszorkánynak lenni felemelő érzés, addig ebben a regényben olyan, mint egy titok, amit csak egy arra érdemes csoport ismer.

Érdekes volt elmerülni egy olyan boszis világban, ahol tabunak számít más boszorkányokkal az érintkezés, emiatt azt érzem, hogy Mika körül kialakult egy egyfajta sterilitás, ami végig elkísérte, ami azt duruzsolta a fülébe, hogy nem elég és ezért nem marad meg sokáig egy helyen, mert nem akarja azt, hogy mások elhagyják, inkább ő hagyja el őket. Ez a menekülő mechanizmus vitte el Mikát egészen Jamie, a mogorva és morcos könyvtáros ajtajáig.

S mint, ahogy az lenni szokott a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága akkor kezd el igazán beindulni, amikor Mika megérkezik Norfolkba és megismerkedik Terracottával, Rosettával, Altamirával, Iannel, Kennel, Lucie-val és Jamie-vel. Minden karakter a maga nemében elragadó volt, de azért kellett idő, hogy rendesen megnyíljanak, és én is azt érezhettem, hogy tárt karokkal vár Seholnincs-lak, és a lakói is. A lányokat nagyon megkedveltem, főleg Terracottát, akit a legnehezebb volt megnyerni, mégis ő a legérdekesebb számomra a három lány közül.

Olvasás közben hol örömet éreztem, hol csak ámultam, vagy éppen szívesen részt vettem volna egy-egy Mika Moon féle órában. A nevek szerintem zseniálisak lettek, és már csak emiatt is jól szórakoztam, mert különlegesek és bájosak voltak. Mosolyt csaltak az arcomra és pillanatok alatt levettek a lábamról. A Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága egy felettébb aranyos, könnyed őszi olvasmány, tele boszorkánysággal és elragadó karakterek hadával.

Összességében engem nagyon megfogott ez a történet, nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől, hiszen baromi jó a stílusa, és képes úgy vezetni a történet szálát, hogy közben cukiságot és bájosságot csempész az oldalakra. A szerelem kialakulása igazi slow burn románc, grumpy x sunshine, amiért élek-halok, illetve boszorkány x ember, ami egy igencsak érdekes és bonyodalmakra fogékony felállás. Olyan érzés volt olvasni a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát, mintha hazatértem volna. Utoljára az Ex Hex volt rám ilyen hatással, s igaz, hogy nem kell nagy dolgokat várni a kötettől, én mégis úgy gondolom, hogy aki szeretne egy könnyed boszis történettel kikapcsolódni, annak tökéletes választás lehet. Jamie tökéletes példája annak, hogy miért a könyves pasik a befutók az igazi, hús-vér férfiak helyett. Igaz, hogy egy mogorva medve, ugyanakkor a megfelelő pillanatokban a megfelelő szavakat adta az írónő a szájába. Elragadó volt, rosszkedvűen vidám, ha lehet ilyet mondani, és a maga introvertált könyvtáros valójában győzte meg Mikát, hogy nem kell mindig menekülni a kötődések elől, lehet úgy is élni az életet, hogy esélyt adunk az embereknek, a boldogságnak és letelepedünk, hiszen Seholnincs-lak mindig tárt karokkal fog várni, és egy ablak mindig nyitva lesz, ha Mika megpihenne, vagy ha úgy érezné, hogy nem menekül tovább. Nagyon sajnáltam Mikát, főleg azért, mert gyerekként nem érezhette a szeretetet, azt, hogy fontos, és foglalkoznak vele. Többek között ezért is volt oly keserédes látni, ahogy a lányokhoz viszonyult, és megadta nekik azt, amiben neki nem lehetett része. Ha csak egy szívmelengető, könnyed boszis könyvet olvasol el idén, akkor az legyen a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága. :)

"Mika olyan mélységesen sérült személyiség, hogy arra trenírozta magát, mielőtt még gyökeret eresztene, lépjen le. De egy dolgot ne feledj, Jamie: ha elmegy valaki, te még mindig nyitva hagyhatsz egy ablakot, hogy ha egy nap úgy akarná, visszajöhessen."

"Az évek során Mika elfogadta mindazokat a dolgokat, amitől más volt, és rájött, hogy nagyon is szereti magát."

"Ahogy Jamie mondta, hitbéli ugrás, amikor megszeretünk másokat, és hagyjuk, hogy szeressenek minket. Be kell csukni a szemünket, lelépni a párkányról a semmibe, bízva abban, hogy repülünk, és nem zuhanunk tragikus és poétikus végzetünkbe."

" - Hogy csinálnád? - érdeklődött. 

- Arra gondoltam, hogy legjobb lenne álmodban - válaszolta Terracotta szemrebbenés nélkül. - Úgy észre se vennéd. Értek a dolgomhoz, de nem vagyok kegyetlen. 

- Ez igazán figyelmes tőled - jegyezte meg Mika, közben azon morfondírozott, vajon a háziak sejtik-e, hogy egy kis pszichopata cseperedik közöttük."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)