Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek (Van helyem a világodban? 3.)

 "Én vagyok a seggfej azért, mert a volt legjobb barátomról neveztem el a csúnya kutyámat?"

*

Justint átok sújtja, és egy Reddit-posztnak köszönhetően már az egész internet tud róla. Minden nő, akivel randizik, azonnal megtalálja élete párját, miután szakítanak egymással. Amikor Emma üzenetet ír neki, hogy vele is ugyanez történik, kitalálnak egy tervet: egymással randiznak egy ideig, aztán szakítanak. Így a kettőjüket sújtó átok semlegesíti egymást, és végül mindketten megtalálják életük szerelmét. Képtelen ötlet… de talán működhet. 

A kapcsolat csupán egy könnyű, nyári kalandnak indul. Amikor azonban felbukkan Emma toxikus anyja, Justinnak pedig gyámságot kell vállalnia három fiatalabb testvére fölött, hirtelen sokkal komolyabbra fordul a helyzet, mint amire számítottak. Ráadásul valódi érzéseket kezdenek táplálni egymás iránt. 

Vajon a sors ezúttal a tökéletes párt hozta össze? 

A USA Today és New York Times bestsellerszerző Abby Jimenez varázslatos története egy olyan kapcsolatról mesél, amelyben az érzelmi intimitás és az izzó kémia kart karba öltve jár. Minden perce kincs.

"A legjobb szerelem nem holdfényes sétákon vagy romantikus nyaraláson történik. Sokkal inkább a hétköznapokban."

Első Abby Jimenez könyvem, viszont biztosan nem az utolsó, mert imádtam. Az Átkozottul szeretlek a Van helyem a világodban? sorozat harmadik része, ugyanakkor önállóan is olvasható. Én nem olvastam az első két kötetet (ez záros határidőn belül változni fog), de így is értettem mindent, és egy kerek egész történetet kaptam, ami miatt erősen elkezdtem érdeklődni az írónő munkássága iránt.

Habár a borító egy csajos, kis könnyed nyári történetet ígér, sokkal több van az Átkozottul szeretlekben, mint amit sejtet magáról a kötet. Igen, nyáron játszódik, de olyan fontos témákat boncolgat, mint a mentális egészség, vagy éppen a kötődés, illetve a rossz szülői magatartás, az elhagyatottság érzése, és a 'nem vagyok elég jó' gondolatköre. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire komoly lesz, de pont ezért szerettem meg annyira, mert amellett, hogy baromi jó az írónő stílusa, és a fordítás is kifejezetten jó lett, érződik a tehetsége és az, hogy a romantikus történetekbe is belecsempész komolyságot, problémákat, és olyan helyzeteket, amikről beszélni kell. Legyen az egy érzés, vagy mentális állapot. Nem sok olyan könyvet olvastam, ami ennyire a mentális egészségre helyezné a hangsúlyt, és ilyen precízen, és a mélyre ásva mutatná be azt. Gyermekkori traumák, bántalmazás, és még sok-sok minden is felüti a fejét. Mindezt Emma szemén keresztül láthatjuk. Nemcsak azt, hogy magára hagyta az anyja, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, hanem azt is, hogy ez milyen érzelmi gátakat szabott az életében, és ami miatt menekülő mechanizmus alakult ki nála, fél a kötődéstől, az elköteleződéstől és fél a másik emberre támaszkodni. 

Érzelmileg nagyon megterhelő volt számomra olvasni, így aki érzékenyebb a már említett témákra, azoknak nagyon ajánlom a 100-as zsepit, mert szükség lesz rá. Az Átkozottul szeretlek kicsit összetör, elveszi a lelked egy darabját, de aztán megmutatja, hogy össze lehet rakni a darabokat, viszont nem kell sietni, és nincs másra szükséged, mint a megfelelő emberekre és időre. Időre, amit magaddal tölthetsz, és aminek a segítségével tisztábban láthatod az életed, és azt, hogy merre is halad az.

Nagyon fontos témákkal foglalkozik, viszont nem kell megijedni, mert a komolysága mellett Emmára és Justinra is fókuszál. Arra az útra, amit addig bejártak, míg meg nem találták a másikat, és amíg nem küzdöttek meg a boldogság minden egyes morzsájáért. A gyógyulás útja ugyanúgy megnyilvánul, mint a bizalom és a szeretet fogalomköre. A lelkem egy darabját vette el tőlem ez a regény, de nem bánom, mert ha ez azt jelenti, hogy Emma és Justin megkapják az esélyt a szerelemre, akkor többet is adok, mint egy darabot.

Az Átkozottul szeretlek egy szívfájdítóan gyönyörű romantikus történet. Az ilyen regények miatt hisz továbbra is az ember a szerelemben, és ezek miatt nem adja fel a reményt, hogy üljön bármilyen átok is a másikon a boldogság meg fogja találni csak hinni kell benne, és hagyni, hogy az találjon ránk, ne pedig mi üldözzük. Abby Jimenez gyönyörűen megfogalmazta a mondanivalóját, és még gyönyörűbben megírta ezt a történetet.

A szívem annyira ennek nem örül, viszont én nagyon, mert nemcsak új kedvenc sírós könyvem született, hanem új kedvenc írónőm is, akinek el kell olvassam a többi regényét is, és akinek a könyveinek külön szentély kell a könyvespolcomon. Maga a kötet érzelmileg egy hullámvasút, ami nagyon sokat elvesz belőled, de a szomorú pillanatok mellett megtölt nevetéssel, vidámsággal, boldogsággal és kalandvággyal. Elvesz belőled, de közben ad is útravalót.

Nagyon ritka az, ha egy romantikus regény ennyire megérint, viszont úgy érzem, hogy az Átkozottul szeretlek nagyon is megérte a hype-ot, és azt, hogy ennyi ember szívét nyerte már el eddig is. Emmát végig iszonyatosan sajnáltam, de főleg azután, hogy kiderült mit is csinált az anyja, és az volt az a pont, ahol azt éreztem, hogy megforgatta az írónő a szívemben a kést, és hagyja, hogy a happy end előtt elvérezzek. Hihetetlen mennyi érzelmet és könnyet csikart ki belőlem ez a látszólag könnyed és csajos regény.

Justin már a legelején nagyon szimpatikus lett, hiszen ki ne kedvelne egy olyan karaktert, aki humoros, de ha kell komoly, és igazi példakép, aki bármit megtenne a családjáért, és még a világ legrondább kutyáját is örökbefogadja. (Rákerestem és tényleg nagyon csúfi szegény Brad.) Szerettem olvasni az ő szemszögéből írt fejezeteket is, viszont Emma sokkal közelebb került hozzám, és leginkább miatta vérzik a szívem, na jó meg egy kicsit Justin miatt is.

Az Átkozottul szeretlek egy nagyon őszinte regény, nem köntörfalazik, ha kell darabokra töri a szíved, de véghez viszi, amit kigondolt és nem engedi, hogy holmi érzelmek az útjába álljanak. Emma múltja, illetve jelene tele van fájdalmakkal, pofonokkal és reménnyel, amik engem is lesodortak a lábamról, és végig azt éreztem, hogy nem enged lélegzethez jutni, és amikor már azt hittem volna, hogy ki tudok úszni a mélyvízből, taszított rajtam egyet és még mélyebbre süllyedtem. Nagyon magasra tette a lécet az írónő, és olyan őszintén tárta elénk Emma történetét, hogy bele szakadt a szívem. Mégis miért kell egy ennyire fiatal lányt gyötörni? Miért kell megjáratni vele a poklok poklát, és miért kell kicsi, apró darabokra törni a szívét? Miért kell a múltat folyton folyvást az orra alá dörgölni, és emlékeztetni arra, hogy milyen kicsi, szerethetetlen és sebezhető? Végig az ő megpróbáltatásainak lehetünk a szemtanúi, és a végére már nagyon nagyon fájt. Közben meg egy csodálatos történet, amit kötelező olvasmánnyá tennék annyira jó, és annyira más, mint az eddigi általam olvasott romantikus történetek. Komoly, tele van sebekkel és traumákkal, egy lánnyal, akit az élet állandóan a földre lök, és egy fiúval, akinek nem sok szerencséje volt eddig a szerelemmel. De mi van, ha ők ketten összekerülnek és megmutatják, hogy bármilyen átkot meg lehet törni a megfelelő emberrel, és nincs olyan probléma, amire ne lehetne megoldást találni? Ha szeretsz sírni, és szereted, ha olvasás közben apró darabokra törik a szíved olvasd el Abby Jimenez Átkozottul szeretlek c. remekművét!! Ígérem, nem fogod megbánni.

"Reméltem, hogy a távolság megkönnyíti, hogy elengedjem, de nem így lett. Ettől csak még jobban hiányzott. És volt ebben valami végtelenül reménytelen."

"Justin itt volt a szigetemen. 

Nem az igazin. A lelkemben lévő szigeten."

"Most viszont megértettem, hogy a szerelem néha azt jelenti, hogy el kell engedni valakit."

" - Miért ne bocsátottam volna meg? Egy olyan világban, ahol választhatod a haragot vagy az empátiát, mindig az empátiát válaszd."

" - Hányás, tetvek, részegek, Toalettkirály. Te aztán tudod, hogyan szórakoztass egy lányt!"

"Összetörte a szívemet. Ez volt az ár, amit meg kellett fizetnem azért, hogy jobban legyek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)