Margaret Rogerson: Mysteries of Thorn Manor - A Thorn-udvarház rejtélye (Könyvek varázslata 1,5)

 " - Ezt nem én csináltam! - Nathaniel kötötte az ebet a karóhoz."

*

A ​nagy sikerű Könyvek varázslatának folytatásában Elisabethnek, Nathanielnek és Silasnak időben fel kell oldania azt a mágikus kötést, ami a Thorn-udvarházban tartja őket. 

Elisabeth Scrivenernek végre sikerül beleszoknia az új életébe Nathaniel Thorn varázsló oldalán. Most, hogy démontársuk, Silas is visszatért, a minden lében kanál újságírók ismét zaklatni kezdik őket, mert pletykákra éheznek a város legnagyobb hatalmú varázslójáról és a könyvtárosról, aki elrabolta a szívét. Mindeközben Thornék udvarházában egyre különösebb dolgok történnek, amikor Nathaniel és Elisabeth végre kezd közelebb kerülni egymáshoz… 

Miután elveszítik a kapcsolatukat a külvilággal, Elisabethnek, Nathanielnek és Silasnak össze kell fogniuk, hogy minél gyorsabban megfejtsék a különös mágia titkát, mivel hamarosan az a feladat is rájuk hárul, hogy házigazdaként vendégül lássák a város népét a Téli Napforduló Bálján. 

Miután egyértelművé válik, hogy az udvarház – Nathaniel ősei mágiájának hatására – megkéri az engedelmesség árát, kettejüknek olyan mértékben kell összhangjukra támaszkodniuk, mint korábban soha.

" - Igazán nincs mit, Scrivener - válaszolta Nathaniel a padlóról. Még mindig a padlóréseket bámulta, négykézláb közlekedve odalent. - Bármikor hajlandó vagyok térdre ereszkedni előtted."

A Könyvek varázslata az egyik legkedvesebb idei olvasmányom. Úgy érzem, hogy az írónő nekem írta ezeket a könyveket, nem tudok betelni velük, és egyik szívfájdalmam, hogy nem kaptunk 1 könyvnél és 1 kisregénynél többet. Legalább 4-5 könyvre lenne szükségem ahhoz, hogy boldog legyek, és el tudjam engedni Elisabeth, Nathaniel és Silas kezét. 

A szívem egy darabja A Thorn-udvarház rejtélye. Imádtam minden egyes pillanatot, és azt kívánom bárcsak sose ért volna véget. Megmelengette a szívem, és legszívesebben bemásztam volna a lapok közé, hogy én is a cselekmény részese lehessek. Egy igazán szívmelengető kiegészítése ez a kisregény a Könyvek varázslatának. Megadja azt az epilógust, amire mind vágytunk, ugyanakkor még többet akarunk miatta. Nem érzem azt, hogy lezárt lenne a történet, és ne lehetne még jó sok köteten át újabb és újabb rejtélyekbe botlani, ami kalandossá tenné Nathaniel és Elisabeth életét. Ez a kicsivel több mint 200 oldal tele van érzelmekkel, a Thorn-udvarház sajátosságával, szerelemmel és olyan pillanatokkal, amik miatt igazi tócsa lettem. Nagyon szerettem, és Nathaniel a maga esetlenségével teljesen levett a lábamról. Annyira jó volt ennyire felszabadultnak látni a karakterét mindenféle béklyó és felelősség nélkül. A rejtély maga nagyon aranyos volt, és olyan sokszor mosolyogtam közben. Nathaniel és Elisabeth irtó cukik együtt, csak úgy repesett a szívem olvasás közben. Pont egy ilyen epilógusra vágytam, ami tele van szerelemmel, Silasszal és egy kis kalamajkával. A próbatétel tökéletesen megmutatta, hogy milyen kiszámíthatatlan a Thorn-udvarház, és még Nathaniel sem mentesül a szeszélyei elől. Nagy szüksége volt a lelkemnek arra, hogy még közelebb kerüljenek hozzám a karakterek és még egyszer utoljára az életük részese legyek. Kedves Margaret Rogerson, tényleg nem lesz folytatás??

A Thorn udvarház rejtélye számomra maga az otthon melege. Egy olyan hely, ahol mindig tárt karokkal várnak, ahol mindig történik valami, és ott van Silas is, aki miatt az első részben úgy fájt a szívem, de jó volt látni, hogy ha nem is a régi önmaga, a hidegvérét és pedáns természetét megtartotta, és újra meg újra el tudott kápráztatni. Megmutatta, hogy hiába démon, és hiába nem akarja, igenis törődnek vele, és neki is fontos a ház, Nathaniel, és Elisabeth is.

Maga a cselekmény igazán szórakoztató, és nem egyszer mosolyodtam el olvasás közben. Nem egyszer melengette meg a szívemet, és imádtam, ahogy a ház próbatétel elé állította Nathanielt, és rávette, hogy mondja ki azt, amit eddig is sejtettünk és tudtunk. Annyira aranyosak Elisabeth-tel, és nem egy szokványos érzelem kinyilatkoztatásnak lehettem a része, mégis ez illik Nathanielhez, és ahhoz a jellemhez, amit megismerhettünk általa.

A kötet rövidsége sokszor kétségbe ejtett, már csak azért is, mert végtelen időkig ellennék ebben a világban. Túl jó ahhoz, hogy csak villámlátogatásokat tegyünk. A történet magára az udvarházra, és az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, amit a végén megtold egy bállal, de örültem volna, ha sokkal de sokkal hosszabb, és kisregény helyett, valóban egy folytatás, egy második rész.

Elisabeth már a Könyvek varázslata alatt is hatalmas kedvencem lett, aki nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy imádjam ezt a világot. Egy erős, független, könyvmoly karakter, akit nem kell megvédeni, hiszen képes megvédeni saját magát, és éppen ezért volt oly édes, hogy a ház kelt a védelmére, és unszolta Nathanielt arra, hogy ne csak kimondatlan szavak legyenek közöttük, hanem érzelmekkel átitatott esetlen vallomások is.

Ami különösen tetszett nekem A Thorn-udvarház rejtélyében az az, hogy nem cselekmény központú, hanem a karakterekre helyezi a fő hangsúlyt. Silason látszik, hogy megviselték az események, és talán már sosem lesz az, aki Nathaniel mellett volt az évek alatt. Elisabeth ugyanolyan erős, mint eddig, és úgy igazán Nathaniel próbája ez a kis szösszenet. Bájban és humorban sem szűkölködik, de azért nem örülök, hogy ilyen rövid.

Ha szeretted a Könyvek varázslatát, és hiányzik egy hosszabb epilógus a kötet végéről, illetve szívesen találkoznál újra Nathaniellel, Elisabeth-tel és Silasszal, akkor ne hagyd ki A Thorn-udvarház rejtélyét sem!

" - Úgy látom, ismét emlékeztetnem kell mindenkit, hogy nem vagyok rokkant - jegyezte meg, feddő pillantást vetve rájuk a szempillái alól."

" - Nem én tehetek róla! - kiáltott fel Nathaniel, amikor meglátta a lány szemrehányó tekintetét. - Most komolyan, miért hiszi állandóan mindenki mindenről, hogy én csináltam?"

" - Mint azt mondtam - folytatta Nathaniel -, biztosra veszem, hogy Silas nagyon szívesen mesélne azokról a testi kapcsolatokról, amik emberek és… mff! 
Elisabeth egy határozott mozdulattal a szájára szorította a tenyerét."

" - Nathaniel…
- El van átkozva - felelte a fiú anélkül, hogy felé fordult volna."

" - Nyugodtan nézz körül, de ne érj semmihez. Nekem soha nem engedték meg gyerekkoromban, hogy idefent játsszak… A tárgyak egy része el van átkozva."

" - Én nem udvarlóra vágyom. - Elisabetht elöntötték az érzelmek. - Nekem csak te kellesz, Nathaniel, nem életveszélyesen hősies gesztusok, vagy… felbecsülhetetlen kincsek, vagy akár a csillagfény üvegbe zárva. Én nem gondoltam meg magam. Még mindig szeretlek. Sőt az is lehet, hogy még annál is jobban szeretlek, mint három hónappal ezelőtt.
Nathaniel elkapta a pillantását, és hevesen pislogni kezdett. 
- Ez teljesen érthető. Akkoriban volt egy bizonyos szagom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)