N. K. Jemisin: Távolűr

 "Aki másnak fejfájást okoz..."

*

AZ ​ELSŐ GYILKOSSÁG ÖTSZÁZ ÉVE 

HÚSZMILLIÁRD GYANÚSÍTOTT 

EGYETLEN REMÉNY 

A világegyetem peremén lévő hatalmas metropoliszban, a Túlélő Városban nemzedékek óta nem került sor erőszakra. Az érzelemtompítás során kitörölték a polgárok érzelmeit, hogy a három helyi faj túl tudjon lépni viharos történelmén és békésen tudjanak együttélni. Ennek most vége. 

Az újonc Zöld Lámpás, Sojourner „Jo” Mullein – aki ebben a szektorban az egyetlen emberi lény – még mindig csak ismerkedik feladatával, hogy megvédje ezt a különös világot, amikor brutális gyilkosság rázza meg a társadalmat, azzal fenyegetve, hogy semmissé teszi az elmúlt századok fejlődését. Miközben a lakosság fellázad az érzelemtompítás öröksége ellen, és a vezetők az új háború árnyékában hatalomért harcolnak, Jo különleges ösztöneire hagyatkozva próbálja megoldani a bűntényt és ígéretesebb jövő felé terelni a Túlélő Várost. 

A Hugo-díjas N. K. Jemisin egyesíti erőit Jamal Campbell-lel ebben az Eisner-díjra jelölt sci-fi krimiben, mely tartalmazza mind a 12 számot, valamint bónusz rajzokat, karakterterveket és Gerard Way előszavát.

"A felkelés spontán érzelemkitörés. A háborút tervezés előzi meg."

Olvasnál egy olyan képregényt, ami a Zöld Lámpás univerzumában játszódik, ahol a főszereplő egy fekete nő, ráadásul leszbikus? Ha igen, ne hagyd ki a Távolűrt, ami az eddigi legkidolgozottabb és legátgondoltabb képregény és történet, amit azóta olvastam, hogy elkezdtem jobban belemélyedni a képregények csodálatos világába. Mindenféle ismeret nélkül kezdtem bele, de nagyon jó döntés volt, mert nagyon jó a sztori, és ha szereted a DC világát, akkor a Távolűr is el fogja nyerni a tetszésedet.

A történet Sojourmer Mulleinről szól, aki egy Zöld Lámpás, és egy olyan bolygóra kerül, ahol 3 különböző faj él, igen ám, de blokkolva vannak az érzelmek, s minden adott ahhoz, hogy káoszba torkolljon. Ahogy annak lennie kell egy nap az érzelemmentes világ darabokra hullik, és gyilkosság történik a városban. A Zöld Lámpás feladata kideríteni, hogy mi volt az indok és mit lehetett volna tenni, hogy mindezt megakadályozzák.

A politikát, a vezetést és az érzelmek szükségességet boncolgatja N. K. Jemisin a Távolűr alatt. Hol a három fajt állítja pellengérre, hol pedig a vezetőket, akik hagyták, hogy idáig fajuljon a helyzet. Megmutatja, milyen veszélyes is, ha érzelmek nélkül éljük az életünket, hiszen elég egyetlen egy katalizátor, kiváltó ok, és robban az oly gondosan felépített világ, és vele együtt a béke is.

Azt hittem, hogy majd gyorsan és max. 1 óra alatt kiolvasom, de az a helyzet, hogy ennél tovább tartott, mert hagytam szüneteket, csodáltam a rajzokat, amik brutálisan jók lettek. A képi világ és a grafika nagyon jól el lett találva. Nagyon tetszik, hogy a zöld és valamilyen szinten a lila is uralkodik, és hozza azokat a sci-fis eszközöket, amiket még én is kedvelek. Jemisin nagyszerű munkát végzett a világ felépítésével, míg Jamal Campbell illusztrátor papírra vetette Jemisin gondolatait, és megalkotta ezt a minőségi képregényt.

Jó hír, hogy ha nem vagy képben a Zöld Lámpás világával, akkor sem baj, mert lehet mindenféle előismeret nélkül is olvasni, és így is minden érthető és világos. Különösen tetszett az, hogy a szükséges információkat átadta, de amúgy hagyta, hogy mi magunk kalandozzunk, és ismerjük meg a világot, a 3 fajt és Sojourmer Mullein (Jo) karakterét. Azt tudtam, hogy fekete lesz a főhős, aminek határtalanul örülök, viszont az meglepetés volt, hogy leszbikus karakter. Így még különlegesebb helyet foglal el a szívemben a történet.

A világ felépítése tökéletes passzol a kalandos, pörgős és eseményben gazdag cselekményhez. Jamal Campbell művészete igazán szemet gyönyörködtetővé teszi a végterméket, és nem kellenek hosszú monológok, illetve leírások ahhoz, hogy a történet minden apró részletét megismerjük és megértsük, mert itt van nekünk a nagyszerű Jamal, aki gondolkodik arról, hogy minden megjelenjen a képkockákban, és minden akkor törjön elő, amikor a szükség úgy hozza.

Az írásmódon és a történet alakításán is látszik, hogy N. K. Jemisin egy igazi geek, akinek a szívéhez közel áll a DC, a sci-fi és a Zöld Lámpás is. Csak úgy érződik az imádat, és a tisztelet a karakterek, a világ és a kialakult konfliktus iránt. Tisztelem benne, hogy ennyire precízen alkotta meg a mondanivalóját, és úgy mutatta meg, hogy milyen veszélyei is vannak a felsőbb hatalomnak, a mesterséges intelligenciának, vagy éppen az érzelmek elnyomásának, illetve tompításának. Három nép, egy Zöld Lámpás és megannyi fontos tényező, amik oldalról oldalra változtatnak a cselekmény kimenetelén.

A Távolűrben megkapjuk mind a 12 számot, egy kerek egész történetet kisebb egységekre bontva, karakterrajzokat, valamint olyan bónusz rajzokat és borító terveket, amik még jobban megdobogtatják a szívünket. Mind Jemisin, s mind Campbell apait-anyait beletettek, hogy egy ennyire minőségi írás és illusztráció kerüljön ki a kezeik közül. Érződik köztük az összhang, és az, hogy ők maguk is átélték a karakterek útját, és azokat a nehézségeket, amiket a kötet rejt.

A felkelés, illetve lázadás a rendszer ellen nem újkeletű dolog, mégis oly jól megragadta Jemisin a lényeget, és arra összpontosít, amit szükségesnek tart. A hatalmat, a felsővezetést kérdőjelezi meg, azt, hogy miért is van Jo a Túlélő Városban, és mi a rendeltetése. Egy kicsit a múltjába is betekinthetünk, láthatjuk hogy lett belőle Zöld Lámpás, és miért ő a megfelelő ember arra, hogy pontot tegyen a gyilkossági ügy, és az érzelmek elnyomásának a végére. Összességében én nagyon szerettem, és jó volt egy valamivel komolyabb hangulatú, nagyobb falat képregényt olvasni. Úgy hiszem a Zöld Lámpás univerzuma még fog látni engem, mert többet kell tudnom, és ehhez Jo és a Túlélő Város kitűnő kezdőlöket volt. Ha DC rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki a Távolűrt!!

"Figyelmeztetés: Zöld Lámpás jelenlét csak kérésre engedélyezett"

" - Egy pillanat, mit akarnak?
- Egy tudatos lény elfogyasztását tisztelettel és elmélyüléssel kellene végrehajtani. És persze beleegyezéssel."

"Népszavazást akarunk az érzelemtompításról."

"Meghalnak, Jo. Egy ideig még mozgatni és lélegeztetni tudjuk a testüket, de belőlük semmi nem marad."

"Az önök mércéje szerint engem mindig érzelmek fűtenek, tanácsos. De nem hallottam, hogy ez kérdés lett volna."

"A rabszolgatelepek szellemi tulajdont állítanak elő. Zenét. Vicceket. Szlenget. Táncmozdulatokat."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)