Chloe Liese: Mindig csak te (A Bergman fivérek 2.)

"Ren Bergman átkozottul boldog. Túlságosan is."

*

Ren ​Bergman a találkozásuk első pillanatától tudja, hogy Francine Zeferino olyan nő, akire érdemes várni. A lány ugyan érzéketlennek tűnik, de igazából aranyszíve van, és olyan gödröcskés mosolya, amitől Ren térde azonnal remegni kezd. De amíg Frankie a hokicsapat közösségimédia-menedzsere, addig Ren számára elérhetetlen. 

Frankie ugyanakkor nem titkolja önmaga előtt sem, hogy bármilyen nyers és csípős az alaptermészete, még ő sem lehet érzéketlen Ren Bergman kisugárzására – hogy is lehetne, hiszen a fickó magas, izmos és mindig jókedvű. A múltban Frankie talán beindult volna egy ilyen srác megszerzéséért, de már túl sokszor égette meg magát olyanokkal, akik az ő lelki diagnózisát problémának tekintették, nem pedig emberi sajátosságnak, amikor szembesültek vele. Ezért elhatározta, hogy nem akar többé illúziókat táplálni. 

Ren, miután évekig várt a megfelelő pillanatra, hogy lépéseket tehessen kettejük érdekében, megtudja, hogy Frankie el akarja hagyni a csapatot egy újabb karrier kedvéért. Arra azonban nem számított, milyen nehéz feladat a lány szívének elnyerése. 

Chloe Liese nagy sikerű sorozatának második része szívmelengető történet egy nem mindennapi szerelemről, mely nem a különbségek ellenére, hanem éppen nekik köszönhetően szökik szárba.

" - Hallottad, doktor Amy? Frankie azt gondolja, hogy cuki vagyok."

Chloe Liese már a Csak mi ketten c. regényével meggyőzött, emiatt nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon A Bergman fivérek sorozat második része is akkora hatással lesz e rám, mint Willa és Ryder története. A hokis románcok a gyengéim, és a Mindig csak te c. kötetben megvan minden, ami ahhoz kell, hogy szerethető legyen. Adott egy autista főhősnő, és egy kedves, vörös viking, aki nem mellesleg piszok szexi, és még a hokiban is kitűnő játékos.

Willa és Ryder párosát is imádtam, de Frankie és Ren még őket is túlszárnyalta, és nagyon, de nagyon megszerettem őket. Ren egy igazi könyves álompasi, aki kívülről lehet, hogy egy olyan embernek tűnik, aki magabiztos, aki tudja, hogy mit akar az élettől, de belül egy olyan sérült fiú lapul, aki mindig is kilógott a társai közül a különcsége és a Shakespeare imádata miatt. Én mégis nagyon megszerettem ezt a svéd vikinget, aki egy két lábon járó csábítás. Élveztem a történetet, és azt vettem észre olvasás közben, hogy csak úgy falom a lapokat, és próbálom az összes pillanatot megélni, illetve átélni. Az írónő stílusa nagyon jó. Könnyed, közvetlen és van egyfajta varázsa, ami már a Csak mi ketten alatt is jelen volt. Chloe Liese ért ahhoz, hogy megtalálja az összeillő karaktereket, és olyan történetet írjon nekik, ami hű hozzájuk. Frankie eleinte egy igencsak mufurc, grumpy karakternek tűnik, akinek több egészségügyi problémája van, mint amire számítana az ember, illetve autista. Imádom az írónőben azt, hogy fontos témákat csempész bele a regényeibe, és az autizmus pont ilyen. Jó dolog, hogy felhívja rá a figyelmet, és megmutatja, hogy ezáltal is lehetsz teljes ember, akire ott vár valahol a boldogság és egy szebb élet tele élményekkel, szeretettel és édes pillanatokkal. A szívem csordultig telt szerelemmel, és nem lehetek elég hálás az írónőnek azért, hogy megírta Frankie és Ren történetét.

A kötetnek a humoros oldala mellett van mélysége is, olyan gondolatai, amik gondolkodásra sarkallnak, és amik megmutatják, hogy nem csak fekete-fehér a világ, hanem vannak árnyalatai, illetve más színek is. A Mindig csak te egy felettébb romantikus, könnyed, gyorsan olvasható, pörgős regény tele boldog pillanatokkal és megoldásra váró feladatokkal.

A történet érzelmi része valamivel árnyaltabb, mint a sorozat első részéé. Az érzelmek egyes terei gátolva vannak, el vannak nyomva, és meglehetősen élveztem azt az utat, amit Frankie-nek hála bejárunk. Frankie egy igazi egyéniség, aki az olasz becézgetésekkel (Zenzero) fűszerezi meg a cselekményt, és mutatja meg, hogy egy nő szájából is lehet szexi az, ha idegen nyelvet beszél, és úgy szólítja meg a másikat. Az olasz gyökerek, illetve szavak előfordulása nekem mindenképp adott egy kis pluszt.

A Mindig csak te egyik legfontosabb üzenete az, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy teljesek és szerethetőek legyünk. Nem kell mindig toppon lenni, és a legjobb formánkat hozni, hiszen aki szeret az akkor is szeretni fog, ha hibázol, ha megijedsz és eltaszítod magadtól, és akkor is, ha az átlagnál több egészségügyi problémád van. Ha megtalálod a másik feled ezek mind nem számítanak, mert számára te leszel az, akit feltételek nélkül szeret.

Az autizmus és Frankie egészsége mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a regény egy sport románc, hokis történet, és habár nem kapunk olyan sok jeges jelenetet, én mégis nagyon szerettem a direkt a hokira fókuszáló fejezeteket. Ad egyfajta körítést a történetnek, és nálam már azzal nyert ugye volt a Mindig csak te kötetnek, hogy szerepet kapott valamilyen formában benne a hoki. Egy jó hokis könyvnek nem lehet ellenállni, és Frankie & Ren párosa megérdemli a figyelmet.

A Harry Pottert kedvelő énem is boldog lehet, hiszen tele van utalásokkal, és nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy Frankie Mardekáros, illetve több varázsige is előkerült olvasás közben, amik dobtak a már így is felfokozott hangulaton. Ezeken a jeleneteken nagyon jót mosolyogtam, és élveztem azt a fanyar humort, ami Frankie-t jellemzi. Szerintem a való életben mi nagyon jó barátnők lennénk. Szóval, igen tele van vicces pillanatokkal és humorral.

A szókimondó, szarkasztikus Frankie találkozása a művészlelkű hokissal egy olyan felállás, ami rossz nem lehet. Egyszerűen isteni volt, és a kémia is teljesen megvan a két karakter között. Lehet érezni azt az éteri vonzást, amit úgy szeretek. A váltott szemszögnek köszönhetően Frankie és Ren gondolatai, érzései és aggályai is megjelennek, aminek azért is örülök, mert mindig várom, hogy a férfi karakterek is megkapják a szereplés jogát, és valószínűleg ez az egyetlen kitétel, amikor érdekel, hogy egy férfi mit gondol. Legyen az kitalált, vagy hús-vér ember. Frankie magának való stílusát tökéletesen kiegészíti Ren nagy családból származó, kicsit kaotikus, de annál vidámabb és derülátóbb személyisége. A kettejük szócsatái, illetve beszólogatásai éltettek nagyon sokáig, és ezeknek is köszönhető, hogy Frankie és Ren párosát egy egészen parányit jobban tetszett, mint Willát és Rydert. A Csak mindig te egy tökéletes példa arra, hogy nemcsak olyan karakterről lehet írni, akik egyben vannak, akiknek nincs hibáik, hanem olyanokról is, akik közel sem tökéletesek, mégis képesek egy csodálatos és nagyon szerethető történetet adni, amik tele vannak érzelmekkel és önfeledtséggel. Ha idén ősszel csak egy könnyed hokis történetet olvasol el, ami az autizmusra is fókuszál, akkor az Chloe Liese Mindig csak te c. regénye legyen!

" - Most felemellek, de szorosan tartalak, nehogy ő megláthasson. Egyenesen előre fogok nézni, és beviszlek a szobába. 

- Oké. Jó terv. - Bólintok. 

- És aztán, ha letettelek, megyek, és megölöm az öcsémet."

"Vészhelyzet! Vészhelyzet! Érzéseid támadnak Ren Bergman iránt!"

" - Nem értelek. Olyan forró vagy, és mégis olyan hideg. 

- Szó sincs róla, Matt. Én mindig olyan fagyos vagyok, mint egy csúcskategóriás jégszerkény. Ne szórakozz velem!

"Ha a föld most megnyílna, és egészben lenyelne, akkor ez a pillanat jelentősen jobb irányba haladna."

"Megcsókolom a szerelmemet - és a remény ízeit érzem."

"Szeretném átölelni és addig csókolni, amíg jobb nem lesz neki. Szeretném kiszedni a testéből az összes fájdalmat, és áttenni a sajátomba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)