2021. október 25., hétfő

Karády Anna: A füredi földesúr (A füredi lány 2.)


"Ez a történet ott kezdődik, ahol a legtöbb befejeződik. A nagy szerelmeket rendszerint csak az oltárig mesélik el, pedig a java ezután következik..."

*

Te ​meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz? 257 éves szerelem… 
1764, Füred. Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz… 
A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese… Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat. A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született. 
Boszorkány vagy időutazó? Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ. 
Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.


Az időutazás folytatódik. Karády Anna újra visszarepít minket a 18. századi Füredre, ahol az élet nem is lehetne különbözőbb, mint a 21. századé. Hihetetlenül vártam ezt a folytatást, és úgy érzem, hogy nagyon is megérte várni rá. Különleges történelmi romantikus a javából tele érdekes információkkal, és egy letűnt kor emlékeivel. Ha szeretitek az egyediséget, és nem riadtok vissza az időutazástól sem, akkor meleg szívvel ajánlom.

Amióta elolvastam A füredi lányt, azóta szomjaztam a folytatásra. El sem hiszem, hogy végre itt van, a kezembe foghatom és újra belevethetem magam Almássy Anna nem mindennapi életébe. Vártam, hogy újra visszacsöppenjek Füredre, hogy újra a 18. században találhassam magam, és Annával együtt újra befogadjam ezt a világot. A cselekmény ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Tökéletesen felveszi a fonalat, s ahogy haladunk előre úgy ad egyre többet és többet magából. Látszik a köteten az összeszedettség, a kutatómunka és az a szeretet, amit az írónő beletett. A történetvezetés ezúttal is páratlan, ha kell informatív, de attól sem riad vissza, hogy mi magunk tapasztaljuk ki a dolgokat, és jöjjünk rá a nyitjára. Nemcsak a múltba kalauzol el minket, hanem egy olyan világba is, ami a mai szemmel hihetetlen, s ami nem mindenkinek való. Csak úgy ittam minden egyes szavát, és alig vártam, hogy új ismeretekkel gazdagodjak, hiszen ez a kötet nagyon sokat ad, alig vesz el belőlünk valamit, és minden egyes oldalával formáz, és más szemléletben utal a történelemre. Mi is a részeseivé válunk, mi is ott lépkedünk a hóban, és átéljük milyen volt a nemes emberek élete a 18. században. 

Kicsit csalóka a cím, mert mielőtt elkezdtem volna olvasni azt hittem, hogy majd Mihály fog nekünk mesélni, de nem, mert Anna a narratíva, és ő vezet végig minket a cselekményen. Ha őszinte akarok lenni, jó lett volna, ha akár csak néhány fejezet erejéig, de Mihály is megmutatja magát, a gondolatait, és azt, hogy mit is gondol erről az egész időutazásról és arról, hogy mennyire más lesz a világ, mint a kötet jelene azt mutatja. Annyira jó lett volna, de nem szomorkodom, mert hátha egyszer az ő érzéseit, kételyeit és gondolatait is élénk tárja az írónő. 

Merengés vége, visszatérve a kötethez... Minden egyes oldalon történik valami, percek alatt bele lehet veszni, és mire felocsúdnál már veszed is a cipőd, és indulsz a Kaláka-völgybe, hogy te is megkóstold azt a kalandot, amit Anna is átélt A füredi lány kötetek alatt. A füredi földesúr hasonlóan A füredi lányhoz tele van érzelmekkel, álmokkal, vágyakkal és a megismételhetetlen múlt varázsával. Hol összetöri a szíved, hol a magasba emel, de az biztos, hogy érzelmek tömkelegét váltja ki belőled, s mire a végére érsz döbbensz csak rá, mekkora hatással is volt rád. 

Karády Anna valamit nagyon tud, ahogy berobbant a könyves piacra első debütáló regényével, magasra tette a lécet, de ez a második kötet is méltó párja lett A füredi lánynak, sőt. Míg a lány az újdonság varázsával hat, addig a földesúr ezt viszi tovább, és még inkább a rabjává tesz. Kétség kívül imádtam olvasni, faltam a sorokat és egyáltalán nem akartam, hogy vége legyen. Nemcsak Oroszy Mihály vett le a lábamról, hanem Almássy Anna talpraesettsége és az, ahogyan vette az akadályokat, ahogy megvetette a lábát, és nem adta fel. Nem hagyta, hogy a múlt elsöpörje, hanem igenis megmutatta milyen fából faragták. 

Anna és Mihály szerelme időtálló, szakadékokat dönt le, és valós érzésekkel teszi még szerethetőbbé ezt a nem szokványos történelmi romantikust. Ami a legjobban tetszett benne az a múlt és a jelen kapcsolata, ahogy egybeforrt, s ahogy a legtöbbet kihozva a kettőből, ötvözte az ismereteket, a normákat és a szokásokat. Nemcsak történelmi jelentősége van, hiszen a fontosabb események mellett leginkább arra koncentrál, hogy hogyan is éltek az emberek, őket helyezi előtérbe és rajtuk keresztül ruházza fel a kötetet is a mondanivalójával. 

A szerelem törhetetlen, időn és téren át ívelő megfoghatatlan érzés, amit meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megértsük és be tudjuk fogadni Anna és Mihály történetét. A kötet elején nem annyira az érzelmeké a hangsúly, sokkal inkább azon, hogy újra elrepítsen minket a múltba, de ahogy haladunk előre úgy ad egyre többet. Nemcsak érzelmek téren, hiszen gondolkodóba ejt, és végig a rabságában tart. 

A füredi földesúr alatt megismerhetjük Anna és Mihály házasságának részleteit, a jobb és a rosszabb napokat, mindenféle köntörfalazás nélkül, az írónő nemcsak a jóra és a derűre koncentrál, hanem a nehézségekre, és arra is, hogy mennyire is különbözőek a házasok. Akadályokat görget eléjük, hol elkápráztat, s hol elképeszt. Lehetőséget nyújt, és döntések elé állít. Megmutatja a történelem pozitív oldalát, és a zord valóságot is. A különbségeket, és a hasonlóságokat, és azt, hogy semmi sem lehetetlen. Úgy nagyjából a kötet háromnegyedénél bedob egy csavart, ami bár nem váratlan, mégis kicsit megtöri az olvasók szívét. Megtöri és meg is morzsolja azt. Összességében nagyon szerettem, várom a következő részt, és legszívesebben már most folytatnám a harmadik résszel. Nemcsak a nyelvezete varázsol el, hanem az a báj és egyediség is, amivel az írónő felruházta a regényt. Történelmi romantikusok kedvelőinek igazi csemege szerethető karakterekkel, a 18. századi Füred képével és egy lánnyal, aki az élet egy teljesen más oldalát tapasztalja meg. Aki habár az élet olyan helyre sodorta, ahol semmi keresnivalója nem volt, mégis talpra állt, és megmutatta milyen fából is faragták. Nemcsak a szerelmet találta meg, hanem a számításait is.
"Szerelmes voltam a férjembe. Őrülten, és visszavonhatatlanul beleszerettem egy 18.századi férfiba."

" - Te viszont Almássy Anna vagy, egy nemesember felesége! Viselkedj is úgy! A kezedet kérte, te adtad. Ígért, amennyit férfi ígérhet. Elfogadtad."

" - Kislány koromban álmomban bíbor szoknyácskákban jártam - nevettem fel jóízűen -, de aztán kinyitottam a szemem, és mentem malacot etetni. Oda felesleges a bársony."

"Vissza akartam térni hozzá, és ebben egyetlen percig sem kételkedtem. Nem rejtettem véka alá a tervemet: a kezdetektől mondtam, hogy szeretem Mihályt, és vissza kell mennem hozzá. Eleinte még nem vették komolyan a tervemet - szóra sem méltatták. Később ez változott, és megkeserítette a család hangulatát."

"Én inkább megnyugvást éreztem: andalított és simogatott a víz."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...