Anne L. Green: Toszkán örökös (Hatalom, mámor, Toszkána 2.)

"Őrült sikoltozásra eszméltem. Azonnal kiverte az álmot a szememből, ahogy Katie az éjszaka közepén üvöltözött, mintha egy láthatatlan erővel küzdene."

*

Soha ​ne add fel az álmaidat, tűnjön bármilyen végtelennek is az út… 

Katie és Daniele, leküzdve a köztük lévő kulturális és ízléskülönbséget, szenvedélyes viszonyba keverednek egymással. Ám a váratlan viszontagságoknak és a köztük zajló csatározásoknak koránt sincs vége, mert valaki igyekszik folyamatosan megkeseríteni az Allegrini Birtok és a szerelmesek életét. 

Habár úgy tűnik, Daniele Katie-nek hála kilábal a válságból, olyan családi titkokkal szembesül, amelyek hatására megkérdőjelezi önmagát és az addig biztosnak hitt világát. Ahogy gyülekeznek felettük a sötét fellegek, úgy válik a napsütéses toszkán birtok is egyre titokzatosabbá. 

A Toszkán örökös a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat második része, amely egy festői helyszíneken játszódó humoros, olasz intrikákkal, érzékiséggel fűszerezett folytatás, amelyben az írónő varázslatos módon tárja elénk a lenyűgöző toszkán tájat és annak húsvér lakóit. Bizonyosságot kapunk a történet által, hogy a föld nem csupán érték, ahogy a bor sem csak egy alkoholos ital.

Az első rész lezárása után nagyon vártam a Toszkán örökös megjelenését, hiszen senki sem szereti a függővéget, és bizony azt kaptunk. Nagyon nagy elvárásokkal kezdtem bele a második rész olvasásába, s mint kiderült minden egyes elvárást megugrott, és újból elvarázsolt Daniele, a Toszkán vidék és az olaszok habitusa. Hihetetlenül izgalmas, igazi olasz kalandnak lehetünk a részesei, tele titkokkal, és csak idő kérdése, mikor fog a múlt a nyakunkba szakadni.

Lehet, hogy minden egyes ALG regénynél elmondom, de az írónő képes meglepni újból és újból, s ez a kötet, a Toszkán örökös maga a meglepetések és meghökkentő események tárháza. Borzalmasan pörög a cselekmény, nincs üres járat, s minden egyes oldallal egyre többet és többet mutat meg magából, egyre jobban kibontakozik előttünk a kép, és egyre jobban azt érzékelteti velünk, hogy ne dőljünk hátra, mert a java még csak ezután jön. Szerintem nem volt olyan fejezet, amikor ne kapkodtam volna a fejem, s habár az eleje úgymond nyugisabb, bár azért itt is vannak hajmeresztő jelenetek, igazából csak bevezetőként szolgálnak arra vonatkozólag, amit a kötet tartogat számunkra. Amikor elkezdtem nem hittem volna, hogy ennyire oda fog láncolni magához, és ennyi meglepetés okozója lesz a Hatalom, mámor, Toszkána második része. Ha azt hitted kedves olvasó, hogy az első rész izgalmas, akkor ennél a kötetnél úgy fogod érezni magad, mint egy Forma 1-es pilóta, aki a sebesség megszállottja, és aki nem akar se lassítani a tempón, se nem elengedni a gázt. Már nemcsak egy egyszerű toszkán borász és egy amerikai lány románca a kötet mozgatórugója, hanem a szövevényes múlt, a titkok és azok az utalások, amiket az írónő elrejtett a fejezetek, és a cselekmény felépítése közben. 

Igazi mestermű, ahol a már ismert történet újra előtérbe kerül (Heather és Will, hogy pontos legyek, de régebbről ismert arcok is feltűnnek), és úgy csavarják meg a cselekményt, ahogy arra senki sem számított. Már nemcsak a bor és az olaszok életvitele az, ami áthatja a kötetet, hanem a bor kesernyés utóíze is, ami eldönti, hogy jó lesz e, vagy kezdődhet minden elölről. Imádtam, hogy ahogy elkezdtem azt éreztem, hogy nem akarom letenni, s teljesen a bűvkörébe vont. 

Már nemcsak Daniele és Katie kap fontos szerepet, hanem a látszólag elhanyagolható mellékkarakterek is, akik meglepetést meglepetésre halmoznak. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem volt kiszámítható, sőt... Olyan csavarokat vetett be az írónő, hogy néhol csak fogtam a fejem és kapkodtam ide-oda, sokszor nem akartam hinni a szememnek, de teljesen ámulatba ejtett és már-már kezdtem azt hinni, hogy a fejembe szállt a bor, s azért nem látom tisztán az eseményeket. 

Ha a szerkezetét nézzük, azt kell, hogy mondjam nagyon alapos és minden tégla a helyén van, nincs egyetlenegy instabil elem sem, megállnak egymagukban is, s minden egyes újabb tégla letételével nő a teherbíró képességük is. Ennél a résznél éreztem először azt, hogy az a sok munka, amit az évek alatt letett az írónő az asztalra, végre beért, és megkoronázta ezzel a regénnyel a munkásságát, hiszen több köteten át ívelő, összefüggő rejtélyt bogoz ki, s olyan kérdésekre adja meg a választ, amiket fel sem tettünk, de tudni akarjuk rájuk a választ. 

Emelem a kalapom az írónő előtt, és csak annyit tudok mondani, hogy ide a befejező résszel, mert nem lehet igaz, amit tesz velem ez a trilógia. Függő lettem, s nem tudok, illetve nem is akarok leszokni. A Toszkán örökös Anne L. Green ékköve, ami tündököl és, ami a jó borral együtt hol fanyar, édes, de sok munka van vele, és minden egyes oldallal azt bizonyítja, hogy beérett a gyümölcse, és érdemes volt várni rá. A Toszkán örökös jött és letarolt mindent. A karakterei hihetetlenül egyediek, szórakoztatóak, s van mit a vajba aprítaniuk, nem is csoda, hogy nem lehet mellettük unatkozni. De mindezek mellett végtelenül szerethetőek is, és ami a szívükön, az a szájukon. Ha ilyen az olasz nép, valaki szánjon meg, és fogadjon be a családjába! Összességében nagyon szerettem, ittam minden egyes szavát, s habár nem egy nyugis kötet, mindig történik valami meghökkentő, arra sarkallja az embert, hogy üljön fel erre a vonatra, mert kétség kívül más ember fog kiszállni a fülkéből a leszállást követően. Nemcsak Daniele és Katie feje fölött csapnak össze a hullámok, hanem a mi fejünk felett is, és a krimis szál csak még lebilincselőbbé és letehetetlenebbé teszi azt.

" - Daniele, lehetsz kemény, erős, de időnként nyugodtan kimutathatod a bizonytalanságod, a szorongásod. Engem most csak az bánt, hogy nem érezted, hogy tőlem megkapod a feltétlen támogatást. Nem volt bátorságod vállalni a félelmeid, a dilemmád, ezáltal önmagad."

" - Mielőtt megismertelek volna, realista voltam. Két lábbal álltam a földön, de mióta az életem része lettél, egy rózsaszín felhőn lebegek - vallottam színt."

" - A múlt az csak múlt. A sorsát pedig még nem kerülte el senki. Egyébként is, mindenki másért emlékszik a múlt eseményeire, és olyannak látja, amilyennek akarja. Kérdezze csak meg az apámat! egész biztos teljesen másképp meséli majd el azt az ominózus esetet, amikor az első udvarlóm átlépte a házunk küszöbét."

" - Szeretlek, Daniele! Oda vagyok érted. A védőhálóm vagy, a biztosítókötelem. Sziklaszilárdan hiszek kettőnkben. Az első perctől kezdve. Kétségek nélkül - suttogtam felé. - A saját lábadon léptél be az életembe, és csak rajtad áll, mikor sétálsz ki belőle."

" - (...) Amikor idejöttem, kitártam egy ablakot, és megcsapott a friss levegő. Amikor veled voltam, csak élveznem kellett, hogy tódul a tüdőmbe az oxigén."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)