2022. április 13., szerda

Lewis Carroll: Aliz Csodaországban és a Tükör másik oldalán (Alice 1-2.)


"Aliz kezdett nagyon unatkozni, ahogy a nővére mellett ült a folyóparton, és nem volt semmi dolga: néha belelesett a könyvbe, amit a nővére olvasott, de nem voltak benne se képek, se párbeszédek."

*

A ​kötet Lewis Carroll töretlen népszerűségnek örvendő, időtlen klasszikusnak számító két Aliz-regényét tartalmazza Varró Zsuzsa és Varró Dániel modern fordításában. 
Aliz egy nyúlüregen át különös világba zuhan. Itt minden szokatlan, váratlan, kiszámíthatatlan. Az eleven eszű, bájos kislány hol apróra zsugorodik, hol óriásira nő, és miközben a kiutat keresi ebből a képtelen világból, különféle hóbortos állatokkal és alakokkal találkozik, akikkel abszurd beszélgetéseket folytat, eszement játékokat játszik. 
Itt az idő is másképp múlik, itt nem működik a valódi világ megszokott logikája, az itteni teremtmények máshogy használják a nyelvet, más szabályok szerint játsszák a társasjátékokat, és könnyen lehet, hogy a királyné, akivel Aliz többször összetalálkozik, és aki mindenkit le akar fejeztetni, csak egy kártyapakli egyik lapja. Ahogy kiderülhet az is, amikor Aliz a kandalló feletti tükrön át másodszor is ebbe a meghökkentő világba jut, hogy az útjába akadó alakok eleven bábuk egy óriási sakktáblán, amelynek mezői között vonat közlekedik… 
Aliz bizarr, humoros kalandok egész sorát éli át, míg lassan rájön, milyen képtelen logika szerint működik ez a másik világ – ami talán nem más, mint az álmok világa.


Ki ne ismerné Alizt és az ő Csodaországbeli kalandját? Megannyi feldolgozás, film és sorozat kapott ihletet belőle, én mégsem olvastam a kötetet, egészen idáig. Egyik nagy vágyam volt, hogy ne csak a filmek rabja legyek, hanem elmerülhessek Lewis Carroll bámulatos világában olvasás szempontjából is. A Móra kiadó Móra Klassz sorozatában jelent meg a kötet, amely nemcsak Csodaországot, hanem Tükörországot is tartalmazza. Már most tudom, hogy mi nagyon jóba leszünk ezzel a sorozattal, mert jobbnál jobb kötetek jelentek meg eddig, és már kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő.

Az Aliz Csodaországban és a Tükör másik oldalán egy igazán meghökkentő történet, ahol csak a képzelet szab határt. Bármi megtörténhet, nincsenek lehetetlenek, és a maga furcsaságával varázsol el milliókat. Nem véletlenül maradt fenn Lewis Carroll műve, hiszen a gyerekek mellett a felnőtteknek is szól, őket is meg tudja érinteni, és bevezetni Csodaország, illetve Tükörország világába. Mint az a címből is kivehető a két részt egy kötetben jelentette meg a kiadó, ami azért is szerencsés, mert az első után egyből akarja a másodikat is az ember, és így megspóroltak nekünk egy utat, mivel egyből belevethetjük magunkat a kalandba. S habár az Alice könyvek két részből állnak, sokan csak az elsőt ismerik, az a mozgatórúgója a történetnek, és ott kezdődik el minden. Számomra mindkét rész ugyanannyira fontos, hiszen más és mást tár elénk. Érdekesek, a maguk nemében különcök, de nagyon is élvezetesek és felettébb varázslatosak. Nemcsak tele vannak hajmeresztő ötletekkel, de olvasás közben úgy érzi magát az ember, mintha a fellegekben járna, és annyira színes, annyira kedvelhető, mégis baromi furcsa és mindemellett zseniális is. Ha középiskolai pályafutásom alatt olvasom is biztos vagyok benne, hogy hatást gyakorolt volna rám, de így évekkel később is meglepett, és új kedvenc klasszikust avattam általa.

Az Aliz Csodaországban nemcsak Aliz esett bele a nyúl üregbe, hanem én is, tárt karokkal vártam Kacort, a Szívkirálynőt és a Bolond Kalapost is. Együtt fedeztük fel a világot, és együtt vesztünk el a kuszaságába. Ha valaki megkérdezné, hogy mi is a kötet lényege, nem tudnám megmondani, mert nyilván szól valamiről, viszont semminek sincs értelme. Kicsit kaotikus, de nagyon is élvezhető olvasmány.

Alapja egy erdő, melyben nemcsak az állatok beszélnek, hanem a kártyalapok is életre kelnek, és igazi kalandra invitálnak. A világban emellett helyett kap egy kicsavart Viktória korabeli világ is, ami hűen e korszakhoz hol meghökkentő, hol pedig egészen bámulatos. Humorban gazdag, szabályokkal teli álomvilág ez, ahol Aliz mellett mi magunk is ámulva nézelődünk, és isszuk a mese minden egyes szavát, hiszen mese ez, mely a legmerészebb képzeletet is túlszárnyalja.

Aliz egy kislány, mégis értelmesebb, mint a vele egykorúak, néhol talán túlságosan is, hiszen tudálékos, és imádja hallatni a hangját. Tetszett, ahogy mesélt, viszont a verseknél néha elvesztem, ugyanakkor tökéletesen rásegítenek a furcsa faktorra, mert akárhogy nézzük az a világ, amit Carroll lefest furcsa, bizarr és valahol hihetetlen is. Hihetetlen, mert végig az volt az érzésem, hogy ezt józan ember nem írhatta meg, kellett hogy tudatmódosító szer alatt álljon, mert ha nem, akkor én nem tudom, hogy mi volt ez az egész.

Félreértés ne essék, imádtam. Imádtam minden egyes furcsaságával, és minden egyes kalandjával együtt. Különösen tetszett, ahogy ugráltunk a helyszínek között, és ahogy behozta az új karaktereket. Ha kellett elmesélte a történetüket, vagy épp szavalásra fogta őket, de az biztos, hogy mindent beleadott ahhoz, hogy ne legyen még egy olyan történet a világon, mint az Aliz Csodaországban. Varázsgombák, délutáni tea, királyi szórakoztatás és furcsábbnál furcsább jelenségek. Ezek alkotják a kötet magját.

Míg az első rész inkább volt elvarázsolt és bódulattal teli, addig a második, a Tükör másik oldalán új köntösben mutatja meg, hogy amit Csodaországban láttunk azt még lehet fokozni. Itt már a cselekmény sem annyira összefüggő, mint az első résznél, nehezebb is tartani a lépést, és nem egy-két helyen vesztem el, mégis vitt előre a történet, mert az első oldalaktól tudni akartam mi lesz, milyen elmebaj kerül előtérbe, és hova lehet még fokozni az élményt.

Mindez a rövidségének és az olvasmányosságának köszönhető, hiszen nehéz leállni vele, és minden egyes fejezet után többet akarunk tudni. Már nem elég, hogy ismerjük a világot, meg kell tudnunk, hogy a kuszaság hova is vezet. Gondolkodni egyenesen veszélyes, mivel ahelyett, hogy megértenénk mi történik, csak még jobban összezavarodunk. Ürítsétek ki az elméteket, és készüljetek fel a zavarra, amely nemsokára megszáll titeket és kéz a kézben végig vezet ezen a kiismerhetetlen történeten, ahol minden más, és semmi sem a dolgok rendje szerint működik.

Olyan olvasni a kötetet, mintha jómagam is tudatmódosítószer hatása alatt állnék, mert amíg az első részből úgy, ahogy megértettem a lényeget, a másodiknál teljesen elvesztem, és kész káosz uralkodik a fejemben. Nem hittem volna, hogy az elsőnél is lehet kuszábbat és cifrábbat írni, de Carroll megmutatta, hogy igen. Ha ilyen egy matematikus képzeletvilága, én is az akarok lenni. Hihetetlenül szórakoztató, néhol vicces, ugyanakkor társadalomkritikával is átitatott történetekről van szó. Tükörországban minden a dolgok ellentettje, még szövevényesebb, mint Csodaország. Nagyon azt éreztem az olvasása közben, hogy ha akarnám sem tudnám pár mondatban összefoglalni, miről is szólt. Furcsább és nyakatekertebb, mint Csodaország, viszont annyi bizonyos, hogy a sakknak és a játékszabályoknak döntő szerepük van ennél a résznél. Az alapja ez a játék, de aki eleve nem tud játszani az ne is várja, hogy majd megérti Carroll gondolkodását, és rájön a kötet értelmére és miértjére. Ugyanakkor ez a rész is szórakoztató volt, és hiába nehéz felfogni, a maga nemében szerethető is. Ha szürreális élményre vágytok, és el akarjátok veszíteni a fejeteket (szó szerint), akkor ajánlom Aliz Csodaországban és a Tükör másik oldalán regényeket. 
" - Ó, ez ellen nem tehetsz semmit - mondta a Macska -, mi itt mind bolondok vagyunk. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy."

" - Hol vannak a tüskéi? - kérdezte Aliz némi kíváncsisággal.
 - Hát a feje körül, természetesen - felelte a Rózsa. - Nem is értem, neked miért nincsenek. Azt hittem, ez általános szabály."

" - Tudom, hogy a barátom vagy - folytatta a hangocska -, kedves barátom, régi barátom. És nem fogsz bántani engem, noha csak egy rovar vagyok."

" - Ez az ifjú hölgy szeret téged T-vel - mutatta be a Király Alizt abban a reményben, hogy eltereli magáról a Futár figyelmét, de hiába: az csak vadul forgatta nagy szemét, miközben az ősi kelta viselkedés egyre zabolátlanabbá vált."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...