Bridget Collins: A könyvkötő

"Odakint voltam a földeken a levél érkeztekor, éppen az utolsó kéve búzát kötöztem, igencsak remegő kezemmel alig találva fogást a csomón."

*

Képzeld ​el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat. 

Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet. 

Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot. Örökre. 

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot. Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is. 

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak. Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll. 

A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.

Egy kötet mely kívül-belül gyönyörű és különleges. Szerintem még ennyire szépen megfogalmazott, lenyűgöző történettel nem találkoztam. Bridget Collins azok közé tartozik, akitől mindenképp szerettem volna olvasni, s nemcsak azért, mert csupa jókat hallottam róla, hanem azért is, mert A könyvkötő már a fülszövegével felkeltette az érdeklődésemet, és már az első néhány mondat után úgy éreztem, hogy árad a művészet a lapokból, és minden egyes cseppje kincs.

A könyvkötő egy különleges szerelem történetét meséli el egy olyan világban, ahol el lehet venni az emberek emlékeit, s ahol az érzelmek, és a múlt jelentős szereppel bír. Nemcsak azért emelkedik ki az eddigi olvasmányaim közül, mert szinte már olyan, mintha ecsettel és festékkel "írta" volna meg az írónő, hanem azért is, mert egy gótikus köntösbe csomagolt LMBTQ kötetről van szó. Az eddigiek közül, amiket olvastam ez a kötet a legkiemelkedőbb, a legszebben megírt, s a legmélyebb is. Nem kapkod, a maga lassabb medrében halad, viszont minden egyes új fejezettel adagolja az információt, viszi előre a cselekményt és építi fel A könyvkötő világát. Eleinte nem tudtam, hogy mire is számítsak, aztán ahogy haladtam, úgy világosodtam meg és tisztult ki a kép előttem. Kell egy kis idő neki, mire kikristályosodik előttünk a cselekmény, és az az út, amerre az írónő halad. Meg kell emészteni, és minden egyes sorát tárt karokkal várni. Ha azt mondom, hogy egyedülálló, akkor nem fejeztem ki elég jól magam, mivel ez a kötet olyan szintre emeli a fogalmat, ami már nem elég ahhoz, hogy ezzel jellemezzük A könyvkötő történetét. Hol szívbe markolóan gyönyörű, hol pedig elborzasztóan fájdalmas. Érzelmekben gazdag, cselekmény vezette, erős kötet ez, ahol egy mindent elsöprő szerelem kerül az előtérbe.

A kötet a 21. század kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg, ami a szívem csücske. Iszonyatosan le vagyok maradva, viszont imádom azt az odaadást és kellő figyelmet, amit a köteteikre szánnak. Nemcsak igényes kiadások kerülnek ki a kezeik közül, hanem igazgyöngyök is, amik megérdemlik a figyelmet. A könyvkötő is ilyen. Egy olyan szépirodalmi mű, ami ma is megállja a helyét, és fontos témákat boncolgat, hiába a 19. században játszódik.

Maga a kötet egy hatalmas csavar köré épül, amit én csak a harmadik részben értettem meg, viszont nagyszerű, ahogy az írónő mindent eköré épített, és amíg nem találtuk ki/ nem jelent meg a csavar, addig hagyta hogy a sötétben tapogatózzunk, és csak pici utalásokat rejtett el közben, amit vagy észrevesz az ember, vagy nem.

Amit nagyon kedveltem a kötetben az a sötét hangulat, ami végig uralkodik a cselekményen, és ami viszi előre a cselekményt. Minden egyes fejezetben egyre többet és többet ad hozzá, és nem tudhatjuk előre, mikor is lesz még fenomenálisabb a regény. Minden egyes leütött sorral egyre inkább kibontakozik, és vészesen haladunk vele a kötet fordulópontja felé, ami gyökeresen megváltoztatja a cselekmény kimenetelét.

Főszereplőnk Emmett Farmer, aki végigkísér minket a történeten, akinek az érzelmei ránk is hatással vannak, s aki miatt intenzíven éljük meg a kötetet. Emmett az, aki elindít minket az úton, de Lucian az, aki a végén vár ránk. Gyönyörű szerelemnek lehetünk a szemtanúi, ami hol fájdalmas, s hol pedig szemet kápráztató. Minden túlzás nélkül olyan természetességgel ír róla az írónő, hogy csordultig telt a szívem. Nemcsak megmelengetett, de a kellő helyeken össze is zúzott.

Látszólag a könyvkötők mesterségéről szól Bridget Collins könyve, ugyanakkor ennél jóval többről is. Bemutatja a mesterséget minden szépségével és minden akadályával. Körül szövi a kötetet, és megadja a kellő hangulatot, ugyanakkor a társadalmi kritika, és a nehéz témák teszik igazán feledhetetlenné. A teljesség igénye nélkül olyan témákat feszeget, mint az erőszak, öngyilkosság, a másság elfogadása, paraszt és előkelő közötti társadalmi különbségek, szolgaság és természetesen a meleg szerelem.

Mindezeket a témákat elvetve, a három részben vegyítve tárja elénk, s amikor már azt gondolnánk, hogy nem érhet meglepetés, akkor megmutatja, hogy de. Míg az első rész Emmett és a könyvkötő mesterség megismerésére fókuszál, addig a másodiké az emlékezés, az elfeledett emlékre nyomja a hangsúlyt, s a harmadik ötvözi a kettőt és megmutatja, hogy érdemes volt elkezdeni és esélyt adni Emmett és Lucian szerelmi történetének.

A kötet különlegessége, a történeten kívül, hogy az első két részben Emmett a narratívánk, míg a harmadikban Lucian. Éles váltásként éltem meg, viszont visszagondolva így volt ez rendben. Kell a történetnek az, hogy ne csak Emmett, hanem Lucian is megkapja a szereplési lehetőséget, és azt, hogy megmutassa ki ő, hogy meglássuk azt az énjét, aki nem Emmett emlékezetében él, hanem azt, aki a fájdalom helyett a felejtést választotta társául.

Maga a nyelvezet az egyik legnagyobb kuriózuma, hiszen gyönyörűen vannak megfogalmazva a mondatok, és ez által igazi élvezet olvasni. Teljességgel levesz a lábadról, és a maga különleges hangulatával varázsol el. Elvarázsol, mert valami újat mutat, és nem fél erősebb témákhoz sem nyúlni. A szavak, a mondatok és az ezek közötti kapcsolat koronázza csak igazán meg A könyvkötő olvasásának élményét. Varázslatos és a végletekig mámorító.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon megkedveltem a történetet és új kedvenc könyvet is avattam általa. Bridget Collins bizonyított, ezért már alig várom, hogy olvashassak még tőle. A könyvkötőnek sikerült olyannyira beszippantania, hogy az utolsó oldalakon sem akartam elengedni. Maradni akartam ebben a különleges világban, fogni akartam továbbra is Lucian és Emmett kezét, és részese akartam maradni mindannak, amit az írónő e kötet alatt megalkotott. Kétség kívül az egyik legaddiktív regény, amit mostanában olvastam, s habár nem az a szokványos kötet, amihez hozzá vagyok szokva, hanem annál jóval varázslatosabb. Ha szeretitek az egyedi, de annál inkább szerethető történeteket, és lelkesek vagytok, nem riadtok meg a kicsit lassabb kezdéstől és az elgondolkodtató sorokon sem, akkor nagyon ajánlom nektek A könyvkötőt, ami egy igazán igényes, nyelvezetét tekintve szépséges, lassú mederben folyó kötet, tele meglepetésekkel, egy szerelemmel és érdekfeszítő karakterekkel. Ami a kötet lezárását illeti, nem éppen úgy ért véget, mint amire én számítottam, viszont ez egyáltalán nem von le az értékéből, sőt... Tetszett, hogy ennyire kiszámíthatatlan, s lehet, hogy éppen emiatt érzem azt így olvasás után, hogy sokkal kevesebb lennék, ha nem vettem volna kézbe az írónő regényét. 

" - Az imént azt mondta, ezt jelenti a könyv. Vagyis minden könyv, az összes kötet, amelyet valaha bekötöttek, valakinek az emlékeiből áll. Abból, amire saját döntése szerint nem kíván emlékezni."

" - A szíve mélyén nem akarja, hogy itt legyek, nem igaz? - Ferde mosolyra húzta a száját, mintha egy rossz viccet sütöttem volna el."

" - Legyen néked békés a sötétség idején, és jöjjön el hozzád mihamarabb a fény - mondta, a bevett fordulónapi köszöntéssel élve. Azzal felpattant a nyeregbe, és otthagyott engem a hóban dideregve."

"Azt hiszem, ezután csakugyan barátok lettünk. Végig ott hömpölygött a mélyben egy áramlat, álnok, akár a duzzasztóvíz, amely bármikor magával ránthatott; de valahányszor megéreztem a húzóerőt, ellenálltam, és egy idő után könnyedén elhitettem magammal, hogy nem is létezik."

" - Tudom ám, miért gyűlöltél - mondta. - Vágytál rám, és ez megrémített téged."

" - A könyvek égni akarnak - mondja Farmer. - Azért lángolnak így, mert ingatagok, az emlékek nem akarnak itt maradni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)