Loretta Chase: Fényes páncélú herceg (Mihaszna hercegek 1.)

"Ashmont hercege nem volt túl jó herceg... valójában inkább szörnyűnek mondhatnánk."

*

Nem minden herceg egyenlő. A legtöbbjük a társadalom megbecsült tagja. Aztán ott van az a trió, akiket úgy ismernek, mint a Főmél-tatlan-ságúak. 

Hugh Philemon Ancaster, Ripley hetedik hercege sosem fog erényességéért díjat nyerni. De még ő is meghúzza a határt ott, hogy elszökjön a legjobb barátja menyasszonyával. Mindössze annyit próbál tenni, hogy elkapja a kissé ittas Lady Olympia Hightowert, és visszavigye a kiszemelt vőlegényéhez. A könyvmoly, szemüveges Olympiának – számára ismeretlen okokból – egy pompás hercegi korhelyhez kellene hozzámennie. 

A felső tízezer megdöbben. A családja el van ragadtatva. És Olympia? Kimászik az ablakon, és szökni akar. De a magas, sötét és bosszantó Ripley a nyomában van, eltökélten, hogy visszaviszi a barátjához. Az egész világon hírhedt pokolfajzat most az egyszer megpróbál tisztességesen cselekedni. 

De miért kell Olympiának ilyen kellemesen megnehezítenie a dolgát…?

Loretta Chase neve sokszor szembejött már velem, amikor történelmi romantikusokat kerestem, viszont a Fényes páncélú herceg az első, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy egyből kívánságlistára is került. A fülszöveg egyből levett a lábamról, és ha tudom, hogy ennyire imádni fogom, akkor már évekkel ezelőtt belevetettem volna magam az írónő munkásságába, hiszen nagyon szórakoztatóan ír, és imádnivaló történetek kerülnek ki a kezei közül. Első, de nem utolsó Loretta Chase regényem lesz a Fényes páncélú herceg.

Amikor elkezdtem a regényt nem tudtam, hogy mire is számítsak, viszont már az első pár sor után biztos voltam benne, hogy imádni fogom. Egy igencsak szórakoztató, könnyed olvasmány, ami hol nagyon cuki, hol pedig megnevetett. Biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi a Fényes páncélú herceget az egyből szerelembe is fog esni vele. Imádtam azt a könnyed stílust, ami végig áradt belőle. Azt, hogy nem akart túl komoly lenni, és olyan természetességgel van megírva, ami miatt az írónő felkerült a képzeletbeli kedvenc történelmi romantikusokat író szerzőim közé. Mostanában megint sok ilyen témájú kötetet olvasok, viszont Loretta Chase írása kiemelkedik közülük. Mutat valami újat, amit eddig nem láttam. Persze a feszültség, és a megbotránkoztató jelenetek sem maradhatnak el, viszont emellett végig szerethető, imádnivaló és egy igazán édes történet ez. A műfaj szellemesebb rétege közül való, ugyanakkor követi a kor normáit is egy kis csavarral megspékelve. A karakterei egyediek, szókimondóak, és nagyon szerethetőek. A fülszöveget elolvasva nem sok minden marad titok, viszont nagyon jól tálalja az írónő a különböző eseményeket, megoldásokat és az egész kalandot, amit e regény rejt magában. A Fényes páncélú herceggel az írónő egy új függőséget indított el nálam, amiért nem lehetek elég hálás.

Ripley (imádom a nevét) már az elején levett a lábamról, és minden egyes fejezettel megmutatta, hogy nem véletlenül figyeltem fel rá. Annyira szórakoztató, és hihetetlen, hogy milyen helyzetekbe került Olympiával, hogy képtelen voltam nem megszeretni a karakterét. Kívülálló, rossz hírében álló herceg, ugyanakkor megmutatja az írónő azt is, amit nem látnak vele kapcsolatban, hogy habár nem mindig jól dönt, nem mindig a helyes dolgot cselekszi, a szíve a helyén van, és ez a legfontosabb.

Olympia egy nagyon belevaló hősnő, aki felbolygatja a cselekményt, és megszínesíti a sorokat. Élveztem, hogy ennyire félénk, ugyanakkor erős lány, aki habár bizonytalan, tudja hogy mi lenne a helyes lépés. Az írónő nagyon szépen felépíti vele az ész és a szív játékát, és tökéletesen vegyíti a kettő közötti harcot. Ezzel együtt arra is felhívja a figyelmet, hogy nem elég az, ha az eszünkre hallgatunk, mert olykor bizony a szívünket kell követnünk.

A szerelmi szál nagyon aranyos, sokszor megmosolyogtatott, s igaz az a célja, hogy kikapcsoljon, engem ennél jóval mélyebben érintett. Mind Ripley, s mind Olympia megkapják az esélyt a boldogságra, csak ki kell lépniük a maguk által felállított kifogások bűvköréből, és meglépni azt, ami miatt boldogok és kiegyensúlyozottak lesznek. Ez lehetne a történet tanulsága is, hogy merj kockáztatni és megtenni mindent a saját boldogságod érdekében.

Ami magát a cselekményt illeti végig pörögnek az események. Egy percre nem állunk meg, száguldunk. Hihetetlenebbnél hihetetlenebb szituációkba botlunk, és végig körüllengi egy természetes légkör a kötetet, egy bizonyos báj, ami nem enged el. Nemcsak szerethető, de szirupos történet is ez tele egy jó nagy adag szerelemmel és bájossággal. Nemcsak a szerelmesek egymásra találásáról olvashatunk, hanem arról is, hogy megtalálják önmagukat is, és az életük értelmét. Imádtam, és alig várom a következő részt.

Mindemellett a becsület, a testvériség és a baráti összetartozás is felmerül, mint kérdéskör. Kicsit sajnáltam Ashmont herceget, ugyanakkor örültem is a végkifejletnek, mert így Ashmont kap még egy esélyt, amit remélhetőleg nem szúr el. Ha egy korhű, de lehengerlő és szórakoztató történelmi romantikusra fáj a fogad, Ripley és Olympia története nem fog csalódást okozni. Édesek, viccesek és nagyon kedvelhetőek.

Kétség kívül az egyik legszerethetőbb regény, amit mostanában olvastam. Loretta Chase stílusa egyszerre kifejező és lehengerlő. Nagyon is tudja, hogy mit csinál, és nem lehet nem szeretni a Mihaszna hercegek sorozat első részét. Könnyed, dallamos, felettébb kikapcsolja az embert, és megmutatja a történelmi romantikusok kevésbé komoly oldalát. Amit nagyon szerettem a kötetben az a humor, a történet vezetése és az írói stílus. Nemcsak lefoglalta magának az időnket, hanem adott is cserébe valamit. A kötet sorai alatt szemtanúi lehetünk Olympia felnövésének, és Ripley megkomolyodásának. Mindketten új dolgokat tapasztalnak meg, mindketten fejlődnek karakterileg, és ha az adott kornak megfelelően kicsit botrányos is a cselekmény és maga a történet, nekik kettejüknek sikerül kiköszörülni a csorbát, és megmutatni, hogy semmi sincs veszve, és minden azon múlik, hogy az érzelmek mennyire kavarnak be az amúgy sem szokványos cselekménybe. Összességében nagyon szerettem, üdítő újdonság volt a maga friss és letisztult valójában. Megmosolyogtat és megmelengeti az olvasók szívét. Csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek a Fényes páncélú herceget, ami a Mihaszna sorozat első felettébb szórakoztató része. 

" - Több mint két méter magas - mondta a lány a fejét hátrahajtva. - Itt áll közvetlenül előttem. Rövidlátó vagyok, nem vak. Még a szemüvegem nélkül is aligha tudnám eltéveszteni önt, sőt távolabbról... még távolabbról sem. Nem is bánnám, ha távolabb lenne... Menjen innen! - intett a lány. - Csak egy kis levegőt akarok szívni. A... ööö... Kensington Gardensben."

"Azt mondta magának, hogy huszonhat éves, és sok-sok éve... hét hosszú éve nem iskolás lány már... és... és mi késztette arra, hogy berobbanjon ide?"

" - A felnőtt férfiak rosszabbak, mint a fiúk, ha fájdalomról van szó - jelentette ki Olympia. - És ha az a boka olyan rossz, mint ahogy gyanítom, nálunk pedig nincs erős szeszes ital vagy akár repülősó, akkor..."

"Milyen ironikus, gondolta Olympia. Másssága és nehéz természete miatt száműzték a Petrezselymet árulók, Gardedámok és Idősek Osztályára. Bárcsak tudta volna, hogy ezek a tulajdonságok vonzzák a korhelyeket! De nem, ez semmit sem változtatott volna, mert a jó lányok távol tartották magukat az olyan férfiaktól, mint a Főmél-tatlan-ságúak."

"A fényes páncélú lovagok a romantika világába tartoznak, egy mesevilágba. Lady Olympia Hightowernek a jelenben kell élnie."

Köszönöm szépen a Gabo Kiadónak a recenziós példányt!

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)