Bridget Collins: Árulások

 "Ezen az estén játéktáblává varázsolja a nagycsarnok padlóját a holdfény."

*

A ​könyvkötő című #1 nemzetközi bestseller szerzőjétől 

Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot? Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. 

Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá. De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak. 

A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel. Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

Az írónő magasra tette a lécet A könyvkötő c. regényével, de úgy hiszem, hogy az Árulások is van olyan csodálatos, mint az első megjelenő kötete. Persze kicsit féltem, hogy nem fogja megugrani azt a bizonyos szintet, de bátran kijelenthetem, hogy az Árulások is kívül-belül gyönyörű és tanulságos. Egy olyan kötet, ami garantáltan nyomot fog hagyni maga után, s amely ennél különlegesebb nem is lehetne. Szeretem az írónő stílusában azt, hogy sosem hazudtolja meg önmagát, és öröm kézbe venni az alkotásait, mert nemcsak tanítanak, hanem rá is ébresztenek dolgokra. Jelen esetben arra, hogy minden tettnek, kimondott és leírt szónak súlya van.

A történet két idősíkon keresztül fut, nemcsak a jelen, hanem a múlt is látogatást tesz. Ahogy elkezdtem az Árulásokat éreztem, hogy megint különleges élményben lesz részem, és így is lett. Végig az motoszkált a fejemben, hogy ahelyett, hogy minél inkább megérteném a történet cselekményét, egyre jobban és jobban összezavart, ahogy haladtam. Tipikusan egy olyan kötet, ami a legvégéig bontakozik, és minden egyes fejezettel egyre jobban megnyílik előttünk, és felfedi a lapjait. Az alap egy kitalált játék, eköré épül a cselekmény, ez lesz a mozgatórúgó, és az a jelenség visz végig minket a történet egészén. Ami a világot és az elképzeléseket illeti sokáig homályos volt előttem, hogy miről is lesz szó, mit is akar pontosan a kötet, de ahogy kezdtem megérteni úgy lett egyre kedvesebb és kedvesebb a szívemnek. Az írónő stílusa még mindig lehengerlő, van benne egy különleges hang, amit ezer közül is felismerne az ember, ami miatt olyan könnyen olvasható, varázslatos és lehengerlő a kötet. Erősen dark academia hangulatot áraszt magából, akadémiai jelenetekkel és a múlt megismerésével. A főszereplőnk Léo egy kegyvesztett politikus, aki visszatér a gyökerekhez, és újból elmerül az önmarcangolás, és a múlt árnyai között. Nem az a tipikus karakter, akit könnyen ki lehetne ismerni, de pont ez benne a felemelő, hiszen akármelyik oldalon előbukkanhat egy újabb csontváz a szekrényéből, ami magyarázatra szorul.

Emellett Léo újra elmerül a döntései következtében és általa erősen rávilágít arra az írónő, hogy megmutassa mekkora ereje is van az embernek a másik felett. Gondolkodóba ejt, és megmutatja mi történik akkor, ha nem gondolunk a következményekre, és hibát hibára halmozva futunk neki a vakvilágnak, hátha ezúttal minden jól fog elsülni. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy Léo nincs tisztában a tettei következményével, nem gondolta át őket, és nem érett meg fejben ahhoz, hogy a kezében tudja tartani az irányítást.

Mindamellett, hogy ez a kötet az írónő által kitalált játékról, a grand jeu-ről és a tetteinkről szól, szerelmi történet is, ami a maga váratlan fordulatával csap le. Nagyon szépen kibontakoztatja, ha kell magyaráz, de mesésen tárja elénk két lélek egymásra találását, és megmutatja a gyűlölet alatt rejlő igaz érzelmeket is. Szeretem az írónő regényeiben azt, hogy semmit sem vesz természetesnek, és a főhőseit megdolgoztatja, ezzel is azt mutatva nekünk olvasóknak, hogy semmi sem fog az ölünkbe hullani, ha nem teszünk érte.

Lenyűgöző, csodálatos és valahol fájdalmas is, ahogy e szerelem történetét papírra vetette, hiszen nagyon sokáig félhomályban tart minket, ha kell teljesen átver és a legmeglepőbb pillanatban csavar egyet a történeten, és helyezi új meglátásba a helyzetet. Eleinte azt hittem, hogy majd ez is egy férfi-férfi szerelmet elmesélő történet lesz, de ahogy haladtam előre és váltakozott a jelen és a múlt, már semmiben sem voltam biztos. Az viszont biztos, hogy váratlan fordulatokban gazdag, felettébb olvasmányos kötet az Árulások. 

Komolyabb vizekre evezve, az érzelmek mellett a politika is szerepet játszik, még ha nincs is mindig jelen, akkor is érezteti, hogy alig várja, hogy kiereszthesse a karmait, és átvegye a cselekmény felett az irányítást. Nekem azok a részek nyerték el nagyon a tetszésemet, amik a múltban játszódtak, hiszen ezek rengeteget hozzátettek a jelenhez is, és habár végig az orromnál vezetett az írónő, így is csak azt tudom mondani, hogy bámulatos, és minden egyes szava kincs. Kincs, mert valamit nagyon tud Collins, imádom a kifejezésmódját, a világszemléletét, és azt a kecsességet és kifinomultságot, ahogy felépítette a történetet, és minden egyes hézagot kitöltött.

Nagyon érdekes a Patkány szerepe is, akit bevallom először egyáltalán nem tudtam, hogy hova tegyek. Érdekes volt, meg kicsit fura is. Először tényleg azt hittem, hogy magáról az állatról van szó, de aztán kiderült, hogy nem, majd amikor már azt hittem, hogy nem lesz fontosabb szerepe, akkor bebizonyította az írónő, hogy mekkorát is tévedtem, mert a Patkány igenis fontos jelentőséggel bír, és ha megfogadtok egy tanácsot, akkor nagyon figyelmesen olvassátok a fejezeteket, amiben szerepel, mert bizony fog egy pár meglepetést okozni.

Ami magát a hangulatot illeti egyszerre különleges és sötét. Az akadémiai helyszín néhol olyan volt, mintha én is ott járkáltam volna a karakterekkel, viszont nagyon is emlékeztetett egy nagyon népszerű, sokak által kedvelt iskolához, de ezt leszámítva a sötétebb hangulat mindent vitt. Nem volt kifejezetten hátborzongató, mert a kötet nem erről szól, hanem a szerelemről, a következményekről és magáról az életről, amely bármelyik percben véget érhet. A grand jeu, mint játék nagyon érdekesen hangzik, ugyanakkor elvontnak és nagyon művészinek is tűnik, ami miatt a kötet csak még különlegesebb.

A tragédiák és a félréértések vezetik végig a karaktereket, ezek által bontakoznak ki előttünk, és tárják ki a szívüket. Mind Leó, s mind Aimé, illetve Claire hozzátesznek, és miattuk nemcsak egy regény lesz a többi közül, hanem érző-lélegző kötet, ami alig várja, hogy bekuckózz, és elvessz a sorok között. Aimé már az elején szimpatikus volt a különcségével, miatta az iskolai bántalmazás jelensége is felüti a fejét, illetve a magány és az elszigeteltség. Ezzel szemben Claire auráját végig egy titokzatos fátyol borította, s amikor ez a fátyol végre lekerült teljesen ledöbbentem, és meghökkentem, hiszen sok mindenre számítottam, csak éppen arra nem, mint amit kaptam.

Nem véletlenül lett már az első kötetével népszerű az írónő, hiszen olyan új hanggal rendelkezik, ami kiemeli őt a tömegből, és az Árulásokkal csak még inkább bebizonyította, hogy igenis helye van a szépirodalmi szerzők között. Ha egy olyan kötetre vágytok, ami levesz a lábatokról, misztikus, van benne fantázia, fontos témákkal foglalkozik, ugyanakkor erősen karakterközpontú, akkor az Árulásoknál jobb történetet nem is találhatsz. Összességében azt érzem, hogy minél többet olvasok Bridget Collins tollából minden egyes új regényével egyre különlegesebb és különlegesebb lesz. Nehéz A könyvkötő után ilyet mondani, de egy újabb kedvencet avattam. Ármányokkal, féligazságokkal és titkokkal teli történet ez, középpontjában Léóval, aki életeket tehet tönkre, illetve változtathatja meg azokat, akár egyetlen rossz mozdulattal, hiszen a kötet legnagyobb tanulsága az, hogy hiába vezérel jó szándék, sosem tudhatod, hogy milyen következménye lesz, sosem lehetsz biztos benne, hogy helyesen cselekedtél, és a jó szándékoddal nem ártottál e valamilyen módon a másiknak, illetve nem pecsételted e meg a sorsát. Igaz a mondás, hogy előbb gondolkodj, mielőtt megszólalnál, és az Árulások minden egyes döntésre reagál, és elhozza egy olyan szerelem történetét, amiben a szavak és a tettek lesznek a kötet bástyái, s általuk bontakoztatja ki a kötet egészét. Briliáns, tanulságos, nem egy helyen lenyűgöző és felettébb érdekes olvasmány. Az írónő rajongóinak kötelező olvasmány!

"Ekkor döbbentem rá, hogy a világ összes játéka közül miért éppen a Königsbergi hidak ragadtak meg a fejében. Nem pusztán a tudatalattija aljas műve, hogy épp egy általa utált játékkal lepi meg. A játék témáján van a hangsúly: egy lehetetlen probléma, ahogy mindig ugyanazokhoz a hidakhoz vezet vissza, és nincs menekvés."

"A kis melódiád, Carfax, metaforikus merevedést vált ki nálam, és azon tűnődtem, hogy vajon ez volt-e a szándékod? Nem? Ó, nos, akkor feltehetően csak az én esetemben van így. Én vagyok a perverz. Mint mindig."

"A férfira ez olyan hatást gyakorol, mint egy jó pohár víz, amikor észre sem vette, hogy szomjas, mint az első szippantás egy cigarettából, mint egy első korty martini."

"Mintha helyrebillent volna a világ. Mindenem, a hímtagomtól kezdve a szívemen át az agyamig. Hiszen a testünkkel is gyakoroljuk a grand jeu-t, vagy nem?"

"Ó, igen, boldog lenne itt. Most már Montverre az egyetlen hely a földön, ahol boldog tudna lenni. Milyen nevetséges, újszerű szó."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)